Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-18 / 245. szám

Diákok ellenőrzik a víz tisztaságát

a

Megszállott tanár kerepest iskolában

Fák, virágok, fény. Mindháromra szüksége van az embernek, hogy szép környezetben éljen, és nyugodt, kiegyensúlyozott legyen. Pest megyében az általános iskolákról nem mondható el, hogy fákkal, virágokkal körülvettek és világosak. Van azonban megyénkben egy kivétel; a Kerepeslar- csai II. Sz. Általános Iskola. Tavaly azzal, hogy az Iskolát, illetve annak környékét egy tanár a gyerekek segítségével teljesen átváltoztatta, országos versenyt nyertek.

Azt a 30 év fölötti embert, aki élete legaktívabb Időszakát társadalmi munkával, vagy azzal tölti, hogy a gyermekek szemléletét megváltoztassa, a mai gazdasági helyzetben megszállottnak szokás nevezni. Sallai Sándor, az iskola volt igazgatóhelyettese már ötödik éve valóban megszállottja munkájának. A településen élők gyakran látják reggel 7 órakor vagy este, sötétedés előtt az iskola környékén dolgozni. Olykor még a hétvégéjét is ott tölti.

© Mit csinál ön tulajdonképpen ebben az iskolában azon kívül, hogy elismert tanárként dolgozik?

— Folytatom azt, amit idekerülésemkor elkezdtem. Akkor a panelrengetegnek tűnő iskola udvarán, illetve kertjében semmi növényzet nem volt, s azt hiszem, túlzás nélkül volt rendezetlennek nevezhető a környéke. A gyerekekkel szakköri foglalkozás keretében elkezdtük a parképítést. A diákokat nem nehéz összefogni és bevonni a munkába, sőt ma már eljutottunk odáig, hogy olykor-olykor nekem kell fékeznem őket.

© Ahogy végignézek a kerten, a viruló muskátlikon, a ma már nagyra nőtt ecetfán, szivarfán, a még csemeteként zöldellő fenyőkön és híjákon, a japánkerten és a kialakított apró medencén, amelyben halak úszkálnak, sok munkát sejtek a háttérben. Volt-e önöknek pénzük a virágok, a csemeték beszerzésére?

— Valamennyi növény saját szaporításunk eredménye. Ma is gyűjtünk virágmagvakat és hajtásokat, ugyanis terveim között szerepel egy csemetekert kialakítása, amely úgy tűnik, hamarosan valóra válik. A területet — körülbelül 900 négyzetmétert — megkaptuk, a kerítést most készíti Dúlna Tibor önkormányzati képviselő társaival együtt számunkra. Az itt megtermelt csemetéket a faluban fogjuk szétültetni, s felkérjük a lakosságot a gondozásban való segédke- zésre.

@ Milyen fákat akarnak meghonosítani Kerepestar- csa utcáin?

— A gyümölcsfák közül a meggyre gondoltunk, mivel az sarjadzik, s könnyen szaporodik, de foglalkozunk a díszfák szaporításával is. Ezek közül elsősorban a fenyőfélékkel, azon belül is a feketefenyővel, de lesz nyár-, fűz-, szivar- és ecetfacsemeténk is. Ezeket ingyen fogjuk adni azoknak, akik kérik.

© Ügy tudom, az iskolán belül több állatfajtát is etetnek, gondoznak.

— Igen, vannak madaraink, például kacagó gerlék, tengerimalac, teknősbéka és aranyhörcsög, s közel tízféle halunk, amelyek 600 liter vízben úszkálnak több akváriumban. Van egy kaktuszgyűjteményünk, s nyitottunk tárlót tengeri csigáknak és kagylóknak. Csak csöndben merem mondani, hogy tervezünk a kát épületrész közötti térségben egy madárházat, amelynek az anyagi háttere ma még nem biztosított, de reménykedni kell.

9 A közelmúltban műszereket kaptak az önko-- mányzaíitól. Mire használják ezeket?

— Jelenleg a bemérés stádiumában vannak, de már dolgozunk is velük; tizenhétféle dolgot tudunk mérni, kezdve a vegyhatást, vagyis ph-méréstől a víz nitrát- és nitritszintjének ellenőrzéséig. A nyár folyamán rendszeresen vizsgáltuk a gyerekekkel, a Szilas-patak szennyezettségét, s eredményeinket ismertettük a helyi termelőszövetkezettel, hiszen feltételeztük: a gazdaság

szennyezi a vizet, ök ezt elfogadták, s az eredmény: javult a víz minősége. A jövőben a falu házainál lévő kutakat is vizsgálni fogjuk. A tanítványaim hozzák a vízmintákat.

© Ön tele van energiával és ötletekkel. Akad-e még valami a tarsolyában?

— Szeretnénk egy környezetvédelmi újságot indítani, amelyben az eredményeinket közzétennénk, így inspirálva a lakosságot. A nagy álom pedig egy üvegház és egy videokamera.

Az iskola új igazgatója engedélyezte Sallai Sándornak, hogy a hetedik osztályban, fakultációban környezetvédelmet oktasson. Munkáját a diákok mellett természetesen kollégái is támogatják, s az iskola gondnoka, Vida Sanyi bácsi ugyancsak kiveszi részét a kertészkedésből.

Árvái Magdolna

Kcrepestarcsán az iskola kertjében, együtt kapál tanár és diák

(Erdős! Agnes felvétele)

PROGRAMOK EGÉSZ HÉTRE

iiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiimiimiimmminiiiiinmimiiiiiiiiiiiimimumtmimiiiimiiifi

Ezt látni, hallani kell

Aki a huszadik század magyar képzőművészetének hiteles történetét kívánja megrajzolni, nem mulaszthatja el, hogy külön fejezetet szánjon a gödöllői művésztelepnek. Most ünnepük megalakulásának 90. évfordulóját.

A Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor körül kialakult művészeti csoport a század első éveiben a magyar szecesszió központjává lett. Tagjai a képzőművészet mellett az azonos stílustörekvések jegyében az iparművészet számos ágát is művelték. Céljuk a magyar nép ősi formakincsének összegyűjtése és alkalmazása volt. Állami támogatással

gobelin- és szőnyegszövő, valamint szobrászati alkotóműhelyt is szerveztek. Az 1909 őszén a Nemzeti Szalonban rendezett kiállításon több festő, iparművész és szobrász együttes kiállítása akkor nagy érdeklődést váltott ki. A telep 1921-ben az állami támogatás hiányában szűnt meg. Az ott tanult művészek közül ezután sokan önállóan folytatva tevékenységüket, a művészet különböző ágaiban az élvonalba emelkedtek.

A 90. évforduló alkalmából október 23-án, délután 5 órakor a Gödöllői Galériában megnyíló kiállításon a váci Tragor Ignác Múzeum anyagából, magángyűjtőktől és a gödöllői Nagy Sándor-házból származó alkotásokból Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Remsey Jenő és Medgyasszay István művei láthatók.

A gödöllői művelődési központban október 20-án, este 7 órai kezdettel a kaposvári Csiky Gergely Színház együttese A. Paso: Hazudj inkább, kedvesem! című bűnügyi komédiáját mutatja be. A művelődési központban október 20-án, délután 14 és 18 óra között tűzzománcajándék-készítő délutánt rendeznek. Kiemelkedő esemény még a városban a Petőfi Sándor Művelődési Központ színháztermében az október 24-én délután 6 órakor kezdődő közmeghallgatás, az

önkormányzat új fóruma. Ezen a város képviselő-testületének tagjai és a polgármesteri hivatal szakemberei hallgatják meg a lakosság hozzájuk intézett kérdéseit és adnak azokra választ.

Vácott, október 19-én, délután fél kettőkor a művelődési házban a születőben lévő Fiesta Színház alapítványa javára rendezNagykátán október 19-én este rendezik meg a hagyományos szüreti bált.

Solymár német színházi együttest vár szombaton délután 6 órára. A külföldi művészek Hans Sachs három egyfelvonásos komédiáját mutatják be.

Verőcemaroson október

22-én, este 6 órai kezdettel — a művelődési központban — humorestet rennek játékos délutánt. Október 13-án, este fél 9 órakor ugyancsak a művelődési házban a Blue Grass Union tartja countrykön- certjét. Október 23-án, délután 5 órakor Kocsi Mária a székelykapukról tart előadást.

deznek. A szereplők névsorában találjuk Bak Szilvia, Éles István, Liliom Károly és Hevesi Viktor nevét.

Páty kulturális eseménye ezen a héten Kerék Vilma mesterkovács kiállítása.

K. Z.

A hatásos fűtés tudománya

Október közepétől már fel kell készülnünk arra, hogy beköszönt a fűtési idény. Általában úgy gondoljuk, hogv így-úgv megbirkózunk ezzel a feladattal, pedig korántsem mindegy, hogy fűtőberendezéseinket miként működtetjük. A jó hatásfokú, takarékos tüzelésnek bizony megvan a tudománya.

Már a begyújtás is művészet. A lényeg: az összegyúrt újságpapírt, az alágyújtóst, aprófát és fahasábokat egymás után a gyúlási hőfokra — kb. 350—400 C-fokra — kell hevíteni. Amikor a parányi máglya már lobog, vessünk a tetejére apró szenet, hogy a kis felületű széndarabkák

gyorsan a gyúlási hőmérsékletre hevülhessenek.

Csínján bánjunk a levegőadagolással. A szén egyeniiiiimMiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiHimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiia

ŐR NÉNI

letesen takarja be a tüzet a kályhában, s a széleken se engedjen be felesleges levegőt, amely csak az égő szénrétegen át jusson a tűztérbe. A rostélyon levő izzó szenet sohasem szabad teljesen beborítani friss szénnel, mert az izzó elfedése füstképződéshez, melegvesztéshez vezet. Mielőtt szenet rakunk a kályhába, toljuk hátra az izzót a légvonat irányába, s a friss tüzelőt a rostély üresen maradó eleiére rakjuk úgy, hogy érintkezzék az izzó szénnel.

Az egyaknás kályhák használatának legfontosabb szabálya, hogy ezekbe a tüzelőt mindig felülről lefe-' lé égessük. A felső légbe- eresztő nyílást úgy szabályozzuk, hogy a betöltött szénoszlop tetején fehér, nem kormozó lángot kapjunk.

A kétaknás kályhákba eleinte csak kisebb adagokban szórjuk a tüzelőt, amíg az izzó szén az aknák közlekedőnyílásait el nem fedi.

A fatüzelésű vaskályháknál is vigyázzunk a túlzott levegőadagolásra, mert ez jelentős hőveszteséget okoz.

A vegyes tüzelésű cserépkályhák összes ajtaját el kell zárni a tüzelés befejezése után. Rárakáskor a rostélyon levő izzó szenet nem szabad a frissel elborítani, mert az erősen fejlődő füstgázok nem tud-; nak eltávozni.

Könnyen gyulladó vagy robbanó anyagot a kályha közelében ne tároljunk. A fűtés megkezdése előtt gondosan ellenőrizzük a füstcsövek illeszkedését is, mert ha rés van, csökken a huzat, gáz és füst fejlődik. A kályha előtt mindig legyen hamu- és szikrafogó, amely felfogia az esetleg kihulló hamut és parazsat.

A központi fűtés nagyon szárítja a levegőt. A pára- tartalom dúsítására célszerű agvagedényben vizet tenni a fűtőtestre.

— Kasznár —

egymással, úgy felelt. Látta a meglepett mosolyt az arcukon. Tárlótól tárlóig, teremről teremre vitte őket. Magyarázott, felelt a kérdésekre. Az urak egyike a mázas kályhacsempék Anjou- liliomait firtatta, a törékeny hölgy viszont azt tudakolta, kaphatók-e diaképek a főbb kiállított tárgyakról, és az igenlő feleletre szaporán bólogatott. Zavartan állt oda a tárlók egyike elé, amikor megkérdezték, készíthetnének-e róla egy képet, hiszen a múzeumban nem szabad fotózni, de hát... Vajon hová kerül majd el a kép? Kik nézegetik? S mit kérdeznek? Ki ez az öregasszony? „Ó, csak egy teremör, de képzeljétek, egész jó angolsággal kalauzolt bennünket..Talán ez lesz a válasz, talán más, soha nem tudja meg. És ha megtudhatná? Mit változtatna a helyzeten?

Párpercnyi csend. Az első hullám lement. Érdekes ez. Nyitáskor mindig vannak. Azután tíz, tizenöt percnyi szünet, s érkezik az ebéd előtti újabb hullám. Vajon lesz-e olyan kor, amikor elfogynak a kíváncsi emberek? Azok, akiket már nem érdekel, miként éltek, milyen tárgyakat alkottak az elődeik? S lesznek-e tágra nyílt gyerekszemek, csengő hangok, „őr néni, kérem, ott az az izé...” Lehunyta egy pillanatra a szemét. Nem az ő dolga a válasz.

Mészáros Ottó

Tíz perccel tiz előtt még egyszer végigjárta a termeket. Minden rendben. Elfordította a fökapcsolót. A fénycsövek sugarai élesre rajzolták a tárgyak elmosódó körvonalait. Bólintott Irmának a bejárati ajtóhoz erőszakolt pénztárpulthoz, nyithat. Gyereksereg. Legalább két osztály. Emlékek pici törmelékei hintáztak benne. Amikor két gézengúz elbújt az őrtoronyban ... Órákig keresték őket, míg végre előkerültek. Mennyi ilyen izgalom! S mennyi múzeum, kastély, vár, templom, képtár, arborétum ... Negyvenegy év! S az ezernyi hang, „Gizus néni, kérem ...” Hiányzik az iskola? Nem, nem! Elég volt. Magától jött el. Érezte, elfáradt. Azon kapta magát, hogy idegesítik a gyerekek kérdései, az örökös zsivaj, a tülekedés-tolakodás a folyosókon.

Itt más. Más? Jönnek a gyerekek, „őr néni, kérem, az az izé ott a sarokban ...” Az az izé! Melyik? A sodronying? A pallos? A buzogány? Mutat, magyaráz, közben a szemüket nézi. Mint annak idején. Értik, amit mond? Leolvasható a tekintetükről. Mennyi ilyen gyerekszempárba nézett! Mit tanult meg belőle? S amit, minek?! Amikor eljött nyugdíjba, az első évben még néhány kolléga felkereste. A harmadik évben már senki. Gizus, voltál, nem vagy. Ezt mondta magának egy reggel a tükör előtt akkor, s nevetett. Belül meg sírt. De ezt hónapokkal később merzeumi teremőr. Ez azonban csak a bérlistán olvasható. Az őr néni az más. Azt a gyerekek mondják, de mi mást mondhatnának helyette? Kicsiként mennyit küszködött ö is, kit miként szólítson meg! Most mit mondana, ha ott lenne a gyerekek helyében?

Rászólt két csintalanra, egyikük — lányok! — grimaszolt, mint aki kikéri magának a zaklatást. Merte volna ő ezt ilyen korában? Ugyan. Csakhogy a tegnap nem ma, a volt ugyan ösz- szevethető a jelennel, de minek, amikor minden más?! A külföldi csoport megvárta míg a gyerekcsapat távolabbra kerül. Németül szólították meg, de mert hallotta, angolul beszéltek

r te csak magának bevallani. Hogy fájt.- Nagyon. A semmivé olvadás. Az em- 1 lékké távolodás. Akkor határozta el, i dolgozni fog. Bármit, valamit, mind- egy, csak értelmes legyen, „ör né- ni”. Na és?! Szégyellje? Mit? Mú-