Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-16 / 243. szám

VÉGKÉPP NSKCS HOVÁ MENNI Egyre többen keresnek munkái Ami eddig elképzelhetetlen volt, ma minket is sújt. Is­merősök és barátok maradnak munka nélkül, s úgy tű­nik, még a mainál is tömegesebb méretekre számítha­tunk. Ijesztőek a számok — a januári ötezres nagyság­renddel szemben ma tizenhét és fél ezer embert regiszt­rál a megyei munkaügyi központ —, s ugyanakkor egy­re kisebb a munkahelyteremtés lehetősége. MINDENKI AKARTA iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiii Változások az iskolában A tények tények — ne­héz a folyamatot vissza­fordítani. De vajon van­nak-e eszközök, s ha igen, mifélék, a jobb kilátások megteremtésére? Megyei szinten milyen koordináló tevékenységgel, s kiknek a részvételével lehet értelmes alternatívákat adni egy eredményes cselekvési prog­ramra? Nos, e kérdések megválaszolására ült össze a megyei önkormányzat területfejlesztési-környezet­védelmi bizottsága, hogy Peráth Béla, a megyei mun­kaügyi központ igazgatója beszámolójának meghall­gatásával közös álláspontot alkosson. Vészjelzések A bizottság tagjai min­den információigényt kielé­gítő ismertetőt kaptak kéz­be: összehasonlító adatok­kal, a legkülönbözőbb szem­pontok alapján történő bontásban, érzékeltetve a mai, s a várható tenden­ciákat. Mindezekből nyil­vánvalóvá válik, hogy ma már nem csupán a szak­képzetlen, iskolázatlan ré­teget fenyegeti a munka- nélküliség veszélye, de a képesítéssel rendelkezőket, sőt az értelmiségieket is. Elsősorban az iparban ka­Nagyjából ez a meggyő­ződés érlelődik a sziget- szentmiklósi önkormány­zatban, amely egy lezárt­nak hitt ügy új keletű bo­nyodalmai kapcsán került váratlan helyzetbe. üem érv Történt ugyanis, hogy ez év júliusában a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet a valamikor pártház egy ré­szének — egészen ponto­san az épület beruházása során a munkásőrség által adott nyolcmillió forintos bekerülési összeg — köve- telőjeként jelentkezett. Az önkormányzatot úgy érte a hír, mint a hidegzuhany, hiszen joggal feltételezte, hogy az MSZMP-vagyon elszámolásának befejező­désével ennek az ügynek is pont került a végére. — A városban csak sár­ga házként említett volt pártház — ismerteti a rész­leteket Valuskáné Varga Etelka — jelenleg közmű­velődési célokat szolgál, többek között ott működik a könyvtár. Miután nem volt kulturális rendezvé­nyekre igénybe vehető in­tézményünk, így mihelyt megkaptuk a székházat, né­tasztrofális a helyzet — ezen belül a híradástechni­kai, vas-, textil- és húsipa­ri ágazatban —, de ma már a mezőgazdaság területéről is érkeznek vészjelzések. A gazdaságok és a szövetke­zetek sem képesek munkát biztosítani tagjaiknak, ezért növekszik a munkaviszony­szüneteltetések száma — különösen Cegléd és Nagy- káta térségében. A létszámleépítések el­lenére — hangzott el az ülésen — a megye foglal­koztatási színvonala magas, az aktív keresők közel het­ven százalékának van mun­kája. Ellenben az állás­keresők elhelyezkedési esé­lyei romlanak, hiszen egy­részt folyamatosan csök­ken a munkáltatói igény, másrészt nem hoz átütő eredményt az új gazdálko­dási formákkal együttjáró munkahelyteremtés. S vé­gül a gyakorlat azt mutat­ja, hogy az újonnan létre­jövő vállalkozások sem ké­pesek tartósan megoldani a foglalkoztatási gondokat. Ha valakit, a szakképzett és kvalifikált munkaerőt keresik, így az iskolázat­lanoknak végképp nincs hová menni. A megye tizenöt körzeté­ben nem azonos a kép. A legtöbb munkanélküli-se­mi átalakítással a műve­lődés szolgálatába állítot­tuk. Csakhogy míg más vá­rosok és települések in­gyen, minden ellenszolgál­tatás nélkül kapták vissza a pártvagyont, mi kemény áldozatokat hoztunk és ho­zunk a mai napig ezért. Számunkra nem lehet érv, hogy a beruházásban nyolcmillióval a munkás­őrség is részt vett —, ezt a pénzt nem akarjuk vissza­fizetni, sem ennek arányá­ban tulajdonjogot biztosí­tani-a követelőnek. A pártház beruházása még 1988-ban indult. Az MSZMP helyi szervezeté­nek az Állami Fejlesztési Bank biztosította az anya­gi fedezetet, s 1989. de­cember 31-ig több mint negyvenhárom milliót ki is fizetett. Ekkor azonban jött a rendszerváltás, fordult a kocka, s az akkori ta­nács — terheivel együtt — megkapta a házat. Csak­hogy a beruházási végösz- szegből több mint húsz­millió még hátra volt. — A tanács hitelt kért — magyarázza a jegyző­asszony —, de szívesen tet­te, mert feltételezése sze­rint a sajátjára áldozott. S gélyben részesülő Vác, Gö­döllő, Cegléd, Nggykáta, Monor, Dabas és Ráckeve térségében jelentkezik, el­lenben jelen pillanatban Szigetszentmiklós és tér­sége került szorító helyzet­be, ugyanis a Csepel Autó­gyár mintegy másfél ezer ember munkaviszonyát szünteti meg ez év során. A létszámcsökkentés a vál­lalat minden tevékenységi körét érinti, s csupán négy­száz ember sorsát lehet öregségi, avagy korenged­ményes nyugdíjazással ren­dezni. Hét pályázat A tények és folyamatok ismeretében érthetően a kiútkeresés foglalkoztatja az illetékeseket — a mun­kaügyi központot, illetve a bizottságot is. Tagadhatat­lanul vannak eredmények és kezdeményezések — pél­dául a képzések és átképzé­sek segítése, a munkanél­küliek vállalkozóvá válá­sának támogatása, a tartó­san munkanélküliek fog­lalkoztatása —, de ezen erő­feszítések nagyságrendek­kel elmaradnak attól, ami érdemi változást hozna. S nem azért, mert nem jó az irány, hanem mert nem lehet lépést tartani a mun­kanélkülivé válás ütemé­vel. Pedig valóban sokrétű az eszközrendszer, a köz­hasznú foglalkoztatástól a részmunkaidős alkalmazá­sig ma már lehetőség nyí­lik a terhek enyhítésére. Még az olyan programokat ugyanúgy gondolkodtunk mi is: ha nyögve is, de vál­laltuk az adósságot. Éppen az idén kezdődött a tör­lesztés, s tart 1995-ig. Éven­te 4,2 millióval terheli költ­ségvetésünket, ugyanakkor a fenntartás és működtetés is pénzbe kerül. Hogy ez utóbbira forrást teremt­sünk, bizonyos irodahelyi­ségeket a házban kiadtunk, s most még a vagyonkeze­lő — a nyolcmillió arányá­ban — ebből is részt kér. A képviselő-testület ugyan még nem tárgyalta az ügyet, de szerintem nem engedhetünk. Ha szüksé­ges, akár bírósági úton kell jogainkat érvényesítenünk. Kéz a késben A Kincstári Vagyonke­zelő Szervezet, érthetően, homlokegyenest más állás­pontot képvisel. S nemcsak mondja a maga igazát, de mindent elkövet érvénye­sítésére. — Mi a kormánynak végrehajtó szervezete va­gyunk — szögezi le dr. is támogatja a központ, mint a munkahelyteremtő beruházásokat — 1991-ben például hét pályázatra for­dított anyagiakat. A tanácskozás részvevői ugyancsak kifejezték szán­dékukat, hogy próbálnak közreműködni a bajok or­voslásában. De — mint hangsúlyozták — ehhez in­formációkra, a lehetőségek ismeretére van szükség, hi­szen számos hasznos kez­deményezés félbemarad az ügyintézés még nem min­den részletében világos és egyértelmű folyamatában. Sok polgármesteri hivatal élne például a közhasznú foglalkoztatás eszközével, csak nem kellően ismerik a „menetrendet”. Jelenleg a megye negyvennyolc tele­pülése él e lehetőséggel, s összesen négyszázötven em­ber foglalkoztatását old­ják meg: az önkormány­zatok, illetve intézményeik és szervezeteik révén. Folyamatosa» A prognózisok nem sok jót jeleznek — várhatóan tovább nőnek majd a mun­kaerő-piaci helyzet romlá­sából származó feszültsé­gek. S bár senki sem hall­ja ezt szívesen, hosszú tá­von mégis együtt kell létez­ni e tendenciával. S ebből az is következik — szögez­ték le a tanácskozás rész­vevői —, hogy folyamato­san kell a védelmi straté­giát kialakítani: egyetlen eszközt sem mellőzve, min­den biztató eshetőséget ki­használva. Papp István Géza műsza­ki igazgatóhelyettes —, s nincs jogosítványunk a va- gyonosztogatásra. Nekünk törvényekben meghatáro­zott követelményeket kell teljesítenünk, amelyektől csak akkor térhetünk el, ha a Parlament másképpen dönt. Kérdés persze, hogy milyen egyéni meglátások kísérnek egy-egy ügyet, ennek azonban semmiféle érdemi jelentősége nincs. Jelen esetben tény, hogy az azóta feloszlott mun­kásőrség nyolcmillióval részt vett a beruházásban. A volt munkásőrségi va­gyon elszámolása másfél év óta, s jelenleg is tart, erre az összegre — vagy értékarányosan a kezelői jogra — kötelezően igényt kell tartanunk. Szeren­csétlen dolog volt, hogyan­nak idején egy kézben volt a párt és a munkásőrség pénze, s felhasználásáról is közös döntések szület­tek. Így most az elszámo­lás során sem lehet szét­választani az adott objek­tumra való ráfordítást. Ne­künk ezért, s ily módon A nagy feladat megmé­rettet. Némely települé­seket összekovácsol, máso­kat az ellenérdekek fel­bukkanása kapcsán szét­választ, de forduljon bár­hogyan is a kocka, az jel­lemzi a községet. Szigetúj­falun az iskolafejlesztés a jót példázza, azt, miként kell összefogni egy értel­mes célért. A tét nem volt kevés, két hónap alatt el kellett végezni az iskolafejlesz­tést. Azt mindenki tudta, hogy nem odázható tovább a munka, abban azonban többen kételkedtek, hogy előteremthető-e a pénz. Az önkormányzat képviselő­testülete igen alaposan mérlegelte a lehetőségeket, s egy szakértő bizottság mérte fel a tennivalókat. Az ajánlkozók közül a leg­előnyösebb pályázatot vá­lasztotta ki, s aztán folya­matosan is nyomon követ­te a kivitelezést. A képvi­selő-testület végig figye­lemmel kísérte a kiadáso­kat, s menet közben lép­tek, hogy újra és újra elő­teremtsék a szükséges fo­rintokat. Minden egyéb ki­adást lefaragtak, minden területen takarékoskod­tak: a megszokottnál is nagyobb következetességgel és szigorral. Erőfeszítéseik végül eredményre vezettek, szeptemberben a pedagó­gusok és a gyerekek a meg­újult intézményben kezd­ték az oktatási évet. Az iskolában hatalmas változások történtek. Az olajos padlót pvc váltotta fel, a málladozó mennyeze­tet kijavították, a tanter­meket kifestették, kicsi­nosították, a falaikat pedig egy méter húsz centiméte­res magasságban falambé­riával burkolták. S nem hanyagolták el a fűtési rendszer átvizsgálását sem, elvégezték a szükséges kar­bantartásokat: immár jö­egységes állami tulajdon­ként kell kezelni. — Sajnos nem egyedi eset a szigetszentmiklósi. Nem olyan régen egy olyan üggyel találkoztam, ahol a rendőrség és a párt által közösen épített ingatlan kazánházán állt a vita, s bizony nagyon nehéz volt az elszámolás. De általá­ban sikerül az érdekeiket közös nevezőre hozni; csak végső esetben kerül sor bí­rósági perre. A mai napig Bizonyára nem egyha­mar lezáruló ügy előtt áll Szigetszentmiklós önkor­mányzata. Várhatóan tár­gyalások, levelek követik egymást, s a felek csak végső mentsvárként for­dulnak a bírósághoz. De legyen bármilyen is a tör­ténet kimenetele, a város­nak keserű pirulákat kell nyelnie, hiszen a befeje­zettnek hitt vagyonelszá­molás a mai napig várat­lan fordulatokat produkál. Vajon még meddig? hét a tél, nem kell fázni a diákoknak. Mindezen mun­kák költsége jóval megha­ladta a kétmilliót, négymil­lióba áll, s ez óriási teher­tétel az önkormányzatnak. Egyetlen reménye abban van, hogy mint forráshiá­nyos település, céltámoga­tást kap. Ez esetben nem kell hitelfelvételhez fo­lyamodnia, s további fej­lesztéseken is gondolkod­hat. Szükség lenne ugyan­is még három tanteremre az iskolában, ez biztosíta­ná az eddig jól bevált ka­binetrendszer fennmaradá­sát, illetve így hozhatná­nak létre egy nyelvi labo­ratóriumot. Minderre per­sze egyelőre nincs keret, de a terveket jövőre szeret­nék elkészíttetni; legalább az meglegyen. Az iskolafejlesztés kap­csán nemcsak az ön kor­mányzat, a képviselő-testü­let, s a tanári kollektíva bizonyította áldozatkész­ségét, de az egész falu fon­tosnak érezte. A lakók örömmel vállalták a sok társadalmi munkát, hiszen a gyermekekért tették. S értük csinálni valamit — manapság ez az egyik leg- igazabb cél. I Örüljünk \ annak, I ami van? E Kicsi falu, s a neve is g 5 kedves: Áporka. A fő- ! \ várostól mindössze egy- = | órányi autózásra van, f S egy ugrásra, mondhat- E = nánk pestiesen szólva. = I Ez idáig mégis mintha I | egy más bolygóhoz tar- § § tozott volna, távhívón E | ugyanis elérhetetlen I 1 volt az önkormányzata, § | mert a hivatalnak nem E Euolí saját telefonja. Ha E 1 a polgármesterrel, a 1 | jegyzővel, esetleg más | E hivatali személlyel akart E E valaki szót váltani — g = ugyancsak hivatalosan i | — akkor az óvodát kel- E E lett kérni: a belföldi E E távhívó központon ke- § | resztül. Aztán az óvónő | | átszaladt, hívta a kért E E személyt — gyors számi- | I tás szerint is minimum, i | hat-nyolc perc alatt jő- f E hetett létre az összeköt- g 1 tetés. Idő, pénz és per-g ! sze bosszúság: itt is, ott I | is és amott is. Az üres | | percekben el lehetett 5 § töprengeni azon, hogy | | manapság, amikor faxok i | ontják az üzenetet, s a | § telefonok szinte maguk- g I tói beszélnek — Áporka = 1 megközelíthetetlen. | A nyáron megtörtént a | | változás, önálló telefont 2 I kapott az önkormányzat. | | Igaz, ez csak a köztársa- | | sági megbízott hivatalá- 1 | nak közbenjárásával | | sikerült, addig ugyanis = | — támogatása nélkül — | E hiába volt minden érv | I és kérés. No de most = | már nem érdemes boly- | | gatni a múltat, a híva- S E tál jó fél évig szinte le- § i hetetlenné tett működé- § | sét, örülni kell annak, § i ami van. = És Áporka örül, s mi- = I közben újra és újra sü- = | ketté válik a készülék, g E annyi azért kivehető a = 1 szakadozott mondatok- I | bői, hogy a hiányosságok | E ellenére is értékeli a fej- g 1 lödést... | Emum ...........................................mii.: A z oldalit írta; Vasvári Éva ■iiiiiiiiiiimiiiiiiimiii.immuiiiiimiiiiiiitlf ri'iimmiiiimiiiiiiiiiiitiiimiiiiimiiiimmiimmiimmmimimiiumiifimmmmmimimiiK Nincs kínosabb procedúra az osztozkodásnál. Csakhogy amíg kívülállóként elmarasztaló ítélet­tel minősítjük az ellenségeskedő feleket, érintett­ként belekényszerülünk ugyanazokba a szerepek­be. Mert hiszen ki az, aki nagyvonalúan lemond valós, vagy annak hitt tulajdonáról? Ezer kézzel ragaszkodunk a miénkhez, s ha kell, bármi áron érvényt szerzünk igazunknak. HA NYÖGVE IS, DE VÁLLALTÁK = »iiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiimiiiimiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimil .7iiimiim ii ii in ii un in mii un iiiiiimiiini mini mi iiiiiiiműl a Bonyodalmak sárga ház korul

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents