Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-16 / 243. szám

Yvés Montand visszatér HHH POSTABONTÁS ■nnnni'1'fli'Bi várjuk leveleiket, címünk: Budapest, pf.: au -1446 msrws&mmm 70. születésnapját ünne­pelte vasárnap Yves Mon­tand, a világhírű francia sanzonénekes és filmszí­nész, feleségével és fiacs­kájával, Valentinnal dél­franciaországi otthonában. Nemrégen közölte azonban, hogy 70 éve ellenére a kö­zeljövőben nagyszabású „visszatérést” tervez — jö­vő májusban újból elénekli világhírűvé vált dalait — köztük a „C’est si bon”-t és a „La vie en rose”-t a pá­rizsi közönségnek. És ez nem is az első „visszatérése” lesz Yves Montandnak. 1980-ban ugyanis. 13 évvel azután, hogy mint énekes, vissza­vonult, újból meghódította a franciákat dalaival. Azóta is vallja barátjának, Picassónak nézetét: „Hosz- szú időre van szükség ah­William Shakespeare utol­só színműve volt A vihar. Az életrajzírók úgy tud­ják: 1611-ben írta. Utána — igen jómódú polgár­ként — visszavonult szülő­városába, Stratford-on- Avonbe, ahol 1616-ban el­hunyt. A vihar Prosperója, akit Milánó hercegi trón­járól űz el öccse, sokak szerint maga Shakespeare — nem mintha Milánó her­cege lett volna, hanem mert Prospero, egy csodás szigetre vetődve menekülé­se közben, ott varázslatos dolgokat művel, valóság­gal újrateremti a termé­szetet, akaratának enge­delmeskednek az elemek, az élőlények. Éppúgy, mint a drámaíró Shakespeare- nék az általa teremtett ala­kok százai. A mi Petőfink Irta róla: „Shakespeare egy­maga fele a teremtésnek”. A varázsló Prospero és a varázsló drámaköltő közt még további hasonlóság le­het, hogy Prospero is el­vonul szigetéről, eltöri va­hoz, hogy az ember megfia­talodjék.” Montand, akit gyengéd szálak fűztek Edith Piai­hoz és Marylin Monroe-hoz, nem annyira éneklése, mint inkább politikai pál- fordulásai révén került a lapok első oldalára. Az egykori kommunista a nyolcvanas években oly­annyira átalakult nagyhan­gú konzervatívvá, hogy Franciaországban egyesek párhuzamot vontak közte és Ronald Reagan között. Amire ő így reagált: „Még hogy Ronald Reagan ..., neki mint színésznek so­hasem voltak sikerei. Ná­lam azonban nem ez a helyzet.” A varietészínpadokra Edith Piaf egyengette Yves Montand útját. A má­sodik világháború után még rázspálcáját, s a tengerbe veti könyvét, a varázs­könyvet, melyben minden írva állott. A könyv, Prospero köny­ve. Vagy inkább: könyvei. Milánóból menekülve, kis bárkájába könyveket do­bált egy jótevő segítője. Péter Greenaway angol filmrendező (láttuk már A rajzoló szerződése, a Szá­mokba fojtva, s A szakács, a tolvaj, a felesége és a szeretője című filmjeit), eb­ből a mozzanatból indult ki, amikor megcsinálta Prospero könyvei című filmjét. Milyen könyvek voltak ezek, mit tartal­maztak, Prospero mit tu­dott meg belőlük, mire tet­te képessé őt ez a tudás? Greenaway amúgy is gaz­dag képi fantáziája, vonzó­dása a barokkos színpom­pához, a formák tobzódó gazdagságához, itt most ki­élheti magát. Érdekes ke­retjátékot talál ki, amivel kissé egybe is kapcsolja Prospero és Shakespeare sanzonszövegeket 'is írt ne­ki. Az ötvenes és a hatva- as években Montand a legkedveltebb francia san­zonénekesek egyike lett. De legalább ennyire megked- veltette magát több mint hetven íilmszerepén ke­resztül is. Egyik legna­gyobb sikerét a „Félelem bére” című filmben aratta. Filmjeiben olyan csillagok­kal játszott együtt, mint Marylin Monroe, Romy Schneider, Catherine De­neuve és Shirley MacLaine. Nem kisebb meglepetést okozott magánéletével is, amikor 1989. januárban, 67-ik életévében apa lett. Élettársa, Carole Amiéi ak­kor 28 éves volt. Yves Montand felesége, Simone Signorét, a neves francia színésznő 1985-ben meghalt. alakját: Prospero színmű­vet ír — ami gyakorlatilag A vihar —, ebben idézi fel figuráit, ebben jelennek meg á fantasztikus figurák, a sziget, Prospero palotá­ja, vagy az erdő s a ten­ger csodálatos vagy ijesz­tő lakói. És mivel a zene az eredeti A vihar fontos része, itt is csodás hangok, elbűvölő vagy felkavaró zenék hallatszanak. Greena­way egészen sajátos vilá­got teremt, részint a ma­ga korábbi képi világát to­vábbfejlesztve, részint olyan nagyoktól is tanulva, mint Fellini vagy Jancsó. Hogy a Prospero köny­vei olyan szuggesztív film­mé lehetett, amilyen, ab­ban oroszlánrésze van a Prosperót játszó Sir John Gielgudnak. A ma 87 éves művész töretlen alkotóere­je teljében, csodálatos an­gol dikcióval, a bölcseség, a tudás, a jóság megteste­sítőjeként lenyűgöző tel­jesítményt nyújt. Bizonyos, hogy ma ő az egyetlen szí­nész a világon, aki ezt a szerepet ebben a felfogás­ban és ebben a filmben így el tudja játszani. Már csak ezért is érdemes volt, Greenawaijnek megcsinál­nia ezt a filmet. Takács István Méltányos is vél ? A hernádi kistermelőik szakcsoportjától szeptem­ber 27-én levelet kaptam. A szövege a következő: „A T. termelőt értesítjük, hogy a szakcsoport bizottsága méltányosságból a 210 312 sz. rotáción keletkezett ser­téstartozásból 1711 forint ötven fillért jóváírt.” Ez a cinikus megfogal­mazás azért sért, mert en­nek a „méltányos bizott­ságnak” tizenegy hónapon át dolgoztam azért, hogy keservesen megtakarított 40 ezer 860 forintomat ki­dobhassam az ablakon. Ugyanis a harminc mázsa táp ennyibe került! A ti­zenegy havi munkabér, a fenntartási költség, az amortizáció az talonban maradt. Tehát nem voltam, s nem is vagyok senkinek sem adósa — inkább kár­vallott, mert a sertés dara­bonkénti deficitje ezer- ezerszáz forint. Miért nem ott keresik az adóst, ahol van? A hetedik x-et felváltot­tam, de ha összerakom a 69 év alatt ént sérelmet, az egynegyedét se teszi ki an­nak, ami az utóbbi másfél évtizedben ilyen-olyan ve­zetőktől ért. Mindent össze­vetve, ennek a „félreértel­mezett” méltányosságnak akkor lenne jelentősége, ha az elszenvedett kár 75 szá­zalékával kárpótolnának. Mert nem méltányosságra, kárpótlásra vagyok méltó! Menyhárt József Hernád A DMRV-hei nem ér fel? Egy közösség nevében nyílt levéllel kereste meg szerkesztőségünket dr. Tóth Barna pomázi lakos. A le­vél címzettje Csentős Lász­ló igazgató a DMRV és Csa­tornázási Vállalat, Szent­endre. Hogy miért közve­títjük a nyílt levelet? An­iHeTI FILMTEGYZETi Prospero könyvei Jogi tanácsok A végrendelet I örökös kárpótlási Jogo- sulfsága • Munkanélküliek járadéka és eiisiyKgdíjj Q Édesapám bérházát végrendeletében rám hagy­ta, az Ingóságokat pedig húgom örökölte. Miután édesapám halálát követő napokban a házingatlant államosították, így — édes­apám végakarata • ellenére — én nem örököltem. Azt szeretném tudni, hogy a kárpótlási törvény rendel­kezései — miszerint a le- származók egyenlő arány­ban jogosultak kárpótlásra — a mi esetünkben is irányadók-e, osztoznom kell-e húgommal a kárpót­lási jegyekben. Ezt nagyon igazságtalannak tartanám — írja váci olvasónk. A polgári törvénykönyv öröklési jogi szabályai sze­rint az örökhagyó halálá­val a hagyaték átszáll az örökösre. Esetünkben tehát olvasónk a házingatlant megörökölte, a hagyatéki eljárás lefolytatására azon­ban már az államosítás miatt nem kerülhetett sor. A hagyatéki eljárás megin­dítását, utólagos lefolytatá­sát ezért haladéktalanul kezdeményeznie kell, és az erről szóló igazolást a kár­pótlási igénybejelentőihöz mellékelni kell. Miután ol­vasónk a sérelmet szenve­dett jogosult, ezért a kár­pótlásra ő a kizárólagosan jogosult. A leszármazók egyenlő arányú kárpótlási jogosultsága ebben az eset­ben nem áll fenn, így hú­ga nem jogosult a házin­gatlan után kárpótlásra. • Vállalatunknál soro­zatosak az elbocsátások, és sajnos a főnököm velem is közölte, hogy hamarosan felmondanak. Eihelyezüed- ni valószínűleg más mun­káltatónál sem tudok, mi­vel 58 éves vagyok, ezért szeretném tudni, hogy med­dig és milyen összegű mun­kanélküli-járadékban ré­szesülhetek, illetve van-e lehetőségem a nyugdíjkor­határ betöltése előtt nyug­díjazásomat kérni — írja egy budapesti olvasónk. A foglalkoztatás elősegí­téséről és a munkanélkü­liek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 26. §-a a munkanélküli-járadék mértékének meghatározá­sánál kimondja, hogy a já­radék összegét a munka- nélküli munkajogi átlag­keresete alapján kell meg­állapítani, oly módon, hogy az egy napra járó munka­nélküli-járadék alapja a' munkanélküli havi átlagke­resetének harmincadrésze. A munkanélküli-járadék az így megállapított járadék­alap 70%-a a folyósítás el­ső szakaszában, 50%-a a folyósítás második szaka­szában. Ha az átlagkereset a minimális bérnél keve­sebb, akkor a munkanélkü­li-járadék ennek megfele­lő összegű, tehát nem 76%, illetve 50%. A munkanél­küli-járadék folyósításá­nak időtartamát annak az időnek az alapulvételével kell megállapítani, amed­dig a munkanélküli a mun­kanélkülivé válást megelő­ző négy év alatt járulékfi­zetési kötelezettségét tel­jesítette, a törvény hatály­balépését követő négy évig azonban — járulékfizetési időként — a munkanél­külivé válást megelőző négy éven belüli munkavi­szony időtartalmát kell fi­gyelembe venni. A munka­nélküli-járadék folyósításá­nak időtartamát tehát ol­vasónk esetében az utolsó négy évben munkaviszony­ban töltött napok alapján a törvény 27. §-ában fog­lalt táblázat alapján álla­pítják majd meg. (Min. 360—479 nap — I. szakasz 90 nap, II. szakasz 90 nap, max. 1440 nap — I. szakasz 360 nap, II. szakasz 360 nap.) A munkanélküli-já­radék folyósításának kez­dő napja a munkanélküli­nek a munkaügyi központ­nál (kirendeltségnél) törté­nő jelentkezését követő naptári nap. A munkanél­küli-járadékot a lakóhely szerinti munkaügyi köz­pontnál (kirendeltségnél) lehet igényelni. Munkanél­küli-járadékra az jogosult, aki: a) munkanélküli, b) járulékfizetési kötelezettsé­gét a jogszabály alapján teljesítette (főfoglalkozási bruttó kereset 0,5%-a), c) az öregségi nyugdíjkorha­tárt nem töltötte be, illető­leg rokkantsági vagy bal­eseti rokkantsági nyugdíj­ra nem jogosult, d) munkát akar vállalni, de számára az illetékes munkaügyi központ nem tud megfele­lő munkahelyet felajánlani, e) elhelyezkedése érdeké­ben a munkaügyi központ­tal együttműködik. A munkaügyi központ­tal való együttműködés: a jelentkezést, nyilvántartás­ba vételt, rendszeres kap­csolattartást, a felajánlott munkalehetőségek mérle­gelését, önálló elhelyezke­dési készséget, a felkínált — megfelelő — munkahely, illetve képzési lehetőség el­nak az oka igen egyszerű, ha tartalmát elolvassák. „Talán ez a hetedik leve­lem, melyet lakó- és sors­társaim nevében az évek óta tartó vitában önnek címzek. Hoszú idő óta kér­jük, hárítsák el a záporok nyomán lakótelepünket el­öntő — a lakásokba beha­toló — felfakadó szenny­vízáradatot. Az intézkedés máig elmaradt. Tárgyalta annak idején az ügyet a községi tanács, felszólító levelet kapott a szentendrei Köjáltól, a megyei tanács műszaki osz­tályától — de semmibe vet­te. A pomázi polgármesteri hivatal soron kívüli ülése után sürgető intézkedést kért augusztus közepén. De azóta sem történt semmi. Legfeljebb a feladat és fe­lelősség áthárítása ... Előre félünk a következő záportól, mert ahogy lenni szokott, megint leáll az át­emelő szivattyú, bennünket meg elönt a trágyával ve­gyített szennyvíz. A leálló szivattyú beindítására mű­szaki ügyeletük 2-5 óra múlva jelenik meg — amit bizonyít a mentést végző tűzoltóság is. Ilyen esetek­ben a károsultak megnyi­tották az akna tetejét, hogy a fölös csapadék és(szenny­víz a közeli mélyedésbe, ne az épületekbe ömöljön. Nem kegyet kérünk, ha­nem az általunk megfize­tett szolgáltatás teljesítését. Annak a munkának az el­végzését, melyért fizetést húznak.” Jelentés cs határokról Döbbenten hallgatom a televízió A Hét című mű­sorát, nézem a kocsisoro­kat a határon. Egy hete lé­pett életbe határainkon a szigorítás. Feltételekhez kötjük, ki jöhet hozzánk. Többek között rendben le­gyenek az okmányok, le­gyen pénze, biztosítása az autóra. A rendeletet nem olvastam, de tudomásom szerint az a célja, hogy ne jöhessenek a seftelők, bű­nözők, szerencselovagok, szélhámosok. Ez így jog­szerű, így van rendjén. A rendelet nem válogat, nem disztingvál, kímélet­len. Azon töprengek, hogy a rendelethozók vajon hány­szor jártak turistaként az utóbbi 20 évben mondjuk Erdélyben? Álltak-e a ha­táron 10-12 órát? Átestek-e azon a porig alázó, az em­beri méltóságot arcul csa­pó tortúrán, ami ott érheti az embert? Személyes ta­pasztalatokkal szolgálha­tok. Volt, hogy néhány ma­gyar nyelvű könyv és pár tábla csoki miatt három­szor küldtek vissza. A „fo­gadó” ország hatóságainak intézkedései megalázók, de sajnos legtöbbször cinkos módon a saját honfitársaim is nekik asszisztáltak. A határok neuralgikus pon­fogadását jelenti a törvény meghatározásában. Olvasónk további kérdé­sére válaszolva, a törvény­ben meghatározott feltéte­lek me’lett a munkanélkü­li előnyugdíj megállapítá­sát is kérheti: a) az öreg­ségi nyugdíjkorhatár betöl­téséhez legfeljebb 3 éve hiányzik, b) legalább 6 hó­napja munkanélküli-jára­dékban részesül, c) az öreg­ségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelke­zik, és d) részére megfe- lő munkahely biztosítására, a képzés lehetőségét is be­számítva, nincs kilátás. E négy együttes feltétel fenn­állása esetén a munkaügyi központnak az előnyugdíjat — a munkanélküli kérésé­re — meg kell állapítania. Az előnyugdíj megállapítá­sára a társadalombiztosítá­si szabályok az irányadók azzal, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig az előnyugdíj összegét a Munkanélküliek Szolidari­tási Alapjából fizetik. Szü­neteltetni kell az előnyug­díj folyósítását, ha a mun­kanélküli olyan kereső te­vékenységet folytat, amely­ből származó jövedelem ha­vi átlagban eléri a min­denkori minimállis bér ösz- szegét. Miután olvasónknak két éve hiányzik a nyug­díjkorhatár betöltéséig (60 év férfiaknál), így 6 hónap munkanélküli-segély után, a többi feltétel megvalósu­lása esetén kérelmezheti az ún. előnyugdíj megállapítá­sát. tok, ha elromlik a biztosí­ték, ott a rövidzárlat. A szomszédok, a volt kis- a-ntant országok állandóan rettegnek a területi köve­telésektől,, a visszacsatolás­tól. Azonnal reagálnak a legkisebb rezdülésre is. Je­lenleg az itteni utasok egy- harmadát küldik vissza. A mégoly jó célú intézkedés is visszájára fordult. Ezért nekünk minden ilyen in­tézkedést rendkívül körül­tekintően kell mérlegelni. Mi, mostani magyarok, nemigen tehetünk az utób­bi félezer év tragédiáiról. Muhi, Mohács, Nagymaj- tény, Világos, Trianon, Jal­ta, mind-mind figyelmez­tetés a toleranciára. Csak együtt, egymásra utalva juthatunk vissza az áhí­tott nyugat-európai de­mokráciákba. Nem rombol­hatjuk le az eddigi ered­ményeket egy meggondo­latlan intézkedéssel. Hála a kommunizmus összeom­lásának, az utóbbi években gyönyörűen fejlődtek a testvérvárosi, intézményi, kereskedelmi kapcsolatok. Kezdtük lerombolni a kö­zénk emelt látható és lát­hatatlan vasfüggönyöket. Mint állampolgár, és mint közéleti ember, követelem, hogy a rendeletet vonják vissza, vagy változtassák meg. A seftelőket — ha nem lehet kiszűrni a hatá­ron — ideát is hamar le lehet fülelni és kizsuppolni az országból. Hogy hogyan oldja meg, az a kormány dolga. Egy azonban bizo­nyos, hogy nem hozhat olyan rendelkezést, amely gátolja a határokon belül és kívül élő magyarok kap-: csolattartását. Dr. Mészáros Gyula, a KDNP megyei elnöke ★ A hozott rendeletnek még véletlenül sem az volt a célja, hogy gátolja á ha­tárokon belül és kívül élő magyarok kapcsolattartá­sát. Elég, ha utalunk a ha­tárőrség — lapunkban is közölt — helyzetjelentésé­re, mely október 7-én lá­tott napvilágot: „46 ezren 27 országból!!) úgy akar­tak beutazni Magyaror­szágra, hogy vagy a pén­zük, vagy az okmányuk hiányzott. S ez október 4- től, péntektől, október 6- ig, vasárnap éjfélig szóló adat! Tehát a 27 ország nem lehet a környező há­rom! Miközben ugyancsak az említett hétvégén 279, védelmet kérő, Jugoszláviá­ból érkezőt befogadtunk. S ha még azt is hozzátesz- szűk, amit a tévéhíradó is közölt déli határainkról: a lakosság fél a pénz, élelem nélkül érkezőktől, kik mun­kát követelnek —, akkor talán mégis ama rendelke­zésnek van igaza, mely rendet óhajt teremteni a ■ határainkon belül. S mun­kát adni saját munkánál- külieinknek, ha van mun­ka! (Szerk.)

Next

/
Thumbnails
Contents