Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-11 / 239. szám

HARMINCNÉGY BEFOGADÓ FALU_ Magyar múzeum és búcsúk német földön Az 1946-ban kitelepített több mint ezer pomázl svábbal a vagonok két kijelölt állomáshelyre ér­keztek Németországba, Bruchsalba és Sinsheimbe. Onnan szétosztották a családokat 34 faluba. A legtöbben Waldangellochba és környékére ke­rültek, ahol ma is gyakran találkoznak, s ott sike­rült megvalósítaniuk régi álmukat is, egy magyar múzeumot. A település maga kicsi. Mindössze ezerháromszáz ember lakja, s ezek egy- harmada kitelepített. Élnek ott a magyar svábok mel­lett romániaiak, bukovi­naiak is. A kitelepítés 45. évfordulóján beszélgettünk Wal dang ellő eh polgármes­terével, Jürgen Schönnel. 0 Mit jelent ennek a kis német falunak, hogy itt élnek az egykori kite­lepítettek és azok leszár­mazottai? — Láthatja, én nagyon fiatal vagyok, mindössze 34 éves, s így nehéz erről nyi­latkoznom. Mindenesetre olvasom a maguk történel­mét, és az ittenit is, és van­nak ismereteim. Az elő­deimtől tudom, itt 46-ban a magyarokat nem fogad­ták kitörő örömmel, mene­külteknek tekintették, hol­ott kitoloncoltak voltak. Tetszett viszont az itt élők­nek, hogy beszélik a nyel­vüket, német neveik van­nak. Akkor itt óriási lakás­gondok voltak, és terjesz­kednie kellett a falunak, tehát új építkezési terüle­teket jelöltek ki az ideér­kezett háromszáz ember­nek, s ezt elnevezték telep­nek. Még ma, 45 év után is sokan úgy emlegetik azt a községrészt, hogy „a telep, a telepiek”. 0 Van-e gondja a ma- i gyúrókkal, vagy tud-c ar­ról, hogy esetleg elődei­nek problémái voltak honfitársainkkal? — örömmel mondhatom, nincs és nem is volt soha, senkinek. Az idegeneket nem fogadták be könnyen a németek, de arra voltak kényszerítve, hogv együtt éljenek, tehát beilleszked­tek, szorgalmasan dolgoz­tak, boldogultak, majd ön­állósodtak. Verekedés, rend­bontás, lopás vagy garázda­ság, mondhatom, soha nem fűződött a magyarok nevé­hez. 0 Ügy tudom, ez egy zárt protestáns település volt. Nem voltak a ki te­lepitettekkel vallási prob­lémák? — Azok sem akadtak, bár ez a falu ritkaságnak szá­mít, hiszen valóban kizáró­lag protestánsok lakták. Még ma is csak egyharma- da katolikus a lakosságnak. A katolikusok építettek egy templomot maguknak 1956—57-ben. # Mi a véleménye a pomáziak kezdeményezé­séről, a múzeum létreho­zásáról és a búcsúikról? — Tisztelettel és becsü­lettel adózom nekik. A te­lepülés a múzeumnak ki­alakított szobákat ingyen bocsátotta a rendelkezésük­re, s örültünk Schleer és Plank urak aktivitásának, mert így legalább nekünk is van múzeumunk, ami úgy gondolom, a magyaror­szági svábok nélkül nem lett volna. A búcsúikon, mint láthatta, én is részt veszek, nekem németül me­sélik el, hogyan kerültek ide, min mentek keresztül. A búcsúkhoz is a falu adja a termet, mivel van egy olyan szabály, hogy évente minden egyesület egy esté­re ingyen kap termet. G Az egyesületet, ezt a tulajdonképpen magyar egyesületet anyagilag tá- mogatja-e a település ve­zetősége? — Nem, erre Németor­AZ ÁR ELLEN ÚSZVA HALLGATÓ A nyolcezer-nyolcszáz lakosú településen har­mincán voltak kíváncsiak a képviselő úr beszámo­lójára. Holott a honatya tisztességgel teszi a dol­gát, rendszeresen igyekszik választóival találkoz­ni, tartja a kapcsolatot választókerülete önkor­mányzataival, azaz úgy látja el tisztét, ahogyan az elvárható egy, egyéni választókerületben bizalmat kapott országgyűlési képviselőtől. Akkor hol rej­tőzködik a magyarázat? Miért ilyen kicsiny a hall­gatóság tábora? Nem egyedi, szabályt erősítő -kivételről van szó. Erőteljesen megritkult a hallgatóság tábora az ön- kormányzati testületek ülésein is, amint az sem ritkaság, hogy az országgyűlési képviselők beszá­molója beszélgetéssé alakul át, hiszen hat-hét ér­deklődőnek mosolyogta tó lenne átfogó képet raj­zolni arról, miként zajlik a törvénykezési munka — avagy éppen a pártpolitikai csatározás — a Parlamentben. Igaz lenne ezek szerint az a gyak­ran hallható állítás, hogy „az emberek” elfordul­tak a politikától? Az emberek nagy része való­jában soha nem is mutatott érdeklődést a politika iránt, hanem tette a dolgát, mert élni akart. Ma sincs másként. Kézenfekvő: nem az embereknek kell igazod­niuk a politikához, hanem fordítva. A politikának kell tudnia megszólítani az embereket, arról kell beszélnie, ami az embereket foglalkoztatja, azaz a mindennapi gondjairól. Vélem, talán itt az oka annak, hogy az érdeklődők egy része is hallgató lett, s fogyatkozik a hallgatóság. Túlságosan sok az ún. nagypolitika az emberek számára, s a mikrovilág mozgása, a település, a munkahely stb. holnapja háttérben marad. Holott ez a háttér mil­liók számára élettér. (M) szágban nincs pénz. Ha jói tudom, magukat tartják fenn, a tagjaik száma két­száz felett van, és van éves tagdíjuk is. G Járt-e Magyarorszá­gon. vagy csak az itteni múzeum alapján tudja elképzelni egy falusi ház belsejét? — Sajnos, még nem jár­tam, de a múzeumot min­dig csodálattal nézem, tel­jesen kizárom a külvilágot, a csend, a sok régi holmi megnyugtat, szinte kilépek a hétköznapokból. Jól ér­zem ott magam, és tanul­mányaim során felfedez­tem, hogy sok azonos van Baden és Magyarország kö­zött. • Mit dolgozott ön, mielőtt polgármester lett? — Itt, mivel kicsi a falu, én csak másodállásban va­gyok polgármester, a főál­lásban geológus vagyok. Van egy magánirodám, és ott dolgozgatok. 0 Tagja-e valamilyen pártnak? — Igen, szociáldemokrata vagyok és voltam. Vallom a párt elveit, Jónak tartom az európai kapcsolatterem­tés jelenlegi formáit. Hi­szem, hogy egyszer nem lesznek határok Európában, és mindenki ott él, ahol szeret, ahol neki a legjobb. Szerintem úgy kell politi­zálni, hogy az elmélet és a gyakorlat kiegyenlítse egy­mást. — árvái —■ Koalíciós tárgyalások: ki utolsó egyeztetések Folytatás az í. oldalról) A KDNP a tárgyalást elő­készítő időszakban jobbára azt hangsúlyozta, hogy a koalíciós megbeszélések segíthetnek megteremteni azt a politikai stabilitást és nyugalmat, amire az or­szág vágyik. A kereszténydemokraták abban bíznak: sikerül meg­határozni, hogyan működ­jék tovább a koalíció, mi­lyen sűrűséggel, • milyen formában ülésezzen egy ál­landó koalíciós grémium. Az MTI-nek nyilatkozó Kónya Imre érthetőnek és indokoltnak tartotta, hogy a Független Kisgazdapárt szükségesnek ítéli a koalí­ciós együttműködés megja­vítását. A törvényelőkészí­tő munka során szerinte a legmegfelelőbb forma a té­mafelelősi rendszer kiépí­tése lehetne mindhárom frakción belül, ezáltal az egyes törvényhozási témá­kat illetően • felelősök A monopóliumokról Gödöllőn Nemzeti sorskérdés Bár lapunk gödöllői olda­lán hirt adtunk róla, és a szervezők is szétküldtek nyolcezer szórólapot, csak negyed ház, száz ember volt kiváncsi a városi művelő­dési központ színháztermé­ben a Gödöllői Monopoly Klub alakuló ülésére. — Talán nincs is olyan nagy baj a gazdaságpoliti­kai rendszerváltozással, vagy ennyire reménytelen­nek érzik az emberek a helyzetet? — mondta beve­zetőjében Roszik Gábor or­szággyűlési képviselő. Az MDF parlamenti frakcióján belül létrejött Monopoly- csoport alapító tagja, Za- csek Gyula által felolvasott levél az utóbbi vélekedést erősítette meg. — A leváltott rendszertől örökölt monopóliumok le­bontása nem pártügy, ha­nem nemzeti sorskérdés. E Sarokház-politikusok szobrai Minden irányváltásnak áldozatai vannak, ahogy ál­dozatul esnek az utcai har­coknak a sarokházak. Az én szememben bizonyos politikusok hasonlatosak a sarokházakhoz. Ök a nagy el- és kitérítők, a vonatko­zási pontok. Van ebben (számukra) haszon is, de most inkább beszéljünk a hátrányokról. A dolog aktualitását az adja, hogy közeleg az 1956-os forradalom 35. év­fordulója. Ebből az alka­lomból Boross Péter bel­ügyminiszter arra kérte az ország mintegy 3200 pol­gármesterét, hogy távolít­sák el a régi rendet jelképező köztéri szobrokat, változ­tassák meg a „letűnt dikta­túrára emlékeztető” utca­neveket. Tegyék mindezt olyan módon, hogy az meg­feleljen a civilizált, euró­pai normáknak, vagyis ne semmisítsenek meg művé­szi vagy történelmi értékű tárgyakat, tartsák tisztelet­ben a halottak emlékét, s lehetőleg mellőzzék a tö­megdemonstrációkat e te­vékenység során. Azt hiszem, ezzel egyet­érthetünk. Mert ugyan ki nézi szívesen a kommunista sarokház-politikusok em­lékműveit? Közülük a leg­többen — akarva, akarat­lanul — ezért ténykedtek, hogy Magyarországot az orosz-szovjet birodalmi (hadi) útra fordítsák, hogy a „nesze semmi, fogd meg jól” internacionalizmus je­gyében kiszolgáltassák egy­fajta keleti, bizánci ön­kénynek. Nem állítom, hogy mindegyik tudatosan tette. De nehéz lenne azo­kat gyanútlannak hinni, akik például a két világhá­ború között a Komintern megbízásából, svájci fran­kért voltak hivatásos kom­munisták. Csakhogy ők majdnem mind antifasiszták is vol­tak. Igaz. De nem a magyar függetlenség, nem az or­szág érdekében. (Bár a gyakorlatban antifasiszta ■mivoltukat csak akkor kel­lett igazán komolyan ven­niük, amikor a két — lé­nyegét tekintve — azonos berendezkedésű hatalom, Németország és a Szovjet­unió között a kapcsolat megromlott. Ez pedig elég későn következett be, tu­lajdonképpen a birodalmi sas és az orosz medve há­borújának előestéjén.) Az a fajta, nemzeti ala­pon szerveződő ellenállás a német nyomással szemben, amit leginkább Bajcsy-Zsi- linszky Endre neve fémje­lez, a mi kommunista sa- rokház-politikusaink szá­mára idegen maradt. Ma­gyarán, az ő náciellenessé- gük abból adódott, hogy Németországgal szemben a Szovjetuniónak akarták alárendelni Magyarorszá­got. Hogy hatalomra kerülé­sük után és közben miket csináltak, arról majdcsak minden családnak van tör­ténete. Ezért bontsuk le szépen a szobraikat, töröl­jük le az utcaneveiket, fi­zessük ki — muszájból — a ránk hagyott adósságai­kat, és felejtsük el őket. De felejtsünk el minden olyan sarokház-politikust, aki va­lamelyik nagyhatalom ut­cájába akar betéríteni min­ket. Adonyi Sztancs János folyamat elősegítésére ala­kult a Monopoly-csoport, és munkájának hatékonyabbá tétele, az érdeklődő polgá­rok bevonása céljából szer­veződnek országszerte a Monopoly-klubok — fejtet­te ki Zacsek Gyula. Lapzár­takor képviselőtársa, dr. Balás István előadását hall­gatták az érdeklődők. B. G. tarthatnák egymással a kapcsolatot, s folytatnák le az egyeztetéseket. Az MDF frakeióvezétője úgy véli: a miniszterek aránya egyben kifejezi a pártok erőviszo­nyait is, ehhez képest az olyan, paritáson alapuló törvényelőkészítő koalíciós pártfórum, amelyről egyes kisgazda-nyilatkozatokban hallani, a demokráciától merőben idegen, s rossz történelmi asszociációkat sugall. Ami az egyes koa­líciós pártok kormányon belüli képviseleti arányát illeti, Kónya Imre szerint semmi olyan változás nem történt a választások óta, amely indokolttá tenné aa arányok megváltoztatását. A pénteki tárgyaláson a pártokat öt-öt fős delegá­ciók képviselik. Az MDF- delegációt Antall József vezeti, tagjai Horváth Ba­lázs, Csurka István, Kónya Imre, Szabó Iván. A Füg­getlen Kisgazdapártot Tár­gyán József, Németh Béla, Cseh Sándor, Pásztor Gyu­la és Zsíros Géza képviseli. A KDNP részéről Surján László, Füzessy Tibor, Var­ga László, Seszták László és Szilágyiné Császár Te­rézia ül tárgyalóasztalhoz. (MTI) KÜLFÖLDIEK MUNKAVÁLLALÁSA Szigorúbb szabályok Néhány héten belül új jogi szabályozás szerint vállalhatnak munkát a kül­földiek Magyarországon. Egy munkaügyi, illetve bel­ügyminiszteri rendelet, va­lamint egy kormányrende­let módosítása szerez ér­vényt a szigorításnak. A munkavállalási enge­délyt a külföldit alkalmazó munkáltatónak kell majd beszereznie a fővárosi vagy az adott megyei munkaügyi központtól. így ellenőrizhető lesz többek között az is, hogy mennyi­re valós s nem fiktív mun­kahelyen kíván elhelyez­kedni a külföldi. A munka­ügyi központok az adott szakmában tapasztalható munkanélküliség, a jelent­kező szakképesítése és más szempontok alapján mérle­gelik az engedély kiadá­sát. A jogszabály szerint a munkaügyi miniszter az Érdekegyeztető Tanács il­letékes szakbizottságával közösen a rendkívül nagy gondokkal küzdő szakmák­ban elrendelheti a külföl­diek alkalmazásának tiltá­sát. A munkavállalási enge­dély megadását követően az illető országban munkai- vállalási vízumért folya­modhat a külföldi a ma­gyar képviselethez. Csak a dokumentum birtokában vállalhatja el a munkát Magyarországon. A harmadik rendelkezés* a kormányrendelet módo­sítása a végrehajtás meg­felelő ellenőrzéséhez, a szankcionáláshoz adja meg a feltételeket. Akik enge­dély nélkül alkalmaznak például külföldi munka- vállalót, a havi munkabér kétszeresét kell majd befi­zetniük a foglalkoztatási alapba. JÓM A NAGY MEDVE Nem brumme könyvel Á vállalkozás-ügyviteli és menedzsmenttechnológia egyik számítógépes szab­ványának számít Nyugat- Európában a holland Ursa Major cég szoftver prog­ramcsomagja, ebből már van néhány Magyarorszá­gon is, s közepes árfekvé­sűnek számít. Mint tegnap a Softinvest és Ursa Major (Nagy Medve) cég közös sajtótájékoztatóján beje­lentették, a magyar Softin­vest kapta meg a hazai egyedárusítóí jogot a hol­land partnertől. Somogyváry Gézától, a Softinvest tudományos ta­nácsadójától azt kérdeztük: — Miérf jó nekünk, ha holland könyvelőprogramo­kat hoznak be? — Tudni kell, hogy 1992. január 1-jétől hazánkban új számviteli törvény . lép életbe, ami a magyar ki­dolgozású főkönyvi és pénzügyi számítógépi prog­ramokat elavulttá teszi. Természetesen ezért a ma­gyar fejlesztés mellett a külföldire is szükség lesz. Ami az Ursa Major 80 mo­dulból álló, sokféle szolgál­tatást nyújtó programcso­magját illeti, ennek csak egy része könyvelési, de, mert sok az új vállalkozás, a menedzsmentprogramrész iránt is nagy érdeklődés mutatkozik. Erre tekintettel a holland partner a prog­ramcsomagot magyar nyelvre „fordította”, így adja át, így futtatható az IBM PC-ken. A Softinvest pedig újabb tíz hazai (mint megtudtuk, sajnos nem Pest megyei) cég segítségé­vel juttatja el a felhasz­nálókhoz a programcsoma­got. V. G. P.

Next

/
Thumbnails
Contents