Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-10 / 238. szám

XXXV. ÉVFOLYAM, 238. SZÁM 1891. OKTÓBER 10., CSÜTÖRTÖK Természetes szelekció helyett Keményen megdolgoznak az úri passzióért ^ Csepeli Vasas Magyarkúti B. T. Ki gondolná, kell majd ülni a tárgyaló- $ hogy ez az elnevezés éppen egy vadásztársaságot ^ lakar? Nem változtattak nevet, bár mostanában | divat a névváltoztatás. Sok évvel ezelőtt a csepeli ^ pártbizottság szerezte meg ezt a területet a Bör- S zsöny hegységben, ahol a vadászok ma is tevé- $ kenykednek. HATVAN ÉV — HATVAN FÉNYKÉP A gép csak cifra szolga Vajon mi adhat érielmet egy hatvanadik évét most be­töltő, európai hírű váci fotóművész életének? Mi lehe­tett a vezérlőéivé négy évtizeden keresztül, amelynek alapján makacs és szívós kitartással a hajdani tizenhat éves kamaszfiú autodidaktaként a szakma legjobbjai kö­zé küzdötte föl magát. Díjazott fotók és tanítványok sere­gét tudhatja maga mögött. Kocsis Iván váci fotóművészt kerestem föl ezekkel a kérdésekkel, akinek október ti­zedikén életmű-kiállítása nyílik a Vigadó Galériában. — A közvélemény több­nyire úri passziónak tartja a vadászatot. Mennyire helyálló ez? — kérdeztem Kovács Sándort, a társaság \ adászxnesterét. ÖNÁLLÓAN r — Azok tarthatják a va­dászatot passziónak, akik nem ismerik, miből is áll — válaszolta Kovács Sán­dor. — Gondolom, azért vélekednek így, mert az egypártrendszerben voltak emberek, akik kizárólag a saját, szűk baráti körüket vadásztatták. Persze az, hogy repülőgépről, helikop­terről lőtték a vadakat, jobban megmaradt az em­lékezetben, mint az, hogy nyolcszázhatvan mázsa szé­nát föletettek az állatokkal. Passzió vagy nem, min­denesetre elég kemény munkával jár! Nem lehet csak úgy sétálgatni, va- dászgatni az erdőben ... — Most, amikor mindent privatizálnak, bérbe adnak, mi a helyzet a vadakkal? — A vad az államé, vi­szont a területet, ahol gaz­dálkodunk, azt az erdészet­től béreljük. — Mekkora az a terület, ahol gazdálkodnak, és mi­ből áll az a gazdálkodás? — Ötezer-négyszáz hektár, ez aránylag nem nagy te­rület, de az erdősültsége elég jó: hetven-harminc, hatvan-negyven százalékos, az összefüggő erdő javára. A többi, az mezőgazdasági terület. Ez is jó, hogy szab­dalt, tehát az erdő közé be van ékelve a vadföld. Az idén a bérelt földeken sa­ját magunk megtermeltünk hétszázhatvan mázsa sze­mes takarmányt, szálas ta­karmányból pedig négy-öt­száz mázsát. Önállóan gaz­dálkodunk, talán kicsit ki is lógunk a többi térségben Egy hete jelent meg írá­sunk a váci forgalomirá­nyító lámpák állapotáról, azok áthelyezéséről veszé­lyes helyre, illetve újak VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 13. • A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. Q Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. 0 Postacím: Vác, Pf. 32.2601. Telefax és telefon: (27) 10-035. Telex: 282 237. 0 Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztösegben naponta délelőtt 3-től ll-ig, vala­mint a váci hirdetöirodá- ban (Jókai utca 3.) hétfőn és kedden délután M-től 17 óráig. tevékenykedő vadásztársa­ság közül. — Hány tagú a társasá­guk? — Huszonheten vagyunk, elég összetett a társaságunk. Nálunk a vezérigazgatótól kezdve az esztergályosig, a pincérig mindenki megta­lálható. Persze ettől füg­getlenül, mindenkinek egy­formán kell a munkából kivennie a részét. — Mennyire nyereséges a vadgazdálkodás? — Most az erdészet na­gyon sarokba szorított bennünket. Meg vannak számlálva napjaink. Azzal, hogy a bikaszezon jól sike­rült, talán még egy év bér­leti díját ki tudjuk fizetni. Sajnos a kerítésépítés any- nyi pénzt vesz el tőlünk, hogy azt kigazdálkodni szinte lehetetlen. Tavaly egymillió-nyolcszázezer fo­rintot fizettünk ki vadkár­ra és kerítésre. VADKÁR — Milyen károkat okoz­nak a vadak? — A növényzetet tönkre­teszik, megeszik. Az erdé­szetnek okozott vadkár te­rítését egy kívülálló fel­ügyeleti szerv bírálja el. Az általunk kifizetett kár­térítés minden évben nő. Az. erdészet azt mondja, állítsuk be az optimális vadlétszámot. Mert őt nem érdekli, ha száz szarvas van és nincs vadkár. De ha egy van, és az problé­mát okoz, akkor az se le­gyen ... Á vaddisznó kilója harmincegy forint. Ha ab­ból levonom a szállítási költséget, csak tizenhat fo­rint marad. Abból gazdál­kodjam ki a technikát, a vadőrök fizetését, a járu­lékos költségeket. Végül is abba kell hagyni az egy­másra mutogatást, és le felállításáról a Földváry té­ri kereszteződésbe. Azt ír­tuk, az ígéretek ellenére késik a kereszteződésben a lámpák felállítása. Nos, örömmel nyugtáz­hatjuk, hogy felhívta szer­kesztőségünket Huszák Já­nos, a Budapesti Közúti Igazgatóság váci üzemmér­nökségének vezetője, aki elmondta, a tervezett idő­pontnál korábban — bár az eredeti terminusnál ké­sőbb — állítják be a lám­pákat a Földváry téren, ígéretet kaptunk arra, hogy a csomópontnál egy hónap múlva már működő lám­pákkal találkozhatunk. asztalhoz. — Miből tevődik össze a vadásztársaság nyeresége? — Az utóbbi telek any- nyira enyhék voltak, hogy a szarvasok jól föl tudták rakni az agancsokat, ame­lyek, ha súlyuk tíz kiló fö­lött van. már az arany ér­tékével vetekszenek. A külföldi vadászok kemény pénzeket fizetnek ki... SZAKÉRTELEMMEL — Végül: hogyan egyez­tethető össze a vadászat a természetvédelemmel? — Ha nem vadásznának, a nagyvadak elszaporodná­nak. Nincsenek ragadozóink, farkas, medve, tehát nincs természetes szelekció, ami a gyengébb állatot választ­ja ki áldozatul. Erre ma­radt az ember, a vadász, aki szakértelemmel vá­lasztja ki a „selejtet”. Nincs erdő vad nélkül, és vad erdő nélkül. Az egyen­súlyt mi igyekszünk fenn­tartani. P. Vajda Verőfényes napsütés kö­szöntötte a kóspaliagiakat, akik a múlt szombaton ün­neplőben várták a névadó és emléktábla-avató ünnep­ség messziről érkezett vendégét, Katona Tamást. Nagyon meglepődtek, ami­kor megtudták, az eddig csak televízióban, vagy az újságok fényképein látott történész-államtitkár hon­atyáról, hogy kiscserkész korában már járt itt az ő községükben, s hogy éppen itt az elemi iskolában töl­tötte éjszakáját. Igaz, hogy október 6-ra emlékeztek 142 évvel az­után, hogy falubelijüket, a 32 éves özvegy parasztem­bert, Fekete Imrét gróf Batthyány Lajossal egy­szerre kivégezték, mégsem gyászos, inkább nagyon ünnepélyes volt a hangu­lat. A 49-es halottakat rég eltemették, példájukra van ma szüksége ennek az úju- lás küszöbét átlépett nem­zetnek. Katona Tamás még az emléktábla leleplezése előtt a szabadságharc névtelen hőseiről szólt, majd száz Pénteki koncert Pókháló a „Lófényben” Október 11-én 20 óra 30- kor a Pókháló nevű dzsessz-rock zenekar ad koncertet a Kék-ló-fény kulturális kávézóban, mely a Bartók Béla u. 1. alatt található, a városháza ol­dalában. Hatvan évéhez illően hat­van fotót láthatunk itt. Fo­tográfiákat és fotografiká- kat, valamint fekete-fehér és színes fotókat, egy ter­mékeny és sokoldalú mű­vész eddigi életének lenyo­mataiként. — A hatvan fotó alapján sokszínű, kísérletező alka­túnak vélem. Minek a jele ez a sokféleség? — Szerintem, ha az em­bernek fontos mondandója van, szüntelenül kísérletez­zen, hogy azt kifejezze. Szünet nélkül keresse a mondanivalójának megfele­lő művészeti ágat, műne­met, műfajt és stílust. Én is ezt teszem évtizedek óta. Eredetileg filmrendező akartam lenni, de nem vet­tek föl a filmművészetire. Már az idő tájt vonzott a fotózás is. Ha jól emlék­szem. tizenhat évesen 'ké­szítettem az első képemet. Az írás is érdekelt. Sokfelé publikálok, még a maguk lapjában is megeresztettem valaha egy-két cikket. Me­sélő kutaic címmel rendha­gyó könyvet írtam a Kép­zőművészeti Kiadónak. Ez harminc római kúthoz fű­ződő legendákat, színes tör­téneteket tartalmaz. Sajnos, a kiadó most fölbontotta a szerződést, pedig már a né­met és az angol fordítás is elkészült. Valószínűleg évet lépett a történelem­ben. így az elmúlt évtize­dekhez érve a falvak kiir­tásáról beszélt, melynek egyik eszköze volt az isko­lák megszüntetése. Kós- pallag is szenvedő alanya volt ennek a politikának, hiszen ott is bezárták, így a gyerekek még most is csak a hetedik osztályig jár­hatnak otthon iskolába. Ez már eredmény, de jövőre a teljes nyolc évfolyam „ha­zaérkezik". Most ennek az iskolának a névadója lesz Fekete Imre, aki paraszt- emberként ugyanúgy az életét adta, mint a gróf. A Csizmadia Vilmos pol­gármester által legszebb fekvésű közép-európai köz­ba kerül a kötet száztizen­három színes fotója. — Egyéni sikerei mellett a hazai fotóművészek ne­velésében is rangos szere­pet tölt be. Még 1957-ben megalapította a váci Duna­kanyar Fotóklubot, amely­nek azóta az elnöke. Szá­mos híressé vált kül- és belföldi tanítványa van. Milyen tanácsot ad a fia­tal fotósoknak, mire figyel­jenek? — Ősrégi és egyszerű géppel is lehet művészi fo­tót csinálni, ezért elsősor­ban iie a fényképezőgép árára figyeljenek. Sokkal inkább arra, hogy magas fokú vizuális kultúrát sa­játítsanak el, amelynek művészi érzékenységgel kell párosulnia. Durva lel­kű ember még a legdrá­gább csodágéppél sem ké­pes igazán művészi képet készíteni. A vizuális kultú­ra és az érzékenység vi­szont feltétlenül meghozza a hőn áhított szakmai si­kert. — Járjanak minél töb­bet olyan közösségbe, klu­bokba, ahol ezt megtanul­hatják. Tartsák nyitva a szemüket. Ez nem azt je­lenti, hogy vasárnap dél­előtt fényképezőgépet akasszanak a nyakukba, és azzal az erős elhatározás­sal induljanak vadászni, hogy ma feltétlenül díj­ségként emlegetett faluban Katona Tamás még meg­jegyezte, itt közelebb él­nek az emberek az éghez. Szüksége van boldog fal­vakra az országnak, mert anélkül nem lesz magyar újjászületés. A falu plébánosa, Pál- völgyi József megillető- dötten vette át a szót, majd megáldotta az em­léktáblát. Ettől a pilla­nattól kezdve új időszá­mítás járja az iskolában, hiszen ezt megelőzően név­telen volt, s még korábban olyan nevet erőltettek rá, amihez nemcsak az iskolá­nak,, de a községnek se volt semmi köze. Dudás Zoltán nyertes képet kapnak len­csevégre. Ebből az erőlkö­désből csak dilettáns va- sárnaprfényképek szület­hetnek. amelyeknek családi albumokban a helyük. Im- pulzív módon, a kellő al­kalmat- villámgyorsan ész­revéve kell fotózni. A leg­jobb tanítványaimnak — bár nem szeretnék nagyké­pűnek látszani — ezt ad­tam útravalóul. Szakmai sikereik egyik titka nyilván ebben a szemléletben rej­lik. Persze én is jócskán tanultam másoktól, minek is tagadnám. Sokat lestem el például dr. Király Zol­tán esztétától, a Fotómű­vészet című lap méltatlanul elfeledett alapítójától. — A váci uszodát az ön hatalmas, fekete-fehér, por­celánba égetett fotográ­fiája ékesíti, Textil- és anyagszerű fotói is ismer­tek. Most éppen mivel kí­sérletezik? — Franciaországba ké­szülök Seregi István klub­társammal. Provance-ban kétszázötven hajdani ma­gyar család nyomát pró­báljuk felkutatni, és fény­képezőgéppel megörökíteni. Ezeket az elfranciásodott magyarokat a XVI. század­ban a johannita rend me­nekítette francia földre a török fogságból, Isztambu­lon át. Illyés Gyula Haj- szálgyökerek-jében ír ró­luk. Most meglesz hozzá a képi lenyomat is. — Űjabban egyre több magyar újság öltözik színes fotókba. Mi a véleménye erről? — Nagyon örülnék, ha a maguk lapja is színes saj­tófotókkal jelenhetne meg. Feltétlenül szebbé, színe­sebbé tenné a szöveget. A szó és a kép jól megfér egymással, nem válnának riválisokká, persze csak, ha mértékkel és ízléssel ele­gyítik őket. Kocsis Klára Dunagyöngye filmszínház (Dr. Csányi László krt. 58.): október 10-én, csütörtökön este fél 6 és fél 8 órakor a Tűzmadárakció című ame­rikai kalandfilmet játsszák. Rendezte: David Green. Főszereplők: Nicolas Cage, Tommy Lee Jones és Sean Young. — Témája: az ame­rikai kormány meg akarja akadályozni az illegális ká­bítószer-üzérkedést az ÜSA-ban. Tűzmadár fedő­név alatt akciót szervez a dél-amerikai kokaincsem­pész maffia ellen. Az iskolaudvar és az ünneplők (A szerző felvétele) Egy hénap múlva működnek Előbb készül el nincs pénzük, nyilván sok­KOSPALLAGI ÜNNEPSÉG Nevet kapott az iskola

Next

/
Thumbnails
Contents