Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-07 / 210. szám
uHÍT VÉGI VILÁGPOLITIKAI A DÖCS-LEGÉNYEK ÉS AZ ITAL A valósághoz A laza szovjet államszövetséggel a káoszt akarják elkerülni Baker Moszkvában alapos helyszíni felmérésre készül Csökkenő remények a jugoszláviai békés kibontakozásra ALTALANOS PILLANATKÉP Bár Major, aki az „első nyugati felderítőként” érkezett a puccs bukása utáni Szovjetunióba — hogy a világsajtó egyes vezető kommentátorainak szavaival éljünk —■ optimista módon nyilatkozott a kilátásokról, sok politikus tekintett aggodalommal nép- képviselők kongresszusának hétfőn megnyílt rendkívüli ülésére. Attól tartottak ugyanis, hogy az alkotmány szerinti legmagasabb törvényhozó testület, amelyben nagy befolyásuk van a konzervatív elemeknek, olyan döntéseket hoz, amelyekkel megkísérli elérni azt, amit az állam- esínykísérlet szervezőinek és végrehajtóinak katonai eszközökkel nem sikerült megvalósítani. Gorbacsov és Jelcin azonban ez idő szerint szoros szövetségben van, és az ő menetrendjük vált meghatározóvá a rendkívüli kongresszuson. Eszerint a testület elé a tizenöt közül tíz tagállam javaslata került a Szovjetunió új átmeneti államszövetségi szerkezetéről, amely széles skálát biztosít a részvevőknek, hogy a megfigyelői helytől a szorosabb együttműködésig választhassanak, mint szuverén államok, milyen státust fogadjanak el az új unióban. A nyugati kommentátorok a „Gorbacsov—Jelcin bűvészmutatványról” írtak a történtek nyomán, s a népi küldötteket is annyira meglepte a dolog, hogy elvben hamarosan el is fogadták a tervezetet. Amikor pedig a Gorbacsov által meghatározott háromnapos határidőt kevesellték az elfogadásra, az elnök azzal fenyegette meg őket, hogy ellenkezésük esetén berekeszti az ülést, e amit vonakodnak kétharmados többséggel megszavazni az alkotmányos előírások szerint, jogánál fogva elnöki rendeletként valósítja meg. Így a meg- juhászodott testület,' hogy valamit megőrizzen megsemmisülő jogaiból, megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely tulajdonképpen régebbi formájában véget vet a Szovjetuniónak, mint központi hatalomnak, és helyette a szuverén államok szövetségét mondja ki jogutódjának. Az új államalakulat, nagyfokú önállósággal ruházza fel a szerződés aláíróit, s csupán gazdasági és katonai szálak kötik majd szorosabban egymáshoz az abban részt vevőket. AZ ÁTMENET KÉRDŐJELEI Mindezzel tulajdonképpen a valóságos helyzethez igazodtak. A 15 tagköztársaság közül a három balti államot már több mint negyven ország ismerte el, s kiválásuk a szövetségből szinte már kész tény. Moldávia sem akar hallani semmiféle unióról a többi 2 Mirigy volt tagállammal, örmény- ország is habozik. Mindenesetre tíz állam egyetértett abban, hogy Gorbacsovból és a volt tagköztársaságok elnökeiből alakuljon meg átmenetileg a szövetségi tanács, s ez a testület töltse be a kormány szerepét. A parlament feladatát az új legfelsőbb tanács játssza majd, amelybe minden köztársaság 20-20 képviselőt delegál, kivéve Oroszországot, amel.yet 52 hely illet meg. De az egyes köztársaságok csak egyetlen szavazatot adhatnak le. Hírmagyarázók sok kérdőjelet látnak ebben az átmeneti időszakban. Kérdésesnek tartják, hogy a szövetségi tanács, amely a tagköztársaságok elnökeiből áll, mennyire lesz képes egyetértésre jutni, s hatékony központi kormányzói feladatot ellátni egy olyan helyzetben, amikor egyes helyi szintekről á teljes elszakadás irányába rendkívüli nyomást gyakorolnak. Hogyan lesz képes működni a legfelsőbb tanács, ahol minden tagállamnak egyetlen szavazata lesz? Miként lehet összefogni és összeegyeztetni az eltérő gazdasági érdekeket, amikor a széthúzás annyira meghatározó? Hogyan lehet megtartani a hadsereg irányításának egységét, amikor minden köztársaság a területén levő fegyveres erők kizárólagos ellenőrzésére törekszik? S ugyanígy lehetne felsorolni még több problémát, amelyre alig lehet látni megoldást a bonyolult szerkezetű átmeneti időszakban. Úgyhogy egyet lehet talán érteni sok kommentátorral, aki szerint a Gorbacsov—Jelcin fellépés egyelőre gátat emelt a Szovjetunió rendkívüli veszélyeket magában rejtő gyors széthullása előtt, de csak lélegzctvételi szünetet nyeyt a moszkvai vezetés. Ha pedig nem követik a laza államszövetség létrehozását célzó törekvéseit radikális intézkedések, és nem járul mindehhez nagyarányú nyugati élelmiszer-segítség, amelyet egy központosított gépezeten keresztül kell elosztani az egyes tagköztársaságok között, a felbomlás ismét felgyorsul. WASHINGTON FELTÉTELEI Baker külügyminiszter a jövő héten Moszkvába repül, hogy a helyszínen tanulmányozza a puccskísérlet bukása utáni helyzetet. Ettől a látogatástól függ majd nagymértékben, hogy Washington milyen pénzösszegeket lesz majd hajlandó a Szovjetunió rendelkezésére bocsátani az átmeneti időszakban. Az utazásra az európai emberjogi konferencia megnyitása adja az alkalmat. Az amerikai kormányzat a tanácskozás előestéjén kifejtette álláspontját arról, hogy bái-miképpen is alakuljanak az események Moszkvában az elkövetkező jövőben, az emberi jogokat messzemenően meg kell tartani az átmeneti időszakban is. Erre nézve a népképviselők kongresszusán elfogadott határozatokban garanciák egész sorát fogalmazták meg. Túl ezen, amerikai részről elsősorban az nyugtalanító elem, hogy ki rendelkezik majd az atomfegyverek felett ezután a Szovjetunióban? A Bush-kor- mányzat nem szeretné, ha több utódállam kezébe kerülne ez a tömegpusztító arzenál. Egyrészt, ez egy olyan, volt szovjet államok közötti konfliktusban, amelynek ma Jugoszlávia a színtere, ez megnövelné e fegyverek alkalmazásának kockázatát. Másrészt az atomfegyverek elterjedését akadályozó szerződésre mérne csapást, s rizikót jelenthetne arra is, hogy ezek a tömegpusztító eszközök terroristák kezébe jussanak. Az elmúlt napokban a szovjet atomfegyvereket Oroszország területére vonták vissza, s a népi küldöttek kongresszusán csakúgy, mint a pénteken az ABC amerikai televíziós állomáson át sugárzott válaszaiban Gorbacsov és Jelcin biztosítékot■ adott, hogy a nukleáris arzenál szigorú központi ellenőrzés alatt marad a jövőben is. Mint ahogy a fegyverkezés csökkentésére vonatkozó amerikai kívánságot is pozitívan fogadták Moszkvában, és ígéretet tettek, hogy Kubával is felülvizsgálják az eddigi, elavult, ideológiai alapokon nyugvó kapcsolatokat. HATVANKÉT ALKALOMMAL Az EK ultimátumát a múlt hét végén szinte az utolsó pillanatban fogadták el a szerb vezetők, hogy megakadályozzák teljes nemzetközi elszigetelődésüket. A fegyverek azonban csakhamar újra dörögtek, s nem sikerült a holland külügyminiszter megbízottjának sem vélegessé tennie a tűzszünetet. Miután péntekre virradó éjszaka a harcoló felek ismét megígérték, hogy végrehajtják vállalásukat, immár hatvankettedik ízben, szeptember 2-a, a fegyvernyugvás elfogadása óta kiújultak a harcok Horvátországban, s Eszék lakói az éjszakát ismét az óvóhelyeken voltak kénytelenek tölteni. A helyzet továbbra is áttekinthetetlen, hiszen mind a horvátok, mind a jugoszláv néphadsereg vezetői a másik oldalra hárítják a tűzszünet megsértéseit, s közben tény, hogy a legtöbb megfigyelő szerint a negyvenezer főnyi szerb szabadcsapat csakúgy kicsúszott bármilyen ellenőrzés alól, mint az egyes szerb parancsnokok által irányított szövetségi katonai alakulatok. Tény az is, hogy a Zágráb—Belgrád autóút lezárásával Horvátországot kettévágták. A történtek miatt megkérdőjeleződött a mára Hágába összehívott béke- konferencia, s megtartása esetén is kétséges, hogy döntéseit mennyire lehet érvényesíteni a harcok színhelyein. A történtek fényében sok hírmagyarázó szerint elkerülhetetlen lesz, hogy a konfliktust a Biztonsági Tanács elé utalják. Árkus István A Pokol Angyalai? A közbiztonság romlásával párhuzamosan megyénkben is megkezdődött a lakosság önvédelmi szerveződése. Már lassan egy éve, hogy szinte havonta, hetente újabb és újabb csoport alakulásáról adhatunk hírt. Olyan csapatok állnak össze, amelyek a lakosság biztonságát, nyugalmát hivatottak a rendőrség mellett, helyett, vagy vele ösz- szefogva őrizni. Üdvözlendő kezdeményezések ezek, csak dicsérni lehet mindazokat az önzetlen embereket, akik hihetetlen tenniakarással, szabadidejükben, többnyire éjszaka, pihenés helyett az önkéntes szolgálatot, nemegyszer a veszélyes helyzeteket is vállalni merik. AZ ÚTONÁLLÓK ÉS A LIBAMÁJ A legismertebb francia csemegeként számon tartott libamáj hírnevét féltő francia iibatenyésztök kedden Figeac mellett feltartóztattak két izraeli és kelet- európai libamájjal megrakott kamiont, és azzal fenyegetőznek, hogy felgyújtják azokat — közölte a francia rendőrség. A lázadók megfenyegették a kamionsofőröket, hogy ha legközelebb elkapják őket, megsemmisítik kocsijuk rakományát. A tenyésztők legfőbb vádja az, hogy a májak nem a szigorú francia szabályok szerint nevelt ludakból származnak, így minőségük is gyengébb, ennek ellenére francija termékként (Foie Gras de Quercy címkével) kerülnek a helyi piacokra. Francia parasztok hétfőn elragadtak Zá, Írországból importált birkát is, és máglyát raktak belőlük az auch-i városháza előtt: a vád ezúttal is az volt, hogy francia termékként kívánják értékesíteni azokat. De vajon ellenőrzi-e valaki, hogy ezek a csoportok, ezek az „erős fiúk”, akik fegyverviselési engedéllyel ugyan még nem rendelkeznek, (vagy ha igen, nem mindenki), vajon tényleg a köz szolgálatában fejtik-e ki tevékenységüket. Sajnos ma már egyre több helyről hallani, hogy egyes szép kezdeményezések a visszájákra fordulnak, és épp azok tartják rettegésben az ártatlan lakosságot, akik védelmük érdekében szerveződtek csapatba. Ki ne emlékezne például Déri/ Tibor „Képzelt riport...” című szép alkotására, amelyben a rendfenntartó alakulatot, a Pokol Angyalait a szerző egyenesen az egykori nyilas keretlegényekkel asszociálja? Óvni kell a demokráciát attól, hogy bárki is visszaélhessen a közösség adta erejével, hogy a bizalmat másra használja fel, mint amire kapta. A legtöbb panaszt Dunaharasztiból hallani, a lakosság szerint ' a „DÖCS-legények”, a Du- naharaszti Önvédelmi Csoport délceg tagjai között nem a legfeddhetetlenebb, nem a legjózanabb életű fiatalok teljesítenek szolgálatot. Márpedig kis faluban mindenki ismer mindenkit. Félnek is tőlük rendesen — no, nem a bűnözők — inkább a lakosság. Igaz, vezetőjük Pávics János, a helyi lap hasábjain keresztül megnyugtatta az embereket, elmondta, csoportjuk tagjai önfeláldozó munkát végeznek, és alapszabályuk szelleme amúgy is kizárja a garázdaság lehetőségét. Azt azonban ő is elismerte, volt rá példa, hogy iszá- kossága miatt ki kellett zárni tagokat a csoportból. A lakosságot védő önvédelmi csoportokra napjainkban igen nagy szükség van. Nem is létüket, szükségességüket kell tehát megkérdőjelezni. Ám jobb lenne belátni életükbe, kicsit ellenőrizni tevékenységüket. Hiszen a közösség, a szervezettség erőt, bátorságot kölcsönöz. Az állampolgároknak pedig joguk van tudni, hogy ezt az erőt, azt a bátorságot valóban feddhetetlen emberek, valóban nemes célokra fordítják, élnek vele, és nem visszaélnek vele. „Miféle demokrácia ez?" Lenin utolsó túlélő rokonainak egyike, legidősebb unokahúga kedden elítélte a moszkvai városi tanácsnak azt a döntését, hogy bezárja a Központi Lenin Múzeumot. Olga Ülj an óva, Lenin Pmitrij nevű bátyjának leánya a népképviselők kongresszusához intézett levelében leszögezte, hogy csak népszavazás dönthet a múzeum és a Vörös téren Uló Lenin-mauzóieum sorsáról. „Vlagyimir Iljics Lenint a haladó emberek világszerte elismerik, mint a tudományos-elméleti gondolkodás nagy alakját. A elöntés (a múzeumról) mélységes sajnálkozást kelt, mert figyelmen kívül hagyja azok emlékét, akiknek kérésére és kezdeményezéséire 1936-ban a múzeumot létrehozták” — írja Uljanova a levélben, amelyet a Pravda első oldalán közölt. „Aligha kell mondani — panaszolja a levélíró —, hogy az ilyen destruktív cselekedetek súlyos kórt okoznak hazánk szellemi és emberi kultúrájának. Miféle demokrácia ez” Ahol a vállalkozó csóválja az önkormányzatot A polgármestert kitiltották n telepről Egy vállalkozás, s vele szemben 427 aláírás, plusz egy, mégpedig a választókörzetből a polgármesteré. Mert újra fellángolt Érden — ahogy lapunkban két évvel ezelőtt már a t.itnácselnöktői kapott információ alapján a tűrhetetlen állapotról írtunk —, az úgynevezett „sóder- háború”. Mégpedig Ófaluban, a Molnár utcában, ahol naponta tízórás műszakban — a szerződés szerint! — sóderrel msgrakottan teherautók dübörögnek végig* porfelhőt hagyva maguk után a földes úton. Ablakot nyitni? A gyerekeket kiengedni bringázni? Kissé kockázatos lenne. Triviálisan szólva, errefelé a gyalogos, az ablak mögött álló, port nyel és vályogot köp. Tizenévesen kerékpározni, s ehhez szülői beleegyezést adni meg egyszerűen istenkísértés. Három éve könyörögnek az óia- luiak, a Molnár utcában lakók — hajdan az ófalui iskolában is a volt tanácselnöknek, ma pedig az ön- kormányzatnak — vessen már végre valaki véget az áldatlan állapotnak. A KIPOFOZÁS ELMARADT S mivel a szó elszáll — mint hajdan a tanácselnök ígérete —, az írás megmarad, legutóbb négyszázhuszonhét aláírást gyűjtöttek a MoCnár utcaiak. Szükség is volt erre, hiszen a hajdan volt tanácselnöki ígéretnek az irattár minden aktáját többször is átforgatva, nyomára sem bukkantak. De az tény, hogy 1990 tavaszától őszéig egyetlen fordát sem tettek a sóderesek. Viszont a jogot szerződés rögzíti. A volt téglagyár helyén még a rendszerváltás előtt az ipari tevékenység megszűnt. Akkor úgy „gondolták”, a nyugatról behozott ócska útépítő gépeket itt „kipofozzák”, s továbbadják keidre, az Útépítési Társulás a Téglaipari Tröszttel karöltve kialakított gépjavító üzeméből. Az álom valami miatt szertefoszlott, s a Realitás ’89 Ipari és Szolgáltató Kft. szerződés szerint 1990. június I4-én kereskedelmi tevékenységbe kezdett ezen a területen. Kivonat a Realitás és az ÉVIZIG II. számú szakaszmérnöksége — mint szállító — között megkötött szerződésből: „uszályok hozzák öfaluba. a Duna-partra, a kotróhajók által kitermelt sódert, itt sor kerül az átrakásra, elszállításra.” \ bérleti szerződés 3-as pontjának e szakasza szerint napi fc'OG tonna kavics rakodása-szálJitá- sa történik innen. 4-es pont C szakasz: napi tízórás műszakon belül, 3 órás intervallumban ürítik ki a teit gyomrű uszályokat. A 10-es pont szerint a piac bővülését mindkét fél biztosítja a többletteljesítéssel ... ■ Az engedély, amelyet a volt tanács adott ki, tüzelő- és építőanyag-telepre szól. Így aztán nem csoda, hogy a sóderhez a napokban már a szén is társul. Palágyi Ferenc — a kft. ügyvezető igazgatója —, Kervárics A ntallal karöltve kilencmillió forint értékű szenet vásárolt, amelyet ugyancsak innen, Öfaluból árusítanak. Tehát még néhány teherautóval több dübörög a Molnár utcában ... A TEHERAUTÓK ELÉ FEKSZENEK Ez még csak olaj volt a tűzre. Hiszen a pótképvise- lő-választáson nem szavaztak annyian — mindössze kétszáz körül —, mint
