Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-06 / 209. szám

I. ÉVFOLYAM, 121. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 6.. PÉNTEK A dabasi rendőrkapitány derűlátó MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON a—— .............. ....................................■ ■■— »Iliim ■ ■ i mi i i i im R endes körülmények kö­zött két hónap nem nagy idő, ám ha az ember távol­ról jön, s idegenként csöp­pen egy új környezetbe, bi­zony sok az a hatvan nap. — Ráadásul a legnehe­zebb időszakban. Nálunk, rendőröknél, júliusban kez­dődik a nagy hajtás, g szeptemberben végződik, amikor -az idegenforgalom felpörög, megindul a ha­zaiak nyári népvándorlása és az utazó bűnözők is ilyenkor a legaktívabbak. Egyrészt, mert sok ember közt könnyebb eltűnni, másrészt sok ház marad felügyelet nélkül, ahová ér­demes betörni. Nos, én pont a munka dandárjának kezdetekor léptem a pást­ra — mondja Minárcsik András őrnagy félig tréfá­san. ÁTSZERVEZÉSSEL Dabas új rendőrkapitá­nya környezettanulmány­nyal kezdte a tevékenysé­get. Ma mar pontosan tud­ja, hogy a közbiztonságilag hozzátartozó településeknél hol mi a gond. Ezek isme­retében egy sor átszerve­zést eszközölt, többek kö­zött megháromszorozta az éjszaka szolgálatot teljesítő járőrök számát. — Az eddigi gyakorlat az volt, hogy Dabas is, Gyál is kiküldött egy-egy kocsit két emberrel. Mit jelent ez 14 településnek? Úgyszól­ván semmit. Most — csu­pán átszervezéssel, tehát létszámemelés nélkül — Dabasról három kocsi in­dul hat rendőrrel. És per­sze, maradtak a gyáliak. Az én alapelvem az: minél több rendőrt az utcára. — Ügy hallottuk, intéz­kedései nem mindenki tet­szését váltották ki, egyesek kilépnek, másokat fegyelmi úton kell elbocsátani. — A két kérdés csak lát­szatra összefüggő. El kell őket egymástól különíteni. Kezdjük az utóbbival. Két kellemetlen ügyet örököl­tem az elődömtől, jóllehet ő éppúgy nem felelős a tör­téntekért, mint jómagam. Négy személlyel kapcsolat­ban alapos gyanú merült fél, hogy bűncselekmények­ben vettek részt, amiért is méltatlanság címén ezeket a rendőröket a belügymi­niszter úr elbocsátotta. Sú­lyos esetekben — mint amilyenek ezek is voltak — nem a közvetlen pa­rancsnok dönt, hivatalból átadja az ügyet a megyei főkapitányság fegyelmi tisztjének, illetve onnan át­kerül az ügyészségi nyomo­zóhivatalba, s ha a gyanú beigazolódik, az ügyészség hivatott vádat emelni. Ez történt az esetünkben is. Van két másik ügy — szintén örököltem —, me­lyek már visszakerültek Dabasra, itt fogja őket a helyi bíróság tárgyalni. Is­merem mindkét esetet, de ne kívánja, hogy nyilatkoz­zak. Meghallgattam ugyan a mi embereinket, de nem beszéltem sem a feljelen­tőkkel, sem a tanúkkal. Enélkül pedig nincs objek­tív vélemény. Ami a távozásokat illeti: igaz. Két jó képességű nyo­mozó tisztem kérte a lesze­relését. Kimondottan anya­gi okokból. Egy családi vál­lalkozásba kívánnak be­szállni, ami a jelenlegi jö­vedelmüknél jóvalta töb­bet garantál. Parancsnok­ként nem szívesen járulok hozzá a leszereléshez, vi­szont magánemberként megértem. Nyílt titok: a testület anyagi megbecsü­lése még távol áll a nyu­gati mértékkel mért rend­őrmegbecsüléstől. — A két folyamatban le­vő ügyben nem tett lépést, mert az elődjénél kezdőd­tek. De mit tesz majd a jövőben? — Amennyiben a rendőr eljárása jogszerű volt, és megfelel a szolgálati sza­bályzatban előírtaknak, úgy a jog és méltányosság ha­tárain belül mindent elkö­vetek, hogy az embereimet megvédjem! Az állomány intézkedési készségét csak úgy tudom növelni, ha a beosztottjaim érzik, hogy mellettük állok. Azt is tud­niuk kell, hogy nem csak számon kérek és büntetek, de a rászolgálókat jutalma­zom is. Én nem kívánom a jutalomalapot megspórolni, sőt, azt sem bánom, ha az éves keret novemberre el­fogy. Kérek a főkapitány úrtól jutalomalap-pótlékot. HIÁNY NÉLKÜL — Élt már ezzel a lehe­tőséggel az elmúlt hatvan nap alatt? — Néni is egyszer. Pont ma hagytam jóvá egy újabb jutalmazási javasla­tot Túrosán János és Cse­szek Csaba rendőr zászlósok javára. A két kolléga bra­vúros gyorsasággal göngyö­lített fel egy betöréses bűncselekményt, elfogták az elkövetőket, és a jelen­tős értékben eltulajdonított javak is hiánytalanul elő­kerültek. — Hivatalba lépésekor a megyei rendőr-főkapitány úr ígéretet tett, hogy az er­kölcsi támogatáson tűt tár­gyi feltételekkel is segíti az DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 0 Munkatárs: Fekete Ildikó. 0 Fogadónap minden hétfőn 14-,töl 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. vili. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 1446. Telefon : 138-239S/283 EVSár szombaton Labdarúgás 8 A körzeti labdarúgó-baj­nokságban szombaton 16 óra 30-kor kezdik az Alsó- némedi—Kakucs II., vasár­nap ugyanekkor az Öcsa— Gyál, Táborfalva—Dabas SE, Tatárszentgyörgy—Fel- sőpakony mérkőzéseket. önök munkáját. Mit kaptak eddig? — Dr. Komáromi István alezredes úr nem csak ígért, de adott is. Dönté­se alapján egy Novell típu­sú szamítógéphálózatot te­lepítettek Dabasra, s a rendszerhez gazdastátust is kaptunk. Most keresünk egy jó képességű számító- gépes szakembert, aki haj­landó volna a testületünk­höz belépni. Túl ezen, há­rom Ladánkat lecserélték Volkswagen típusú kocsira, kaptunk egy 750 köbcentis BMW motorkerékpárt köz­úti járőrözéshez, és most várjuk az érkezését egy Ford combinak, melyet a bűneseti helyszínelésre kí­vánunk beállítani. Támogatásról lévén szó, itt említem meg, nem csak az elöljáróink részéről ta­pasztaltam segítőkészséget. A térség településeinek önkormányzatai is mellém álltak egy közbiztonsági alapítvány formájában, mely Dabasról indult, majd csatlakoztak hozzá a társ­községek is. Szeretnénk eh- hez az alapítványhoz a gazdálkodó szervek és ma­gánszemélyek támogatását is megnyerni, hisz a köz- biztonság megszilárdítása mindenki érdeke. KEZDŐ IS LEHET — Összességében elége­dett, nem bánta meg, hogy eljött Miskolcról? — Aligha vetne jó fényt rám, ha két hónap után si­ránkoznék. Gyenge ember az, aki az első nehézségek­től megriad, netán meghát­rál. A dabasi közbiztonsági helyzet nem rosszabb az országos átlagnál, és a sze­mélyi állomány is olyan, amivel van mit kezdeni. A létszámot mindenesetre fel kell tölteni arra érdemes emberekkel. Nem baj, ha kezdő, mi vállaljuk a be­tanításukat, és a felső szin­tű tanittatásukhoz is biz­tosítjuk a feltételeket. Meg­ragadom az alkalmat, s ez­úton hívom fel a rendőri munka iránt vonzalmat ér­ző érettségizett fiatalok figyelmét: mindenkit szíve­sen várunk. Nem könnyű munka, és nem lehet belőle meggazdagodni. Csak tisz­tességesen megélni és köz­tiszteletet szerezni általa. Szerintem ez is valami. Matula Gy. Oszkár — Sisegő füzike. A szár­nya 77 milliméter, a súlya 9 egész 8 tized gramm. Idén kelt. Karcza Zsolt kezében a rémült madárka megadóan tűrte, hogy a szakállas fia­talember vonalzóhoz illesz- sze kifeszített szárnyait, nejlonzacskóba gyömöszöl­ve megmérje, lábaira alu­míniumgyűrűt erősítsen. Az első gimnazista Móra Gab­riella szorgalmasan jegyez­te mellette a diktált adato­kat. Természetes környezetben Újabb, tornazsákhoz ha­sonló kis textilzacskót hoz­tak a fiúk, a táborvezető ezúttal egy nádi sármányt halászott elő belőle. Biztos kézzel fogta, vigyázva, hegy ne okozzon neki fáj­dalmat, majd a vizsgálat és a gyűrűzés után szabadon engedte, ahogy a többit is. A madár, gyűrűvel a lábán, villámgyorsan tűnt el az Úcsai Tájvédelmi Körzet hatalmas fái között. A gyűrűző, madárvonu­lást kutató tábort Csörgő Tibor biológus alapította 1983-ban. Célja elsősorban a vonulási irányok megál­lapítása, valamint azoknak a területeknek a megjelölé­se és védelme, ahol a leg­több madár átrepül. Ez a védelem sokszor bizony ne­hézkes, mert a legtöbb ilyen területet mezőgazda- sági művelés alá vonták. Az Ócsai Tájvédelmi Körzet egyike annak a néhány ná­das, vizes térségnek, ahol a madarak még békesség­ben élhetnek. Csak olyan­fajta szelíd erőszaknak vannak kitéve, mint a gyű­rűzök mérései. A madárvonulást kutató tábort — röviden madár­vártát — bárki meglátogat­hatta, alkalomadtán itt is aludhatott. A táborvezető, Karcza Zsolt szerint csak természetes közegükben le­het igazán megismerni a madarakat, nem képről, de adj’ isten, kitömve. Az is­kolai — egyetemi —■ tan­anyag sem tárja fel a tel­jes madárvilágot. — Az ELTE-n körülbelül 100 madárfajról tanultunk, Ócsaiak hosszú útja Irány: Gyulakufa Kedves kötelezettségének tesz eleget az ócsai refor­mátus közösség: Papp Lász­ló lelkész vezetésével pén­tek reggel útra kelnek, azaz autóbuszokba szállnak, pon­tosan hetvenen. Erdélybe indulnak, egy Gyulakuta nevű picike faluba, melyet még a térkép gondos tanul­mányozása után sem talál­hatunk meg. A Marosvásár­helytől harminc kilométer­re fekvő községből nyár elején már Ócsán vendé­geskedett 92 református. Az itt töltött néhány nap alatt ismerkedtek, világot láttak, beszélgettek magyarországi testvéreikkel. Még egy ma­dártani előadást is meghall­gattak, Ócsa lelkes termé­szetbarátai ugyanis a ha­zánkban fellelhető tollasok megfigyelésével is szívesen foglalkoznak. Mint ahogy a madarak röppályája nem ismer ha­tárokat, úgy a testvérközös­séggé formálódásnak sin­csenek — úgy látszik — ki­lométerben mért korlátái. A négynaposra tervezett utazás föltehetően tovább erősíti a szövődő barátsá­gokat. itt, Ócsán, három év alatt már 138-íéle fajt fogtam be. A táborvezető, aki egyéb­ként az ELTE biológia- földrajz szakos hallgatója, az általános vizsgálatokon kívül elsősorban a vonu­lás evolúciójával és az éne­kesmadarak vedlésének ku­tatásával foglalkozik. Ép­pen egy tövisszúró gébics tollai közé fújt, hogy lás­sa, vedlik-e, de a gébics nem olyan béketűrő jószág, mint a füzike vagy a sár­mány, jókorát csípett az ujjába. Erről jutott eszem­be: — Ragadozómadarakat nem vizsgálnak? — Csak ha olyan orni­tológus jön, aki velük fog­lalkozik. A ragadozókat spe­ciális csapdával kell be­fogni. A tövisszúró gébicset is megilletné igazság szerint a „ragadozó” jelző, mert bogarakkal, férgekkel táp­lálkozik, áldozatait élve tö­visre szúrja, hogy „fris­sen” maradjanak, míg meg nem éhezik. Minden lépését figyelik nak, korának, nemének is­meretéből levizsgázott a Madártani Egyesületben. A vizsgálatokat is el kell tudnia végezni. A gyűrű is drága A mi gébicsünk Is hama­rosan visszatér éléstárához — egy alumíniumgyűrűvel gazdagabban. Ezentúl min­den lépését figyelik. — Ki gyűrűzhet? — Aki a madarak fajá­— Mekkora területről fogják be a madarakat? — A hálókat 3-400 méter sugarú körben helyeztük el, illetve a láp túlsó oldalán, ahol más vegetációjú a te­rület. A kutatókon és érdek­lődőkön kívül nyaranként környezetvédelmi táborok is helyet kaptak a madár­várta mellett, most azon­ban csak egyetlen sátor ár­válkodott a nádtetős, nyi­tott ebédlő oldalában. Pénzük nincs — de mos­tanában más tudományos kutatásra sem futja. Bár a PVCSV-től, az ócsai önkor­mányzattal és a Felsőba­báéi Állami Gazdaságtól alkalmanként kapnak se­gítséget, idén már ott tar­tanak, hogy az egyszerű, alumíniumból készült gyű­rűk gyártása is problémát okoz. Bízzunk benne, hogy ta­lán az ő helyzetük is jobb­ra fordul! Mindnyájunk érdekében. Az itt tevé­kenykedő kutatók, gyűrű­zök saját költségükön nem­zetközi jelentőségű mun­kát végeznek. Pachner Edit Karcza Zsolt egyik védencével (Petényi István felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents