Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-06 / 209. szám
I. ÉVFOLYAM, 121. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 6.. PÉNTEK A dabasi rendőrkapitány derűlátó MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON a—— .............. ....................................■ ■■— »Iliim ■ ■ i mi i i i im R endes körülmények között két hónap nem nagy idő, ám ha az ember távolról jön, s idegenként csöppen egy új környezetbe, bizony sok az a hatvan nap. — Ráadásul a legnehezebb időszakban. Nálunk, rendőröknél, júliusban kezdődik a nagy hajtás, g szeptemberben végződik, amikor -az idegenforgalom felpörög, megindul a hazaiak nyári népvándorlása és az utazó bűnözők is ilyenkor a legaktívabbak. Egyrészt, mert sok ember közt könnyebb eltűnni, másrészt sok ház marad felügyelet nélkül, ahová érdemes betörni. Nos, én pont a munka dandárjának kezdetekor léptem a pástra — mondja Minárcsik András őrnagy félig tréfásan. ÁTSZERVEZÉSSEL Dabas új rendőrkapitánya környezettanulmánynyal kezdte a tevékenységet. Ma mar pontosan tudja, hogy a közbiztonságilag hozzátartozó településeknél hol mi a gond. Ezek ismeretében egy sor átszervezést eszközölt, többek között megháromszorozta az éjszaka szolgálatot teljesítő járőrök számát. — Az eddigi gyakorlat az volt, hogy Dabas is, Gyál is kiküldött egy-egy kocsit két emberrel. Mit jelent ez 14 településnek? Úgyszólván semmit. Most — csupán átszervezéssel, tehát létszámemelés nélkül — Dabasról három kocsi indul hat rendőrrel. És persze, maradtak a gyáliak. Az én alapelvem az: minél több rendőrt az utcára. — Ügy hallottuk, intézkedései nem mindenki tetszését váltották ki, egyesek kilépnek, másokat fegyelmi úton kell elbocsátani. — A két kérdés csak látszatra összefüggő. El kell őket egymástól különíteni. Kezdjük az utóbbival. Két kellemetlen ügyet örököltem az elődömtől, jóllehet ő éppúgy nem felelős a történtekért, mint jómagam. Négy személlyel kapcsolatban alapos gyanú merült fél, hogy bűncselekményekben vettek részt, amiért is méltatlanság címén ezeket a rendőröket a belügyminiszter úr elbocsátotta. Súlyos esetekben — mint amilyenek ezek is voltak — nem a közvetlen parancsnok dönt, hivatalból átadja az ügyet a megyei főkapitányság fegyelmi tisztjének, illetve onnan átkerül az ügyészségi nyomozóhivatalba, s ha a gyanú beigazolódik, az ügyészség hivatott vádat emelni. Ez történt az esetünkben is. Van két másik ügy — szintén örököltem —, melyek már visszakerültek Dabasra, itt fogja őket a helyi bíróság tárgyalni. Ismerem mindkét esetet, de ne kívánja, hogy nyilatkozzak. Meghallgattam ugyan a mi embereinket, de nem beszéltem sem a feljelentőkkel, sem a tanúkkal. Enélkül pedig nincs objektív vélemény. Ami a távozásokat illeti: igaz. Két jó képességű nyomozó tisztem kérte a leszerelését. Kimondottan anyagi okokból. Egy családi vállalkozásba kívánnak beszállni, ami a jelenlegi jövedelmüknél jóvalta többet garantál. Parancsnokként nem szívesen járulok hozzá a leszereléshez, viszont magánemberként megértem. Nyílt titok: a testület anyagi megbecsülése még távol áll a nyugati mértékkel mért rendőrmegbecsüléstől. — A két folyamatban levő ügyben nem tett lépést, mert az elődjénél kezdődtek. De mit tesz majd a jövőben? — Amennyiben a rendőr eljárása jogszerű volt, és megfelel a szolgálati szabályzatban előírtaknak, úgy a jog és méltányosság határain belül mindent elkövetek, hogy az embereimet megvédjem! Az állomány intézkedési készségét csak úgy tudom növelni, ha a beosztottjaim érzik, hogy mellettük állok. Azt is tudniuk kell, hogy nem csak számon kérek és büntetek, de a rászolgálókat jutalmazom is. Én nem kívánom a jutalomalapot megspórolni, sőt, azt sem bánom, ha az éves keret novemberre elfogy. Kérek a főkapitány úrtól jutalomalap-pótlékot. HIÁNY NÉLKÜL — Élt már ezzel a lehetőséggel az elmúlt hatvan nap alatt? — Néni is egyszer. Pont ma hagytam jóvá egy újabb jutalmazási javaslatot Túrosán János és Cseszek Csaba rendőr zászlósok javára. A két kolléga bravúros gyorsasággal göngyölített fel egy betöréses bűncselekményt, elfogták az elkövetőket, és a jelentős értékben eltulajdonított javak is hiánytalanul előkerültek. — Hivatalba lépésekor a megyei rendőr-főkapitány úr ígéretet tett, hogy az erkölcsi támogatáson tűt tárgyi feltételekkel is segíti az DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 0 Munkatárs: Fekete Ildikó. 0 Fogadónap minden hétfőn 14-,töl 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. vili. kér., Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 1446. Telefon : 138-239S/283 EVSár szombaton Labdarúgás 8 A körzeti labdarúgó-bajnokságban szombaton 16 óra 30-kor kezdik az Alsó- némedi—Kakucs II., vasárnap ugyanekkor az Öcsa— Gyál, Táborfalva—Dabas SE, Tatárszentgyörgy—Fel- sőpakony mérkőzéseket. önök munkáját. Mit kaptak eddig? — Dr. Komáromi István alezredes úr nem csak ígért, de adott is. Döntése alapján egy Novell típusú szamítógéphálózatot telepítettek Dabasra, s a rendszerhez gazdastátust is kaptunk. Most keresünk egy jó képességű számító- gépes szakembert, aki hajlandó volna a testületünkhöz belépni. Túl ezen, három Ladánkat lecserélték Volkswagen típusú kocsira, kaptunk egy 750 köbcentis BMW motorkerékpárt közúti járőrözéshez, és most várjuk az érkezését egy Ford combinak, melyet a bűneseti helyszínelésre kívánunk beállítani. Támogatásról lévén szó, itt említem meg, nem csak az elöljáróink részéről tapasztaltam segítőkészséget. A térség településeinek önkormányzatai is mellém álltak egy közbiztonsági alapítvány formájában, mely Dabasról indult, majd csatlakoztak hozzá a társközségek is. Szeretnénk eh- hez az alapítványhoz a gazdálkodó szervek és magánszemélyek támogatását is megnyerni, hisz a köz- biztonság megszilárdítása mindenki érdeke. KEZDŐ IS LEHET — Összességében elégedett, nem bánta meg, hogy eljött Miskolcról? — Aligha vetne jó fényt rám, ha két hónap után siránkoznék. Gyenge ember az, aki az első nehézségektől megriad, netán meghátrál. A dabasi közbiztonsági helyzet nem rosszabb az országos átlagnál, és a személyi állomány is olyan, amivel van mit kezdeni. A létszámot mindenesetre fel kell tölteni arra érdemes emberekkel. Nem baj, ha kezdő, mi vállaljuk a betanításukat, és a felső szintű tanittatásukhoz is biztosítjuk a feltételeket. Megragadom az alkalmat, s ezúton hívom fel a rendőri munka iránt vonzalmat érző érettségizett fiatalok figyelmét: mindenkit szívesen várunk. Nem könnyű munka, és nem lehet belőle meggazdagodni. Csak tisztességesen megélni és köztiszteletet szerezni általa. Szerintem ez is valami. Matula Gy. Oszkár — Sisegő füzike. A szárnya 77 milliméter, a súlya 9 egész 8 tized gramm. Idén kelt. Karcza Zsolt kezében a rémült madárka megadóan tűrte, hogy a szakállas fiatalember vonalzóhoz illesz- sze kifeszített szárnyait, nejlonzacskóba gyömöszölve megmérje, lábaira alumíniumgyűrűt erősítsen. Az első gimnazista Móra Gabriella szorgalmasan jegyezte mellette a diktált adatokat. Természetes környezetben Újabb, tornazsákhoz hasonló kis textilzacskót hoztak a fiúk, a táborvezető ezúttal egy nádi sármányt halászott elő belőle. Biztos kézzel fogta, vigyázva, hegy ne okozzon neki fájdalmat, majd a vizsgálat és a gyűrűzés után szabadon engedte, ahogy a többit is. A madár, gyűrűvel a lábán, villámgyorsan tűnt el az Úcsai Tájvédelmi Körzet hatalmas fái között. A gyűrűző, madárvonulást kutató tábort Csörgő Tibor biológus alapította 1983-ban. Célja elsősorban a vonulási irányok megállapítása, valamint azoknak a területeknek a megjelölése és védelme, ahol a legtöbb madár átrepül. Ez a védelem sokszor bizony nehézkes, mert a legtöbb ilyen területet mezőgazda- sági művelés alá vonták. Az Ócsai Tájvédelmi Körzet egyike annak a néhány nádas, vizes térségnek, ahol a madarak még békességben élhetnek. Csak olyanfajta szelíd erőszaknak vannak kitéve, mint a gyűrűzök mérései. A madárvonulást kutató tábort — röviden madárvártát — bárki meglátogathatta, alkalomadtán itt is aludhatott. A táborvezető, Karcza Zsolt szerint csak természetes közegükben lehet igazán megismerni a madarakat, nem képről, de adj’ isten, kitömve. Az iskolai — egyetemi —■ tananyag sem tárja fel a teljes madárvilágot. — Az ELTE-n körülbelül 100 madárfajról tanultunk, Ócsaiak hosszú útja Irány: Gyulakufa Kedves kötelezettségének tesz eleget az ócsai református közösség: Papp László lelkész vezetésével péntek reggel útra kelnek, azaz autóbuszokba szállnak, pontosan hetvenen. Erdélybe indulnak, egy Gyulakuta nevű picike faluba, melyet még a térkép gondos tanulmányozása után sem találhatunk meg. A Marosvásárhelytől harminc kilométerre fekvő községből nyár elején már Ócsán vendégeskedett 92 református. Az itt töltött néhány nap alatt ismerkedtek, világot láttak, beszélgettek magyarországi testvéreikkel. Még egy madártani előadást is meghallgattak, Ócsa lelkes természetbarátai ugyanis a hazánkban fellelhető tollasok megfigyelésével is szívesen foglalkoznak. Mint ahogy a madarak röppályája nem ismer határokat, úgy a testvérközösséggé formálódásnak sincsenek — úgy látszik — kilométerben mért korlátái. A négynaposra tervezett utazás föltehetően tovább erősíti a szövődő barátságokat. itt, Ócsán, három év alatt már 138-íéle fajt fogtam be. A táborvezető, aki egyébként az ELTE biológia- földrajz szakos hallgatója, az általános vizsgálatokon kívül elsősorban a vonulás evolúciójával és az énekesmadarak vedlésének kutatásával foglalkozik. Éppen egy tövisszúró gébics tollai közé fújt, hogy lássa, vedlik-e, de a gébics nem olyan béketűrő jószág, mint a füzike vagy a sármány, jókorát csípett az ujjába. Erről jutott eszembe: — Ragadozómadarakat nem vizsgálnak? — Csak ha olyan ornitológus jön, aki velük foglalkozik. A ragadozókat speciális csapdával kell befogni. A tövisszúró gébicset is megilletné igazság szerint a „ragadozó” jelző, mert bogarakkal, férgekkel táplálkozik, áldozatait élve tövisre szúrja, hogy „frissen” maradjanak, míg meg nem éhezik. Minden lépését figyelik nak, korának, nemének ismeretéből levizsgázott a Madártani Egyesületben. A vizsgálatokat is el kell tudnia végezni. A gyűrű is drága A mi gébicsünk Is hamarosan visszatér éléstárához — egy alumíniumgyűrűvel gazdagabban. Ezentúl minden lépését figyelik. — Ki gyűrűzhet? — Aki a madarak fajá— Mekkora területről fogják be a madarakat? — A hálókat 3-400 méter sugarú körben helyeztük el, illetve a láp túlsó oldalán, ahol más vegetációjú a terület. A kutatókon és érdeklődőkön kívül nyaranként környezetvédelmi táborok is helyet kaptak a madárvárta mellett, most azonban csak egyetlen sátor árválkodott a nádtetős, nyitott ebédlő oldalában. Pénzük nincs — de mostanában más tudományos kutatásra sem futja. Bár a PVCSV-től, az ócsai önkormányzattal és a Felsőbabáéi Állami Gazdaságtól alkalmanként kapnak segítséget, idén már ott tartanak, hogy az egyszerű, alumíniumból készült gyűrűk gyártása is problémát okoz. Bízzunk benne, hogy talán az ő helyzetük is jobbra fordul! Mindnyájunk érdekében. Az itt tevékenykedő kutatók, gyűrűzök saját költségükön nemzetközi jelentőségű munkát végeznek. Pachner Edit Karcza Zsolt egyik védencével (Petényi István felvétele)
