Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-02 / 205. szám

I. ÉVFOLYAM. 119. SZÄM

D A BAS I

1991. SZEPTEMBER 3„ HÉTFŐ

MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON

,.tnkább beszéljenek ni Imit a hírek'“'

Naponta

125 év börtön

— A férjem súlyos ekcémáját a plébános úr gyógyította meg diólevéllel — mesélte egy újlengyeli asz- s/ony. A faluban sokan gyűjtenek gyógynövényeket, s ahogy mondják, ezt a hasznos divatot Tábori Nándor plébános úrnak köszönhetik. Persze nemcsak egészségügyi problémákkal, hanem ielki bajokkal, életvezetési gondokkal is fordulnak hozzá. Rendkívül segítőkész ember hírében áll. de ...

... amilyen segítőkész, olyan szerény! Míg nem tudta, mi járatban vagyok, készségesen invitált szerény szobájába, az interjúkészítés elől azonban elzárkózott. „Inkább beszéljenek rólam a hívek, ők jobban tudják, milyen vagyok!”, hárította el a nyilvánosságnak szánt beszélgetést. Hosszas győzködés után sikerült szóra bírni. A rábeszélésben nagy segítségünkre volt Vas Ferencné, az újlengyeli cserkészek parancsnoka. aki gyerekkorában tőle tanulta a hittant, édesanyja pedig a negyvenes évek végén együtt volt vele ugyanabban a szovjet lágerban. Ott is maradt velünk. mintegy képviselte a falu közvéleményét.''

rímé Suti

h é r «lés

„Hát kérdezzen!” — ült le megadóan Szűz Mária szobrával szemben, a plébánia üveges verandáján. Válaszaiból egy önfeláldozó, az igét nemcsak hirdető, hanem cselekvő életút bontakozott ki.

1922 májusának végén, a tavasz első napján született Taksonyban, egy sváb család második gyerekeként. Gyerekkorában katonatisztnek készült, 14 évesen azonban annyira megragadta Jézus élete, hogy attól kezdve pap akart lenni. Érettségid után a váci teológiai főiskolán fotytatta tanulmányait.

Biztos akart lenni magában, hogy képes kitartani választott hivatása mellett, ezért olyan próba elé állította magát, amire kevés 21 éves fiatalember hajlandó. Az egyik nyári szünetben, a püspök féltő lebeszélése ellenére, jelentkezett a jezsuitákhoz, egy 30 napos lelki- gyakorlatra. Az előadásokon kívül nem volt szabad szólni egymáshoz. Elmélkedéssel töltötték az időt, és nem akármilyen kérdésekre

D AB A Sí HÍRLAP

Verető munkatárs: MatuJa Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. 9 Fogadónap minden hétfőn 41-től 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk : Bp. Vili. kér.. Somogyi B. u. 6. sz. Ff.: 311. ír. sz. 144«. Telefon: 138-2399/283

kellett megkeresniük a maguk igazi válaszát. Egy alkalommal például azt kérdezte az előadó, vállalnák-e, hogy inkább rájuk essen a bomba, mint egy másik embertársukra. A kérdés nem volt annyira elméleti, mint hinnénk, 1943- ban hangzott el.

Íhthéttírs

nth stiff

Nándor bácsi jól vizsgázott maga előtt, a harminc nap elteltével úgy érezte, képes vállalni az életre szóló papságot. 1944-ben, amikor a front ideért, a püspök hazaküldte a diákokat. Nem tudhatták, találkoznak-e valaha.

Akik túlélték a háború megpróbáltatásait, újabb diktatúrának néztek elébe. Taksonyból — csakúgy, mint a többi sváb faluból — a szovjetek összegyűjtötték a munkabíró lakosság zömét, és „büntetésképpen” elhurcolták őket a doni szénbányákhoz. A 3100 tak- sonyiból 510-et vittek el.

Mint papnövendég, „meg- úszhatta” volna, de ő — egy korábbi fogadalomhoz híven — önként jelentkezett. Segítséget, hitet, vigaszt akart nyújtani földijeinek. Itt Vas Ferencné, édesanyja emlékeinek alapján közbeszúrta: „A fejadagja nagy részét szétosztotta. Meg a nehezebb munkákat elvállalta helyettük!”

Nem sokáig tudott nehéz munkát végezni, megromlott az egészsége, ezért nyolc hónap után bekerült a bánya irodájába. Ott viszont többet tudott segíteni, mint bármikor korábban. Napi 125 év börtönt vállalva, egy éven keresztül rendszeresen 25 kiló kenyérrel többet adminisztrált, mint amennyi naponta „járt” a raboknak. Az előbbi 125-ös szám nem elírás: egy kiló kenyérrel való visszaélést 5 év börtönbüntetéssel sújtottak.

Az élet keserves fintora: egy magyar rabtársa jelentette fel, és a szovjet láger- parancsnok simította el az ügyet.

Aztán ennek a megpróbáltatásnak is vége lett egyszer. Nándor bácsi idehaza folytatta tanulmányait, 1951-ben szentelték pappá.

Hét éve teljesített szolgálatot szerte az. országban, mire 1958 szeptemberében Újlengyelbe került, hogy megszervezze az ottani hitközséget. Nem az ismeretlenbe érkezett, tizennyolc^ volt rabtársa lakott itt. Még misézni is tudott, mert akkorra belül már készen volt a — lassan kilenc éve épülő — temnlom, amit a hívek összegyűjtött kis pénzükből maguk építettek. Vasné vasárnap délutáni teadélutánok emlékét idézte, ahová fonott kalácsból sült csirke'g mmdmféle finomságot összehord tak, tombolán kisorsolták, és a bevételből fejezték be a templomot.

Az újlengyeliek soha nem tagadták meg vallásukat, misén soha nem kongott a templom az ürességtől, ami a nagyobb városokban például gyakran előfordult. Az iskolában mindig volt hittanoktatás, pedig egy időben a hittanra járók — valamilyen rejtélyes, felsőbb utasítás alapján — négyesnél jobb jegyet nem kaphattak magatartásból.

A rendszerváltás e téren talán ezért nem érzékelhető annyira.

JMratatéltrli must ss irrstrat

Azok közül, akik korábban' kenyérféltésből nem jártak templomba, mennének most szívesen — csakhogy félnek a gúnyos pillantásoktól. Pedig a plébános úr mindenkit szeretettel vár. „Péter is meghalt az Űrért, holott előtte háromszor megtagadta. Mégis ő kapta meg a mennyország kucsait! Minden változáshoz idő kell!”

Pachner Edit

Tábori Nándor (Petényi István felvétele)

> *

HOZZÁSZÓLÁS

Űjhartyán nem protestált

Nem állja meg a helyét az, amit Matula Gy. Oszkár ügyemmel kapcsolatban augusztus 16-án megjelentetett. Hangzatos című cikkétől azt várta volna az ember, hogy Pachner Edit tényszerű állításainak ellenkezőjét meggyőzőbb érvekkel semmisíti meg, erre azonban még csak kísérletet sem tesz. (Helyette elismeri: „az igazgatói státus pályáztatása során előfordultak némi furcsaságok” ...)

A cím feletti mottót: „Üj- hartyán protestál”, akkor lenne okunk igaznak elismerni, ha Manger H. képviselő, ' Svébis M. alpolgármester és a névtelen nyilatkozó azonosítható Üjhar- tyánnal, annak 2800 lakosával! Azt a címet pedig, hogy „Nem vált be direktornak”, még a szerinte elfogulatlan interjúalanyok sem mondták, egyéb tényeket pedig igyekezete ellenére sem talált. Kinyilatkoztatása tehát 2 évtizedes vezetői munkámat sárba taposó rágalom. P. E. szerinte furcsa mód főleg a nőt, s csak másodsorban az igazgatót ért sérelmet látta az ügyben, de ez sem igaz! P. E. a legilletékesebbtől, a minisztérium jogi szakértőjétől — tudto- mon kívül — kapott száraz jogi érvekkel igazolja a képviselő-testület jogsértéseinek sorozatát. Ha M. Gy. O. veszi a fáradságot, és engem is megkérdez, talán többet megértett volna az ügyből. A tényeket elmondva is megmutathattam volna az „iskolaszolga” két szerkesztőségi levelét, mely a minisztériumi szakvéleményhez hasonlóan (Közoktatási Szolgáltató Kiadvány) — attól függetlenül

— rögzíti a jogszabálysértések sorozatát. Sőt, a szerkesztő egyszerűen nem érti, hogy miért is akarom „feladni a játszmát”, hiszen elvégre jogállamban élünk! Hát lehet, hogy dr. Varga Mária vagy Boldizsár Gábor főszerkesztő igen, én azonban Űjhar- tyánban.

Nem az ügyet akarom tovább ragozni, de néhány tényt azért elmondanék. Talán hagyott még annyi hitelt a múltamból, hogy az én szavam is felér egy névtelen rágalmazóéval.

Egy súlyos baleset után

— melyben az autó vezetője meghalt — én több, mint fél évig olyan állapotban voltam, hogy munkaképességem visszanyerése sem látszott biztosnak. Eközben kerestek meg kollégáim képviselő-jelölésem ügyében. Fekvő, magatehetetlen betegként „vállaltam” a jelöltséget, bár azt sem tudtam, dolgozhatok-e még valaha. Hogy nem lettem képviselő, nem éreztem kudarcnak, életben maradásomról volt szó. Az orvosok tanácsa ellenére januárban munkába álltam, de állapotom miatt a pályázat beadását illetően elbizonytalanodtam — csak tíz nappal a határidő (április 1.) előtt, a jegyző személyes megkeresésére vállalkoztam.

Arra, hogy nem stimmel valami, akkor jöttem rá, amikor a határidő lejárta után kollégám, Tóth Antal íelsőpakonyi igazgató is beadta pályázatát, (IV. 18.) Nem az én dolgom, hogy az ügy hátterét vizsgáljam (P.-né M. T. képviselő kollégám tantestület előtti nyilatkozata szerint az ön- kormányzat előtti nyilatkozata szerint az önkormányzat biztatására készült a pályázata), — tény az, hogy a testületet sikerült megosztani. Minimális különbséggel, de a testület a titkos szavazáson az én pályázatomat fogadta el.

Két községi képviselő ezután keresett meg azzal, ha visszalépek, teljes vezetői pótlékkal címzetes igazgató lehetek, amire azt válaszoltam, hogy a becsületem nem alku tárgya. Erről mondják ma azt, hogy ez nem hivatalos közlés volt, noha — a magnószalag bizonyítja — az illetők ezt a falugyűlésen sem cáfolták. Tehát vagy kiemelkedő munkám alapján alkalmas vagyok a címzetes igazgatóságra (és akkor igazgatói alkalmasságom is tény), vagy ha ténylegesen, altkor címzetesen is alkalmatlan vagyok. Manger H. is úgy nyilatkozik, hogy nem alkalmatlan vag3Tok, de van nálam alkalmasabb is. Nem tudni, ki az, mert rajtam kívül csak egy — sajátos — pályázó volt, de az nem bizonyult a tantestület szerint alkalmasnak!

A másik megkérdezett nagy tekintélyű elődömmel — aki valójában mesterem, példaképem — állít szembe. Azzal, aki utódjául javasolt, aki épp a megyei lapban részletezte nemrég vezetői munkám sikereit: a tárgyi feltételek fejlesztésétől a továbbtanulási eredményekig, melynek felsorolása szerénytelenség lenne itt részemről. Inkább hivatkozom hát arra az egzakt vizsgálatra, amit a megyei pedagógiai intézet

Végzett iskolánkban (is), s amelyben saját tantestületemtől kaptam — átlag 80 százalék körüli — pozitív minősítést a vezetői muntca 23 konkrét részterületéről. Mindezek ellenére M. Gy. O. kijelenti: nem váltam be direktornak.

Ilyen érvrendszer mellett sem be nem váltnak, sem vesztesnek nem érzem magam. A jogszakértők tanácsa ellenére mégsem akarok igazgató lenni. Nem akarok vezetni olyan tantestületet, mely kétharmados többségben vezetői munkámat (névtelen tesztlápon is) pozitívan mérlegeli, az engem ért súlyos trauma után majdnem fele hátat fordít nekem, s tétlenül nézi az engem támadók kisded játékait.

Nem akarok vezető lenni egy olyan faluban, amelynek legitim vezetői felelősségre vonás nélkül súlyos pénzügyi visszaéléseket követhetnek el, nézeteiket né- nyük-kedvük szerint váltogathatják. Akik megtehetik, hogy hibás döntéseiket később nem hivatalosnak feltüntetve vonják ki magukat a felelősség alól, akik feljogosítva magukat arra, hogy ugyanazon törvény alapján utasítsanak el, s ugyanazt megsértve alkalmazzanak mást. Mellesleg: visszautasításomat mindmáig senki sem indokolta soha!

Végül nem akarok vezető lenni olyan körülmények között, amikor még a sajtó sem mer kiállni a helyi hatalmasságok ellenében, sőt az erre vállalkozó újságírót is félre lehet állítani. Remélem, leendő utódomnak több sikere lesz, mint nekem. Azt kívánom neki, amit a kemény szigoráért megdicsért elődöm kívánt akkor, amikor pako- nyi igazgatónak kérték fel. Azt, hogy okuljon a har- tyáni (pakonyi) éveiből, a kialakult konfliktusokból. Én nem fogom akadályozni a sikerben és az önkormányzat sem, melynek tagjai azt fogadták el érdemének, amit nekem hibául róttak fel.

A helyi önkormányzat december 15-re új pályázatot írt ki. A „játszma” tehát folytatódik... De addig is — a becsületet sértő kijelentésekért mindenkinek vállalnia kell a felelősséget. Számunkra pedig marad a tanulság: mivé lesz, lehet a demokrácia ott, ahol a döntést nem a szakmai és a közérdek motiválja.

Lauter Jánosné

Körzeti labdarúgó-bajnokság

Őszi sorsolás

Az első forduló után a további program a következő:

2. forduló: szeptember 8.

(14.30) : Ócsa—Gyál, Táborfalva—Dabas VSE, Tatárszentgyörgy—Felsőpakony, szeptember 7.: Alsónémedi —Kakucs II.

3. forduló: szeptember 15.

(14.30) : Tatárszentgyörgy—

Gyál, Alsónémedi—Dabas

VSE, Táborfalva—Felsőpakony, szeptember 14: Ócsa —Dabas II.

4. forduló: szeptember 22.

(14.30) : Gyál—1Táborfalva,

Dabas VSE—Ócsa, Felsőpakony—Alsónémedi, szeptember 21.: Kakucs II.—Tatárszentgyörgy.

5. forduló: szentember 29. (14.00): Gyál—Felsőpakony,

Táborfalva—Alsónémedi, Tatárszentgyörgy—Ócsa,

szeptember 28.: Kakucs II. —Dabas VSE.

6. forduló: október 6.

(13.00) : Dabas VSE—Gyál, Ócsa—Táborfalva, Alsónémedi—Tatárszentgyörgy,

október 5.: Felsőpakony— Kakucs II.

7. forduló: október 13.

(13.00) : Felsőpakony—Dabas VSE, Táborfalva—Tatárszentgyörgy, Alsónémedi —Ócsa, október 12.: Gyál— Kakucs II.

8. forduló: október 20.

(12.30) : Alsónémedi—Gyál, Tatárszentgyörgy—Da bas

VSE, Ócsa—Felsőpakony,

október 19.: Táborfalva— Kakucs II.

9. forduló: október 23.

(12.30) : Gyál—Ócsa, Dabas — Táborfalva, Felsőpakony

—Tatárszentgyörgy, Kakucs II.—Alsónémedi.

10. forduló: október 27.

(12.30) : Gyűl—Tatárszent- györgy, Dabas—Alsónémedi,

Felsőpakony—Táborfalva, október 26.: Kakucs II.—* Ócsa.

11. forduló: november 3.

(12.30) : Táborfalva—Gyál, Ócsa—Dabas, Alsónémedi— Felsőpakony, november 2.: Tatárszentgyörgy—Kakucs II.

12. forduló: november 10.

(12.00) : Felsőpakony—Gyál, Alsónémedi—Táborfalva,

Ócsa—Tatárszentgyörgy, november 9.: Dabas—Kakucs II.

13. forduló: november 17.

(12.00) : Gyál—Dabas, Táborfalva—Ócsa, Tatárszentgyörgy—Alsónémedi, novemberi 16.: Kakucs II.— Felsőpakony.

14. forduló: november 24.

(12.00) : Dabas—Felsőpakony, Tatárszentgyörgy—

Táborfalva, Ócsa—Alsónémedi, november 23.: Kakucs II.—Gyál.

Öcsön is

rit a II)

Az Országos Társadalombiztosítási Intézet ceglédi kirendeltségétől kaptuk a hírt, miszerint szeptember 2-án megnyílik az ócsai tb ügyfélszolgálati iroda a Baj- csy-Zs. u. 5. sz. alatt (szemben a polgármesteri hivatallal).

Az irodát Ócsán kívül, a környező községek állampolgárai, vállalkozói és munkáltatói egyaránt felkereshetik társadalombiztosítási ügyeik intézése végett. Az ügyfél- szolgálat kedd kivételével valamennyi munkanapon 7.30—11.30 óra közt áll az ügyfelek rendelkezésére, akik egyébként a ceglédi kirendeltséghez tartoznak.