Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-28 / 228. szám

Nem ők a vandálok Oszakánként, néhány maligánfokkal bátrabban, so- lan az útjelző táblákon fitogtatják erejüket. Mert nem ud visszaütni. így aztán a szakemberekre hárul az a ’eladat, hogy ezeket a megrongált táblákat kicseréljék. Szőke István és Balogh Gyula végzi ezt a feladatot (Varga Irén felvétele) Az idősek világnapján Az ENSZ az idősek világnapjává emelte ok­tóber elsejét, s ebből az alkalomból ezen a na­pon az Arany János Művelődési Központban műsoros rendezvényt tartanak, délután 3 órai kezdettel. Köszöntőt dr. Bozlék Mihály, az ön- kormányzat szociális és egészségügyi bizottságá­nak vezetője mond. a műsorban pedig szólis­ták és csoportok lépnek fel. Természetesen várják az érdeklődőket, azok között is megkülönböz­tetett figyelemmel az idősebbeket! NAGYKOROS! xJ€íiia MEGRENDELTEK Táblák A polgármesteri hivatal válaszolt egyik írásunk fel­vetésére. „Tájékoztatom a tisztelt lakosságot, hogy a hiányolt utcanévtáblákat a polgár- mesteri hivatal korábban megrendelte. Az utcanév- táblák megérkeztek, a kb. 1500 tábla kihelyezését fo­lyamatosan végezzük. A táblák kihelyezéséig kérem a lakosság szíves tü­relmét. Dr. Karay Kornélia jegyző” Panaszok az otthonra Fegyelmi vizsgálatot kezdeményeztek Az utóbbi két önkor­mányzati ülésen a napiren­den kívül szóba került az egyesített szociális intéz­mény. Ennek előzménye az volt, 7 kisgazdapárti képvi­selő aláírásával interpellá­ciót nyújtottak be a polgár- mesternek, augusztus 27-én. A képviselők beadványa egy korábbi, még az 1990- es év végén kezdődött és idén januárban lezárult re­vizori vizsgálat eredményé­nek elemzése alapján- fo­galmazódott. Az említett revízió szá­mos hiányosságot, problé­mát tárt fel az intézmény gazdálkodásával, a gondo­zottak ellátásával kapcso­latban. Többek között az autóbusz vásárlásának, fenntartásának pazarló voltát szögezte le a jegyző­könyv, valamint a gondo­zottak banki betétkönyvei­nek kezelésével összefüg­gésben állapítottak meg szabálytalanságokat, és egyebek közt a Szolnoki úti klub rossz körülményeiről szól az irat. A vizsgálatot egyes gondozottak szóbeli panasza is kielégíti. Ezt hangszalagon őrzik a pol­gármesteri hivatalban. A beadványt szerkesztő képviselők hangsúlyozták, a revizori jegyzőkönyv ön­magában is alkalmas arra, hogy fegyelmi vizsgálatot folytassanak le az otthon vezetőivel szemben. A pol­gármester ugyanakkor Sze­mélyes tájékozódása, az in­tézmény igazgatójának meghallgatása után egy fe­gyelmi bizottság létrehozá­sát javasolta, amely az időközben felmerült pana­szokat is kivizsgálva álla­pítaná meg az illetékesek vétkességét avagy vétlensé­gét. Több pró és kontra érv elhangzása és másfél órás vita -után a testület végül is a polgármestert bízta meg a vizsgálat lefolytatásával, aki erről és az ezt követő intézkedéseiről az október 24-i ülésen számol be testületnek. — ay — XXXV. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 28., SZOMBAT Miből lehet ma az üzlet... Hidraulikus kiút? A nagykőrösi gépgyártók keze alól sokféle tennék kifutott. Jóllehet, ezek csak néhány szakterületen, el­sősorban az élelmiszeripari, csomagolástechnikai beren­dezések formájában teste­sítették meg tudásukat. E gyártmánystruktúra azon­ban nem állta ki a gazda­sági válság próbáját. Nyu­gaton azért nem, mert ott is mindenki eladni akar, itthon és Keleten a fizető- képtelenség miatt fuccsol- tak be sorra a szövetkezet piacai. Tehát mindenképpen új utakat kellett keresniük a gazdálkodásban, párhu­zamban a teljes szervezeti átalakulással. A korábbi szakmai egységek 6 kisszö­vetkezetet hoztak létre. Ez utóbbi vállalkozáshoz, amelyet Gépgyártó Kisszö­vetkezet Nagykörös néven -jegyeznek azóta. Az elmúlt hónapokban azonban a GKN-nek' ön­maga fenntartásával is gondjai voltak, nemhogy „gebinbe” adhatna részfel­adatokat. A piackeresés azonban úgy tűnik, lassan­ként meghozza a várt eredményeket. Az olasz Mariotti céggel tető alá hozott Hungária—Mariotti nevű kft.-ben a kisszövet­kezet kapacitásának egy részét már idén le tudják kötni. — Ad-e perspektívát ez a vegyes vállalkozás, vagy csupán egy lehetőséget tud­nak. kihasználni átmeneti­leg? — kérdeztük Berta László elnököt. — Ebben az évben mind­össze 500 darab kézi hid­raulikus anyagmozgató gé­pet tudunk elkészíteni, te­hát ebből még nem sok nyereség lesz. A ’92-es év­től azonban már évi 3 ezer darabot vesz át az olasz fél. Amint a munka bein­dul, visszahívjuk az embe­reket, sajnos jelenleg mun­kásaink közel fele munka­nélküli-járadékon van. A gyártáson felül több, egye­lőre még kint gyártott gép­típus forgalmazását kezd­jük meg. Ezek között már lesznek nagy teljesítményű elektromos masinák is, me­lyek garanciális javítását ugyancsak itt oldjuk meg. Mindezek együttesen is csak felét képezik a kis­szövetkezet lehetséges tel­jesítményének. A lekötött mennyiségen felüli gépek-. nek egyelőre nincs pia­cuk. Idehaza várhatóan úgy 100—150 elmegy, de van esély arra, hogy fokozato­san kiszorítsák az elavult konstrukciókat. Jelentős felvevőhelynek, eddigi in­formációnk szerint, Ukraj­na mutatkozik, de egyelőre még csak tapogatózó tár­gyalások folynak a kintiek és egy külker, cég között. — Szakmai körökben so­kat emlegetik mostanában az élelmiszeripar elaprózó­dását. A nyugat-európai gépgyártók is éppen e ten­denciát próbálják meglova­golni, komplett gyártóso­rokkal. A honi gépgyártás miért nem kapaszkodik meg ebben az áramlatban? — Egyáltalán nincs ez szem elől tévesztve, vannak itthon is komoly kísérletek. Mi is megláttuk az ebben rejlő lehetőségeket, annál is inkább, mivel a nyuga­tiakhoz hasonló, vagy ugyanolyan konstrukciókat jóval olcsóbban elő tudják állítani az itthoni üzemek. Csak ott a baj, hogy az ilyen jellegű kis- és közép­szintű beruházásoknak most még nincs meg a gazdasági alapjuk. M. J. Rétegek A nyár és hossza Előfordul — nem is olyan ritkán —, hogy az évszak- váltások megszokott rend­jét kísérő természeti jelen­ségek, előjelek rendhagyó módon következnek be. Csak példaként ragadom ki a tengernyiből az orgona korai nyílását, a gólyák sie­tős érkezését. Mikor ez így van, bizton lehet előkészí­teni a tavaszikabátot, ko­rábban, mint mondjuk egy évvel annak előtte. A je­lenség fordítottja is előfor­dul, mikor a nyár lop el valamicskét az őszből. Ezt a fecskék meghosszabbított nyaralása jelzi előre, de ilyenkor az akácok is meg­gondolják magukat, kései — . másodszori — virágba borulásukkal. Ami az idei nyarunk idő­tartamát illeti, biztos tip­„Itt van az ősz, itt van újra...” — minek kö­vetkeztében az ember lépten-nyomon szembe­találja magát az évszak­forduló csalhatatlan elő­jeleivel. Ami engem il­let, nemcsak a gólyák, fecskék útra készülődé­se, a dinnye lőrincese- dése vagy az iskola­csengő figyelmeztet az idő kérlelhetetlen múlá­sára, hanem a futbail- bajnokság is. A félreértések meg­előzése miatt jelentem ki, hogy az esemény nyitányáról nem a tele­vízió, nem is országos sportláp tudósításaiból szereztem és szerzem is­mereteimet, hanem csak­is és kizárólagosan a he­lyi lapból. Vagyis a vá­ros csapatának eredmé­nyei alapján próbálom lemérni az országos helyzetet is futballügy- ben. Minek köszönhe­tően, időnként megelé­gedéssel nyugtázom: ez is éppen elegendő. Mind az átélt megpróbáltatá­sok, mind a vélhető pár­huzamok bizonyságai miatt. Ugyanakkor, azt Vallomással tartozom is meg kell vallanom, hogy valamikor lobogó szerelemmel vonzódtam e sporthoz. Igen. Jól em­lékszem a messzi múlt­ba vesző, NB III-as csa­patra. A boldog emléke­zetű, idősebb Kapás Ti­bor megingathatatlan bekkeléseire, vagy' a Béltekyek cseleire, tért­ölelő indításaira. De né­ha, mikor futball miatt hunyom le szégyenlősen a szemem, Szomolányi- és Szabó Sanyi-gólok villannak fel emlékeim­ben. Bizony az már elég régen volt... Azóta a mi Kinizsink sok min­dent megjárt. Általában mint csapat, csak a me­gyében, ahol több szin­tet, osztályt sikerrel múlt alul. Állandó jel­leggel csak az úttörő- bajnokságot tudták túl­nőni. (Kinőni.) Minden bizonnyal érthető, hogy ifjúi hevületem e téren sem a régi már. Ezzel magyarázható többszöri fogadalmam, hogy nem érdekelnek az „aranylá­bú fiúk”, sem a helyiek, sem a címeresek. Ha mégis kíváncsi lennék lő- dörgésükre, meglátha­tom őket a strandon. Esetleg az utcán, ahol még pénzbe sem ke­rül. Azonban az efféle meghasonlásaimat, hogy ne mondjam, cinikus ok­fejtéseimet kezdetben mindig az érzelmek új­bóli rügyezései követ­ték. Reménytelen visz- szaeső voltam! Hol el­váltam a focitól, hol új­ra frigyre léptem vele. Pár éve következett be a véglegesnek tűnő sza­kítás. Történt pedig, hogy a csapat megint az Úttörő I. minősítésének határára keveredett. Ha­tároztam: Nincs tovább! Nem járok többet meccs­re. Elég az újság. Ép­pen elég az izgalom és a szánalom! Azóta hét­ről hétre böngészem olthatatlan kíváncsiság­gal, régvolt szerelmem­ről szóló tudósításokat. A szívem majd megsza­kad, olvasva arról, ho­gyan lesz a bálványból szürke kis utcalány ... A lényeget a tudósí­tásokból ismerem meg. Mi volt az eredmény, milyen a játék, és sok egyéb. Például, hogy helyi fiaink is ugyan­olyan eredményre szá­míthatnak, mint a „na­gyok”, vagy mint a to­tóban, 1 — x — 2. Eset­leg a mérkőzés eme szinteken annyival még színesebb is, hogy elő­fordulnak különleges attrakciók. A bírókat megfuttatják. Sőt, a lus­tábbakat, vagy a fárad- tabbját meg is feddik! A beszámolók az ered­ményeknek megfelelően születnek. Szinte telje­sen mindegy, hogy azo­kat ki jegyzi, vala­mennyiből az aggódás, az együttérzés, egyfajta honfiúi öröm vagy bá­nat sugárzik. Valahogy így, győzelem , esetén: Jó volt, fiúk! Csak így tovább. Biztos a bent- maradás! Ha az ered­mény döntetlen: Az egy pont sem rossz, de a ket­tő több lett volna! Majd legközelebb! Mikor ki­kap a csapat: Ideje len­ne már összeszedni ma­gatokat! Irgum-bur- gum, még egy-két vere­ség, és a kiesés óhatat­lan! (Kiesni? Hova még!?) Hát valahogy így ... E lelkesítő, megrázó és felrázó sorok, legye­nek is rám bármi nagy hatással, még eddig mindig sikerült vissza­fognom magam. Csak nem járok meccsre! Ugyanakkor elképzel­hető, hogy a „lelkizés” semmi hatással nincs a csapatra, mert a fiúk nem olvasnak újságot. De legalább a meccs­re kijárnak. T. B. pem van, hogy hosszú less. Sőt még azt is „tutira” ve­szem, hogy a tél sem fogja elhamarkodni magát. Mind­erre a következtetésre nem­csak a fecskék változatlan virgoncságából jutottam, ha­nem abból — és leginkább abból —, hogy a napokban felújították, kicsinosították a strand előtti padokat. Sé­rült betonlábaikat kicserél­ték, szinte ragyog rajtuk a friss mész, frissen festve díszelegnek, várják a sétá­ban megfáradtakat. Egyik kora délután jó­magam kedvet kaptam egy próbaüléshez. Szeptember végi napozáshoz. Kényel­mes ültömben kényelmet­len gondolatok köröztek bennem: hogy talán kora tavasszal célszerűbb lett . volna az alattam lévő fel­újításokat elvégezni. Ha már úgy két évig kibírták roggyant állapotukat, meg akiknek dolga lett volna ve­lük, azok is — ezt az igazán .nem sok időt kihúzhattuk volna anélkül, hogy e pado­kon ülve élvezzük netán a tél örömeit. Megvárva a jövő tavaszt, mivel az is bekövetkezik. Köztudott ugyebár, az idő, az múlé- kony. E kis közjáték után nem volt könnyű felállnom. Nem a reumám miatt. Nem! Mint korábban mondottam volt, a padok friss festékré­teget kaptak. Én is ... Már­mint a nadrágom. NAGYKŐRÖSI HÍRLAP Nagykőrös, Széchenyi tér 17. 0 A szerkesztőség ve­zetője: Ballai Ottó. Mun­katárs: Miklay Jenő. @ Postacím: 2750 Nagykörös, P<f. 23. Telefax és telefon: (20) -51-393. * Hirdetésfel­vétel: kedden 10—13, csü­törtökön 14—16 óra között. • Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10 óráig várunk. 9

Next

/
Thumbnails
Contents