Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-27 / 227. szám

MICHAEL JACKSON ÉS A Sztárbőrbe bújtatva PROGRAMOK EGÉSZ HÉTRE Ezt látni, hallani kell — Egyszerűen nem ta­lálok szavakat, igazán nagyon klassz volt — közölte Bonifác, a bűbá­jos elefánt, miközben na­gyot bókolt Michael Jackson felé. A sztár — aki szinte elveszett Esz­ményi Viktória és Heilig Gábor között — méltó­sággal vette tudomásul az öt valóban megillető dicséretet, majd kecses meghajlás után, hatalmas tapsvihar közepette tá­vozott a színpadról. Kérem, ne tessék most bosszankodni, hogy milyen rossz nálunk a propaganda, hogy miért nem tudtak er­ről a föllépésről. Még sem­miről sem maradtak le, mert mindenki megnézheti Michael Jacksont és a töb­bi sztárt is, a Tv 2 prog­ramjában, szombaton dél­után 16.40-kor. Az igazság­hoz azonban hozzátartozik, hogy bizony ezek a nagy világhírességek kicsinyek — és a magyarok. Még tavasszal hirdette meg a Felber produceri iroda az új gyermékshow-t. Olyan, 4—13 éves gyereke­ket kerestek, akik kedvet és tehetséget éreztek ma­gukban ahhoz, hogy hazai vagy külföldi sztárok „bő­rébe bújjanak bele". A felhívásra több ezer levél érkezett. A gyerekek válo­gatáson vettek részt. A produkciókhoz a tévések biztosították a jelmezeket, a kellékeket, no meg a play back-technikát, a gye­rekek pedig a vitatatatlan tehetségüket. A sajtó képviselő néhány nappal az adásba kerülés előtt láthatták a Tátika Ahhoz, hogy érvényt sze­rezzünk a törvénynek, né­ha át kell hágnunk a tör­vényeket. Ez paradoxon­nak tűnik, de ügyes ameri­kai filmesek már számta­lanszor feloldották a lát­szólagos ellentmondást. Ki­találták ugyanis a tör­vénysértő törvényszolga, a bűn elfojtása érdekében bűnöző, az erőszak ellen erőszakkal küzdő zsaru (még korábban: seriff) alakját. Átlag minden har­madik mai bűnügyi film egy ilyen zsaruról szól. To­vábbi kellékek még: a zsa­ru legyen magányos harcos; lőjék le a társát aljas in­dokból, lehetőleg különös kegyetlenséggel; házaséle­te legyen felbomlófélben, vagy (még jobb) a zsaru legyen elvált, és legyenek gondjai gyermeke látható­ságával; nem árt, ha visz- szaszeret volt feleségébe; még jobb, ha az szeret visz- sza a zsaruba; szükséges legalább egy korrupt, meg­vesztegetett, a bűnözőkkel lepaktáló zsaru is; és szük­séges egy (de ha több, még jobb) nagy autós üldözés, a legvadabb helyszíneken, tu­catjával összetört kocsik­kal) valamint szükséges öt- percenként egy hatalmas lövöldözés, tízpercenként egy kiadós verekedés, és húsz-huszonöt percenként egy szolidabb vagy szafto­sabb ágyjelenet. Az új amerikai film, a Törvényre törve, pontosan a recept szerint készült. Már csak azért is ragasz­kodott az előírásokhoz, avagy Sztárok kicsiben cí­mű produkció első részét. A következő két hét múlva lesz. Nyolc elődöntőn ke­resztül ismerkedhet a kö­zönség az apró popcsilla­gokkal. Minden alkalom­mal ketten jutnak tovább. Az egyiket a zsűri — Esz­tergályos Cecília, Mikó Ist­ván és harmadikként min­den alkalommal más-más hazai popsztár — választja ki, míg a másikat a Vár­színház nézőterén össze­gyűlt közönség. Ezután ke­rül sor a döntőre, majd ta­vasszal ismét meghirdetik a föllépési lehetőséget, és nyáron — az elődöntők, va­lamint a döntők után — mert főhősét, bizonyos Gino Felinót, a szuperhekust az a színész — Steven Seagal — játssza, akit az utóbbi időben két, hasonlóképp az ismert recept szerint ké- szüLt filmben láthatunk, hasonló szerepben (Halálra jelölve: ölve vagy halva). Ha pedig a sablonok már ilyen jól beváltak és bejá­ratottak, mi a csudának kellene valami újat, mást kitalálni? Azt ugyanis, hogy a szuperzsaru ezúttal ame­rikai olasz (digó), s hogy a történet New Yorkban, il­letve Brooklyn digónegye- dében játszódik, nem lehet különösebb eredetiségnek nevezni. A Serpic.ótól a Ke­resztapáig, s azon túl, le­galább huszonöt film vá­lasztotta ezt a környéket a történet terepéül. Engem ebben a filmben leginkább az hökkentett meg, hogy a bűnözők — ká­bítószercsempészek, betö­rők, stricik, rablók és más nehézfiúk — kivétel nélkül mind vagy négerek, vagy digók. Jó, a színhely olyan, hogy ott nem nagyon élnek dúsgazdag fehérek a felső százezerből. No de már az is figyelmet érdemel, hogy ezt a helyszínt választották. Mintha azt sugallná a film: akik ezekben a gettókban élnek, azok eleve csak bű­nözők lehetnek, gonosz haj­lamokkal, gátlástalan erő­szakossággal, vérrel, szeny- nyel. Áttételesen, „mandi­nerből” ugyan, de ez a film — és sok hasonló társa — a fehér amerikai felsőbb­rendűségét sugallja a né­zőnek. Es ez van olyan ká­ros hatású, mint a véres erőszak premier plánban megmutatott látványa. Takács István gálát rendeznek valameny- nyi szereplővel. Szeptem­bertől pedig minden kez­dődik elölről. Az elején említett Boni­fác nevű elefánt a sorozat jelképe. Mikó István hang­ját kölcsönözve, fontos sze­rephez jut minden adás­ban. S Bonifácot vala­mennyi szereplő hazavi­heti, hogy emlékeztesse gazdáját egy álomra, amely néhány percre valóság lett. Az ötlet külföldi televí­ziósoktól ered. A hollan­dok és a németek már évek óta sugároznak ilyet, Mini play-back show cím­mel. Komlós Tibor rende­ző, Eszményi Viktória és Heilig Gábor műsorveze­tő, a zsűri és a stáb vala­mennyi tagja, a gyerekek­kel együtt, hihetetlen élve­zette] vettek részt a forga­tásokon. Szerették a mű­sort, szerettek a kis sztáro­kat, akik minden elfogó­dottság nélkül léptek a vi­lágot jelentő deszkákra, és el tudták hitetni valmeny- nyiünkkel, hogy a popvilág hírességét látjuk, csak ép­pen egy kicsit összement. Jó játék volt gyermeknek, felnőttnek egyaránt, és bi­zonyára kellemes szórako­zás is lesz kéthetente vala­mennyiünknek. A lap szeptember 25-i számában „Miért kell deg­radálni a példaértékűt” címmel több aláírással hoz­zászólás jelent meg „A szlovák szót magyarul ra­gozzák” című, augusztus 5-i, általam jegyzett ri­porthoz. A szóban forgó írás ugyan terjedelmében messze meghaladja az ere­detit, ennek ellenére igyek­szem röviden reagálni a sajtóban szokatlanul durva, általam tendenciózusnak tartott, a riport szándékai­tól és mondanivalójától tá­vol álló írásra. Riportomban magam semmilyen formában nem mondtam véleményt a nemzetiségi kérdésről, csu­pán a közvetlenül érintette­ket szólaltattam meg. Ne­kik természetesen joguk Az ENSZ közgyűlésének határozata értelmében ok­tóber 1-jét a földkerekség minden pontján az idősek világnapjaként ünneplik. Ez jó alkalom arra, hogy korosabb embertársaink­nak bizonyíthassuk — bár az élet mindennapjaiban nem mindig fordíthatunk illő figyelmet rájuk — tud­ják és érezzék is, hogy egész életük tevékenységét milyen tisztelettel övez­zük. Ez a nap alkalom ar­ra is, hogy különböző ren­dezvényekkel derűt vi­gyünk életükbe, Szentendre városa a Pest Megyei Művelődési Köz­pontban ezen a napon ben­sőséges találkozóra invitál­ja a város koros polgárait. Október elsején délután 5 órakor kezdődik az az ün­nepség, amit Németh Gá­bor polgármester köszöntő szavai vezetnek be. Ezután a jó hangulatról a városi zeneiskola növendékeinek hangversenye, a Móricz Zsigmond Gimnázium ala­pítványi és 4. D osztályá­nak műsora, valamint a Dunaparti Művelődési Ház citeraegyüttesének bemu­tatója, végül a szentendrei néptánc együttes fellépé­se gondoskodik. Természetesen a fiatalok szórakoztatására is figyel­met fordítanak Szentend­rén. Ma, szeptember 27-én ezért reggeltől estig tartó narancsnapot rendeznek a Kék Lófény kulturális ká­vézóban. Különböző játé­kokkal, koncerttel, táncház­zal igyekeznek emlékezetes­sé tenni a napot a város fiatalságának. Vácott változatlanul sok látványosságot kínálnak a kiállítótermek a művelődé­si házban. A gróf Széchenyi István születésének 200. év­fordulójára rendezett két kiállítás éppen úgy vonzó és maradandó élményt je­lent majd a látogatóknak, mint az erdélyi képzőmű­vészek Unikornis kiállítása és az Ásványok és drága­kövek bemutatója. Érd kulturális életének is kiemelkedő eseménye most már visszatérően az érdi napok rendezvénysorozata. Ennek keretében szeptem­ber 27-én pénteken a Kas- ‘ télypark-Öfaluban fel­avatják a Kálót emlékosz­van azt állítani, hogy az általam leírtakat nem mondták, de a riport egyet­len szereplője sem a szó­ban forgó hozzászólásban, sem különlevélben vagy más módon nem jelezte, hogy meghamisítottam vol­na szavait. Olyanoknak pe­dig, akik a beszélgetéseken nem vettek részt, aligha van módjuk erről véle­ményt alkotni. Természetesen senkivel szemben sem használtam erőszakot, különösen nem a szlovák plébánossal szem­ben nem. Ez annál is ne­hezebb lett volna, hiszen a lelkipásztor erős férfi, ma­gam csak nem túl nagy fi­zikummal bíró nő vagyok. A levélírók, mint sok minden másban, abban is tévednek, hogy a szerkesz­lopot, majd megnyitják a nagyközönség előtt a Kálót Népfőiskola emlékkiállí­tást a Magyar Földrajzi Múzeumban. Este 6 órakor az ófalui Termál Szállóban ünnepélyes keretek között adják át az Európa-díjat, a sok hazai és külföldi sikert aratóit Kóka Rozáliának és az érdi Bukovinai Székely Népdalkörnek. A szombati nap sokfajta eseménye kö­zött jó programot ígér az újtelepi 4. számú általános iskolában, a családi sport­délután, majd 6 órakor a művelődési központban a diákdiszkó, amelynek kere­tében modern táncbemuta­tót tartanak. Vasárnap ugyancsak számos szóra­kozás közül válogathatnak Érden. Délelőtt 10 órakor a művelődési központban ki­tárja kapuit a látogatók előtt a játszóház, ahol a gyermekek tölthetik el kel­lemesen délelőttjüket. A komolyzene kedvelőinek délután 3 órakor a Kodály Vonósnégyes hangversenye nyújt majd szép élményt, az érdligeti római katoli­kus templom kertjében. Délután 5 órakor a Magyar Földrajzi Múzeum kertjé­ben felavatják Baktay Er­vin szobrát, Domonkos Bé­la szobrászművész alkotá­sát. Hétfőn a Pártok Házá­ban Sándor György humo- ralista műsorára várják a szórakozni vágyó közönsé­get. Cegléden szeptember 27- én este fél 7-kor a Szabad­ság téren színes felvonu­lással kezdődik a szüreti vigadalom. Szeptember 28- án délelőtt 11 órakor a Ceglédi Baráti Kör azok­kal a városból elszármazot­takkal rendez találkozót, akik a világ minden tájá­ról érkeznek, hogy benső­séges hanulatban töltsenek el egy vidám délelőttöt, tőségnek meghívása lett volna a plébános beiktatási szertartására. Ezt ugyanis véletlenül, olvasóink jóvol­tából tudtuk meg, ha úgy tetszik, váratlanul csöp­pentem oda. Ugyanúgy, mint a kérdések, a válaszok is spontánok és őszinték voltak. Ha a hozzászólók figyel­mesen olvasták volna írá­somat, talán észrevették volna, hogy az nem a szlo­vák nemzetiség lekicsinylé­sének szándékával, hanem ceglédi ismerőseikkel. A jó ízű beszélgetések mellett a Kossuth Gimnázium ének­kara gondoskodik majd a részvevők szórakoztatásá­ról. Szeptember 30-án, es­te 7 órakor Korda Györ­gyöt és Balázs Klárit lát­ják vendégül a művelődé­si központban, ahol a két művész nagylemezének mű­sorából ad ízelítőt. Dunabogdányban szep­tember 28-án és 29-én reg­gel 9 órától a kertbarátok kiállításon mutatják be leg­szebb termékeiket. A láto­gatókat délután 2 órától a művelődési ház fúvószene­kara szórakoztatja. A ter­mészet gazdag ajándékai mellett a kiállításon Bátort István amatőr festőművész tájképeiben is gyönyörköd­hetnek a betérők. Pomázon ugyancsak a kertbarátok rendeznek kiál­lítást legszebb termékeik­ből a művelődési házban. varán szombaton és vasár­nap a Kéve Kisszövetkezet rendezésében nyúl- és ap- róállat-kiállítást és -ver­senyt rendeznek. Nyula- kát, galambokat, szárnya­sokat, kecskéket, valamint különlegességnek számító vietnami törpedisznót lát­hatnak az érdeklődők. A Gyopár természetbarát szakosztálya a hét végére is több kirándulást hirdet. Vasárnap — egyebek kö­zött — könnyű túrára hív­ják a turistákat a budai he­gyekbe. A túra útvonala Normafa—Makkosmária— Sorrento—Csíki-hegyek— Huszonnégyökrös—Csiki csárda. A részvevők vasár­nap reggel 8.50-kor Buda­pesten, a Moszkva téri met­ró kijáratánál találkoznak. K. Z. éppen azért íródott, hogy a mostanra valóban szomorú helyzetet bemutassam. Meggyőződésem ugyanis, hogy a valóság durva elfor- dítása az, ha titkoljuk, hogy az elmagyarosílás eredmé­nyeként mára már a vala­mikor tiszta szlovák falvak lakóinak többsége felejtet­te el, vagy nem tanulta meg sohasem anyái nyel­vét. Végezetül köszönetét mondok a riport szereplői­nek és egyházi személyek­nek, hogy ehhez, a valósá­got elferdítő, tendenciózus, szándékosan a magya r— szlovák feszültséget szító íráshoz nem adták a ne­vüket. Továbbra is a Pilisszent- lászló iránti nagy tisztelet­tel: Jakubovits Anna, egy pilisszentlászlói le­származott, aki már nem beszéli nagyszülei szlovák nyelvét Szerkesztőségünk Jakubovits Anna cikkének közlésével lezártnak tekinti a témát. Nem kívá­nunk további vitát nyitni, mivel akik az augusz­tus 5-i cikkre reagálni kívántak, hosszan kifejt­hettek véleményüket. Ezért a kérdést tovább bon­colgatni értelmetlen és felesleges. ■ Heti filmiegyzetb Törvényre törve (körmendi) HAMISÍTOTTAM VOLNA ? A „szereplők ’ nem jeleztek! Veresegyházon, a Váci Mihály Művelődési Ház ud­* > « t fc * v 1 I ) I i

Next

/
Thumbnails
Contents