Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-26 / 226. szám
L ÉVFOLYAM, 200. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 28., CSÜTÖRTÖK Bua^v|DEK| tytíiía BUDAÖRS • ÉRD • SZAZHALOMBATTA BAGS • TÖRÖKBÁLINT O PILISCSABA < • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENÖ | P1LISVÖRÖSVAR • BUDAKESZI • BIATOR- PATY • ZSAMBÉK • SOLYMÁR « TÁRNOK I PERBAL • TÖK • TINNYE • ÜRÖM Becsületbe vágó szavak helyett első vériá! Hajdanában, amikor a sértő kifejezésekre kesztyű csattant az eilenfél arcán, rögvest felharsant a felszólítás: nevezze meg segédeit. S aztán még aznap kopogtattak a párbajsegédek, s ha egy mód volt rá, suttyomban, a következő hajnalon pontot tettek a lovagias ügy végére, úgymond az „első vérig”. No persze elvétve köszöntött rá a tegnapi kardforgatókra a felhőtlen barátság korszaka a történtek után. Bár olykor erre is akadt még példa. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hagy az ügy lezárult, s igyekeztek megférni egymás mellett, kerülni azokat a pontokat, ahol a személyes ügyekre — ma személyiségi jogok megsértéséről beszélünk — bántó megjegyzést tehettek volna. ! Az első vérig, a lovagiasság szabályai szerint lezárult a konfliktus. Perlekedés nélkül. Mára már viszont csak az utóbbi maradt. Hogy mennyire híjával vagyunk a toleranciának, azon szeptember 17-e óta ugyancsak gondolkodom. Csak ráadás Ä hosszas töprengésre nem is az adott okot, hogy a testületi ülésen az érdi polgármester a vita hevében citált egy hatszemközt elhangzott kijelentést, s ajánlatot, melyet ha megírok ... Az egyik prominens honatya a szünetben Viccesen — ám vérfagyasz- itóan komolyan gondolta — imigyen nyugtatta az érintettet: „ne izgulj, öcsi, ha megírja, per lesz, sajtóper!” Nem esett fülemnek idegenül a kijelentés, merthogy az ülésteremben „Jel- jel entern, bírósági per lesz’’ kifejezés igencsak sokszor szerepelt. Ez már csak ráadás volt, a pauzában, amikor továbbra is jó hangosan egymás „minősítése” kapott hangot. Pedig nagyon egyszerű volt a kiindulási alap. A volt vezető, vezetők képviselhetik-e a testületet, az új tisztségviselőket egy adott rendezvényen? Az egyoldalú, elhamarkodott — ám a „törvény nem tudásából” származó — aláírás okozott vagy sem anyagi kárt a városnak? A képviselő, ki a kérdéseket kiélezte, a polgármestert a felelősségre vonásra szólította fel a testülettel együtt — szelet vetett, vihart aratott! Ez még aztán ott helyben vissza is hullott a polgármester fejére, mert a választott tisztségviselők védelmét nem biztosítja. Nem fojtja bele a szót a vádaskodókba, a sértő kifejezéseket használókba. Az már a következő felvonás: hogyan, miként is lenne joga egy polgárBUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. • Munkatársak: J. Szabó Irén és Pachner Edit. • Fogadónap minden bét- főin 14—17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. 6. Pf.: 311. ír. sz.; 1446. Telefon: 138-4761, 138-4967. mesternek a testületi ülésen, úgymond megvonni a szót, amikor éppen ezt a lehetőséget korábban elvetette, megvonta tőle, mielőtt megadta volna maga a testület? Jobb kifejezés nem lévén, állt a bál. Volt, ki előbb a pulpitust otthagyva, majd végén a teremből is kirohanva nyilvánította ki sértődöttségét. S mi, a kívülállók, hárman ? Csak néztünk, mint az a bizonyos Jenő a moziban. Gyerekesnek, komolytalan dolognak tűnt mindaz, ami történt. A vihar egy kanál vízben, ott, ahol a város ügyeit kell intézni. S azt a sokat hangoztatott toleranciát gyakorolni. Egymással szemben is. Pártállásra, vallási felekezethez való tartozásra tekintet nélkül. Mert lehet, hogy rosszul értem, s tudom, de — nem ártana félretenni mindazt, ami a városatyákat elválasztja egymástól. Az egyéni sérelmeket,/ a szimpatikus, unszimpatikus, baráti körhöz tartozik vagy sem kérdéseket. Nem mindegy Mert a testület a városért, a választópolgáraiért van. S ha már a vok- sok, vagy a listák egy terembe terelték őket, nem azt kellene, s kell nézni, mi az, ami elválaszt, hanem, mi a tennivaló. Mert a nehéz gazdasági helyzetben meg kell nézni minden forint útját — nem kicsinyességgel vádolni azt, aki a filléreket is megpróbálja megfogni! —, a hivatal működésében a jogszabályok messzemenő betartására, betartatására kell törekedni. S ebben a kérdéskörben az sem mindegy, ki használja a pecsétet. Mert nincs hivatal, nincs munkahely, s nincs olyan demokrácia, ahol az arra nem jogosultak számlákat pecsételhetnének. S ha valaki azt kérdezi: jogosult vagy jogosulatlan használta-e — az még nem övön KÖZLEMÉNY A Budapesti Elektromos Művek szentendrei szerelésvezetősége értesíti a lakosságot, hogy Pilisvörösvár, vasút—Pilisvörösvár, Szabadság sor melletti területen 20 ezer voltos szabadvezeték-hálózatot és transzformátorállomást 1391. szeptember 30-án feszültség alá helyezik. Ettől az időponttól kezdve a villamosberendezés vezetékeinek megközelítése és érintése életveszélyes és tilos! (77 431/ XH) aluli ütés! Csak egy kérdés tisztázása, mely nem vonhat maga után sértődöttséget, zűrzavart. Legfeljebb vizsgálatot, melyben a végén sikerült megállapodni. Sokat adtak és kaptak, mármint szavakban, a városatyák. Persze azok, akik megszólaltak. Miközben két igencsak életrevaló, a város fejlődése szempontjából döntő kérdésben is megegyeztek. S mennyivel hasznosabban telt volna el az idő — mármint az a munkából kieső ... ! —, ha perlekedés helyett az észszerűségre törekedtek volna. A városért, az ott lakók komfortérzésének további javításáért. De ami nem sikerült szeptember 17-én teljes egészében, azt remélhetőleg a tolerancia gyakorlása — nemcsak hangoztatása! — meghozza a soron következő ülésekre. Híre ment Ha másért nem, az egyén jól felfogott érdekében is, hiszen a történteknek — újságcikk nélkül is — híre ment. S ez az, ami nem használ a városatyák tekintélyének, mint ahogy az sem, mikor baráti körben, kívülállók előtt egymást minősítik ... Varga Edit A páiyiak várják a pénzt tiiiiuiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiN Jobb lenne. ha.. Nem jól van ez így, higgye el! Bizonyára nekünk is jobb lenne, ha nem kellene folyton koldulni, különböző pályázatokat megcélozni, állandóan támogatásért kuncsorogni — mondja Pátyon Varga Gyula, aki a művelődési ház igazgatója és a Segítő Koordinációs Ifjúsági Centrum, vagy ahogy a fiatalok nevezik, a SK1C életre- hívója, összctaríója, egyszemélyes menedzsere. A pátyiak is azon Pest megyei önszerveződő és önfenntartó művelődési szervezetek közé tartoznak, amelyek megpályázták a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által kiírt és az Országgyűlés által megszavazott 250 milliós támogatást. A pátyi SKIC tulajdonképpen szerencsésnek is mondhatja magát, mert részesült a 250 millió forintból; csakhogy ők a benyújtott pályamunkájukban nyolcszázezer forint támogatást kértek, viszont mindössze ennek csak a tíz százalékát, nyolcvanezer forintot kaptak. LA2Ä SZÖVETSÉG Kicsit csodálkoznak is, és még töprengenek azon: mire is használhatják fel ezt a „kis pénzt”. Na ne gondolja senki, hogy a pátyiak lebecsülnek bármily kevés fillért is, csak most egy kicsit elbizonytalankodtak: a kuratórium indoklását nem ismerik, és valójában még a pénzt sem látták ... — Valójában mit is takar ez a divatosan csengő név: a SKIC? — kérdezem Varga Gyulát. — A Segítő Koordinációs Ifjúsági Centrum egy gyűjtőnév — mondja a fiatal művelődésiház-igaz- gató, aki egyben ennek a mozgalomnak is a felkaro- lója. — Két esztendeje alakult nálunk a Kamasz Tanácsadó, majd ezt követte a Csavargók Klubja. Egy esztendeje működik a Menedzser Klub — és tulajdonképpen a SKIC ezeknek a laza szövetsége. Célunk többek között a faluban élő fiatalok felé információközvetítés, -átadás. Emellett a működő csoportok tevékenységi körének bővítése és a szervezet élettevékenységének folyamatos biztosítása... A laza szövetségű csoport képes önismereti, személyiségfejlesztő, és gyakorlati életvezetési problémák megoldásában segítséget nyújtani a fiataloknak. — Már ne haragudjon: mindez nagyon szépen, túlságosan is elvontan hangzik. Van ezek mögött tartalom? Ha mondana egy konkrét példát? — A példa egyszer: állásvadászat! Nem kell bizonygatnom, hogy egyre több fiatal marad különösen falun állás nélkül. A munka nélküli ember rögtön elbizonytalanodik, és elsősorban magában, képességeiben keresi a hibát, önértékelési zavarokkal küszködik. Ilyenkor kell egy biztos tanács: hogyan is tudja eladni magát! Sok fiatalt nem tanítottak meg önéletrajzot írni. Jó önéletrajzot írni! Sokan nem tudják, hogy milyen a jó fellépés, hogyan kell egy jó munkahelyért versenyezni. MENEDZSEÜKLU3 FALUN — Engem meggyőzött! De akkor árulja el: mihez kezdenek a csekélyke nyolcvanezer forinttal? — Bár már kezdhetnénk! Sajnos, mert már van tapasztalatunk, nagyon sokára kapjuk meg ... Ezt írja meg! Miért csak hónapok múltán kapják kézhez a pályázók a megígért pénzt? Mi most nem valamiféle eszközre költjük majd a forintokat, hanem kiemelünk majd egy tevékenységi formát, és azt támogatjuk. — Mondana példát is? — Mondjuk a menedzserklubot támogatjuk. Ez ölthet olyan formát, hogy a klub további fejlődéséhez meg kell hívni egy szakértőt, teszem azt, Almási Istvánt, aki a Diákérdekek Országos Szóvivője. Nyáron, Gyulán már rendeztünk egy hasonló kurzust, amit különben a Népjóléti Minisztérium támogatott, azaz az ő általuk kiírt pályázaton nyertünk rá pénzt. FIATALOK ÁTKÉPZÉSE — Véleménye szerint jó az. ha a művelődési csoportosulásoknak minduntalan pályázatokon kell megszerezniük a létfenntartásukhoz szükséges pénzt? Egy- egy pályamunkában sok mindent lehet hazudoz- ni... — Hazudozni azért nem kell, mert a valóságos igényekre is megkaphatjuk a pénzt, de az tény, hogy egy másfajta támogatás sokkal szimpatikusabb lenne. Például az állam azt mondja, hogy bizonyos ifjúsággal kapcsolatos tevékenységekre pénzt különít el, teszem azt, fontosnak tartja a fiatalok átképzését, vagy a mentálhigiéniás gondjaik megoldását. És akkor ezekre lehetne pályázni,, mert mondjuk a mi öntevékeny csoportosulásunk felvállalja a fiatalok mentáLhigié- niás kezelését. így viszont most nekünk kell felkutatni, hogy valójában hová érdemes pályázni. Deák Attila Megférnek egymás mellett Állami vagy magániskola? Mint azt már hírül adtuk, magániskola kezdte meg működését Budaörsön a közösségi házban. Nálunk ma még szokatlan a magániskola intézménye; ezért is érdemes megvizsgálni, vajon tőlünk gazdagabb országokban, például Ausztráliában hogyan is működik a két iskolai formáció. Az ausztrál iskolarendszer a brit hagyományokra épül. Az alkotmány értelmében az oktatásügy az egyes államok hatáskörébe tartozik, kivéve a szövetségi kormány alá tartozó területeket. Az alsó- és középfokú iskolák zömét az államok tartják fenn, de kiterjedt rendszere van a magániskoláknak is. Ezeket a vallási szervezeteken kívül az államok is támogatják, mivel tehermentesítik költségvetésüket újabb iskolák létesítésétől. Annak ellenére, hogy ezekben az intézményekben a tandíj meglehetősen magas, és a tankönyvektől az egyenruhán át az iskolabusz igénybevételéig mindenért fizetni kell, minden ötödik ausztrál gyermek magániskolában végzi tanulmányait. Az állami oktatás ingyenes, a tankönyvekért sem kell fizetni. Ezekben az iskolákban a tanterv egységes, míg a magániskolák maguk határozzák meg, hogy mit és hogyan tanítanak. Ennek hátránya az, hogy különböző az érettségiző diákok felkészültsége, mégis akkora az érdeklődés a magániskolák iránt, hogy a jó hímekbe szinte már a születéskor be kell íratni a gyereket. A magániskolák sajátos és rendszeres kapcsolatot igyekeznek kiépíteni a szülőkkel. Minden pénteken nyomtatott papíron hazaviszik a gyerekek a következő heti előzetes programot, amely a szülők tájékoztatására szolgál. A fogadóórákra minden szülő névre szóló meghívót kap. A mi szülői munkaközösségünknek megfelelő szülői testület rendkívül aktívan vesz részt az iskola életében. Az állami és az egyházi támogatáson, a tandíjakon kívül a szülők által szervezett vásárakció, alapítványok az iskolák számára számottevő bevételi forrást jelentenek. Pénz idején a szülők saját tehetségüknek, foglalkozásuknak megfelelő munkával is segítik az iskolát. A tanítás reggel kilenckor kezdődik, s az egyórás ebédszünetet beleszámítva délután négy óráig tart. A magánzeneórák, sportfoglalkozások természetesen ezen az időn kívül történnek, így ott is kevés ideje jut a gyerekeknek az otthoni tanulásra. A tendencia ennek megfelelően az, hogy mindent az iskolában tanuljanak meg a gyerekek. A harmadok végén a folyamatos munka és a kitöltött tesztek alapján bizonyítványt kapnak a gyerekek. Az elemi iskola első és második osztályában kiváló. jó, megfelelő, nem megfelelő kifejezésekkel értékelik az olvasást, a szó- és szövegértelmezést, a helyesírást. az írásbeli és szóbeli kifejezőkészséget, a logikus és problémamegoldó gondolkozást. Az állami iskolákban az egyes tantárgyak tanulásában gyenge eredményt mutató tanuló is „felsőbb osztályba léphet”, így meglehetősen sokan hagyják el az iskolapadot anélkül, hogy rendszeresen megtanultak volna írni, olvasni, számolni. A magániskoláknak lehetőségük van arra, hogy eltanácsolják a gyenge tanulókat, vagy a szülő kérésére évet ismételtessenek velük. Az elemi iskolai oktatás hat éven át történik. A kötelező iskolába lépés a hatodik életévtől kezdődik, de minden iskola indít előkészítő osztályt, ahol az ötéves gyerekek játékos tevékenység közben ismerkednek meg a betűkkel és a mennyiségi fogalmakkal. Az első osztály célja nem a gyerekek egy szintre hozása, hanem az, hogy a lassabban haladók érjenek el egy meghatározott szintet, a gyorsabban haladók pedig tág teret kapjanak képességeik kibontakoztatásához. Ennek megfelően például angolórán két tanteremben két pedagógus foglalkozik az osztállyal. Míg a kiscsoportban a tanulók közvetlen foglalkozás keretében betűznek, a másik csoport szóképeket olvas, szöveget értelmez, történeteket jelenít meg. A tanítók munkáját a televízió módszertani adásai segítik, melyeket saját maguk videoszalagra rögzíthetnek, és akkor azt a részt építik a tanórába, amikor és amire éppen szükségük van. D. A.
