Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-26 / 226. szám

NAGYK°ROS| x^tíwin XXXV. ÉVFOLYAM, 226. SZÄM 1991. SZEPTEMBER 26., CSÜTÖRTÖK A sportkoncepcióról szólva: A kiutat közösen kell(ene) megkeresni Az önkormányzat csütörtöki ülésén többek között a vá­ros sportéletének helyzetével is foglalkozik majd. Erről azonban már a Kinizsi elnökségi ülésén előzetesen tár­gyaltak. Ez inspirálta dr. Varga Andrást, a Kinizsi gaz- lasági elnökhelyettesét, hogy megfogalmazza gondola­tait. Az önkormányzati bizott- iági előterjesztés egyes vá- laskodó pontjai teszik ezt szükségessé. Sportkoncepció lelyett a mép meglevő ke­lés városi sportot is szét cívánják verni. A Kinizsi SE utolsó köz­gyűlése 1990 júniusában /olt, amikor egy kis lét­számú elnökséget válasz- :ottak meg. Ezt követően folytattuk a racionalizálást, is kerestük a bevétel növe- ésének lehetőségeit. Igaz, aogy az elnökség nem ment ül addig, hogy menessze az slnököt, mert ezt a felada­tot társadalmi munkában senki sem vállalta volna. Srőfeszítéseink ellenére az myagi helyzet nem javult, le a megmaradt szakosz­tályok működtetését vál­laltuk. A nagy vihart kiváltó lelyhatósági közmeghall­gatás után, április végén hasonlóan indulatokkal túlfűtött közös megbeszé­lése volt a Kinizsi elnök­ségének az önkormányzat léhány képviselőjével, me­lyen részt vett a polgár- mester, az SE társadalmi elnöke, a bázisvállalat ve­zetője is. A megbeszélés után úgy látszott, hogy kö­zelednek az elképzelések és az önkormányzati bizott­ság az őszre elkészít egy városi sportkoncepciót. KONCEPCIÓ HELYETT Harmadik esztendeje, hogy az SE csak egy-egy fél évet tud anyagilag előre látni, mivel a bevételi for­rások bizonytalanok, a szponzorok nem tudnak előre nyilatkozni. Mi úgy érezzük, hogy a sorozatos túlélés inkább érdeme az SE elnökségének, mint hi­bája. (A bázisvállalat a korábbi támogatást a fele alá szorította, a helyható­sági sem növekedett.) Az igazán nagy problémát az jelentette, amikor a konzervgyár május elsejé­vel átadta az SE kezelésé­be a sporttelepet és a sportotthont. Ekkor az elnökség a következő­ket vállalta: megpró­bálja a szakosztályok mű­ködését az év végéig bizto­sítani, de nem látja a léte­sítményfenntartás költség- fedezetét. Ekkor felvetettük az SE megszüntetését is, de a jelen lévő meghívot­tak kérték a túlélés válla­lását, melyet csak a sport- szervezetünk miatt vállal­tunk el az előbbiek szerint. Hol itt a pazarlás? Mi (tár­sadalmi elnökség) nem kér­tük a létesítmények átadá­sát és nem is vállaltuk azok rezsiköltségének előterem­tését! Jelenleg ez még a bázisvállalati támogatás ter­hére megoldódik. Mivel ez véges, ezért fordultunk a nyáron az önkormányzat­hoz anyagi támogatásért. Meg kell jegyezni, hogy létesítmények nélkül sport­egyesület és szakosztályok nem képzelhetők el, ha sa­játtal nem rendelkeznek, úgy bérelni kell, de min­denképpen jelentős költ­séggel jár. Az SE létesít­ményeit a város ifjúsága mindenkor szívességi vagy kölcsönösségi alapon hasz­nálta. SZÉTVERIK AZ EGYESÜLETET Az SE-nek szóló felszólí­tás minden jogalapot nél­külöz, ugyanezt ilyen ala­pon fordítva is meg lehet­ne tenni. Az SE a cégbíró­ságnál bejegyzett önálló jogi szervezet, melynek legfőbb fóruma a közgyű­lés. A követelőzés helyett a kiutat kellene közösen ke­resni, mivel az elnökség — mint már leírtam — csak az év végéig vállalta a munkát. Az, hogy lesz-e sportkör a városban, nem csak rajtunk múlik, mert mi már meguntuk a soro­zatos hitetlenkedést, mely- lyel szembe találtuk ma­gunkat. Mi a nyáron sem megalázó feltételekhez kö­tött alamizsnát kértünk, hanem olyan anyagi segít­séget, ha lehet, hogy ne kelljen év közben a sporto­lást beszüntetni több száz fiatalnak. Ha ez nem elég indok, úgy az ismételten bizonyltja a meg nem ér­tést, vagy egybevág a sport­kör szétverésének koncep­ciójával! BELÜLRŐL MÁSKÉNT Az előbbieket az SE el­nöke és néhány szakosz­tályvezető az önkormány­zati bizottsági ülésen el­mondta. (A gazdálkodásra vonatkozó megállapítások személyemben sértenek, mert valótlanok, a bizott­sági ülésre nem voltam meghíva, ezt nem nehez­ményezem, csak megjegy­zem.) Mindezeket írtam le, mi­vel belülről, a társadalmi munkát végző és felelős­séget vállalló elnökségi tagok (szakosztályi aktívák) részéről a kérdések meg­ítélése más, mint ahogy azt a bizottság leírta. Evek óta kevés a városban az önzetlen sportaktíva, test­nevelő, sportoló, de köny- nyen el lehet érni azt, hogy az új koncepció égisze alatt még ezek is hátat fordíta­nak a sportnak. Dr. Varga András, a Kinizsi SE gazdasági elnökhelyettese Nagy vásári felhajtás/ Kupecek között folyt az alku A nagykőrösi állat- és kirakodóvásárok az országban a legnagyobbak közé tartoznak — állítják a kereskedők. Hinni lehet nekik, hiszen sok helyütt megfordulnak, és mostanában sűrűbben vissza is térnek c tájra. Az itteni sokadalmaknak ugyanis meglehetősen nagy árufelesle­gük van, kevés a vevő, míg másutt, például a Dunántú­lon, inkább a fordítottja jellemző. A Tolna megyei Hogy ész­ről családostul gurult idáig utánfutós kocsival egy gaz­dálkodó és szépen be is vá­sároltak borjakból, szerin­tük olcsón. Mondják, a dombóvári vásáron 20-22 ezerért kapták volna meg azokat a 7-8 hónapos üsző­ket, amiket itt 14 ezerért vettek meg. Persze észre­vehető volt már most is, hogy más vidékekről is na­gyobb érdeklődéssel vannak a körösi vásárok felé a gazdálkodók. Ezzel magya­rázható, hogy a Mihály na­pi vásáron reggeltől kezdve fokozatosan emelkedtek az árak a kereslet függvényé­ben, legalábbis a marhavá­sáron. Három hónapos üsző — úgy félidőben — 21 ezerért kelt öl, de kora reggel még 15 ezerért is odaadtak vol­na hasonlót. Egy helyütt a 4 éves tehenet — 20-22 li­ter tej hozamút — 40 ezerért tartották borjúval. Nagyon szép 5 éves tehenet — itt 30 liter napi tejhozamot garantált a gazda — 55 ezerért akartak eladni. Két szép 8 hetes bikaborjú 13 ezerért kelt el egyenként, az előző vásáron ugyan­ezektől 11 ezerért is meg­vált volna gazdájuk. A lóvásáron most is az volt az általános vélemény, hogy pang. A kupecek, te­nyésztők abban remény­kednek, hogy a mezőgazda- sági tulajdonviszonyok ren­deződése belátható időn be­lül alapját teremti az élet­képes gazdálkodásnak. Eb­ből következően majd a lo­vak kereslete is fellendül. Kétéves mura csődört 85 ezerre tartottak, arrébb egy sodrott párost 150 ezerért, 11 éves igáslovat 60 ezerért Séta a Gát dűlőben Valahányszor az egykori Gát dűlőben épült város­részbe vetődöm — Gyopár utca, Fogarasi utca, Zöld­mező utca és vidékük —, mindannyiszor vegyes be­nyomásokkal gyarapodva térek haza. Szokták mon­dani, hogy „Van egy rossz hírem, és van egy jó. Me­lyikkel kezdjem?” Avval kezdem, ami tetszik. Elő­ször is tetszik a sok fa, az eleven, élénkzöld fű, a csend, a városszéli termé­szetközelség hangulata. Hasznos volt, hogy megma­radtak a régi utak, s első­sorban a mellettük díszlő fák. A kőrisek. Ez a kény- szerűség nem befolyásolta károsan sem az új utak vonalvezetését, sem a tel­kek kialakítását. Egyenként szépek Tetszik továbbá, hogy az utak többsége burkolt. Nem kell sarat dagasztani. A vendéget nem a sár, hanem a szíveslátás marasztalja. Öröm az is, hogy az utakat vízelvezető árkok kísérik. Az pedig „csúcs”, hogy minden közmű megépült. A házakban gáz, villany, víz van! A szennyvizet csa­torna viszi a városi háló­zatba. Teljes kényelem! Le­het mondani. Ha, és az épületek! Általában szépek, tömegarányuk jó. Néme­lyek homlokzata igényes munkáról, drága, nemes anyagok felhasználásáról árulkodik. Egyszóval gyö­nyörködtetnek. Egyenként! Beszélő udvarok Mégis van, ami nem tet­szik, sőt kimondottan el­lenérzéseket provokál! Elő­ször is a zsúfoltság. Ezek az önmagukban esztétiku­mot képviselő házak így, összezártan, halmazban el­helyezve, már-már lakóte­lep benyomását keltik. Miért kellett és hogy lehe­tett ezeket az arányaikban nagy és részben magas épületeket ilyen szűk, kis telkekre engedni? Meny­nyi munka és érték van itt, zsebkendőnyi területen, egymás mellé szorítva! Mennyi szép! Kár értük. A zsúfoltságot még az is fokozza, hogy sok helyen, a lakóháztól szabadon ma­radt területen melléképü­letek „díszelegnek”. Több­nyire összeragasztva, sufni­hangulatot keltenek. Ennek ellensúlyaként nem egy helyen az udvar gondozott. Ápolt a pázsit, és egyéb növényfélék, virágok. Ezek a kis „extrák”. Az udvarok látványa sok .mindenről árulkodik, és a magyará­zat is sokféle lehet. Az sem tetszik, hogy a gyalogosközlekedésre vaj­mi kevés hely szolgál. Ami leginkább ellenemre van, az némely kerítés külleme. Többen szó szerint értel­mezték: „Az én házam, az én váram!” szólásmondást, így aztán van köztük olyan is, mely felér egy kisebb erődítménnyel. Az ember önkéntelenül behú­zott nyakkal siet el a falak alatt. Hátha lőnek? Lát­szik, hogy kerülközött nem­csak a hajlékra, hanem a „bástyákra” is. így egyéb­ként a szemnek tetszetős épületet még inkább el­nyomja az efféle elkerítés. De legalább a tulajdonos megmutatja, hogy ez ettől eddig mind az enyém! És azt engedek be, akit aka­rok! (Ezzel szemben áll az, hogy aki akar — rossz szándékkal —, az úgyis be­megy. Akkor pedig van ér­telme?) Elszalasztott esély Alapvetően azt fájlalom, hogy elszalasztottunk — megint, és itt is — egy le­hetőséget. Annak az esé­lyét, hogy bemutassuk, ho­gyan lehet építeni lakáso­kat a komfort feltételei­vel, az ezredvég igényei­vel és emberi léptékkel. S nem kényszerűségeivel! Tóth Barnabás kínáltak, de 50 ezernél töb­bet nem akartak érte adni. Gyönyörű sodrott állatot — 6 éves volt — csikajával 200 ezerre mondtak, hozzá a szekeret 15 ezerért szá­mították meg. Hét hónapos jószág ára 70 ezerre kiálta­tott ki, 170 ezerért egy majdnem 4 éves. Akinek devizára fájt a foga, az el­adóként üzletet tudott vol­na kötni, méghozzá márká­ban. Két 4 éves csődörért 3 ezer márkát kínált fel va­laki, magyar sodrottért ezer márkát akartak leperkálni. Néhány szamár is eladó volt, a 4-5 éves kancákat 16-18 ezerért kínálták. A sertésárusok ugyancsak több utcát nyitottak, s na­gyon változatos árakat mondtak. Volt, aki a 8 he­teseket 1600-ért adta el, a 9 hetesek másutt 2 ezerért mentek el. Szerencsés volt, aki ezer forinton alul álla­tot tudott venni. Egyetlen esetben láttuk csak, amikor a 7 heteseket 800-ért vették meg, míg a másik tenyésztő csak úgy engedett 200 fo­rintot az 1400-ból, ha mind a tíz malacát egyszerre el­viszik. A sertések szabadpiaci forgalmát illetően is hason­lóak a vélemények, mint amit a marhavásáron hal­lottunk. A környéken — sőt egyes állítások szerint országos viszonylatban is igaz — a legolcsóbb malac­vásárok nálunk és Abony- ban jellemzőek. A jobban informáltak szerint például Gyöngyösön és környékén 500-800 forinttal többet kap az eladó ugyanazon jószá­gokért, mint Kőrösön. Állí­tólag a 7-8 hetes kámvásak ott 1800-ért elmentek nem­régen, itt 1100, illetve 1250 forintért láttuk ezeket az állatokat gazdát cserélni. Arra számítottunk, hogy az iparosok utcájába nagy számmal költöznek be a kádárok, respektálva a szőlőválságot. Mindössze három mester hozott ke­véske portékát, de panasz­kodtak, hogy még az sem akar elkelni. A 3,5 hektós hordókat 14, a 2,2 hektósa- kat 8-9 ezerért adták volna, a hektós edényeket pedig 5000-5200 forintért számí­tották meg. M. J. Váratlan pontvesztés Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi—Kartaii Mcdosz 0-0. Nk. Kgy. Kinizsi: Boda — Farkas,- Virágh, Lajos, Sallai — Barcsay, Soós, Pé­csi, Kecskés — Csűri, Ben- kó. Csere: a szünetben Pé­csi helyett Dani, a 60. percben Barcsay helyett Rácz, a 82. percben Kecs­kés helyett Hercegh. Edző: Karakas Ferenc. Barabás sérülése miatt a kapuban, a Ceglédről nyáron igazolt Boda először lépett pályára a Kinizsi színeiben bajnoki mérkő­zésen. Gyér számú szurkoló vár­ta a pályára lépő csapato­kat, ami mutatja, hogy a nézőik kevésbé elégedettek a Kinizsi eddig nyújtott teljesítményével. Rögtön a hazai csapat lépett fel támadólag, de az első helyzet a 6. percben alakult ki. Csúri ügyes csel után a jobb kapufát talál­ta el. Ezután főleg mezőny­játék folyt a pályán. A Ki­nizsi görcsösen, idegesen játszott, kapura veszélyte­lenül. A kartaliak szórvá­nyos akcióit a körösi védők biztosan szerelték. A 40. percben hatalmas hazai helyzet maradt ki, Sallai kitűnő visszagurítá- sát Soós 12 méterről a kapu mellé bombázta. A második félidőt ismét a kőröst csapat kezdte jobban. A 6. percben Csú­ri baloldalt kilépett a vé­dők között, de a kapusba lőtt. Ez is helyzet volt. A 19. percben Soós szabadrú­gást ívelt be, Dani pazar hátrahúzásos lövését a ven­dégkapus bravúrral hárítot­ta szögletre. A 21. percben Lajos távoli bombáját a kapufa mentette. A 23. perc­ben Soós szögletrúgása csa­varodott el a kapu előtt, de a körösi támadók lemarad­tak. A 33. percben a kitű­nő Rácz közeli lövését véd­te a kartaii kapus. A 38. percben Farkas kitűnő be­ívelését Sallai alig fejelte a bal sarok mellé. A Kinizsi játékosok na­gyon tisztelték a kartaii csapatot, mivel az elmúlt szezonban kétszer is Kar- tai győzött. De a mérkőzés képe alapján biztosan kel­lett volna győzni Kőrösnek, mert a vendégcsapat csak a védekezéssel törődött. Öt mérkőzés után vannak fel­tűnő hiányosságok a csa­patban. A kapus Boda kevés dol­gát jól ellátta, látszik raj­ta, hogy jó formában van. A hátvédnégyes védőfel­adatát teljesítette, de a tá­madásokat csak a kiemel­kedő játékot nyújtó Sallai segítette. A négy középpályás nagy akarattal, de kevés ötlettel önbizalom nélkül játszott. Az edző hármat is lecserélt, ám a frissítés sem hasz­nált. A következő fordulóban, szeptember 29-én Bugyira utazik csapatunk és pontot kell szerezni, mert külön­ben újra tornyosulnak a viharfelhők. Nk. Kgy. Kinizsi ifi— Kartaii Medosz ifi 0-3 (0-2). Nyáregyháza serdülők— Nk. Kgy. Kinizsi serd. 2-3. (0-3). Máté József NAGYKÖRÖS! HÍRLAP Nagykőrös, Széchenyi tér 17. © A szerkesztőség ve­zetője: Ballai Ottó. Mun­katárs: Mikíay Jenő. © Postacím: 2750 Nagykörös, I’í. 23. Telefax és telefon: (20)-51-393. ö Hirdetésfel­vétel : kedden 10—13, csü­törtökön 14-0*16 óra között. 0 Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10 óráig várunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents