Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-25 / 225. szám

Várják a választékát Október 29-én, vasár­nap, polgármester-vá­lasztás lesz Űjhartyán- ban Erre azért kerül sor, mert Sashegyi Mi­hály, az eddigi polgár- mester egészségi álla­pota miatt kénytelen volt lemondani a tiszt­ségéről. A képviselő- testület egyetlen sze­mélyt jelölt, Manger Henriket, aki eddig is aktív tevékenységet folytatott a község ér­dekében, képviselőként.- Az önkormányzat ezúton kéri fel a község lakóit, minél nagyobb számban jöjjenek el a választás­ra. — Reggel hat órától este 18 óráig várjuk a választókat. Mindenkit, aki felelősséget érez a község sorsáért — mon­dotta Svébis Mihály al­polgármester, aki egyik előkészítője a választás­nak, — Tavaly főleg az idősek jöttek el. Remél­jük, most sem fogunk bennük csalódni. De sze­retnénk a fiatalokat is ott látni a szavazóurná­nál. Nekik sem mind­egy, hogy az elkövetke­ző években ki lesz a község első embere. — Milyenek a kilátá­sai? — kérdeztük a je-: lölttől, Manger Henrik­től. — Azt hiszem, bírom a lakosság nagy többsé­gének a bizalmát. De ezt csak a szavazás eredmé­nye dönti el. Manger Henrik füg­getlen, pártonkívüli. És polgármesterként is füg getlen kíván maradni. <—gyé—) Pusztavacsi Philemon és Baucis A nyolcadik X — Bor Pista bácsi nyolc­vanéves — újságolja egy ismerősöm a pusztavacsi főtéren. — Ö kicsoda? — nézek rá kérdőn, de már meg is bánom a kérdést. Hirtelen beugrik a kép, Choburg herceg egykori fő­lovászának pirospozsgás arca. Tavasszal kötöttünk ismeretséget, amikor affér­ja támadt az önkormány­zattal, „eladták alóla” a szolgálati lakáshoz tartozó kertecskéjét. Az affért sze­rencsésen rendeztük, a fél­reértéseket tisztáztuk, Pis­ta bácsi és Bözsi néni ka­pott egy új kiskertet, Lac­kó János polgármester úr saját kezűleg mérte ki a községháza mögötti telek­ből. Ha már itt vagyok, illik beköszönni, s erőt, egészsé­get kívánni a volt nyalka huszárnak. Mint máskor is, ha jó idő van, kint ül a ház előtt, élete párja meg pirospaprikát darál, elten­ni télire. — A lapjukat megren­deltem. Egész évre. Ha azért jött. — Dehogy azért! De azért, köszönöm. A hűséges olvasó nagy kincs manap­ság, meg kell becsülni. Azért jöttem, hogy köszönt­sem. Abból az alkalomból, hogy betöltötte a nyolcadik X-et. A kert hogy vált be, jó a föld, volt termés? — Meghálálta a munkát, hála az Istennek. Nem akarja megnézni? — invi­tál Bözsi néni kedves mosollyal. A kert fele már üres, itt volt a krumpli. — Nem mértük meg, de jól eresz­Balul végződött dominózás Mifelénk, Biharban a do­minó gyerekjátéknak szá­mít, aligha jutna eszébe egy meglett embernek, hegy a fekete-fehér lapok­kal pénzben játsszon. Tatárszentgyörgyön más a módi. Neszlényi Endre, a falu kárpitosa pénzben do­minózott. Pechjére sem a helyet, sem a partnereit nem válogatta meg. A kocsmában ült le játszani Oláh József és Raffael Jó­zsef társaságában, akikről köztudott, hogy bűnözők. Az elején csak szórako­zásból játszottak, majd a két Józsi tétet ajánlott. Neszlényi lépre ment, pe­dig már játékból is vesz­tett, hát még mikor ko­molyra fordult a dominós küzdelem. Este 8 óráig pont húszezerrel volt sá­ros, tudniillik úgy ült le játszani, hogy nem volt nála pénz. Legalábbis ezt mondta. Türelmet kért, és hazaszaladt. Bár, mint ki­derült, nem pénz után. Esze ágában sem volt fizet­ni. Amiből is arra kell kö­vetkeztessünk, Neszlényi úr ama úriemberek közé tar­tozik, akikről Mikszáth ír­ta: egy igazi úr nem siet, nem csodálkozik és nem fi­zet. (vissza) és nem fizetett (az adósságot). Ám fölötte el­csodálkozott, amikor Oláh és Raffael — elunva a várakozást — benyitott hozzá a lakásba. Előbb csak civakodtak, majd ve­rekedtek, ez utóbbi egy be- fejeléssel végződött. A tisz­tes kárpitosmester elájult, a partnerek pedig nekilát­tak összepakolni. A tarto­zás fejében. Vitték a gáz­palackot, fúrógépet, szeg­belövőt, magnetofont. Ami, akárhogy is vesszük — túl a magánlaksértésen —, nem más, mint tettleges- séggel súlyosbított rablás. És ezt Raffaelnek tudnia kellett,, hisz szakértője e műfajnak, márciusban sza­badult egv hasonló ügyért; öt évet ült rablásért. A dominón „nyert” szajrénak mindenesetre nem maradt ideje örülni, Neszlényiné riasztotta a rendőröket, akik a két barna legényt lefülelték. Neszlényi úr nem sietett Neszlényi mester nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, ami csak sú­lyosbítja az Oláh és Raf­fael helyzetét. Remélhető­leg mindenki okul az eset­ből, s a jövőben tét nélkül csörgetik majd a dominót a tatárszentgyörgyi kocs­mában. DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 9 Munkatárs: Fekete Ildikó. 9 Fogadónap minden hétfőn 14-itől 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. VIII. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 1446. Telefon : 13S-2399/383 Mozi 8 NMírlan Gyál, Dózsa: szeptember 26-án este fél 6 órakor: Lánglovagok (szín., mb. am.), 27—28-án este fél 6 órakor: Magas szőke -j- két szőke (szín., mb., fr. vígj.), 29-én este fél 6 órakor: Szuperhekusok (szín, mb., ol. vígj.), 30-án este fél 6 órakor: Madonnával az ágyban (szín., am, zen.). tett, jutott belőle a gyere­keknek is. Kaptak paradi­csomot is befőzni, uborkát eltenni, s ha a répát, zöld­séget felszedjük, azt is el­osztjuk. Az egyik szöglet csupa virág. Még lángol a nyár gyermeke, busa fejű, sok színű dáliák pompáznak. És már virít az ősz lánya, a fehér, lila és sárga őszi­rózsák meg néhány tő mé­regzöld krizantém. — A termés az .élőké, a virág a holtaké — mondja Bor mama sóhajtva. — Sok van már belőlük, sok virág kell. Egész nyáron vittük a sírkertbe, a mi halottaink sírján mindig van virág. — Ügy egyébként meg­vannak, jó az egészség? — kérdezem később, már bent a ház előtt. Ülünk az akác­fa alatt, mely öregebb Pis­ta bácsinál, ha igaz, száza­dik vetkőzésre készül. — Élünk. Ahogy az ilyen öreg cselédek élnek. Ma jobban, holnap rosszabbul, nekünk már egy frontátvo­nulás is megárthat. Hamar fáradok. Sokszor kell rátá­maszkodjak a kapa nyelé­re, még végzek egy sorral. — De egy lóra még fel tudna ülni? — Persze. Ha a ló elébb lefekszik. Akkor talán igen. Azok az idők már végleg elmúltak — néz el az öreg huszár a távolba. Ebédhez harangoznak, illő búcsúzni. Parolázunk, Isten kegyelmébe ajánljuk egymást, aztán indulok. A visszapillantó tükörből még látom a két öreget, össze­hajolnak, egymást támaszt­ják. S teszik ezt ötven éve. Mert nemcsak születésna­pot ünnepeltek, esedékes az aranylakodalom is. Öt évtizede élnek olyan szép békességben, egyetértésben, ahogy csak a mesében él­nek — a tündérek. (—matula—) X. ívwi,v»m, 132. «ZAM 1991. SZEPTEMBER 25., SZERDA DAELA^I Kzftüla, MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Elismerés a plébánostól Már nem kopog cuppog, az út A Hernád felőli útszakasz lezárva, a barikád mögöt­ti mély árokba betoncsöve­ket eresztget egy markoló­gép. Megkerülöm az aka­dályt, s beállók a piac mel­letti kis térre. — Mi folyik itt? — kérdem az egyik asszonytól, aki vevőt sejt bennem s zöldbabot kínál. — Csatornát raknak a bel­víznek. Meg szélesítik az utat. Na, nem gondolja meg? Ilyen babot nem lel a környéken. PORTANKÉNT 8 EZER Hogy szabaduljak, ha­gyom magamat rábeszélni. — Nem is tudtam, hogy Örkénybe jár bevásárolni — mondja egy ismerősöm, mikor viszem a szatyrot a Skodához. — Mit szól hoz­zá, hogy feldúltak itt min­dent — mutat a földkupa­cokra. — Túl ezen leg­alább tíz utcában ugyanez folyt a nyáron. Ügy látszik, az önkormányzatnak nincs mire költse a pénzét. — Az a hölgy nyilván köves utcában lakik. Ahol nem kell a sárban caplat- ni. Különben nem emel­ne szót az utcarendezésért. Abban pedig nagyon téved, ha azt hiszi, hogy nem volna más helye is annak a pénznek — legyint a pol­gármester a kávéja mellől. — Különben is nem az ön- kormányzat jelölte ki a korszerűsítésre szánt utcá­kat, csupán beiktatta a költségvetésbe, a lakossági igények alapján. Tessék, itt vannak az aláírt kérvé­nyek meg a felajánlások. Portánként 8000 forintot fizetett mindenki. Persze ez a pénz csak a költségek egyharmadát fedezte. A többit mi adtuk. Ebben az évben hat kilométernyi útszakaszra került szilárd burkolat Örkényben. Most már nyugodtan mondhat­juk, a mi községünkben a legjobb az úthálózat az egész térségben. Kovács István kiteszi a térképet az asztalra és so­rolja az utcákat. Petőfi, Bocskai, Nagykőrösi, Rá­kóczi, Zrínyi, Münnioh, Di­mitrov, Lenin, Marx utca, Virágparádé Thaiföld. Mit is tud az átlagmagyar e távoli or­szágról, mely sok ezer ki­lométerre, a Ráktérítő és a Baktérítő közt „lóg” bele az Indiai-óceánba, fél láb­bal a kontinensen, féllel az indonéz szigetvilágban, öt és félszer nagyobb, mint Magyarország, ötször több ember lakja. És nemcsak szép, de gazdag is, amit az USA, Anglia, Németország, Japán már rég felfedezett. Nem így a volt szocialista országok, ezeknek egyike sem állt kereskedelmi kap­csolatban Thaifölddel. Mos­tanáig. Mert valaki — vagy valakik — nálunk is felfi­gyeltek a lehetőségre. Ez a „valaki” a Pesten bejegy­zett KISS UNION HOL­DING, mely Dabason ren­dezett ötnapos kiállítást a távol-keleti országból be­hozott importcikkekből. Elöljáróban csak annyit, aligha látott még ennyi színt egy csokorban a Kos­suth Művelődési Ház kiál­lítási terme. A látogató úgy érezte magát, mintha egy botanikus kert trópusi rész­legében, vagy egyenesen a Maláj-félsziget déli csücs­kében járna. Ihászné Magyar Beáta, a kiállítás, háziasszonya élén­ken tiltakozik a művirág szó ellen. — Igaz, nem élő virá­gok, nem élő növények, a szaknyelv selyemvirágként jegyzi őket, lévén, hogy az alapanyaguk a selyem és a műanyag szerencsés együt­tese. Valóban szerencsés. Kö­zelről és nagyon alaposan meg kell őket nézni, a dief- fenbachiát, a bougainvil- leát, a kókuszpálmát, a bo­rostyánt, a mikulásvirágot, amikről alig jön, hogy el­higgye az ember: mindezt nem a természet, hanem az ember alkotta. Hogy m,ire jó mindez? Dekorációs ele­mek. Hotelek, bankházak előcsarnokába, színházi foyerbe. — No és lakásokba is — érvel Ihászné. — Az olyan szögletekbe is életet vará­zsol, ahová a fény nem jut el, következésképp az élő virág nem maradna meg. Ezek viszont nedvességál- lóak, taszítják a port, húsz évig megőrzik a színükét. A hatásuk vetekszik a va­lódi virággal, ám jóvalta olcsóbbak és nem igénylik a gondozást. Elég kétheten­te letollseprflzni őket. A virágokat, cserjéket, díszfákat jól kiegészítik a velük harmonizáló hollóhá­zi porcelánedények: vázák és cserepek. S aki még en­nél is több „keletet” igé­nyel, annak bambuszlemez­ből és selyemből készült nagyméretű legyezőket ajánl Ihászné, rajtuk szebbnél szebb képekkel, thaiföldi motívumokkal. plusz a Ságvári és Ady kö meg a Piac tér. Összese: 380 portát érintett az utca korszerűsítési program, i tél beálltáig a csatornázó is elkészül, elvezetik a bel vizet a Bajcsy—Kossuth- Ady—Árpád utcai szakasz ról. Merőben más arcula ta lesz a községközponl nak, kivált ha a háromsá vos áteresztő útszakasz i készen lesz. TELJESÜLT 1GERET — Az is ebben az évben — De mennyire! Má most beírhatja a füzetéb a dátumot: október 31. - szól közbe a másik vendéi Szikora Ferenc községi plé bános. — Amit Kovács ú megígért, még mind be váltotta. Tavasszal az mondta, rendbe teteti templom környékét. Meg történt. Aztán — bár ner is kértük — kaptunk az ön kormányzattól 200 eze forintot a kántoriak felújí tásához; Ez az épület ti éve lakatlan, nagyon le romlott. Pedig igen nag; szükségünk van erre a la kásra, hosszú évek óh nincs állandó kántorunk Aki van, egy lelkes, nyug díjas tanárnő. Reiter Albin né ellenszolgáltatás nélkül a szabadidejét feláldozv: végzi a kántori teendőkel Köszönjük, becsüljük, d> nekünk szükségünk vai egy olyan emberre, aki i hitoktatásba is besegít é a sekrestyés! feladatoka is ellátja. Már tavaly talál tunk egy jelentkezőt, eg: családos kántort. De nen tudtunk a számára lakás biztosítani. Sajnos a m anyagi lehetőségeink vé gesek. Ezért is vagyunl olyan hálásak az önkor mányzatnak, amiért adó Hiányukkal lehetővé teszi! a kántoriak felújítását korszerűsítését — mondj: a plébános úr meleg han gon. MÁSKÉNT IS LEHETNB Az idő is kimelegszik szép szeptemberi verő fényben sétálunk az utca kon. Az út menti árok partot közhasznú inunká sok kaszálják, a fényes ka szák nyomában dől a gaz a paréj, a vadrepce. — Hí úgy vesszük, ez nem égé szén a mi dolgunk — jegy zi meg Kovács István. — A lakosság is elvégezhetné ki-ki a . portája előtt. ígj viszont van néhány ember nek munkája, ennyivel ke vesebb a munkanélküliéi száma. Hát ennyit Örkényről 1991. szeptember végén. í talán még annyit, a zöld babra ráfáztam, szálkái volt. Az asszony „megdi csért”. Amiért is nem ve szék többet zöldbabot ör kényen. Az októberi útava- táson viszont ott leszek. Matula Gy. Oszkár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents