Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-04 / 207. szám
Gorbacsov elismerte, hogy hibázott A nyugati támogatás ára fejké! nem Bess T&y&fm Csak a csibész fizessen! A „tizenegyek” nyilatkozatának elfogadására szólította fel szenvedélyes hangú beszédében kedden a népképviselők kongresszusát Mihail Gorbacsov. A szovjet elnök a várakozások ellenére a kongresszuson nem előadói beszédet mondott, hanem röviden hozzászólt a vitához. Igen határozottan visszautasította a nyilatkozat kapcsán őt és a köztársasági vezetőket ért vádakat. Az államfő szerint egyesek már-már úgy igyekeznek beállítani a nyilatkozatot, mint valamiféle hatalomátvételi kísérletet, holott éppen az egyetlen, alkotmányos utat választva terjesztették elő elképzeléseiket. Kitérve a két héttel ezelőtti államcsínyre, elismerte, hogy hibázott. Legfőbb tévedésének nevezte, hogy nem gyorsította meg a totalitárius struktúra lebontását. Hozzátette ugyanakkor, hogy már ő sem az az ember, aki a puccs előtt volt. Kijelentette, hogy a nyilatkozat elfogadása nélkül nem lehet megoldani a fennálló gazdasági, politikai, szociális és egyéb problémákat sem. Több ízben is kiemelte az „egységes politika és gazdasági térség” megőrzésének fontosságát, amely véleménye szerint egyben az „egységes demokratikus térség” fenntartásának is alapfeltétele. Némileg módosítva a nyilatkozatban kifejtett elképzeléseken, Mihail Gorbacsov — a többi aláíró beleegyezését is élvezve — felvetette, hogy esetleg az államtanács mellett a megújuló legfelsőbb tanács is kivehetné részét az átmeneti irányításból, és itt juthatnának szóhoz az autonómiák képviselői is. (Az autonómiák vezetői kedden nyilatkozatban tiltakoztak amiatt, hogy a közös nyilatkozat lényegében nem számolt részvételükkel az új hatalmi szervekben.) Az elnök mintegy figyel- meztetőleg hívta fel a hallgatóság figyelmét: a Nyugat csak akkor fogja támogatni az országot, ha az képes lesz az együttműködésre, a megegyezésre. Rövid beszédét befejezve ígéretet tett arra, hogy az államcsíny szervezőit következetesen felelősségre fogják vonni, s ezt az államfőn kívül az államtanács és a törvényhozó szervek ellenőrzik majd. Paces készült Bukarestben? Az egykori kommunista Románia keményvonalasai az elbukott szovjetunióbeli puccs alatt fellázadtak kormányuk vezető alakjai ellen — hangzott el kedden a bukaresti parlamentben. A Reuter brit hírügynökség jelentése szerint Claudia Iordache, a Nemzeti Megmentési Front korábbi helyettes vezetője azt közölte a képviselőkkel, hogy augusztus 20 körül román lázadók 12 elűzendő politikus, köztük több kormánytag nevét tartalmazó listát készítettek. Az elűzésre kiszemelt román vezetők névjegyzéke most Petre Roman miniszterelnök kormányának kezében van — mondotta Iordache, arra azonban nem tért ki, hogy kik voltak a lázadók, illetve kiszemelt célpontjaik. Vádak és cáfolatok Véres akció Eszéknél Kedden folytatódtak a harcok Horvátországban az Európai Közösség közvetítésével létrejött tűzszünet ellenére: a jelentések szerint negyven civil vesztette életét a horvátországi Berak falunál, Vukovár és Eszék közelében. A harcokban az AFP hírügynökség szerint ötvenen eltűntek. A hírt a horvát belügyminiszter-helyettes is megerősítette zágrábi sajtókonferenciáján, amelyet a horvát tévé közvetített. Müan Brezak azt is közölte, hogy a köztársaság más részein öt polgári személy és két rendőr vesztette életét, s közel 30-an sebesültek meg a különböző helyi összecsapásokban. A horvát rádió a jugoszláv szövetségi hadsereg által támogatott szerb fegyvereseket vádolta az Eszék közelében lezajlott véres akcióért. Ugyanakkor a jugoszláv szövetségi hadsereg Élszéken állomásozó csapatai cáfolták, hogy szövetségi katonák is részt vettek volna az aknavetőkkel intézett támadásban. ★ Egy orvlövész rálőtt a Franjo Tudjman horvát elnököt szállító repülőgépre vasárnap este a zágrábi repülőtéren — közölte egy kormánytisztviselő keddi bejelentésére hivatkozva a Reuter és az AFP. Mint Milan Brezak belügyminiszter-helyettes újságíróknak elmondta, Tudjman gépe felszálláshoz készülődött, amikor a jugoszláv szövetségi hadsereg laktanyája felöl lövések dördültek. A repülőgépet őrző rendőr három találatot kapott és súlyosan megsebesült. Tudjman, aki éppen Belgrádba indult, hogy a tűzszünetről tárgyaljon Hans van den Broek holland külügyminiszterrel, a merénylet után folytatta útját. 'Jegyzet A HADSZÍNTÉRÉN döntenének? A BEJRŰTI elnöki palota és a miniszterelnökség fokozatosan elvesztette ellenőrzését a hadsereg ellentétektől megosztott főtiszti és alsóbb szintű parancsnoki kara fölött, félkatonai szervezetek vették át az ellenőrzést mind nagyobb területeken, s a parlament munkája megbénult. Hiába fogalmaztak kiegyensúlyozott mondatokkal gondosan megfogalmazott okmányokat, késhegyig tartó viták után a libanoni fővárosban, a vezetés csúcsán álló személyek, s mondták ki az immár sok- századik tűzszünetet, a fegyverek ezután is tovább dörögtek a hadszíntereken. A polgárháború esztendőkön át zajlott, s emberek tízezrei estek áldozatul a vérontásnak, csupán azért, mert lakóhelyük az egymással leszámolni kívánó fegyveres erők hadszínterévé változott. A nyugati sajtó a történtek nyomán fogalmazta meg a találó meghatározást, ha másutt is hasonló mederbe sodródnak az események, akkor az ország „libanonizálódik”. A világsajtó sok vezető kommentátorának véleménye szerint déli szomszédunkat, Jugoszláviát, reális veszély fenyegeti, hogy „li- banonizálódjon”, azaz hiába hoznak ésszerű, az öldöklést megakadályozó döntéseket legfelsőbb szinten, ha 2 az „első vonalakban”, ahol fegyveresek állnak szemben fegyveresekkel, másként határoznak. Arra hivatkoznak, hogy Brioni szigetén a hat tagköztársaság és a szövetségi kormány legmagasabb szintű képviselői megegyeztek a tűzszünetben, és egy békés rendezési tervben, ' az Európai Közösség közvetítésével, immár sok héttel ezelőtt, de ennek mind a mai napig nem lehetett érvényt szerezni, s mindennap újabb áldozatai voltak Horvátországban a fegyveres összecsapásoknak. A hét végén viszont végre úgy látszott, hogy a polgár- háború elfajulását meg lehet akadályozni, s a további eseményeket már békésebb mederbe sikerül terelni. Az EK előző heti ultimátumát a tűzszünetre, és annak megtartására, a sokáig vonakodó szerb vezetők is elfogadták, mert visszariadtak attól, hogy elszigetelődnek, és a tizenkettek szankcióit vívják ki maguk ellen. Túl ezen, a függetlenedni kívánó Horvátország szerblakta területeibe mélyen benyomultak, így azt remélhették, hogy a tűzszünetet követő béketárgyalásokon a korábbi belső határoknak a de facto hadihelyzet alapján való megváltoztatásával, jelentős, a 450 ezer főnyi szerb népesség által lakott horvát vidékek nagy részét leszakíthatják majd az új független államtól. Bizonyára ezért egyeztek bele abba is, hogy a tűzszünet biztosítására Horvátországban is megjelenjen az EK több száz főnyi polgári megfigyelőcsoportja, és a harcoló felek kijelölt képviselőivel együtt biztosítsa a fegyvernyugvást, amely alkalmas légkört teremt a békeértekezlet megtartásához. Világos, hogy két forgatókönyv szerint következhet be ezek után az események menete. Az egyik a tárgyalóasztal melletti rendezés — amelyet a tizenkettek és Jugoszlávia más szomszédjai szorgalmaznak, s amely érdekében áll az ország népeinek is —, ez tűzszünettel kezdődik, s békeértekezlettel határozzák meg az egyes tagországok státusát és egymáshoz, valamint a térség egyéb államaihoz való viszonyát. A másik út viszont az erőszaké: itt a fegyvereké lenne a döntő szó, s azzal a veszéllyel járna, hogy a polgárháború esetleg kiterjed a környező országokra, és ki tudja, mennyi áldozatot jelentene. Tegnap egyszerre ült ösz- sze Hágában az EK külügyminiszteri értekezlete és Prágában a helsinki folyamat válságkezelő gépezete. Ma a kárpótlás, a kártalanítás foglalkoztatja az embereket. Van akit közvetlenül, van akit csak közvetve, de téma az utcán, a családokban, a munkahelyeken. Mindenki ötleteket ad a másiknak, rendelcteket, törvényt mutogatnak az emberek, és ki így, ki úgy intézi a maga ügyét. Amikor arröl a hírről értesültünk, hogy a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége Pest megyei szervezetei szeptember közepétől a megye városaiban és nagyobb településein gyűléseket szervednek a lakosságnak, hogy segítsék a törvény érteknezrését, örültünk. örültünk, mert a tájékozatlanság, a jogok és kötelezettségek nem ismerése félreértésekre adhat okot. S amikor a hírről Kunszabó Ferenctől, a szervezet megyei megbízott elnökétől értesültünk, úgy véljük, nem mulaszthatjuk el, hogy néhány kérdést nekiszegezzünk. • Miért szervezik a gyűléseket önölt, a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége? Talán szimpatizálnak a kisgazdákkal? — Mi elsősorban az emberekért, a kárpótlásra igényt tartó honfitársainkért tesszük. A kisgazdákkal szemben nem tanúsítunk nagyobb szimpátiát, mint bármely más párttal kapcsolatban. Mint ismeretes, mi pártatlanok kívánunk maradni. Azt viszont kijelenthetem, a kártalanítás közös ügy, hiszen a mi tagjaink valamennyien kártalanításra szorulnak. • A gyűlések szervezésére kérték önöket, vagy maguk határoztak így? — Mi magunk jutottunk arra az álláspontra, hogy az embereket, az érintetteket tájékoztatni kell. El kell magyarázni a törvény értelmét, és a végrehajtási rendszert is meg kell értetni. A gyűléseken egyébként mindenki tehet fel kérdéseket, valamennyi településre viszünk magunkkal szakembert, vagy a megyei kárrendezési hivatalból, vagy jogászokat, de az sem kizárt, hogy a kisgazdáktól valakit, aki kompetens és a téma kiváló ismerője. • Elégedettek-e a politikai foglyok á kárpótlási törvénnyel? — Nem vagyunk elégedettek, több ponton kifogásolni lehet a törvényt. Ügy vélem, a kártalanítás nem erkölcsi alapon történik, Sőt, ezen a napon találkozott Antall József magyar miniszterelnök Ante Mar- kovics jugoszláv kormányfővel Szabadkán. E tanácskozásokat a tűzszüneti egyezményt megsértő súlyos harci cselekmények egész sora előzte meg, amelyekért mindegyik szemben álló fél természetesen a másikat vádolja. Egyes kommentárok Szerint, még akkor is, ha Belgrádban és Zágrábban megvan az őszinte szándék a békés rendezésre, a hadszíntereken a mintegy negyvenezer főnyi szerb szabadcsapatok, továbbá, a néphadsereg ellenőrzésen kívüli egységei, továbbá bizonyos számú horvát, behívott tartalékos is hajlamos saját szakállára cselekedni, s nem akarja abbahagyni a harcot. Vagyis eszerint a megkönnyebbülés, amely Európában az EK közvetítési felhívásának belgrádi elfogadását követte, korai lett volna. EZZEL SZEMBEN mind több hírmagyarázó osztja azt a véleményt, hogy az európai térségben nem „li- banonizálódhat” egyetlen terület sem, s hogy a tizen- ketteknek és Jugoszlávia más szomszédainak megvan ahhoz a befolyásuk, hogy kivívják a tűzszünet és az azt követő békeértekezlet megtartását, hiszen mindaz, ami eddig déli szomszédunknál az erőszak tombo- lásának irányába fejlődött, ellentétes kontinensünk jelenlegi meghatározó folyamataival. jócskán vittek bele politikai kompromisszumot. A politikai kompromisszumra egyébként szükség van, de erkölcsi alapra kell helyezni. Vannak dolgok, amelyeket erkölcsileg kell jóvátenni. Ügy, ahogyan tették Csehszlovákiával, ahogy bocsánatot kértek 1963-ért, vagy ahogyan elvárnák Moszkvától, hogy ítélje el az 1956-os esemé- nyeket. Visszatérve a törvényre, a legrosszabbnak azt tartom, hogy az embereknek licitálniuk kell. Ennek megítélésében szimpatizálunk a kisgazdákkal. • ön ‘./crmt hogyan lehetne a kárpótlást tisztességgel végrehajtani? Mit kellene tenni? — Van, illetve lenne egy javaslatom, amellyel azt hiszem, sokan egyetértené- nek, viszont akadnak olyanok is, akiknek nem lesz szimpatikus. Mert ugye minden településen tudják az emberek, ki mivel foglalkozott az elmúlt évtizedekben. Tudják azt is, ki mit lopott. S ha lennének bizottságok, amelyek elszámoltatnak, igen könnyen összejönne a kárpótlásra, kártalanításra való. S ezzel, a megoldással nem terhelnének mindenkit, nem mondhatnák azt: a nép, az egész ország fizeti. Ügy vélem, ha felkeresne például egy nyugdíjas termelőszövetkezeti elnököt egy ilyen bizottság, és tételesen összeírná, mije van, a háromszintes házat, a faragott bútort, a nyugati csodaautókat, a balatoni villácskát, a fiának, lányának vett házakat és autókat, s egy másik listára a fizetéseket, a jutalmakat, a célprémiumokat, a háztájit, egyszóval minden bevételi forrást, könnyen kiderülne, hogy óriási az eltérés. Az egyik listán mondjuk hetvenmillió, a másikon maximum huszonöt. És akkor a maradék mehetne a kárpótlásra. Ezzel a módszerrel a lakosság egy százalékától vennék el — és itt kívánom megjegyezni: egyáltalán nem biztos, hogy éppen a kommunistáktól, hanem attól, aki csibész volt, akinél nem lenne szabad meghagyni a jogtalanul szerzett javakat. Mert ugye azt is tudja mindenki — például volt teherautó-sofőröktől —, hogy voltak feketefuvarok, vagy ha a legegyszerűbb esetet nézzük, egy tehenészetből is el lehet vinni napi két liter tejet, de abból nem lesz nyaraló, nem lesz Toyota. • ön, Kunszabó úr kórt-e t’Kv/.u földet, vár-e kárpótlást? — Nem, semmire nem tartok igényt, tehát nem „hazabeszéltem”. Árvái Magdolna Árkus István Mennyit ér a művelődés? A szellemi értékvesztés ellen Nem akarjuk, hogy ez az ország ludasában, szellemi értékeiben tovább szegényedjen — fogalmazta meg az egyik lényeges gondolatot Vadász János, a Köz- gyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének országos titkára. A Puskin utcai székhazukban tegnap délelőtt megtartott sajtótájékoztatót azért hívták össze, hogy a múlt héten lezajlott háromnapos országos értekezletsorozat tapasztalatait összegezzék. Valamennyi hazai könyvtár, levéltár, múzeum, művelődési otthon vezetője, szakszervezeti ügyvivők és tisztségviselők vettek részt a tanácskozáson, több mint hatszázan. Témáik között szerepelt a közszolgálati törvény és az új munka törvénykönyve tervezete: az önkormányzatok művelődésfinanszírozó tevékenysége, az együttműködés az önkormányzatokkal, a KKDSZ önszerveződése — a parlament által hozott szakszervezeti törvények utáni helyzetben. Igen nagy visszhangot váltott ki az 1992. évi állami és önkormányzati költségvetés első tervezete. Az állami költségvetés 23 százalékos inflációval számol, ugyanakkor mindössze 5 százalékkal akar hozzájárulni az intézmények működéséhez. Az országos tanácskozás felhatalmazása alapján a szakszervezet indítványozza, hogy az inflációt 10 százalékos béremeléssel ellentételezzék. Az idei költségvetés megteremtette az önálló kulturális normatívát az önkormányzatok számára. A szakszervezet tiltakozik az ellen, hogy ezt jövőre beépítsék az önkormányzatoknak juttatandó összesbe. Sőt igényli, hogy önállóan. lakosonként évi ötszáz forintban állapítsák meg a normatívát. Az előirányzott megyénkénti évi ötvenmillió forintos támogatást kevésnek tartja — figyelembe véve az áremelkedéseket is. Javasolja az ősz- szeg hetvenmillió forintban történő megállapítását. A sajtótájékoztatón Vadász János külön hangsúlyozta a nemzeti kulturális alap létrehozásának fontosságát. Emellett szükségesnek látják a képzést, átképzést segítő munkavállalói kulturális alap megteremtését is. Az országos értekezlet résztvevői pontokba foglalták kívánalmaikat. Ezek közül legfontosabbnak a működés és a foglalkoztatás biztonságát, valamint a szellemi munka újratermeléséhez szükségbér biztosítását tartják. A szakszervezet tagsága ezekben a napokban kap részletes tájékoztatót az országos értekezleten történtekről. A tanácskozás egyik megyei résztvevője volt a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságától Lécz- falvy Alexa. A megyei múzeumi ügyvivő a legfontosabb célnak most azt látja, hogy együtt maradjon a KKDSZ tagsága. Intézményi szinten is igen lényeges ez, hiszen több mint ötvenszázalékos arány szükséges ahhoz, hogy például az önkormányzat tárgyaljon velük. Nagy előbbrelé- pést jelent, hogy a KKDSZ szerződést kötött az érdek- egyeztetésről, a kapcsolat- tartásról a Magyar önkormányzatok és Önkormányzati Szövetségek Szervezetével. Szükség van azonban kollektív szerződés megkötésére a helyi önkormányzatokkal is. V. A.
