Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-24 / 224. szám
Legalább ö ne érezze, hogy más' Segítségre várnak Dávid ugyanúgy megkezdte az általános iskolát, mint hasonló korú társai. Ugyanúgy tanul, figyel, rendetlenkedik, mint a többiek. Csak annyiban más, hogy ő gyógyszereket szed. Meg hogy fáradékonyabb, s gyakran köhög. És hogy édesanyja a szokásosnál is nagyobb aggodalommal kíséri reggelenként, s megy érte tanítás után. Mert nála bármi előfordulhat... — Születésekor még nem sejtettünk semmit. Igaz, náthás volt, amikor a kórházból hazavittük, s emiatt 6zopni sem tudott, de később megjött az étvágya. Ám hiába táplálkozott rendesen, nem fejlődött: négy hónapos korában is csupán 3 kiló volt. Közben ödémás lett, feltelt vízzel, be kellett vinnünk a László Kórházba. Sokáig vizsgálták, naponta szürkülték pici testét. Borzasztóan sajnáltam, csak ültem mellette, s simogattam a kis hátát... Kedves arcú, fiatal anyuka idézi a történteket a kezdet kezdetétől a folytatásig, amikor is megállapították, hogy a kisfiú súlyos anyagcsere-betegségben, mucaviscidosisban szenved. Genetikailag öröklött rendellenességről van 6zó, amely Magyarországon körülbelül minden négyezredik gyereknél fordul elő. Dávid sajnos e ritka esetek közé tartozik. Nap mint nap — Az elváltozás lényege, hogy a szervezet valameny- nyi nyáktermelő mirigye a normálisnál jóval sűrűbb váladékot termel. E tapa- dós váladék lerakódik a tüdőben, rátelepszik a hörgők falára, a kialakult hörghurutok és tüdőgyulladások pedig tönkreteszig a tüdőt. Az emésztés is gátolt: gyógyszerek nélkül a táplálék nem hasznosul, aminek következtében leromlik az egész szervezet — magyarázza szakszerűen az édesanya, aki minden lehetséges ismeretet megszerzett már a betegségről, s megtanulta a különféle kezelési módokat is. Gyógyszereket és vitaminokat adagol a gyereknek; szakembertől ellesett mozdulatokkal „klopfolja” a mellkasát; légzőtornát és inhalálást végeztet; reszketve figyeli, nem náthás-e, nem köhög-e, hiszen az nála tragédiához — fulladásos halálhoz — is vezethet. Mindezt teszi évek óta, fo- lyamatosan, nap mint nap. Más életvitel — Bár 10 éves koráig gyesen lehetek vele, beírattam őt óvodába, most pedig iskolába is, hogy gyerekek között legyen. Tudom, sokat fog hiányozni, hiszen minden fertőzést megkap, de azt akarom, ne érezze, hogy ő más, mint a többiek. Szülőként én úgyis érzem ezt magamról. Más gondjaim, lelki és anyagi terheim vannak, más az életvitelem, mint a ipbbi anyának. Hát igen. A kilátások nem rózsásak. Racionális, kemény világunk nem kedvez a pátyolgatásra szorulóknak. Állandó hiányzásokkal nem lehet iskolákat elvégezni — vagy csak drága pénzen fogadott magántanárokkal —, a fizikai munkát pedig nem bírja a gyenge szervezet. S ez sajnos nem az a betegség, amelyet majd „kinő” a gyerek, sőt: az állandó gyógyszerezés rongálhatja a szervezetet. Régen sokan rövidesen a születésük után meghaltak e betegségben, ma hazánkban az átlagéletkor 14 év. De külföldről biztató hírek érkeznek: egyre többen elérik a fiatal felnőtt, sőt a középkort is. Dávid, aki szerencsére a könnyebb esetek közé tartozik, remélhetőleg még tovább élhet. De nem mindegy, hogy hogyan, milyen körülmények között. Jelenleg ijesztően bizonytalan az orvosi háttér. — Holies Klára doktornő, aki évek óta foglalkozik a mucoviscidosisos betegekkel, hetente egyszer tudja fogadni a rászorulókat — mondja a gödöllői anyuka. — Budapesten, a Heim Pál Kórházban két órán át használhat egy rendelőt. Egyébként teljesen magunkra vagyunk utalva. Félünk. Hiányzik a biztonságérzet, hogyha baj van, bármikor tudunk hová fordulni. A mucoviscidosisos betegek szüleiből alakult szülői közösség kérésére megszületett egy olyan nappali szanatórium terve, ahol folyamatosan tudnák fogadni, s megfelelő berendezésekkel vizsgálni, kezelni a gyerekeket. Ennek megvalósítására alapítvány is született, amely sajnos nem igazán került be a köztudatba. Katona Klári énekesnő adott a javára egy jótékony célú koncertet, ám a későbbiekben nem folytatódott az adakozás. Pedig nagy szükség lenne rá! A pénzt erre az érintett szülők képtelenek előteremteni. Az ő vállukat olyan állandó anyagi teher nyomja, amelyet már nem lehet fokozni. A gyógyszerek, s a rengeteg vitamin, a speciális fehérjedús táplálkozás, a méz, virágpor, s a gyógy teák — amelyeknek ki tudja, milyen kis hányadát hasznosítja csak a beteg szervezet —, a rendszeres gyógytorna, a tanfolyamok, s az esetleges magántanárok fizetése óriási összegeket igényel tőlük. Aki áldoz rá Sokféle alapítvány van, tudjuk. De talán lesz, aki éppen e célra kíván, tud áldozni. Az „Élhetőbb életért alapítvány’’ csekkszámlaszáma: Dunabank Rt. 217-98955-1043, P. É. essze vitte a szél a ze- •*”* neszót szombaton a hévízgyörki Galga-Űjtelepen, ahol Fercsik Ferenc és Gyetvai Júlia Zsolt nevű gyermekük házasságkötését ünnepelték. A hófehérbe öltözött menyasszony, Bá- gyoni Rita szerényen, de boldog mosollyal köszöntötte a széles körű rokonságot, akik közül sokakkal most találkozott először, niert Zsámbokról hozta őt Hévízgyörkre ifjú vőlegénye. Táncoltak a párok, gyűlt a ajándékok sokasága, a polcok roskadoztak a tor- tás- és süteményestálcák alatt, a márkás italok gazdag választéka elég lett volna egy most nyíló kisvendéglő induló készletének. Az udvar végében a főzés tudományát, az ízek fortélyát ismerő, lakodalmak sokaságát kiszolgáló fő- és al- szakácsnő irányításával asz- szonyok serege szorgoskodott. Azért, hogy amikor Benei Ferenc vőfély bejelenti az ebédet — elinduljon a felszolgálók sora, s a háromszáz vendég jóízűen elfogyaszthassa a májgombóccal és csigatésztával dúsított aranyló húslevest, a natúr sertéssültet, a gombával és májjal töltött csirkecombot, a rántott húst, és természetesen mindezt megtetőzze a híres hévízgyörki káposztás és túrós rétessel. Ügy indult ez a lakodalom, ahogyan az megszokott a Galga mentén, ám valamivel mégis különbözött azoktól a családi ünnepektől, amelyeken eddig részt vettem. A menyasszonynak és a vőlegénynek az egyházi, valamint a polgári esküvőre történő indulását mindig megelőzi a vőfély búcsúztatója. Itt is így történt. Ekkor tűnt fel, hogy a népes vendégseregben ennek a lakodalomnak a rokonságon kívül egy rangos vendége is van. Eljött az esküvőre dr. Szabad György, az Országgyűlés elnöke. — Régi ismeretség, sőt barátság köt az örömszülőkhöz, természetes tehát, hogy elfoglaltságom ellenére is biztosítottam szabadidőt a hévízgyörki látogatásomra — mondta érdeklődésemre. Bevallottam, hogy beszélgetésünk néhány gondolatát szeretném olvasóinkkal megismertetni, de ez nem zavarta Szabad Györgyöt. — Sok-sok évvel ezelőtt voltam már falusi esküvőn, akkor is, most is úgy érzem: a néphagyományok megőrzésének, ápolásának fontos szerepe van és lesz a jövőben is a magyar falvak embereinek életében. A közös szokásvilágnak láthatóan megmaradt a korosztályokat, nemzedékeket együtt tartó, az ifjakat útnak indító, s az életkezdéshez támogatást nyújtó melegsége és felelőssége. Itt ma, amikor táncolnak, énekelnek, mulatnak a rokonok, a család barátai, tulajdonképpen arról is hírt adnak, hogy felnőtté értek a gyerekek, s az ősök szokása szerint, a kemény munkával szerzett anyagi javak megosztásával szárnyukra engedik őket, s mindazért, amit kapnak, csak egyet vár el tőlük a szülői ház, nagyszülőkkel s a dédnagymamával együtt: egész életükön át őrizzék és kövessék apjuk, anyjuk szorgalmas, már-már önsanyargató életét. Szabad György szavaiból arra következtettem, hogy ismeri a hévízgyörki emberek mindennapjait, de amint kiderült, jó ismerője az egész Galga mentének. — Tudom — mondta az Országgyűlés elnöke —, hogy ennek a vidéknek a polgárai nem egy lábon élnek. A mezőgazdasági termelés egy olyan sajátságos formáját alakították ki, amelyet az egész országban el kellene terjeszteni, s ez a közvetlen piacra történő termelés. Itt az elmúlt évek kegyetlen és sokszor bántó agrárpolitikája sem tudta elszegényíteni a mezőgazKözös szokásvilág Rang és hitel GÖDÖLLŐI K^tíwia XVIII. ÉVFOLYAM, 224. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 21., KEDD Képviselői beszámoló ísaszegen Arányosabb teherviselést! Képviselői beszámolót tartott ísaszegen Roszik Gábor. A művelődési házban megjelent harminc érdeklődő előtt kül- és belpolitikáról beszélt, majd kérdésekre válaszolt. Segítségére volt vendége, dr. Tunyogi András, az FM Pest Megyei Földművelésügyi Hivatalának vezetője. Jól jellemzi, mennyire meglódult a történelem kereke az évezred utolsó évtizedébe érve, hogy nem is olyan könnyű követni az eseményeket. Már-már a múlthoz tartozik, ami augusztus második felében történt a Szovjetunióban. Roszik Gábor először erről beszélt. Felidézte, hogy a puccs óráiban sokan megijedve kérdezték: vége a demokráciának? Röviddel korábban* járt Pétervárott. Ügy érezte, hogy szabad országot keresett fel. Az utcán Bibliát árultak. A puccs elvetélése is azt bizonyítja, hogy ha egyszer megadták a szabadságot, azt többé el nem vehetik. A képviselő szerint az államcsíny megbukásának olyan hihetetlen jelentősége van a világban, mint amilyen rossz irányban befolyásolta azt az 1917-es októberi forradalom. Napjainkban a jugoszláviai válság rontja a térség stabilitását. Ezzel kapcsolatosan Roszik Gábor elmondta: egészen aljas magatartás, hogy magyar tedaságból élőket. Jó volt látnom, amikor jöttem a falun és a szomszéd községen végig az emeletes házakat, a virágos kerteket, az autókat, s örültem a sok egészséges, szépen öltözött gyerekseregnek. — Elmondták a lakodalomban, hogy aki dolgozik, aki a munkát vállalja, annak van rangja, hitele a faluban. Örömmel hallottam ezeket a szavakat — mondta dr. Szabad György. — A nagybirtok summásai vagy a gyárak munkásai a múltban sem szerették az olyan embert, aki mindig o nap járását figyelte, s az árnyékot kereste. Hévíz- györknek a hagyományok őrzése mellett, amit ez az esküvő fényesen igazol, másik nagy értéke: az itt élő emberek szorgalma, sokszor emberfeletti munkája. De ezekkel a tulajdonságokkal csak azok rendelkezhetnek, akik bíznak a holnapjukban, a jövöjük- ben. Ezzel a hittel is találkoztam, amikor hallgattam hévízgyörki ismerőseim szavait, akik — úgy tűnik — őseik példája nyomán teszik dolgukat, hogy elkerülje portájukat a szegénység. Hajnalodott, amikor elnémult a zene. Elköszöntem a nagypapától. A nyolcvan- éves férfi is búcsúzott: — Megyek haza, mert itt az ideje, hogy megetessem az állatokat. Az élet rendje szerint az ünnepet a munkás hétköznapok követik. Fercsik Mihály rületről indítottak rakétákat horvát települések ellen a jugoszláv hadsereg repülőgépéiről; Az osszés nyugat-európai országnak, valamint az USA-nak és a Szovjetuniónak kellene elismernie Horvátország és Szlovénia függetlenségét A hazai helyzetre térve a képviselő felvetette, hogy valami előrehaladásnak csak kellett történnie, amikor a forint kettős árfolyama gyakorlatilag megszűnt. Ennek a gazdasági hatása persze csak később mutatkozik meg, az azonban kitűnt, hogy nem akarnak új választást az emberek, hanem azt várják, hogy mi lesz abbéi, amit másfél éve szabad akarattal létrehoztál;. A Parlamentben túlnyomórészt gazdasági törvényeket alkottál;, mivel az ország működőképességének megőrzése volt az elsődleges cél. Az olyan politikai kérdések viszont mindig a levegőben lógtak, hogy például meg kell állapítani az elmúlt rendszer felelőseit, el kell őket számoltatni, felül kell vizsgálni a korkedvezményes nyugdíjazásokat. — Konkrét elképzeléseink vannak — mondta a képviselő —, de csakis az alkotmányosságnak, a törvényeknek és a jognak megfelelően kívánunk eljárni. A kárpótlási törvényről szólva kifejezte azt a véleményét, hogy a környező országokhoz képest a miénk a legjobb. A kérdések, hozzászólások során elhangzott, hogy a monopóliumokkal szemben a legjobb törvényeket sem lehet végrehajtani, hogy a rendszerváltozás ragyogó vérátömlesztés volt a kommunistáknak, hogy a lopott vagyon licitálását a magyar ember orgazdaságnak nevezi. Roszik Gábor elmondta, hogy az MDF megyegyűlésein számon kérték, miéit kapnak magas nyugdíját azok, akik tönkretették az országot, miért élvezhetik egészséges negyvenesek -a nyugdíjat, miért nem dolgoznak inkább? Ezeket a felvetéseket erkölcsi kötelességük megoldani. A kárpótlási törvény megalkotása során az igazságosság és a kivitelezhetőség szempontjai • vezették a honatyákat. Dr. Tunyogi András a többi között azt kifogásolta, hogy arról senki sem beszél, miért jó a törvény, melyek a kedvező vonásai. Véleménye szerint, akinek jár kárpótlás, éljen vele! A magyar nép számára szükséges földterületet a Parlament és a kormány megőrizte. nem voltak nagy földeladások. További kérdésekre válaszolva a község országgyű- • lési képviselője annak a reményének adott hangot, hogy nem lesz forró ősz, a segítségre szorulók számára elkülönített alap áll rendelkezésre. B. G. Kézilabda Kupamérkőzés A Miller GSC női kézilabdacsapat a Magyar Kupa-versenysorozat középdöntőjében van már, miután a selejtezőben a Sasad, az elődöntőben pedig a Debreceni Sportiskola együtteseit búcsúztatta a küzdelmektől. Ez azt jelenti, hogy a mostani fordulónak már az a tétje, hogy bejusson a gárda az országos döntőbe, a legjobb 16 csapat közé. A Miller GSC-t a Fortuna is segítette a sorsoláskor. mivel hazai pályán fogadhatja az elmúlt bajnokság első helyezettjét a csoportból. Azt a Jászberényt, amely az előző évadban csak két vereséget szenvedett, egyiket éppen a gö- döllőiektől, hazai pályájukon! Hátrány viszont az a mostani meccsen, hogy a versenykiírás szerint azonos osztályú csapatok esetén a döntetlen eredmény a vendégcsapat továbbjutását jelenti. (Így hiába, hogy most már NB I-es a Jászberény, az előző bajnokság osztályba sorolása a mérvadó.) A Miller GSC—Jászberény kuparangadó szeptember 24-én, kedden 16 órakor lesz a megszokott helyen, a GEAC-csarnokban. Várjuk szurkolóinkat! Markó Gábor KÖZLEGÉNY ARO homlokfalak, sárvédők, küszöbök, alkatrész és javítás. Boros Lászid, Aszód, Pesti út 25. Telefon: 137 (volt Vőián-te- lep). (76 01S/3K) GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. © A szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv. © ■Munkatárs: Pillér Éva. © Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-736. 0 Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn lQ-tői 13 óráig. © Hirdetésfelvétel: munkanapokon $.30-tóI 13 óráig a szerkesztőségben.
