Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-24 / 224. szám
Kellemes kertváros Kellemes kertváros épül Cegléd nyugati peremén. Az Összekötő út táján számos kertes családi s kisebb társasház készül jelenleg is. Az első lakók már beköltöztek az új, ötlakásos épületbe, melyet a Ceglédi Építőipari Kisszövetkezet épít. A tulajdonosok már megvannak, jelenleg a tereprendezés folyik (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Szép tá rgya k igézetében él „Festészetemből táplálom a gyűjteményt” Vannak, akik a tárgyak igézetében élnek. Szemük mohón issza valamely finom kidolgozású, mestert próbáló, szép régi tárgy látványát. Festmények, szobrok, faberakásos antik bútorok, különleges textíliák, márkás porcelánok, ritka ötvösremekek iránt éreznek vonzalmat. A szép felismerése és birtoklásának vágya közel áll egymáshoz, ám a nagy többség kénytelen beérni a látvány élvezetével, és csak kevesen részesülhetnek a tulajdonlás örömében. Ez utóbbiak közé tartozik Bozsó János festőművész, aki az ország-világ előtt közismert kecskeméti Bozsó-gyűjte- mény létrehozója. A Munkácsy-díjas mesterrel a ceglédi kórházban rendezett kamarakiállítása alkalmából beszélgettünk. Folyóparti tájakat, boglyákat, vizek menti füzeseket, tarlók fölé magasodó boglyákat megörökítő képei ez alföldi festészet hagyományos eszközrendszeréből fejlődtek sajátos látásmódjának termékeivé. Lóránd Klára muzeológus megnyitó szavaiban méltán mondotta: „Fáradhatatlanul kutatja a táj karakterét és hangulatát egyéni, érett stílusú képein. Monumentális horizontok, szűk tanyaudvarok, málló házfalak, friss alföldi akácosok jelennek meg jellegzetesen virtuóz ecsetkezelése nyomán. A felhők, a fények és árnyékok játéka viliódzik fel az expresszív kontrasztokban. Bámulatos biztonsággal ábrázol, tévedhetetlen mestere a színeknek.” A festő évtizedek óta főképp gyűtőszenvedélyéneK beteljesülésére fordítja képeiből származó jövedelmét. Mérhetetlen szellemi és anyagi értéket halmoKGZLEMÉNYEK Felveszünk közgazdasági egyetemi vagy számviteli főiskolai végzettséggel rendelkező munkatársat vagy munkatársnőt. Jelentkezni személyesen az üzemigazgatónál lehet. VIKUV Ceglédi Üzemvezetősége, Cegléd, Rákóczi út 72. (76 010/2H) A cseinői Rákóczi Tsz felvételt hirdet faüzemi gépmunkások, valamint egy stílfürészkezelő részére. Bérezés: teljesítmény szerint. Jelentkezni lehet a faüzem vezetőjénél. (76 011/2H) zott föl múzeummá alakított házában, amelyet évekkel ezelőtt megnyitott a köz számára, és megszabott nyitva tartási rend szerint látogatható. — Hogyan kezdődött a tárgyak gyűjtögetése? — Kezdetben csendéletek festéséhez vásároltam köcsögöket, cserepeket a tanyákon. Amikor már néhány darab együtt volt, csináltattam egy polcot a műterembe, és arra rakosgattam őket. Kezdtek érdekelni a motívumok, a színek. Lapozgattam az erre vonatkozó irodalmat, egyre mélyebbre ástam magam a témába, terebélyesedett érdeklődési köröm. A felfedezés, megszerzés szenvedélyéhez társult a rendbehozás igénye, a tárgy kormeghatározása, ipar- és képzőművészeti vonatkozásainak megismerése. Mind több örömöm származott ebből a kedvtelésből. — Tehát a szellem kiszabadult a palackból, s azóta nem lehet visszaparancsolni? — A gyűjtésből nem lehet kigyógyulni. Amikor egy padláson biedermeier poharakat találtam, „természetesen” kellett egy hasonló stílusú sarokszekrény is, amelyben méltó helyet kapnak. Több mint harminc éve tart ez a szerelem. Azóta számos magán- és közgyűjteményt megnéztem, megszámlálhatatlan cserét lebonyolítottam. Sok szakkönyvet átböngésztem. Maholnap hetvenéves leszek, ez a kötődés végigkísér egész életemen. Persze régen sokkal könnyebb volt. Akkoriban is kellett pénz, de ma már csillagászati árakat kérnek az értékes holmikért. Festészetemből táplálom a gyűjteményt. Ceglédi vendéglátói még marasztalnák, de a művész sűrűn pislog az órájára. Hajtja, űzi a vadászszenvedély. Benéz még az Opálházba a régiségkereskedő boltjába. Utána meg Nagykőrösön várják, ahol „kémei” szerint ugyancsak feltűnt valami becses tárgy. A frissiben eladott boglyás festmény ára még nem tudni, hogy ónkupává vágj' szuszékká változik-e. Majd kiderül, ha újból végig- gusztáljuk a gyűjteményt. Tamasi Tamás CEGLÉDI xJcírían XXXV. ÉVFOLYAM, 224. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 24., KEDD A garázsparázs emléke még él Egy tűz tanulságai Sokakban fészkelődött a félsz, amikor augusztus tizenharmadikán reggel a Kossuth Ferenc utcai lakótelep egyik négyemeletes házának garázsából előbb csak vékonyan, majd egyre erőteljesebben szállni kezdett a füst. (Arról már akkor írtunk, hogy működőképes nyilvános telefon hiányában körülményes volt a tűzoltók riasztása.) Aznap nagyméretű cérna- spulnik váltak a lángok áldozatává, de a garázs- parázs máig lappang a lakók emlékezetében. Jázsa János tűzoltó főhadnagyot, a ceglédi tűzoltóság parancsnokhelyettesét a történtekről és a ga- rázstüzek tapasztalatairól faggattuk. A szakember elmondta, hogy a riasztás után igen rövid idővel kellő erőkkel jelentek meg a helyszínen. Tíz-tizenkét karton cérna égett, további negyven karton inkább a füsttől, víztől károsodott. Százötvenezer forint körüli a kár. A Qudytex Kft. bérli a garázst, és tárolta benne az anyagot. Elektromos áram és eldobott cigaretta egyaránt okozhatta a tüzet. A kft.- hez tartozó dolgozók tagadták, hogy a garázsban dohányoztak volna. Miután lyukacsos fémlemez a garázsajtó egy része, nem elképzelhetetlen, hogy valaki kívülről okozta a tüzet, ám CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. # Munkatársak : Tamasi Tamás és Rozgonyi István. ® Postacím : Cegléd, Pf. 19. 2701. Telefax és telefon: (20) 11-400. • Telex: 22-6353. • Hirdetésfelvétel : Hírlapkiadó Vállalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig. szerda 10—17 óráig. Telefon: (20) 10-763. Magánügy? A minap szép arcú fiatal hölgy esett be a szerkesztőségbe Abony- ból. A nyikorgó ajtót betette maga mögött és zokogásban tört ki. Hosszú percek teltek el, míg belekezdett történetének elmesélésébe. Közgazdasági szakközépiskolában érettségizett Cegléden, és levelező tagozaton elvégezte a számviteli főiskolát is. Nyolc évig dolgozott, szült két gyermeket, a család építkezett. Miközben a kétszintes, szép családi ház csaknem elkészült, hirtelen elveszítette az állását. A közelmúltban olvasta a Pest Megyei Hírlapban, hogy a közelben egy számára megfelelő állást hirdetnek. Nosza, tüstént felkerekedett. Egy vegyes vállalat elegánsan öltözött magyar vezetőjének mondotta: — Két gyermekem van. Az egyik nagyon beteges. Sok az OTP- nél a töriesztenivalónk, még a közeli rokonok nevére is vettünk fel pénzt. Be kellene fejezni a házat. Tehát nagyon kellene a meghirdetett állás, megvan hozzá a gj'akorlatom és képesítésem is. Rövid szünetet tartott. Azután folytatta vesz- szőfutásának történetét. — Már-már gusztustalanul udvariasak voltak. Ám kijelentették, hogy ők független embert keresnek. Erre elöntött a méreg. Bizony elrontottam mindent. Majdnem rájuk borítottam az asztalt. Kiabáltam, hogy az állás engem megillet. Családos vagyok, sok-sok adóssággal. Megkérdeztem, hogy hol a nőfelelős. Ilyen persze nem volt. A gondjaim nem érdekelték őket. Csak a szaktudásom kellett volna. Szóval nem vettek fel. Miután kiöntötte a szivét, kissé megnyugodott. Lehet, hogy időközben rájött arra is, hogy egy új munkahelyen nem ajánlatos azonnal magánügyekkel előhozakodni, mert ezzel könnyen elriasztja a munkaadót, az pedig talál valamilyen ürügyet, hogy ne alkalmazza. Bizony — és talán sajnos — az ilyesmi egyre inkább nem érdekli a vállalkozókat. „Csak” a minél jobban, lelkiismeretesen, pontosan, szorgosan elvégzett, értékteremtő, piacképes munka számít. A többi pedig magánügy ...(?) ez nem bizonyítható. A felkért szakértő az elektromos zárlat lehetőségét kizárta. Így nyilván örökre homályba vész, hogy ki vagy mi volt a tettest. Tény, hogy a helyiség elektromos hálózata megsérült, zárlatos lett. Ezek a garázsok eredetileg járműtárolásra épültek. A tervezők úgy méretezték az elektromos vezetékeket, hogy csupán a világításra számoltak. Ehelyett vannak, akik barkácsműhely- rek használják, mások hűtőládát tartanak benne, s ezeknek nagyobb a fogyasztása, mint egy villanyégőnek. Számos presz- szó, virágüzlet, zöldséges, butik nyílt ezekben. A baj az, hogy nem jelentették be a rendeltetésétől eltérő igénybevételt. A tűzoltóságnak ugyanis ellenőriznie kell a körülményeket. Ez elmaradt ennek a garázsnak a raktárként való hasznosításánál is. (Például propán-bután gázpalackot sem szabad tartani ezekben a garázsokban, nagyfokú veszélyessége miatt. Jó, ha ezt a hobbikertesek figyelembe veszik.) Ha a pamutcérna teljes mennyisége meggyulladt volna, elvileg két óra hosz- száig tombolhattak volna a lángok anélkül, hogy a lakószintre átterjedhetett volna a tűz. Az viszont előírás, hogy ilyen mennyiségű éghető anyag mellett poroltót kell tartani a raktárban. A tűzoltó főhadnagy szerint valamennyi garázs hasonlóan tűzveszélyes, éppen ezért nagyon körültekintően kell használni, betartva az előírásokat. <t U Évforduló Kossuth Cegléden Cegléd népe — miként a „Ceglédi emlékhelyek” című 1988-as kiadványban is fellelhető — élénk figyelemmel kísérte az 1848. március 15-én kitört polgári forradalom és szabadság- harc eseményeit. Amikor Jellasics horvát bán hadainak betöréséről értesültek, 1848. szeptember 17-én nép- és közgyűlést tartottak, ahol Kecskemét és Nagykőrös lakói is jelen voltak. Feltárták Magyarhon veszélyes állapotát, ismertették a bécsi kamarilla ármánykodásait, és felkérték a kormányt, valamint az országgyűlést a haza megmentésére. Mondván: „ ... lépjenek a cselekvés terére!” A nemzet mielőbbi felfegyverzését követelték. Kossuth Lajos — kinek 1902-ben felavatott szobra a mai Szabadság téren áll — úgy érzett, mint a ceglédi és környékbeli nép. Egy héttel később — 1848. szeptember 24-én — délután Cegléd főterén — a mai Kossuth téren — mondta el „riadóját”, nagy hatású toborzóbeszéd- jét. Jókai Mór írja visszaemlékezésében : „Cegléd vásárterén már egy felzúgó tenger várt rá, férfifők tengere, melyet hullámmá paskoltak föl szavai... Egy ceglédi zászlóalj teljesen felkészülve, tisztek, altisztek kinevezve Lackovich százados vezetése alatt elindultak Pestre...” A toborzóbeszédet megörökítő emléktábla ma is ott van a Kossuth tér egyik saroképületén. Rajta a to- borzó szózata: „Hozzád jö- vék el, derék magyar nép, elárult hazám reménye, vára, oszlopa.” Persze akkor még a mai Kossuth tér másként festett, mint napjainkban. De azért van egy néma szemtanú: az 1825-ben emelt római katolikus templom. Vajh mit mondana manapság, ha tudna beszélni? Az eset 143 éve esett meg. (r.) Bombariadó Vaklárma volt „Bombariadó” címmel információ jelent meg a Ceglédi Hírlap szeptember 21-i (szombati) számában. Ebben arról adtunk hírt, hogy a ceglédi Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézetben péntek délelőtt bombariadót rendeltek el egy ismeretlen telefonáló miatt. Jeleztük, hogy a további fejleményekről beszámolunk. Nos, sok új fejlemény nincs. Valószínűleg diákcsínyről van szó. Egy ismeretlen fiatalember nyilvános telefonfülkéből hívta fel az oktatási intézményt, és azt mondotta, hogy hamarosan bomba robban az iskolában. A telefonközpontos igyekezett információt szerezni, a bemérés érdekében az időt húzni, ám a rejtélyes telefonáló az alábbi mondat után csapta le a telefont: „Nehogy megmondjam már azt is, hogy ki vagyok !” Ennek nyomán fővárosi tűzszerészek tüzetesen átkutatták a kiürített iskolát, de semmit nem találtak. Vaklárma vo*lt tehát az egész. Csakúgy, mint közel egy évvel ezelőtt. Ugyanis a Ceglédi Hírlap 1990. október 17-i számában „A nagy robbanás elmaradt” címmel hasonló esetről már beszámoltunk a Bemből. tr.)
