Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-20 / 221. szám

I. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 20., PÉNTEK D U HAJ AJ SZENTENDREI-SZIGET # CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI MIKLÓS • EOT • GÖD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­Szakmunkásképzés Gödön A kezdő lépések A kép bizonyára mind­annyiunk számára ismerős lehet: az óra végét jelző csengőszóra kitóduló diá­kok egymást kergetik játé­kosan, mások lökdösődnek. Van, aki kis csoportokban beszélget, míg az udvar sarkában néhányan egy gazdátlan kiskutyát dédel­getnek. Csakhogy van még­is valami rendkívüli a do­logban. Ugyanis ezek a középiskolások a gödi pia­rista szerzetesi rend szak­munkásképző iskolájában tanulnak. Gödön, a Jávorka utcá­ban, az egykori MHSZ- klub épületében kapott he­lyet ez az intézmény. — Mit csinálnak most a gyerekek, honnan érkeztek ide? — kérdeztem Kovács Gyula szakoktatót, aki építészmérnök, ácsmester és pedagógus is egy sze­mélyben. — A gyerekek elsős ács­tanulók — mondotta Ko­vács Gyula. — Éppen a tanműhely berendezéseit készítik, padokat, asztalo­kat, ácsbakokat. Egyébként Szódról, Szobrát érkeztek, js a szakmai gyakorlati ok­tatás keretében a szerszám- íismerettel, munkafogások- kal ismerkednek. Minden második héten van gyakor­lat, amit elméleti képzés követ. Egyelőre a tanmű­hely felszerelése a fő cé­lunk, később pedig majd az épületek javítása is. Golda Gábor az iskola igazgatója. Harmincöt éve­sen a piarista rend tarto­mányfőnöke kérte föl erre a feladatra. Valamikor ma­ga is „piarós” diákként végzett Budapesten, öröm- - mel vállalta a megmérette­tést. í — Mely szakmákat ok­tatják itt, és milyen felté­telek alapján történt a fel­vételi? — Kőműves, kőfaragó, ács és díszmű-lakatos szak­mákat oktatunk. Ez utóbbi szakma a második világhá­ború óta megszűnt, pedig nagy szükség van rá. Ugyanis a művészi jellegű fémalkotások — például kovácsoltvas kapu javításá­nál az ügyes kéz nem elég, ha nincs stílusismeret, szépérzék. Felvételi vizsgák nem voltak, mivel július elején kaptuk meg az enge­délyt, hogy ez az oktatási intézmény működhessen. Nem volt feltétel a vallásos neveltetés sem. A 45 tanu­lóval rendezettnek mond­ható személyi és tárgyi fel­tételek mellett kezdtük meg munkánkat — vála­szolta az igazgató, aki épí­tészeti szakismeretetet és fizikát tanít. — Milyen képzést kap­nak a diákok, és mi az, ami eltér egy hagyományos szakmunkásképző iskolá­tól? — Állami tantervből ta­nítunk mi is. Viszont né­met nyelvet is oktatunk a hittan mellett. A hittan nem kötelező tantárgy, sza­badon választható. Szeret­nénk a szakmunkásvizsga után egyéves munkalehe­tőséget biztosítani a tanu­lóink számára Németor­szágban, ehhez van szükség a nyelvismeretre. Ami gon­dot okoz, az, hogy nincs tornatermünk, így a test nevelési órákat a szabad ban tartjuk. Tavasszal majd vízre' tesszük a saját csónakjainkat, nyilván nép­szerűbb lesz akkor ez az óra. — Mi a piarista szak­munkásképző iskola célja? — Olyan szakemberkép­zés, ahol a szakmai ismere tek elsajátításához embe­ri léptékű szellemi környe­zetet biztosítunk. Nem vé­letlenül alacsony a tanulói létszám ebben a kis iskolá­ban, melynek létrejöttét nagymértékben támogatta a helyi önkormányzat is. Megkérdeztem a diáko­kat is, hogy mitől más szá­mukra ez az iskola? — Elkéne ide vagy negy­ven lány — kezdte Czeich- ner József, aki kőműves­nek tanul. — Az viszont nagyon jó, hogy kicsi az iskola és kevesen vagyunk. A tanárok az elméletet na­gyon türelmesen tanítják. Ügy tűnik, hogy a diákok felszabadultak, jól érzik magukat ebbpn a szokat­lan, új környezetben. Szer­telenek, elevenek. Valószí­nűleg jó szakemberek lesz­nek, s az itteni munkájuk­kal nyer majd a szerzetes- rend is. Ugyanis a szakmai gyakorlat keretein belül mindannyian találkoznak azokkal az ismeretekkel, fogásokkal, melyek egy-egy művészeti alkotás — temp­lom, kapu — esetében a ja­vításhoz, renováláshoz fel­tétlenül szükséges. Most még hiányzik az érzelmi kötődés az épülethez, egy­máshoz, hiszen új számuk­ra az egész. De ha mind­ez megvan már, hangula­ta, varázsa lesz a piarista szakmunkásképző iskolá­nak. Virág Márton Egészségügyi ellátás Dunaharasztin Nem kell utazgatni Fogytán a türelmünk — még önmagunkat sem lunvíljük. Könnyen lemondunk bármiről, ha várni kell, még az or­vost is csak akkor keressük fel, ha muszáj, amikor már fizikailag érezzük a kezelés hiányát. Akkor azonban gyors segítséget várunk, mert aggodalmak közepette tu­datosul bennünk, hogy a legnagyobb kincs: mégiscsak az egészségünk. A beteg — elsőként — a körzeti orvossal kerül kon­taktusba, így tehát tőle re­méli a gyors beavatkozást, vagy ahogyan manapság mondjuk, a korszerű és magas színvonalú egészség- ügyi ellátást. Ennek azon­ban az is feltétele, hogy bi­zonyos vizsgálatok helyben elvégezhetők legyenek. Du- naharaszti polgárai hama­rosan elégedetten konsta­tálhatják, hogy egy vér- vizsgálatra, vagy egy fi­zikoterápiás kezelésre nem kell távolabbi településre utazniuk — a közelmúlt fejlesztéseinek eredménye­ként ezek helyben elvégez­hetők lesznek. A részletek­ről dr. Karika Gyula ügy­vezető körzeti orvostól kér­tünk információt. költözés előtt — Hosszú évek óta hú­zódik a fejlesztési prog­ram — hangzik a válasz —, az igény már a tanácsi működés ideje alatt is meg­fogalmazódott, sőt, meg­történtek bizonyos kezdeti lépések. Az önkormány­zat azonban határozottab­ban kézbe vette az ügyet, s ennek eredményeképpen a közeljövőben megkezdi munkáját a közepesen bo­nyolult vérvizsgálatok el­végzésére alkalmas labo­ratórium, illetve a fiziko­terápiás kezeléssel kiegé­szített reumatológia. Az- előrelépés kulcsa abban van, hogy felújítva meg­kapjuk a volt pártházat, amely lehetőséget ad a kü­lönböző rendelők átcsopor­tosítására. Jelen pillanat­ban az épület átvétele van folyamatban, mihelyt ki­javítják az utólag észlelt hibákat, kezdődhet a köl­tözködés. KRÍTIKUS RÉTEGEK — Mibe került a fejlesz­tés? — Az önkormányzat költ­ségvetése egymillió forin­tot irányzott elő az egész­ségügyre, amely — e köz­tudottan takarékos időszak­ban — igen jelentős összeg. Ebből kiváló német labo­ratóriumi műszereket vá­sároltunk, s az ízületi meg­betegedések kezelésére is “több korszerű berendezést. De a beteg ezt talán ke­véssé észleli,-számára az a fontos, hogy e vizsgála­tokért nem kell utazni. Igen jelentős például a cu­korbetegek száma, s mint tudott, az ő ellenőrzésük rendszeres laboratóriumi vizsgálatokkal történik: számukra feltétlen megol­dás, hogy nem kell Sziget­halomra menni, s fizetni a ■megemelkedett utazási költ­ségeket. Manapság a leg­magasabb szinteken zajló .viták ellenére — miszerint nem szükséges a szakor­vosi intézményhálózat bő­vítése, mert ezt a funkciót elláthatja a kórház járó­betegrendelője — az élet igazolja, hogy már a kör­zeti orvosi ellátást is bő­víteni szükséges bizonyos szakrendelésekkel. — A fejlesztésekről hall­va óhatatlanul felvetődik a kérdés, vajon az anyagi áldozatokkal arányban van-e a lakosság általános egészségi állapota? — Időnként ismertté vál­nak komor hangvételű sta­tisztikák, ezeket azonban nem szabad dramatizálni. Én mindenesetre nem mon­danám, hogy az elmúlt egy-két évben, tehát a rendszerváltással ránk kö­szöntő bizonytalan gazda­sági helyzet következtében rohamosan és kimutatha­tóan lefelé süllyedne a gör­be. Vannak kritikus réte­gek, például a- magukra maradt kisnyugdíjasok vagy a munkanélküliek, de veszélyesnek tartom az ál­talánosítást. Ugyánakkor azt is tapasztaljuk, hogy jelenleg az önkormányzat, s a keretében működő nép­jóléti bizottság igen komoly erőfeszítéseket tesz a való­ban elhanyagolt, az egzisz­tenciálisan leszakadt I és egészségileg leromlott em­berek patrpnálására, ICL, ELÉGEDETTEN — A Dunaharasztin tör­tént fejlesztés hosszú tá­von biztosíthatja a korsze­rű ellátást, azaz itt a vég­állomás? — Inkább azt mondanám, megtettük a legszüksége­sebb lépést, amelyet — re­mélhetőleg — a többi is követ. Szeretném azonban hangsúlyozni, ahhoz, hogy egészségesebbnek mondhas­suk magunkat, nem csak műszerekre és fejlesztésre van szükség. Élettér kell, anyagi biztonság és pers­pektivikus jövő. Az egész­ség és betegség kérdése igazában azon dől el, hogy mennyire élünk kiegyen­súlyozottan, jól és elége­detten. Va. fi. Szigethalmi utánpótlás az Autónak Húsz olimpiai pont Szigethalom községben népszerű a birkózás, s a fiatalok jelentik a Csepel Autó utánpótlását. 14 éves koruk után kerülnek ide. A Marlin-telepen, valamint a Szabadkai úti iskolában egy-egy szőnyegen gyako­rolnak hetente kétszer a fiatalok. Ezenkívül a Cse­pel Autó szigetszentmikló- si csarnokában is otthon­ihoz jutnak Joszkin János edző tanítványai. ; Néhány név a legtehet­ségesebbek közül: Szedlák f'erenc, Grósz József, Cson­ka Lajos, Szűcs Zoltán, Szűcs László és Frankit Károly. A birkózóknál egyébként az év első felében az egyé­ni, a másodikban a csapat- versenyeket tartják. Ennek jegyében most volt az NB Il-es rajt, amelyen az Autó csoportjában győzelemmel rajtolt a Nagykőrös ellen. A Csepel Autó szakosz­tályában két felnőtt első osztályú minősítésű van: Robotka István és Pálosi Csaba. Utóbbi a hatodik helyen végzett az országos bajnokságon. Szabó Attila a junioroknál bronzérmes, Zsivnovszki György a ser­dülőknél harmadik, az ifiknél a negyedik helyen végzett. Fazekas Lajos, Szaller Zoltán és Lajkó Krisztián tartozik az emlí­tett két birkózó mellett az Öt aranyjelvényes sorába. A fentieken kívül az ifjú­sági bajnokság hatodik he­lyezettje Szűcs László, va­lamint a diákbajnokság bronzérmese, Felföldi Sza­bolcs nevét említette dicsé- rőleg Joszkin János, akit Lenkó Károly edző segít a munkában. Eddig 20 olimpiai pontot gyűjtöttek az autósok, a szakosztály közel száz tagot számlál. Reitter László A világ legjobbjai vagyunk, de... Tartalékaink a periférián A természet világáról csak az írhat igazat, szépet, hiteleset, aki a közvetlen közelében él. Zsidei Barna­bás megteheti ezt, mert biológusként foglalkozott a méhek különleges életével, s felfedezhetett olyan titko­kat, mikel laikusként meg sem érthetünk. Közülük az egyik például, a gének vizsgálata. Olyan helyen, s olyan, ma még ritkán al­kalmazott elektronmik­roszkóppal, amely 370-ezer- szeres nagyításban enged bepillantást, a kis rovarok szervezetébe. — Megmondom őszintén — közli sajnálkozva —, en­nek a kutatásnak az ered­ményét külföldre adtam el. Lehet, hogy majd drá­gán újra meg kell ven­nünk. Szívesebben adtam volna én, sokkal olcsóbban, itthon is ha kell, ha leg­alább azt mondták volna: — Nézd, itt van neked ezért egy laboratóriurh. Használd, dolgozzál, kutas­sál benne. Gömörben ős génbankot fedezett fel Zsidei tanár úr. Igazi, kárpáti méhekre talált, melyek már ritkán fordulnak elő, s ezek a leg­jobb tula.idonságúak. Aki drága kísérleteket folytat, annak a méhekkel kell megteremteni a gazdasági hátteret is. Sokba kerülnek a hatóanyagok. Egy anya­méh ára háromszáz forint, s van olyan kísérlet, amelyhez 327 anyaméh szükséges. Pedig a tudo­mányos eredmények gya­rapítása, a fejlesztés még akkor is fontos, ha tudjuk: a találkozásunk óta én is tudom — Magyarország a világ méztermelésében o negyedik helyen áll, termé­kének minőségével pedig világelső. Negyvenezer mé­hészt tartanak számon ha­tárainkon belül. Közel 600 ezer méhcsaládot, de mind­ezt négy és fél, ötszörösére növelhetnénk, méztermé­sünkből minden mennyisé­get eladhatnánk. Ezzel szemben akácerdeink egy­ötöde sincs ebből a szem­pontból kihasználva, a ma­gyarországi méhészkedés periférikus ágazat. Annak ellenére, vagy éppen azért, mert sokan nem tudják: legalább ötven fajta gyü­mölcs nem teremne meg e kis zümmögő szorgoskodók nélkül. A virágdíszes nap­raforgó például nem for­dulna termőre. — Magam is dohogtam egyszer, mikor kertszom­szédunk megengedte a só­gorának, hogy nála telepít­se le a méhcsaládokat. Ezek támadnak majd — ijedeztem, pedig nem va­gyok a közjó ellensége. Most viszont azt kell hal­lanom: — Nagy baj az, ha sok helyen nem engedik oda a méhészt, pedig a kis rovarfélék nagy hasznot hoznának. A másik gond a vegyszerek mértéktelen és pontatlan alkalmazása. Ha például az aljnövény­zettel nem törődve, arra is hull a permet, s virágaira szállva pusztul az önkén­tes, szárnyas kerti munkás. A magyarországi mézter­melés sajátosságai közé so­rolható még, hogy tökélet­len eszközökkel kell dol­gozni, s ahogy a tudós ku­tató jellemzi: — Ezekért az embernyű- vő eszközökért is csillagá­szati árakat kérnek. Még ennél is nagyobb baj, hogy nincsenetk jó védekezősze­rek, egyikük-másikuk, mint például az atka ellen hasz­nált, amitráz tartalmú füst­csík, rákot okozhat. Munka közben a méhész beszívja, s így tüdő- és gégerák le­het az eredmény. Ügyhogy mindenképpen tökéletesí­teni kellene a technológiát, biztosítani kellene az egészségvédelmet, féléven­ként ingyenes vizsgálatokat kellene tartani, s néhány középfokú iskolán kívül, ahol most oktatják a mé­hészetet, a felsőfokú tanin­tézetekben szintén be kel­lene vezetni ezt a tárgyat. — Minden szakértő elfo­gult a maga témája iránt — gondolom e kijelentés hallatán, de a következő percben magam is ilyen­formán kezdek gondolkod­ni. Annál az egyszerű ok­nál fogva, hogy a beszélge­tés meggyőzött. Annyiféle elhanyagolt gazdasági tar­talékaink között itt van ez is. Azt kell hallanom, hogy a magyar méz a legtisz­tább, legjobb a világon. Vennék, vinnék, ha volna elég, ha kínálnánk. Talán többen pergetnék, ha még mindig nem lenne mél­tánytalanul alacsony a ter­melői ára. Pedig nem csak bevételi forrás a méz. Önmagában is egészségja­vító, konzerváló, természe­tes gyógyszerek alapanyaga sokféle formában. A felso­rolt veszélyek ellenére a méhészek ma még nagyon egészséges emberek. Ezt mondja a téma kivá­ló hazai szakértője, búvára. Az a humanista, aki nem egyoldalú gondolkodó. Ki­váló tudományos művei mellett kötetekre való, szép novellát is írt. Kovács T. István DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Kovács T. István. O Munkatárs: Vasvári Éva. # Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőséiben. Cí­münk: Bp. Vin., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138- 4067.

Next

/
Thumbnails
Contents