Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-19 / 220. szám

MEGTEREMTVE A MAGUK MŰVÉSZETÉT Haláluk valamennyiünk vesztesége volna Senki sem mondhatja, hogy mostanában gond nélkül élnénk, hogy nem lenne szükségünk a napi munka után problémáin­kat feledtető foglalatosságra. Van, aki tévézik, videózik, van, aki — ha még telik rá — moziba, színházba jár, olvas vagy esetleg valamilyen hobbival tölti kevés szabadidejét. Az utóbbi számos érdekes tevékenységet takar, ám mind közül a legtisz­teletreméltóbb az amatőr művészet. Rossz kifejezés ez az ama­tőr, hiszen jómagam is nem egy olyan nem hivatásos színészt és rendezőt, muzsikust és népzenészt., bábost és népi táncost Ismerek, aki sok, a szakmában már nevet szerzett művész mellett is megállná a helyét. A megyében működő amatőr cso­portok tekintélyes része szerzett magának hírnevet határainkon belül és kívül egyaránt. Az ország gazdasági gondjai, az átalakulással járó, nem csekély szemlé­letváltás azonban erősen veszélyezteti a próba és a föllépés lehetőségét; egy­szóval a fönnmaradásukat. S ezzel nemcsak ők, de mi valamennyien vesztesekké válunk. Nagy András László, a tavaly januárban alakult Nemhivatásos Színházak Szövetségének elnöke, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár mun­katársa, joggal aggódik, hiszen az elmúlt négy évti­zed alatt az amatőr szín­játszás nem kevés állami támogatást kapott. A mű­velődési házak, amelyeken belül a csoportok működ­tek, filléres gondokkal küz­denek. Nemhogy az amatőr művészeti mozgalmakra nincs pénzük, de lassan nem telik a fűtésre, a vilá­gításra, a főhivatású nép­művelő fizetésére sem. Az anyagi előnyökkel járó — amúgy nem igazán kulturá­lis jellegű —, a fennmara­dást elősegítő szolgáltatá­sok pedig gyakorta kiszorít­ják a kultúrházakból a kü­lönféle klubokat, csoporto­kat. / — Sajnos, ha tetszik, ha nem, a gondosan kiépített közművelődési hálózat pil­lanatokon belül összeomlik — sóhajt föl Nagy András László. — Vegyük például az én szűkebb területemet, az amatőr színjátszást. Negyven éven át a gyermek színjátszók föllépési alkal­mait megszervezte az úttö­rőszövetség. A helyébe lé­pett új gyermekszervezetek közül azonban egy sem ad­ta bármiféle jelét annak, hogy ez a terület érdekelné őket. Megszűnt egy komoly és jól működő szervező erő és vele együtt a több tíz­milliós anyagi háttér is. Az általános iskolások szerep­lési és megméretési lehető­ségeit öntevékenyen a ve­lük foglalkozó pedagógu­soknak kell biztosítani. Ha­sonló a helyzet a középfo­kú oktatási intézményeken belül működő diákszínját­szó csoportokkal, hiszen a KISZ megszűnésével ők is támogató nélkül maradtak. A felnőtteket a szakszerve­zeti művelődési házak és a szövetkezetek szponzorálták eddig, de mindkét szervezet visszavonult, megszűnt a kulturális pénzalapjuk. • De végül is ott vannak a fővárosi színházak tájelőadá- sai. — Hagyjuk most figyel­men kívül azt a hosszasan fejtegethető tényt, hogy mekkora hasznuk van az egyén szempontjából az amatőrmozgalmaknak, hogy milyen embert for­máló erőt jelent a nevelés­ben a drámapedagógia. Szo­rítkozzunk csak a kérdésre. A jelen körülmények között a településeken megjelenő élő színház megfizethetet­len. Ha mégis elérhető áron adják a jegyeket, akkor pe­dig — tisztelet az elenyé­sző kivételnek — silány. Mellesleg a tájolásra be­rendezkedett Déryné Szín­ház is megszűnt. A színmű­vészet helyét pedig vidéken egyre inkább a video fog­lalja el, s ez nem mindig — sőt, egyre ritkábban — közvetít valódi kultúrát. Ha az egyes közösségek nem teremtik meg a maguk művészetét, sem ők, sem a környezetük nem jut élő művészethez. • Ilyen anyagi kondíciók mellett hogyan lehetséges ez? — Amikor tavaly megala­kult a szövetségünk, az egész magyar amatőr szín- és bábjátszás egyetemes érdekképviseletét vállalta. Csatlakoztak hozzánk a fél­hivatásos, alternatív színhá­zak is. Kollektíván léptek be olyan nagy egyesületek, mint a Drámapedagógusok Társasága, a Magyar Báb­játékosok Egyesülete vagy az Országos Diákszínjátszó Egyesület, valamint számos regionális társulat, például a Szegedi Színházi Páholy vagy a Székesfehérvári Sza­bad Térség Színházi Társu­lás. Pest megyéből a Váci Fieszta, a Dunakeszi Pince- színház és a most Kerék­asztal Színház néven sze­replő Gödöllői Diákszín­pad. Az érdekképviselet mel­lett fórumokat, képzéseket, bemutatókat, fesztiválokat szervezünk számukra. Szá­mításaink szerint, hozzáve­tőleg százezres tagságot számlál az a tábor, amely­nek gondjait magunkra vál­laltuk. Amikor inogni kez­dett a talaj az amatőr­mozgalom alatt, ezt a funk­ciót, még első menetben, a megyei művelődési közpon­tok vették át. A szövetsé­gek pedig megkapták az ál­lami támogatást. Most egy­más után szűnnek meg a megyei művelődési közpon­tok, s ezáltal végképp ösz- szedől a már kiépített háló­zat. • Mi a helyzet Pest megyé­ben? — A fóti gyermekváros­ban van a központja a Drám’apedagógusok Pest Megyei Szövetségének, in­nen irányítják a gyermek- és diákszínjátszást a megyei önkormányzat és a Műve­lődési Minisztérium anyagi segítségével. Miután a PMKK megszűnik, jó lenne, ha a létrejövő utódszervezet is támogatná őket. Most szerveződik a bábjátékosok megyei tevékenységét ösz- szefogó központ, amelynek a biatorbágyi Prospero báb­együttes ad majd otthont. Gazdátlan még a szavalás. Ezt föl kell karolnunk, mert különben egyszerűen meg­szűnnek a versmondó al­kalmak. Szükség van egy nagy és kitüntetett fórum­ra, ahol a versmondás sze­relmesei megmérettethet­nek. Ezt szervezzük most a Magyarok Világszövetségé­vel közösen, minden ma­gyar anyanyelvű számára, éljen a világ bármely táján. Szerződést kötöttük az Arany János Gyermekszín­házzal, ahol majd a vetél­kedőt megrendezhetjük. A PMKK meghirdette a né­met színpadi müvek szem­léjét, amelyre sokan jelent­keztek. Miután a megyei művelődési központ meg­szűnik, átvállaltuk a rende­zést, hiszen nagy blamázs lenne technikai okokra hi­vatkozva lemondani a prog­ramról. A döntőt a gyer­mekszínházban tartjuk meg. • Mit remélnek a megyei önkormányzattól? — Pest megyében nagyon sok elismert amatőregyüt­tes van. Az önkormányzat jó szándékú kezdeményezé­se, hogy az Autonómia, va­lamint a Gyermek- és Ifjú­ságvédelmi alapítványon keresztül pénzt juttat nekik. De azt hiszem, ez még édeskevés. Pest megye sa­játos földrajzi elhelyezke­dése indokolja, hogy valami hasonló legyen itt is, mint amilyen a németországi tartományi kulturális po­litika. ök tervszerű mece­natúrát folytatnak, beavat­koznak a különféle kultu­rális területek piaci viszo­nyaiba. • Miért pont ebben a ré­gióban kellene a művelődéspo­litikát német módra megvaló­sítani? — Egyszerűen azért, mert ezen a területen kulturális vákuum van. A Budapest— Szolnok—Kecskemét há­romszög kulturális elszívó hatására nem lehet számí­tani. Ugyanakkor a megyé­ben még él számos olyan művészeti értéket képviselő csoport, amely közösen megteremthetné szőkébb pátriánk kulturális önellá­tását. Pénz híján szűnnek meg olyan együttesek, ame­lyeknek érdemes élni, s ha­láluk veszteség a közönség­nek, csak azért, mert a művelődési házaknak már nem telik az útiköltségre. Ha volna egy megyei in- tendatúra, amely rendel­kezne pénzalappal, mecé- nálhatna különféle művé­szeti csoportokat, amelyeket kiközvetítene. A belépőkből befolyt haszon pedig azt a pénzalapot illetné, amelyből így további együtteseket le­hetne támogatni. Most szer­vezik át a PMKK-t. Az utódintézménynek megvan az esélye a megvalósításra. Így tudná megfogni a szét­eső, megszűnő, ám komoly értékeket hordozó megyei kulturális életet. A békés, ám mégis komoly forradalom napjait éljük. Richard Wagner, aki nemcsak nagyszerű zeneszerző, de kiváló gondolkodó Is volt, megfontolandó módon fejtegette a forradalom és a mű­vészet kapcsolatát: ,,... az ellenforradalom talaján nem nő többé művészet; talán egyelőre a forradalom talaján sem nőne, ha idejekorán nem gondoskodnak a dologról.” Körmendi Zsuzsa Holnap megyegyűlés Pest Megye önkor­mányzatának közgyűlé­séről nem mondható el, hogy nyári szünetet tar­tott volna, hiszen a munka a hivatalban is megszakítás nélkül folyt, sőt a nyár közepén köz­gyűlést is tartottak, a bizottságok pedig folya­matosan üléseztek. Mégis, vagy talán ép­pen ezért; a holnapi közgyűlésre soha nem látott mennyiségű anyag gyűlt össze, és vár a képviselők véleményére, döntésére, összesen 17 napirendi pont szerepel a meghívón. Bemelegí­tésként a közgyűlés el­nöke, dr. Inczédy János tart beszámolót a költ­ségvetés első félévi vég­rehajtásáról. Utána elő­terjesztés hangzik el a Pest Megyei Révhajózá­si és Hajóépítő Vállala­tot segítő önkormányza­ti közreműködésről, a Pest Megyei Szimfoni­kus Zenekar megalapí­tásáról, az Agrocenter alapítványhoz való csát- lakozásról, az Átmeneti- Válságkezelő Alap fel­osztásáról, a vízgazdál­kodási beruházásokhoz nyújtott normatív fej­lesztési céltámogatások felhasználásáról, a sze­lektív hulladék gyűjté­sének és folyékony kom­munális hulladék elhe­lyezésének önkormány­zati céltámogatásáról. Szóba kerül néhány me­gyei intézmény meg­szüntetése, illetve újak létrehozása. Ezzel egy- időben kinevezik a meg­alakult Pest Megyei Pe­dagógiai Szolgáltató Iro­da igazgatóját. Tárgyal­nak egyes intézmények tulajdonjogának rende­zéséről, illetve néhány megyei alapítású válla­latnak az önprivatizá­ciós programba való be­kapcsolódásáról. Javas­lat hangzik majd el az Albertirsai Csecsemő- otthon átalakításáról, az Európai Régiók Gyűlé­séhez való csatlakozás­ról és a Pest Megyei Hírlap támogatásáról. Tájékoztatót hallhatnak az egybegyűltek a gaz­daságilag és infrastruk­turálisan elmaradott tér­ségekről, és az ezzel összefüggő újabb ren­delkezésekről. Megis­merkedhetnek a kidol­gozott „megyekoncép- cióval”, illetve interpel­láció hangzik el a Váci Izzxj Sportegyesület ér­dekében. NEM KŐTELEZŐ JELLEGGEL Tanuljunk polaármesteriil! Az elmúlt egy esztendő alatt elfogadott törvények alapján megkezdődött a magyar önkormányzati rendszer kiépítése. Mindez azonban — tapasztalhatjuk — hosszabb időt vesz igény­JÓL VÁLASZTOTTAK Nálunk még égetik önkormányzati vezetők­ből álló küldöttség járt Németországban az Argen- te környezetvédelmi vállal­kozás meghívása nyomán. Az Argente jó nevű, hatal­mas német egyesülés, amely három részlegből alakult: a Gelsenwasser AG szenny­víztisztítással és ivóvízellá­tással foglalkozik, a DMT néven ismert cég talajtisz­títással és szennyezet tala­jok rekulti válásával; hát­terében egyébként egy 2000 alkalmazottat foglalkoztató kutatóintézet is áll. A tár­saság harmadik tagja a Pe'st megyében már némi­képpen ismert Doppstadt gyár; környezetvédelmi gé­peket, berendezéseket állí­tanak elő, tőlük vettünk már két hulladékválogató rendszert. A tanulmányúton a Pest Megyei önkormányzat köz­gyűlésének két tanácsnoka, Osvay András, a település- fejlesztési és környezetvé­delmi bizottság, és Bányai Judit, a gazdasági bizottság elnöke vett részt, valamint Honti János, a Váci Költ­ségvetési Üzem főmérnöke, Juhász József, a Ceglédi Városgazdálkodási Vállalat igazgatója, Banai Benő, a ceglédi önkormányzat kép­viselője, Szűcs Imre, a Szentendrei Városgazdálko­dási Vállalat főmérnöke, dr. Nagy János, a Pyrus Kft. tagja, Lázár József vállalkozó és Meleg Zoltán, a Pest Megyei önkormány­zati Hivatal környezetvé­delmi titkára, aki hazatér­ve beszámolt lapunknak az utazás eredményeiről. Elmondása szerint kettős céllal indultak el. Egyrészt, hogy egy német—magyar környezetvédelmi közös vállalat előkészítéséről tár­gyaljanak, másrészt, hogy megismerkedjenek az Ar­gente tevékenységével, és megtekintsék az Essenben rendezett Entsorga ’91 szakmai kiállítást. Utóbbi azért érdekelte különösen a megye küldöttségét, mert szerettek volna megbizo­nyosodni arról, vajon jó választás volt-e, hogy a magyarországi hulladékvá­logatás megkezdéséhez a Doppstadt céggel kötöttek szerződést. A kiállításon, amely Nyu- gat-Európa legnagyobb ilyen jellegű fóruma, öröm­mel nyugtázták, hogy érde­mes volt a Doppstadt mel­lett dönteni, hiszen az ő hulladékválogató berende­zéseik iránt volt a világvi­szonylatban a legnagyobb érdeklődés. Ugyanakkor megfigyelhető az is, hogy a stabil hulladékhasznosító telepek helyett mindenütt a mobil telepek iránt kezd nőni az érdeklődés. Ezek­nek óriási előnye ugyanis, hogy elkerülhető, illetve minimálisra csökkenthető a hulladékok szállítása, tehát óriási összegek takaríthatok meg velük. És a Doppstadt éppen ilyen berendezéseket gyárt. A kiállításon a ven­dégek láttak működés köz­ben Is szemétválogatót, komposztálót, egyetlen dol­got nem láttak: égetőbe­rendezést. Ma már ugyanis felismerték a hulladék ége­tésének környezetkárosító mellékhatását, illetve azt, hogy az égetés csak félmeg­oldás. hiszen az égetett hulladék még további elhe­lyezésre szorul. Ilyen meg­fontolások alapján — felis­merve e berendezések kor­szerűtlen voltát — már se­hol a világon nem gondol­kodnak égetők építéséről. Illetve egy helyen mégis! Információink szerint Bu­dapesten, a most szerzett japán hitel egy nagy részét éppen egy második buda­pesti hulladékégető építésé­re kívánják fordítani! A magyar küldöttség meglátogatta a Doppstadt gyárat is, ahol elmondták, a világon hány helyen dolgo­zik az általuk gyártott vá­logatóberendezés. Több hul­ladékfeldolgozó telepet is megmutattak, ahol kiderült, hogy minimális energiával és minimális élő munkával, hatalmas mennyiségeket képesek átválogatni. A meghívottak meglátogattak egy óriási hulladéklerakót is, valamint találkoztak a DMT és a Gelsen wasser képviselőivel. A záróérte­kezleten a létrehozandó kö­zös vállalatról, az együtt­működés feltételeiről tár­gyaltak, illetve megvála­szolandó kérdéseket hoztak haza. Sz. K. be, hiszen nap mint nap új helyzetekkel találják szembe magukat az önkor­mányzatok képviselői és a polgármesterek. Tevékenységükhöz, gond­jaik megoldásához kíván segítséget nyújtani a Bel­ügyminisztérium, amely könyvsorozat kiadását kez­deményezte — az önkor­mányzatok kérésére. E kö­tetek a helyi önkormány­zatok mindennapi problé­máihoz adnak eligazítást. Az első sorozat lezárása­ként, a könyv megjele­nése alkalmából dr. Vere- bélyi Imre államtitkár tar­tott nemrég sajtótájékozta­tót a Belügyminisztérium művelődési házában. Lé­vén ő a kötet szerkesztő­je. Hangsúlyozta, hogy nem kötelező jelleggel ajánlja a neves jogi és közigazga­tási szakemberek által meg­írt könyvet az illetékesek és érdeklődők figyelmébe. Nem direktívák kiadása történt, hanem módszerta­ni segédanyag készült, A helyi' képviselők és polgármesterek kézikönyve szponzorok és alapítványok támogatásával látott nap­világot. Kiadója a Deák Ferenc Alapítvány. A jogi kereteket tartal­mazó kézikönyv általános eligazítással szolgál a hét­köznapok feladatainak, gondjainak megoldásához. Kifejezetten szakmai anya­got tartalmaz. Megrendel­hető a Belügyminisztérium önkormányzati főosztá­lyán (1003. Bp., Pf.: 314/19.) és a Deák Ferenc Alapít­ványnál (1051. Arany János u. 10). Igen szép gesztust tett a Hans-Seidel Alapítvány. Közreműködésükkel nem­régiben polgármester-to­vábbképző tanfolyamot rendeztek. Ennek lezárása­ként a 390 forintos árban kapható könyvet 3200 pél­dányban megvásárolták a magyar polgármesterek számára — ajándékként. Most már bárki megta­nulhat — polgármesterül. .1 (v. a.) !cí Ii.tr,t A

Next

/
Thumbnails
Contents