Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-18 / 219. szám

Nemes cél érdekében

Inárcsi emlékmű

Szívbe markoló jelenet zajlott le Inárcs polgármesteri hivatalában. Fejkendős néni gyűrögette ötezer forintosát. A bankjegy kissé megviselt állapotban került be a pénztárba. Az adományozók közé bevezették a nénike nevét, s közben kiderült: neki nincs is háborús halottja, de úgy érzi, mindenképpen adnia kell. A célért, mely nemes és megdobogtatja a szíveket.

Inárcson a mai napig nincs emlékműve a világháborúk áldozatainak. Szobor sem díszítette eddig a falut. Pénz sem volt efféle dolgokra. S ma, amikor csak azt hallani, sem erre, sem arra nem futja szűkös jövedelmünkből, mégiscsak megmozdult egy falu.

A polgármesteri hivatallal szemközti templomkertben kicsi teret alakítanak ki, s november elsején megemlékezés keretében avatják fel a budakalászi mészkőtömbök közé ékelt felsorolást, az elesettek nevét, Kampíl József alkotását. Egy nőalak kezében mécses, a láng ad fényt az emlékezet ébrentartására.

A történelmet nagy emberek híressé vált neve fémjelzi. Államfőkről, hadvezérekről tanulhatunk az iskolákban, ők bekerülnek a lexikonokba, cselekedeteiket tudósok hada elemzi.

Csak a kisemberek millióinak nincs még szobra, a tömegnek, akik a lövészárkokba sodródtak, akik családjukat hátrahagyva lefagyott lábakkal estek el...

Támogatás és segély

Az ócsai önkormányzat minden egyes iskolás gyermeknek százötven forint tankönyvtámogatást adott a tanévkezdéskor. Ezenkívül a képviselő-testület beiskolázási segéllyel is segítette az arra rászorulókat. A segély legalacsonyabb összege ezerötszáz forint volt.

Mozi

Gyál, Dózsa: Szeptember 19-én este fél 6-kor: Leningrad Cowboys menni Amerika (finn zen.), 20-án este fél 6-kor: Spionfióka (szín., mb. am. kai.), 21- 22-én este fél 6-kor: Csendes terror (szín. am. kr.), 21-én du. 4 órakor: Dot és a moszkitó (szín., mb. ausztr. rajzfilm). 23-án este fél 6- kor: Gyertek el a mennyországba (szín. felir. am.).

Maradok a kapánál

Nyugdíjas zsaru a piacon

Az ember sokféleképpen képzeli el, hogyan él egy nyugdíjas rendőr, egy volt rendőrkapitány manapság. Nyugágyban csibukol,

sziesztázik, olvas, utazgat, s legfeljebb segít unokát nevelni.

Nos, Varga Imre nem a sztereotip nyugdíjas rendőr, akit a filmekből ismerünk. Kint a piacon vagy otthon, a fóliaházban aligha mondaná róla valaki, hogy tízegynéhány évvel ezelőtt a kék ruhások mundérját viselte, s még a nagy mellényű dabasi vagányok is fenemód tisztelték.

Csinos, jókora porta, melynek minden téglája egy-egy napja egy dolgos életnek. Ami az ajtón belül van, az is a szorgalmat tükrözi, bár nem any- nyira a rendőri fizetést és a rendőri obsitot, hanem a nyugdíjaztatás utáni szorgalmas munkát. Varga Imre „farmer”. A közel 200 négyzetméteres fóliaházban és egy hektár bérelt földön káposztát, zöldséget, paradicsomot, paprikát, uborkát — egyszóval mindent termel.

KÉTPRÓBÁS GAZDA

— Végigpróbáltam én már mindent. Nyulat neveltem. sertést tartottam, bikát hizlaltam, kitanultam az állattartás minden fortélyát. Aztán kedvet kaptam a kertészkedéshez, talán azért is, mert a paradicsomon nem lehet akkorát bukni, mint mondjuk a sertésen. A fóliaházban hattyúdalát éli a paprika, húszcentis vajsárga banánpaprikák és akkora piros húsú kaliforniai pritami- nok, hogy nem tudom őket átfogni.

— Ezeket még mindig darabra árulom, pedig ha soha, most van miből válogatni a piacon. Nem tagadom, büszke vagyok a termékeimre, igaz, hozzám nem akármilyen palánta kerül be, én csak a Soroksári Kertészeti Kutatóintézetben kikísérletezett Túri- féle fajtákat termelem.

A paprika 10-15 kilót „fial” tövenként. Márciusban lett kipalántázva, június elején fordult termőre. Októberben, ha lemegy a szezonja, dughagyma kerül a porhanyós, szerves trágyával dúsított földbe.

8 ^Man

•— Azért hagyma, mert az nem melegigényes, plusz öt foknál már fejlődik. A mai fűtőolajár mellett nagyon meg kell gondolni, miből lesz pénz, és miből fiaskó.

EZ 1Ó ÜZLET

A „nagy húzást” a káposzta jelenti. Ha bejön a gazda számítása. Ha jó az időjárás, nincs szárazság, nem esik sok csapadék. A jó termésnek, illetve a kedvező értékesítésnek számtalan feltétele van.

— Egy hektár felszántása 4000 forint. Az évi szerves- trágya-szükséglet 350-400 mázsa, rakodással, fuvarral 15-16 ezer forint. A napszám napi hatszáz, egyetlen kapálás kétezer. De hol van még a mag, a palántázás, a vegyszerek s az öntözés költsége?

Na és a kockázat? Mert az a legnagyobb. Volt olyan év, amikor a túlkínálat miatt Vargáéknak nem érte meg betakarítani a káposztát, tavasszal örültek, hogy a birkások lelegeltetik. Mindazonáltal ha minden klappol, a káposzta jó üzlet. Egy hektárról bejön 60-70 ezer forint is — tisztán.

— Milyen előnnyel jár, hogy a nagybani piac közelebb került Dabashoz?

— Mi már csak Bosnyák- nak nevezzük, hiába költöztették át Gyál alá. Nem vitás, az eddigi 700 forintos benzinköltség most csak 400 forint lett utanként. Viszont a helyjegy ára 150-ről 250-re módosult. Vagyis 200 forintot nyerek egy-egy úton, hetente 600 forintot.

— Különben elégedett, már nem áll a „maffiaelmélet"?

— Sajnos az nem elmélet, hanem valóság, s az az érzésem, az új piac sem mentes a háttérirányitástól s a manipulált árképzésektől. Legfeljebb a maffia nem annyira érezteti hatását, mint a Bosnyákon. De van! A piac kulturáltabb, de nem elég áttekinthető. Nagy a kocsikra kijelölt placc, két kocsi helyén három is elférne, akkor kevesebb helypénzt kellene fizessünk. A helyzet kaotikus, noha vannak rendészek. Csak nem ismerik a szakmát, következésképp nem tudják a piacot kézben tartani.

— Hetente háromszor is kint van a piacon, kizárt, hogy ne fusson össze régi ismerősökkel, barátokkal. Nem zavarják ezek a találkozások?

— Nézzen rám! Rég betöltöttem a hatvanat, de munkában felveszem a versenyt egy negyvenévessel. És tudja, miért? Mert rendszeres fizikai munkát végzek. Nem szabad leállni. A nyugdíjasok zömét a tunyaság teszi idő előtt taccsra. Ami a kérdését illeti: szerintem a becsületes ember nem szégyelli a szorgalmas munkát. Függetlenül attól, hogy ki Végzi. Én vagy a barátom. Én szeméiy szerint büszke vagyok a munkámra.

CSAK BAJ LENNE

— Ha netán visszahívnák a testületbe — kisegíteni vagy helyettesíteni —, mit tenne?

— Azt mondanám: uraim, a kapanyél nem tud visszapofázni, viszont a zsiványok visszapofáznak. Én meg visszaütnék, és abból csak baj lenne. Szóval maradok a kapánál.

Matula Gy. Oszkár

I. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM

D A BAS I

1991. SZEPTEMBER 18., SZERDA

mégjelenik minden hétfőn, szerdán, pénteken, szombaton

Melyiket szeressem ?

Vonalra Tárva

Sajnos, mára elcsépelt az a közhely, mely szerint abban különbözik bármely külföldi egy hazánkfiától, hogy az idegen a kagylót fölemelve, azonnal tárcsáz. Míg a magyar ember először belehallgat az éterbe, s vonalra vár.

Mégis ez jutott eszembe akkor, amikor Inárcs polgármesteri hivatalában dr. Krenkó József polgármesterhez bekopogtam. Az asztalán egy hagyományos telefon, az ablakban egy antennas, nagy dobozos rádió- telefon, de beinvitál a többi szobába, ott bizony még kurblis mindegyik távbeszélő készülék.

A váratlan, bejelentés nélküli érkezés is csupán azért történt, merthogy hiába a Budapestről reggel kért beszélgetés, a lehető legsürgősebb tarifával, délutánig sem jött be a hívás.

Mi is lehetne más apropója beszélgetésünknek, mint ez az áldatlan helyzet ? A telefon. Azaz telefonta- lanság.

— Most bizony nagy kérdésben kell döntenünk — kezdi mindjárt a közepén a polgármester. — Merthogy rövidesen lejár az idő, választanunk kell a két rivális cég közül. S még nem tudjuk, melyiket szeressük. Mint ismeretes, eddig a MATÁV monopolhelyzetben volt, ez érződik a tőlük érkező ajánlaton is. Ök állomásonként körülbelül 50 ezer forintot kérnek. Ehhez képest szemtelenül alacsony árért vállalná a te- lefonosítást a Műszertechnika cég. Utóbbiak állítják, előfizetőnként 15 ezerből megúszhatnánk. Csakhogy ők jóval hosszabb határidőre készülnének el. Hát ez a mi nagy dilemmánk.

— Ha a MATÁV-ot választjuk, sokan felhördülhetnek: hogyhogy, a szomszéd községekben harmadából kijönnek. Ha meg a Műszertechnikát, akkor a vállalkozók ütnek a fejünkre, s azok elégedetlenkednek, akiknek a munkájához minél gyorsabban szükségeltetik a telefon.

— Tudja, iszonyú ez. Itt kopogtat a harmadik évezred, itt vagyunk a fővárostól félórányira, már bekö- tőutunk is van a sztrádához, ezen végigcsuroghatunk a belvárosig, tényleg egy sóhajtás az út. És mégis. Ügy kell döntenünk, hogy a leendő előfizetők jól járjanak. Eddig 40 régi és 250 új telefon igénylés futott be hozzánk. Valamennyien befizettek kétezer forintos előleget. Tehát bizonyosan nem fognak visszalépni. S ismervén az embert: ha már elkezdődnek a munkálatok, sokan fognak kedvet kapni, még jó néhányan jelentkeznek majd. Ügy gondolom, a

mintegy ezer lakásból as egyharmados telefonigény- lésszám nem rossz arány. Ezért már érdemes lehet bármely cégnek nálunk kereskedni.

— És a rádiótelefon?

— Nem szeretném rossx hírét költeni ennek a berendezésnek. Azonban azt meg kell mondanom, igen költséges dolog ezen telefonálgatni. Merthogy a hívó és hívott fél egyaránt fizeti a beszélgetés árát, s ráadásul csak akkor szuperál jól az összeköttetés, ha a közelben rádióhullámot közvetítő torony van. Ámbár el tudom képzelni, azoknak, akiknek nagyon kell, azok bármi árat megfizetnek a telefonért. Az átlagember azért szerintem semmiképpen sem választja ezt a megoldást. És Inárcsot azért nem milliomosok lakják.

— Azt hiszem, mondanom sem kell, mit is jelenthet egy Budapest közeli településen a megfelelő infrastruktúra. Mégis azt szeretném mindehhez hozzáfűzni, nagyon szeretném, ha mi már csak vonalra várnánk...

F. I.

Labdarúgó-eredmények

A hétvégi körzeti labdarúgó-fordulót sok gól és kevés néző jellemezte, meglepetés nélkül.

Öcsa—Kakucs II. 5-2 (1-1). öcsa, 50 néző. V.: Lukácsik (Kotán M.). A vendégcsaŐszi hétvégén

Nem vásár, nem búcsú, egyszerű hétvégi lazítás, ki- kapcsolódás valahol Pest megyében. Még süt a nap, ereje is van, az ember szívesen „botrogál ilyenkor a komédiások sokadalmában”. Az öregek már csak így nevezik a ringlispíl, a hajóhinta meg a céllövöldék zajos, színes világát, s ez a besorolás még azokba az időkbe nyúlik vissza, amikor a szórakoztatóipar eme hamupipőkéi felzárkóztak a cirkuszhoz, s a csepűrágókkal együtt járták a világot.

Hol vannak már azok az idők? A lisztes arcú, pom- ponos sapkás bohóc, aki harsány hangon buzdított a bemenetelre, a lélegzetelállító szenzációkra. A cirkusz művészetté magasztosult, s mi szegényebbek lettünk egy sor élménnyel, például azzal az igazi cirkuszi hangulattal, amit egy jó bohóc tudott teremteni egy szel- lős, agyonfoltozott sátorban.

Ma már a ringlispíl sem a régi, a forgás szédületét rikoltó gépzene kíséri. A* igazi az volt, tölcséres gramofonból : Kis csolnakom a Dunán. De nem Lagzi Lajcsi-stílusban !

Persze aki most ül először a suhanva repülő ringlispílszékbe, annak éppúgy élmény az első menet, mint nekünk volt régen. Néz előre, néz hátra, s a mesék táltosának érzi magát a cifrára pingált láncos nyeregben.

Egyetlen, ami örök, amiben nem lehet csalódni: a ringlispíl alatt elterülő szeptemberi táj. A fák éppúgy sárgulnak, vetkőznek, mint ezelőtt száz évvel. Vagy ezerrel. Az igazi nagy körforgás soha nem változik, csak az évszakok. Óraműpontossággal.

Kép és szöveg: Matula Gy. Oszkár

pat jól kezdett, mezőnyfölényt harcoltak ki és gólhelyzeteket hagytak ki, ennek ellenére Ócsa szerzett vezetést egy 30 m-es szabadrúgásból. Egy perc múlva a vendégek fejes góllal egyenlítettek. A második félidőben a hazaiak lelkesek és jók voltak, több gólhelyzetük volt, amibői néhányat értékesítettek.

Gól: Pokornyik (2), Szi- ráki. Kábái és Kóvács, ilL Tóth és Herman. Jó: Szi- ráki és Pokornyik, ill. Herman és Tóth.

Alsónémedi—Dabas SE 0-3 (0-0). Alsónémedi, 150 néző. V.: Esztári (Varga, Zelen). A vendégek már az első félidőben több gólhelyzetet kihagytak. A második félidő első percében 11-esből vezetést szereztek, amit még két góllal növeltek. A hazai csapátra az eredmény hízelgő.

Gól: Bozsoki (2), Kovács F. (11-esből). Jó: Nagy, Jobbágy S., ill. Bozsoki, Gomola, Kovács F., Pazsit- ka.

Tatars zentgyörgy—Gyál

1-3 (0-1). Tatárszentgyörgy,’ 50 néző. V. : Kotán M. (Kotán S., Mészáros). A gyáll csapat szabadrúgásból szerzett vezetést, majd a második félidőben a hazaiak előtt is volt lehetőség gólszerzésre, de kihagyták és így a vendég gyáli csapat győzelme megérdemelt.

DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. OsZkár. • Munkatárs: Fekete Ildikó. • Fogadónap minden hétfőn 34-tól 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk ; Bp. VIII. kér., Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 1416. Telefon : 138-2399/283