Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-18 / 219. szám
Múltjáról nem tehet; jelene kétséges Jövőjéért kilincsel a művelődés Tizenhat évvel ezelőtt központi döntés alapján hozták létre Szentendrén a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár intézményét. Annak a korabeli felfogásnak az eredménye volt ez, ami szerint régiónknak nincs igazi ízékhelye. Adottságai, idegenforgalma e várost teszi alkalmassá, hogy a kulturális élet centruma legyen. Rangot jelentett abban az időben ide települnie muzeológusnak, művésznek, könyvtárosnak és népművelőnek. A háziban néhány évvel ezelőtt még száztízen dolgoztak. Mint általában, a megyei művelődési központok hasznáról, a szentendreiről szintén, még szakmai körökben is megoszlottak a vélemények. ■ Akár jogos, akár vélt igazságot mondanak ki a véleményezők, gondolom; az adott helyzet az itt alkalmazottaktól függetlenül alakult. Képzettségük szerint keresték, s itt találták meg a helyüket, családjuknak az otthont — fogalmaiam meg a gondolataimat dr. Végh Károly igazgatóval beszélgetve, aki azokról • fejleményekről tájékoztat, amelyek bekövetkezése már rég várható volt. — A megyei közgyűlés szeptember 20-án dönt arról az elképzelésről, ami szerint október elsejével megszünteti a PMKK-t. Helyette létrehozza a városi feladatokat is ellátó Pest Megyei Könyvtárat. Vele egy épületben, külön alakulna meg a Szentendre kulturális életét is szolgáló megyei Információs és közművelődési központ. Nagy baj viszont, hogy a város csak a jövő év január elsejétől venné saját hatáskörbe, s adna támogatást a működéshez. A közbeeső időben Kincs pénz és jogalap az emberek foglalkoztatására, a körök, tanfolyamok, a kórus és a zenekar fenntartására, s veszélybe kerül a Szentendre és vidéke című újság megjelentetése. Továbbá a népművelők és alkalmazottak közül fel kellene mondani huszonöt munkatársnak. ■ Ez patthelyzetnek látszik. Nincs kiút? Milyen létszámmal, költséggel dolgoznak jelenleg? Egyáltalán: mit jelent a megyei funkció? Jelenleg nyolcvanhat főállású munkatársunk van. Még így is az ország legnagyobb megyéjében a legkisebb ilyen típusú intézmény a mienk. A város művelődését is szolgáljuk, de olyan paradox módon, hogy a fenntartást most a megyei önkormányzat fizeti. A megyei könyvtár és a művelődési központ az elmúlt időkben évi ötvenhárom millió forint támogatást kapott. Tíz-tizenöt millió forint pedig a költségve- tel. Hatvan-hatvanöt millió forint pedig a költségveFekvő homokóra Az „Intergrafika ’91" elnevezésű nemzetközi grafikai triennálé tiszteletbeli íődíját, a Honorary Prize-t Szabados Árpád magyar grafikusművésznek, Fekvő homokóra című színes litográfiájáért ítélte oda Katowicében a nemzetközi zsűri. Ékről kedden, a Magyar Képzőművészeti Főiskola főtitkára, Szőnyi István értesítette az MTI-t. 4 «jgffirJqp tésünk. Az alkalmazottak fele képzett népművelő. Közülük hat-hét kolléga állása kerülhet veszélybe, nekik az újonnan kialakuló szervezetben sem jut hely. A város vezetőinek már nyilatkozniuk kellett volna, hogv hány embert tudnak átvenni a helyi feladatok végzésére, de ezt még nem tették meg. A tervek szerint létre kell jönnie a megye művelődési otthonait segítő információs és közművelődési központnak. Ez szervezeti és szakmai megújulást jelent. Persze sok gond, például vagyonjogi kérdések kerülnek előtérbe, a három szervezet szakmai gárdája kialakításával most foglalkozunk. Jövőbeni szerepünkkel kapcsolatban tudomásul kell vennünk azt a szemléletváltozást, ami alapján a megyei intézmények sorban lebontódnak. Mi azonban sohasem közvetítettünk felülről lefelé központi akaratot, nem volt hatósági jogkörünk, ilyesfajta megyei funkciónk. Szakmai segítő partnerek, szolgáltatók voltunk. Most ahhoz kell igazodnunk, hogy a helyi önkormányzatok saját akaratukat akarják érvényesíteni. Felerősödtek a hagyományébresztő, helyi elképzelések. Viszont nincs elég szakemberük, információjuk; a kis települések hátrányos helyzetbe kerültek. Ezt szeretnénk ellensúlyozni. Többek között létrehoznánk egy számítógépes, információs bankot, s a legkisebb intézményeket is tájékoztatnánk a szakma dolgairól. Közhasznú, egészségügyi, idegenforgalmi kérdésekről, piacról, akár vállalkozói alapon. A népfőiskolái mozgalom kibontakozóban van területünkön. A német népfőiskolái társaság például nálunk szeretne regionális központot alapítani. ■ Régebben is beszéltek megyei módszertani munkáról. Mit jelent ez lényegében? A körzetek művelődési központjaiban működő együttesek, szakkörök, ß más csoportok szakember- képzését, továbbképzését, bemutatók rendszerét, hálózatfejlesztési tanácsadását, önkormányzati megbízások alapján helyi intézmények átvilágítását, tartalmi munkájukhoz döntéselőkészítő javaslatokat. Itt a nyakunkon az Expo. Ez már a vállalkozási szféra. Esetleg az információs központ szerepét vállalhatnánk. ■ Szakmai kiadványok, lemezújság, a munkanélküliek továbbképzése. Azzal együtt érdekes gondolatok, hogy már most középiskolai bizonyítványt adnak népművelői tanfolyamaikon. No de, honnét lesz pénz és más feltétel a már említett intervallum idején és azután? Tulajdonképpen mennyire népszerű ez a ház Szentendrén? — Az átmeneti időszakról a két önkormányzatnak meg kellene állapodnia. Ebben bizakodunk. A megyei és városi támogatás jövő évi összegéről ezután döntenek. A két érdekeltségnek évi ötvenmillió forintból tudnánk megfelelni. A rezsiköltséghez és a bérekhez támogatás kell. A szakmai munkára megkeresnénk a pénzt. Eddig évi ötmillió forint saját bevételt tudtunk produkálni. A közönségben bízhatunk. Az emberek szívesen járnak ide. A város vezetői sokáig idegen testként kezelték az intézményt, mert nélkülük, a megyénél döntettek mindenről. Jó lenne, ha ezután sajátjukként kezelnék ezt a házat. Kovács T. István POSTABONTÁS HHH VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 BBB« A jogcs A Pest Megyei Hírlap szeptember 4-i számában a Postabontás rovatban „Hamis hírek” cím alatt Alpári György, Verőce polgármestere minősítette id. Verőcei Bélának, a lap állandó levelezőjének tudósításait. Mint a lap előfizetője és olvasója magam szeretném eldönteni azt, hogy a közölt tudósítás mennyire valós és hiteles. Ha csak „figyelemfelkeltést szolgál, vagy csak a legjobb tudomása szerinti” is, a község lakossága azt majd minősíti. Mert ha jól tudom, a polgármesteri tisztség nem hatalom, hanem a helybeliek érdekében kifejtett szolgálat! S hogy a tudósítót miért nem választották be a helybéli önkormányzatba? Egyszerűen azért, mert nem szerepelt azon a listán, amelynek Alpári György polgármesterségét, s képviselőtársai mandátumukat köszönhetik. A demokrácia akkor teljes, ha a legjobb tudomása szerint mindenki a lap Postabontás rovatában megírhatja véleményét. Majd mi olvasók minősítjük a megjelent írásokat, s nem várjuk el, hogy a polgármester úr a „rengeteg munkája mellett”!?) ezzel is fá- rassza magát. Levelemmel nem a közhangulatot akarom befolyásolni, hanem rámutatni arra, hagyják meg a döntés jogát az olvasónak éppúgy, mint a véleménynyilvánításét. Űri Kovács Ferenc Verőce Magániskola Budaörsön Néhány vállalkozó kedvű pedagógus irányításával magániskola kezdte meg működését az 1991—92-es tanévben Budaörsön. Az alapítójáról Mónoskolának keresztelt intézményben idén még csak két osztály működik: egy első és egy ötödik. A gyerekek két idegen nyelven tanulnak: angolul és németül, illetve néhány tantárgynál fokozatosan áttérnek az idegen nyelvi tanításra. Ha ez az év sikeresnek bizonyul, akkor jövőre az önkormányzat segítségével új épülettel és talán több osztállyal folytatják a munkát. Felvételünkön... Csordásné Bodnár Anikó németóráján az első osztályban ból származó szarkofág, amelyet 1975 decemberében tárt fel Tettamanti Sarolta, a szentendrei Ferenczy- múzeum régésze. A felirat nélküli, de dí- azitett sírt évszázadokkal ezelőtt feldúlták, így a szarkofágból csak igen kevés tárgy került elő. A kőkoporsó azonban önmagában is értékes római kori emlék. Ezt a szép tárgyat a község helytörténeti klubja a községháza parkjában helyezte el, ahol a turisták, a helybeliek gyönyörködhettek benne. A szarkofágot sajnos ismét megbolygatták, mert a parkban emlékművet állítanak fel, parkosítanak, ezért a koporsót — lévén útban — a községháza mögé lökték. Az eltörött fedőkő egyik része a fűben hever, másik része beledőlt a koporsóba, mely egyébként szeméttel, földdel van teli. Oldalán több sérülés jelzi a nem éppen gondos munkát. A Pomázon feltárt egyetlen szarkofág közel kétezer évig pihent a földben, csaknem húsz esztendeig a kis parkban. Most szemetesen, piszkosan hever a községháza mögött. Sokat gondolkodtam azon, köztéri szobraink, s más, szemet gyönyörködtető alkotások mellett nem kellene-e jobban megbecsülnünk a régmúlt emlékeit is. Balogh Gyula Pomáz SzélásBecsülni kellene A mai Pomáz területén és környékén mintegy ötvenezer évvel ezelőtt letelepedett az ember. Ebből az időszakból számos lelet, történelmi emlék maradt ránk. így a római korból is. Ezért különösen értékes az a II—III. századaz önkormányzat akkori munkájáról mérleget készített. Aki olvasta a Postabontásban megjelent levelét, talán emlékszik egy- egy mondatára. Például: „Régóta várt a változásra a lakosság. Verőcén a függetlenként induló Alpári György lett a polgármester.” A kifogás ellene négyhavi értékelés alapján az volt: „ ... a közigazgatáshoz vajmi keveset ért. Szakmája szerint szakács. A népnek elege van a képzettségnélküliségből, annál is inkább, mert a testület busásan honorálja ezt a tevékenységet.” A bátor krónikás azóta is a hozzá nem értést bírálja. Megváltozott világunkban várunk valamit. Ez a valami: beszámoló, fórum, a lakossággal való kommunikálás, felvilágosítás, a polgár- mesterrel való találkozás. Padányi Lajos Budakeszi Gyűlik a pénz Az olvasó-levelező társadalmi munkás, külső munkatárs. Összekötő kapocs. Figyelmeztet eseményekre, jelenségekről számol be, híranyagot szolgáltat. Egyszóval tájékoztat, tevékenysége hasznos, ám előfordul, nem kívánatos dolgokat tesz szóvá. Tevékenységét nem jutalmazzák, nem is dicsérik. Bátor, szókimondó bírálatáért még ellensége, rosszakarója is akadhat, akad. Szolgálat ez, mégpedig kétoldalú: a település érdemeinek kidomborítása és a keletkezett hibák megszüntetése, az embereket irritáló jelenségek kiszűrésére tett erőfeszítés. A sajtólevelező eszközeivel. Nem szolgálat az, ha valaki az utcán szidja a jelenségeket — vagy hallgatásba burkolózik. A demokrácia lehetőséget adott arra, hogy annyi évtizedes kényszerű hallgatás után szabadon véleményt nyilváníthassunk, felemelhessük szavunkat, ha valami a közösség szempontjából nem elfogadható. Verőce sajtólevelezője is ezt teszi. Szókimondó, bátor, hiteles tanúja a mának. Négy hónappal ezelőtt már Mindössze három hónapja fáradozom azon, hogy az egész országban, felhívásom nyomán támogatókra találjon az érdi kórházalapítvány. Ennek szolgálatában nyílt meg a városban jótékony célú kiállításom is. Már az első napon a sóskúti önkormányzat százezer forintot szavazott meg az alapítvány támogatására, az érdi nyugdíjasok klubja pedig tízezer forinttal járult hozzá a nemes cél támogatásához. Örülök annak, hogy vannak jóindulatú emberek, s érzem, hogy állni fog Erden a közadakozásból a kórház. Pohl Ferenc Budapest Szerkesztői üzenet Nagyon kedves levelet kaptunk Tóth Gézánétól Biatorbágyról. Attól a 67 éves nénitől, ki szemtanúja volt a biatorbágyi viadukt felrobbantásának. Csak sajnos nem élményeit, visszaemlékezéseit vetette papírra, hanem szeptember 13-ra, a szörnyű esemény hatvanadik évfordulójára versben emlékezett. Igaza van dr. Maróti Jánosnak, a Magyar Tudományos Akadémia Népzene- kutató Intézete tanárának, a vers közölhető. Azaz közölhető lenne, csakhogy a Pest Megyei Hírlap terjedelmi korlátok miatt, immár negyedik éve kénytelen a költemény közléséről lemondani. Ezért a verset nehéz szívvel, de postafordultával visszaküldjük. Válaszol az illetékes Csúsztatás ss csúszdánál Lapunk szeptember 5-i számában „Aki felül, vízbe pottyan” című cikkünkre reagált Dunakeszi jegyzője, dr. Hajas István. Levele a következőket tartalmazza: „Cikkükben helytelen információkat közöltek. Tekintettel arra, hogy a csúszdaügyben a város vezetését eddig is több bírálat érte, szükségesnek tartom a pontosítást. A költségvetési üzem vezetőit az önkormányzat nem bízta meg a csúszda építésével. Ezt nem is tehette, mivel az önkormányzat 1990. október 30-án alakult, ekkorra a csúszda lényegében elkészült. De nem bízta meg a költségvetési üzemet felállításával a jogelőd, a tanács sem. Tény, hogy a csúszda elhelyezésének ötlete az üzemtől származik, s kérésére a végrehajtó bizottság ahhoz járult hozzá: az adott helyen azt felépíthesse. Ebből következik, hogy a csúszda nem a város pénzéből került megvalósításra. Annak minden költsége, s ha lenne, haszna is az üzemé!”
