Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-14 / 216. szám

Éjszaka a jégbarlangban Menekülés a hóviharból képen balra a szovjetek halálhcgye, a Győzelem-csúcs. Középen a nyugati Po- beda, amelyet ezúttal sikerült meghódítani a gyömrői kislánynak is Mi késztet egy 21 éves lányt arra, hogy egy év le­forgása alatt kétszer is ne­kiinduljon egy 7 ezer mé­ternél magasabb hegycsúcs meghódításának? Bradács Ágnes Gyömrő, Rudolf ut­cai lakos ezt tette. No, persze nem egyedül, ha­nem oktatójával és barát­ijával, Straub Józseffel, és tíz másik hegymászóval egyetemben. Az év elején már beszámoltunk ezeken a hasábokon a tavalyi pró­bálkozásról, amikor is a Tiensan hegységben járt Ági és Jóska. De akkor balszerencsés körülmények között fejezték be a hegy­mászó túrát. Ágit ugyanis baleset érte, törött bokával tért vissza az 5 ezer 400 méteres magasságból. Ezúttal a 7 ezer 439 mé­teres csúcsra, a Győzelem­re (lehet, hogy már nem ez a neve) — tervezték a vég­állomást. Ide — de még a Hantengri 6 ezer 995 mé­teres fokára sem — még sohasem jutott fel magyar női hegymászó. A tizenkét tagú, magyar—erdélyi kül­döttségben ezúttal — Ágin kívül — helyet kapott egy budapesti házaspár is. De hogyan is teltek a napok július 18-tól augusztus 25-ig, a hazaérkezésig? A Hantengrire igyekvők a fővárosból, Alma-Atából indultak a fellegekbe érő hegycsúcsra. A Kazahsztán­hoz tartozó városban még nyárias idő fogadta a ba­kancsosokat. Jártak a vá­rosi piácon, ahol egy zöld­paprikáért egy rubelt is elkértek a kofák. Amúgy volt minden, ami szem- szájnak ingere, csak a ru­bel volt kevés. A Budapestről induló csoportban helyet kapott a Kárpát Sportegyesület több hegymászója, és velük tar­tott egy kiváló romániai hegyimentő is. Bradács Ági és Straub József, az év elején az ausztriai Glöck­ner csúcsán gyakoroltak, amely jó lehetőséget nyúj­tott a felkészülésre. Ági már rég elfelejtette a tava­lyi bokatürést, meg külön­ben is, fűtötte őt a bizo­nyítás vágya. Nemcsak Jóska, hanem a társak előtt is, akik — elnézve töré­kenységét — őszintén cso­dálkoztak bátorságán. ötezer 800 méterig min­den simán ment. Innentől aztán egy sor megpróbál­tatás várt mindannyiukra. Ezen a magasságon talál­koztak két amerikaival, akik már visszafelé jöttek, de úgy ki voltak merülve, hogy megszólalni sem vol­tak képesek. De egymás te­kintetét azért értették. Amikor a jégbarlangban töltött éjszaka után ismét elindultak, odafent kitört az igazi tél. A hőmérő leg­alább mínusz 20 fokot mu­tatott, amikor felfelé ka­paszkodtak. S 6 ezer 995 méter magasságban utolér­te őket a sors: hóvihar ke­rekedett egyik pillanatról a másikra. Nagyon sajnálták, hogy vissza kellett fordulni. Azt a pár órát sohasem fog­ják elfelejteni Ágiék. Na­gyon óvatosan kapaszkod­hattak csak visszafelé, minden mozdulatot külön koreográfia szerint kellett elvégezniük. Szerencsére si­került épségben visszaér­kezniük a viszonylag sí- kabb terepre, ahol egy el­hagyott ponyva alatt talál­tak éjszakai menedéket. Igen ám, de a ponyva alá éppenhogy csak be tudtak férkőzni, mert a hóréteg alatt volt. S jött a két amerikai, akik szintén di­deregtek. Máig sem tudják,, hogyan fértek el azon a pa­rányi helyen négyen ... Nos, Bradács Ágnesnek és Straub Józsefnek nem sikerült ugyan a 7 ezer 439 méteres csúcs, mégis siker­Betörők Betörők jártak a mi­nap Monoron az egykori MHSZ-székházban. Az egyik hívatlan látogató — a mindenki által csak „Csipásnak” ismert fér­fiú — pórul járt, mert az ablakon kiugorva lábtö­rést szenvedett. Így aztán nem tudott elme­nekülni. A helyszínre azután nemcsak rendőr­ségi, hanem mentőautó is érkezett... A Petőfi utcai dohány­ajándék boltot az idén már hatodszor (!) keres­ték fel a betörők. Ezút­tal a tetőn át jutottak a belső térbe, ahonnan márkás cigarettákat és parfümöket „fújtak” meg. Ügyfélfogadás A Monori Földhivatal ügyfélfogadási rendje kár­pótlási ügyekben szeptem­ber 16-tól a következőkép­8 pen alakul: hétfőn 8-tól 12-ig és 13-tól 18.30-ig; kedden és szerdán 8-tól 12-ig és 13-tól 16.30-ig, csütörtökön nincs félfoga­dás; pénteken 8-tól 14 óráig. Cím: Monor, város­háza (Kossuth Lajos utca 78). ként könyvelhetik el ezt az utat. Feljutottak viszont a társak: dr. Nagy Sándor (Budapest), Hámori István (Pécel), Erős Zsolt (Pilis- vörösvár) és Hargitai Sza­bolcs (Budapest). Hird Károly Budapestről nagy bátorságról tett tanú­ságot, mert fagyott lábuj­jakkal jutott el a Győze­lem-csúcsra ... Hazatérve első útja az orvoshoz ve­zetett, ahol megerősítették az alma-atai diagnózist: lábujjfagyás. Amputálni kellett egyik lábujját... Bradács Ágnes és Straub József egy munkahelyen — a Tranzexpressz Kft.-nél dolgoznak. Elsősorban f, vágással foglalkoznak. Ági ugyanúgy dolgozik, mint férfitársai. Ott szedte össze azt az erőt — és kitartást —, amelyek nélküli aligha indulhatott volna el erre az útra. S már tervezik a jövőt. Jövőre a Pamir csú csait szeretnék elérni. Ahogy megismertem őket, biztos vagyok benne, hogy elindulnak. Hogy felér- nek-e a csúcsra, azt nehéz lenne előre megjósolni. Mindenesetre addig még sok-sok tonna fát kell ösz- szevágniuk. A mesternek (Straub Józsefnek) és a ta­nítványnak (Bradács Ág­nesnek) egyaránt.' Gér József MqbioR| xJcMa XXXIII. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 14., SZOMBAT Megszólal a polgármester (I.) Olaj a tűzre ? Az előzmények részletei közismertek, lapunk folya­matosan nyomon követte, hogyan fajult el a viszony a monori városi önkor­mányzat képviselőinek többsége, és dr. Rados Má­ria polgármester között. A kialakult patthelyzetet a „lázadók” úgy próbálták megoldani, hogy — mivel hiába szólították fel lemon­dásra — fegyelmi eljárást kezdeményeztek a polgár- mester asszony ellen, s en­nek időtartamára felfüg­gesztették őt állásából... A város lakóinak egy része élénk figyelemmel kíséri az eseményeket, sokan közöm­bösek, mások dühösek, mert úgy érzik, a személyeskedő csetepaténak maga Monor lesz a vesztese. A napokban amolyan helyi plakáthábo­rú részeként dr. Rados Má­riát támogató falragaszok is megjelentek itt-ott. Az egyiken látható három ma­jom a nem látó, nem halló, nem beszélő ember típusát testesítette meg, azt állít­va, hogy a monori képvise­lőik egy része ilyen polgár- mestert akarna. A másik röplap, felvételünkön, azt mutatja, milyennek látták egyesek dr. Rados Máriát a választás előtt, s milyennek látják most. Az érintett jót nevetett rajta ... A köztársasági megbízott monori látogatása után Nagy Illés alpolgármester közölte dr. Rados Máriával, hogy a fegyelmi bizottság úgy döintött, mivel a tilalom ellenére is bejárt a hivata­lába, elölről kezdik a 30 na­pos felfüggesztés számlálá­sát. Ezután jelezte a pol­gármester asszony, hogy VÄLASrrX £ ELOTt w • 5,msviyA nyilatkozni kíván lapunk­nak. # Miírt épp most tartja ön szükségesnek ezt a nyilatkoza­tot? — Azért, mert eddig tu­lajdonképpen egyetlen, az Jog és igazság A borzalom órái Szeptember 6-án, pénte­ken, lapunk utolsó oldalán „A megerőszakolt lány nem jött el a tárgyalásra” címmel jelent meg írás, melynek egyik szereplője — a megtámadott fiatal lány — monori. Édesanyja elolvasta a cikket, és bejött a szerkesztőségbe, mert úgy érezte, nem hagyhatja szó nélkül. A cím ugyanis fél­revezető. A lányát nem erőszakolták meg. Nem sok híja volt — de az állomás­ról rohanvást a segítségére igyekvő fiatalok megaka­dályozták. Monor kisváros. Nem­igen lehet kikerülni, hogy ujjal mutogassanak vala­kire, még akkor sem, ha az a valaki bármelyikünk le­hetne, és adott esetben a legkíméletesebb, pletyka­mentes megértést érdemel­né. A ' támadónak, Sárközi Árpádnak — mint szep­tember 6-i számunkban is írtuk — menlevele'van arról, hogy beteg, korábban ha- sadásos elmezavarban szen­vedett. Szó sincs azonban arról, hogy zárt intézetbe kellene vonulnia. Ha jól vi­selkedik, a másfél évnyi enyhébb fokozatú börtön­ben töltendő szabadság- vesztésből akár fél év múl­va is szabadulhat. Nem csodálkozom rajta, hogy a fiatal lányt, akit megtáma­dott, tavaly október óta az édesanyjának kell kísérget- nie a vonathoz is, hazafelé is. S az édesanya — mint mondja — mindenre fel­készült. Adott esetben még az önbíráskodásra is. Mert még most is könnyben úszik a szeme, amikor visz- szaemlékszik: a lábán sem tudott egyedül megállni a lánya, úgy támogatták haza a borzalom éjszakáján. Sokkot kapott. Két hónapig betegállományban volt. A fiú, akivel járt, az esemény után megszakította vele a kapcsolatot. Eszembe jut egy film, amíg az édesanyát hallga­tom. Nem a filmművészet remeke, de az erőszakté­mában igencsak elgondol­kodtató. Elszabadult indu­latok a címe. Benne a férfi főszereplő ugyancsak kóros elmeállapotú, aki fiatal nők megerőszakolásával ' (és meggyilkolásával) foglala­toskodik, mígnem egy nő­nek (a Charlie angyalaiból ismert Sarah M. Fawcett- nek) sikerül őt ártalmat­lanná tennie, s . egyúttal megismertetni vele, milyen érzés is az, amikor valaki tehetetlen áldozattá válik, kiszolgáltatva egy másik ember indulatainak. A fil­met nézve persze nem tölti el elégtétellel az embert, hogy ezúttal — másképp, mint az életben általában — egy férfi a kiszolgálta­tott, cselekvésképtelenné tett, megfélemlített alany. De azért... Azért mégis­csak tűnődésre késztet. Mert igen nagy a szakadék a tettesek és az áldozatok „büntetése” között. Az előbbi megússza némi bör­tönnel, kényszergyógykeze­lés nélkül. Az utóbbi egy életen át hurcolja a borzal­mas élményt. Mert az: bor­zalmas. Még akkor is, ha — mint a 19 éves monori lány esetében — a szó szór ros értelmében nem erősza­kolják meg. „Csak” a bo­zótba lökik, „csak” megté­pik, „csak” pletykálnak ró­la, „csak” munkahelyet kell változtatnia, nem mer egye­dül közlekedni, szórakozni pedig végképp nem jár, s ha a támadójához hasonló férfit lát az utcán, át kell mennie a túloldalra. Szóval... A jog és az igazságosság ez esetben is mintha nagyon ' elkerülték volna egymást —ez önkormányzattal, az appa­rátussal vagy személyem­mel kapcsolatos módot sem cáfoltam. Most viszont, hogy ennyire kiéleződött a helyzet, úgy érzem, nyilat­koznom kell visszamenőleg is, a mostani 'állapotokról is, s joggal kérdezik a-be­tegeim is, hogy képzelem el a továbbiakat. • Nem gondolja, hogy ez most olaj lehet a tűzre? — Ennél nagyabb már nem lehet a tűz. O Mi a véleménye airól — a szerintem egyre terjedő állás­pontról —, hogy ezt az egész ügyet most már nagyon rövid úton kellene lezárni, mert az elhúzódó válság a küzdők szán­dékaitól függetlenül — már csak árthat, a városnak.-— Szóval: akkor tudnék lemondani a polgármester­ségről — mert úgy érzem, erre utal a kérdése —, ha tudnám, jobb lesz az utó­dom. Amikor először szólí­tottak fel néhányan, hogy mondjak le, én nem azt kérdeztem, miért, s nem kapaszkodtam a székembe, hanem ösztönösen azt kér­deztem: és ki a jelöltetek? Addig ugyanis, amíg nekik csak abból a szűk baráti körből van jelöltjük, akik: összefognak ellenem, ter­mészetesen nem mondok le. S ugyanaz motivál, mint a jelölésemkor: nem enged­hetem, hogy a város irányí­tása egy maszek adótanács- adó, vagyis Vadász Iván és barátai kezébe kerüljön... Vereszki János (Fol-i/fatiuk ) MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. • Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, Ff. Si. 2201. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 8-tól 11-ig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents