Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-12 / 214. szám
ÖNKORMÁNYZATOK FÓRUMA HAWAII EfiCCiSSi EST Nyelte a pénzt, mint a feneketlen zseb Annak idején, amikor a megyei önkormányzat közgyűlése arról döntött, ki legyen a Pest Megyei Révhajózási Vállalat új igazgatója, parázs viták kísérték a megbeszéléseket, olyannyira, hogy még külön szünetet is kértek a képviselők, hogy az illetékes bizottságok még egyszer összeülhessenek, és még egyszer végiggondolhassák a döntést. Végül is azonban úgy tűnik, nem volt hiábavaló az alapos megfontolás. A közgyűlés tagjai, így utólag visz- szatekintve úgy látják, jól döntöttek, hogy végül is Varga István kinevezésére voksoltak. Többen is elégedetten nyugtázzák, hogy az új igazgató, habár még csak egykét hónapja tölti be posztját, máris hatalmas erőfeszítéseket tett, és ennek megfelelően jó eredményeket ért el egy oJyan vállalatnál, amelyet sokan már le is írtak. Már as is vahsni — elmentek szavazni Az együttműködésre készek A révhajózási vállalat a megye intézményei között az egyik neuralgikus pont volt. Nyelte a pénzt, mint a feneketlen zseb, a működése azonban mégis akadozott. Az új vezetés pedig még hátrányosabb helyzetből indult. Míg a régi vállalat évente kapott az üzemeltetésre önkormányzati támogatást, addig az új igazgatónak nemcsak hogy a megyei segítségről kellett lemondania, de át kellett vennie az előd mintegy 20 millió forintos adósságát. Sokan egyenesen kaján mosollyal figyelték, vajon meg tudja-e az új igazgató menteni a vállalatot a végleges csődtől. Az ellendrukkerek legnagyobb ámulatára azonban Varga István nemcsak — úgy tűnik — megmenti a vállalatot, de egyenesen egy nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező, virágzó, jól prosperáló céget farag belőle. Ennek jelei már e néhány hónap után is kezdenek mutatkozni. Hem várták meg, írág ideérek — Hogyan merte vállalni ezt a feladatot, hiszen nem látszott rózsás vállalkozásnak egy adósságoktól nyögő, korrupciókkal küszködő intézmény vezetését átvenni? — kérdeztük az új igazgatótól. — A vállalattal már korábban is kapcsolatban álltam, volt sétahajójáratom, így kerültem velük összeköttetésbe. Már akkor beleláttam a belső ügyekbe, és tudtam, itt korlátlan lehetőségek adódhatnak, csupán rendet kell egy kicsit csinálni. Mivel már a pályázatomban is jeleztem, hogy első dolgom lesz a régi vezetést leváltani, ezért kinevezésem után a 8 itt működő vezető nem várta meg, amíg én ideérek. A 4 volt igazgatóval megállapodtak. hogy felmond nekik, és a felmondással együtt kiadja félévi fizetésüket. Ezzel a testületi távozással a volt vezetőség még további fél millióval növelte a vállalat adósságát. A gazdasági igazgatót pedig már én magam váltottam le, mert úgy láttam, az okiratok kozmetikázásával fedezni próbálja a régi vezetés hibáit. A mairézokfó! kenőpénz — Milyen ötletekkel lendíti most fel a vállalat működését? — összeállt egy vállalkozási osztályunk, most szervezzük, hogy a révhajózás mellett — ennek privatizálása egyébként párhuzamosan már folyik —, beindítanánk a vonalhajózást is. Ebbe a sétahajózástól, a városnézésig, a Dunakanyar-túráktól a Bécs—Budapest charterilletve különjáratok beindításáig mindenféle elképzelés belefér. — A régi vállalatot sok rémtörténet övezte. Azt mesélték, hogy a jegyszedők, jegyellenórók loptak, nem adtak jegyet az utasoknak, csak a menetjegy árát tették el. Ez ügyben sikerült új rendszabályokat bevezetni? — A három jegyellenőrből kettőt elbocsátottam, mivel bebizonyosodott, hogy a matrózok kenőpénzeket kínáltak nekik. A dolgozókkal megpróbáltam tudatosítani, hogy az esetleges többletbevételt be tudom építeni a fizetésükbe, Vácon például mozgóbért vezettem be a forgalom arányában. Tulajdonos, mint hiteüező? — Ezenkívül célprémiumok kitűzésével igyekszünk megértetni az emberekkel, hogy nem lesz érdemes a bevételhez nyúlniuk. Ha az árbevétel eléri a havi 3,6 milliót, akkor fejenként 3-5 ezer forintos juttatást tudunk nekik fizetni. Mindemellett szigorítottuk az ellenőrzéseket is. Észrevettük, hogy a hajnali és az esti járatokon — ezen utaznak munkába vagy munkából az állandó utasok — több az ismerős átkelő, így ezekben az órákban gyakrabban dézsmálták a bevételeket, sűrűbben előfordult, hogy nem adtak jegyet. Így az ellenőrzéseket ezekre az időpontokra koncentráltuk. Intézkedéseink nyomán az árbevételeink 20-30 százalékkal növekedtek, és a révátkelés színvonala is emelkedett. A célprémiumoknak ugyanis az is feltétele, hogy külső vállalattól, vagy magánszemélytől nem érkezhet jogos panasz a révátkelésre. — Mi lesz a 20 milliós adóssággal? — Most megkíséreljük a pénzügyi szanálást elkerülni, úgy tűnik, sikerült any- nyi hitelt felvenni, amiből az adósságainkat is visszafizethetjük, sőt további beruházásokra is maradna. Ezekkel és a belső tartalékok feltárásával pótolni tudnánk a kieső önkormányzati támogatást, sőt talán már a közeljövőben nyereségessé tennénk a vállalatot. Emellett azonban a megyei önkormányzatot is megkerestem, és kértem őket, ha támogatást nem is adnak, de azért a vállalat tulajdonosa jogán, a vállalat gyarapítására mégis adjanak némi pénzt, ha mást nem, legalább hitelt. — Ügy tűnik, ön ért a hajózáshoz. Honnan a szakértelme? — Az eredeti szakmám villamosmérnök, valamikor hobbihajósként kerültem erre a 'területre. Szentendrén 1934-ben- megalapítottam a Viking Jacht-klubot, amelyben szálloda, étterem, hajó és nemzetközi jachtkikötő nyújtotta a választékot. Az objektumon teljes Marina-szolgál- tatást, őrzést, szervizt, tankolás! lehetőséget valósítottunk meg, hozzá programokat szerveztünk a város területén a vendégeinknek. Csatlakoztunk a Duna— Rajna—Majna-csatorna jachtklubhálózatba is. Mindezek - ellenére nem tartom magam hajósnak, azért foglalkozom a vállalattal, mert úgy látom, a mai világban korlátlan lehetőségek rejlenek ebben az ágazatban. Ahogy a latin mondta: Navigare ne- cesse est, azaz hajózni szükséges! Kevesen tudják, hogy fogadónapja nemcsak a polgármestereknek és jegyzőknek, hanem a megyei on- kományzat vezetőinek is van. A megyei közgyűlés elnökének például a hónap első hétfőjén. Az alelnök- nek — bár ez a poszt jelenleg már csaknem fél éve betöltetlen — a hónap második, a főjegyzőnek pedig az utolsó hétfőjén. — Milyen egy ilyen fogadónap, mekkora az érdek- lőílés, milyen ügyekkel keresik önöket? — kérdeztük dr. Erdélyi Lászlót, Pest megye főjegyzőjét. — Túlzottan nagy tolongást nem észlelünk a fogadónapjainkon, ez magyarázható azzal, hogy a 'neKözömbösség. Ez a szó jellemzi napjainkban a legfájóbban a helyi politikát. Rossz látni, hogy az emberek beleunnak a közéletbe, érdektelenné, fásult- tá válnak. Sokat írtunk már arról, hogy az időközi választásokon, bármennyire fontos, bármennyire szükséges is lenne, az emberek egyszerűen nem mennek el szavazni. Ezért töltött el mindenkit jó érzéssel az ellenpélda, a perbáli polgármester-választás. Amint arról lapunk Budavidék című oldalán már hírt adtunk, szeptember 1-jén Rintek Béla gépipari technikust választották meg. A választás szokatlanul jó hangulatban, a lakosság aktív részvétele és érdeklődése mellett történt. — Hogyan sikerült ilyen dicséretreméltóan megnyerni az embereket? — kérdeztük Kelemen Jánosné dr.-t, a jegyzőt. — A szeptember 1-jei választás tulajdonképpen második forduló volt, az elsőt augusztus 11-én tartottuk. Igaz, arra is szép számmal eljöttek, kis híján elértük a szükséges 40 százalékos részvételi arányt, Igaz, akkor megosztotta némiképp a lakosságot, hogy túl sok, hat jelölt indult a választáson. Második fordulóra azonban hárman visszaléptek, és három független, jelölt maradt, a volt tanácselnök, a volt társadalmi elnökhelyettes és egy vállalkozó. Így a kínálat is leszűkült. A második forduló előtt sikerült úgy megfogalmaznunk a meghívót, hogy az gye közvetlen lakossági ügyekkel nem foglalkozik. A másik ok; hogy az emberek nemigen törődnek vele, hogy mikor van fogadónap. Ha ügyes-bajos dolguk akad, akkor jönnek a napnak, a hétnek és a hónapnak bármély szakában, hiszen látják, hogy barmikor jönnek, mi mindig rendelkezésükre állunk. — Legtöbben milyen ügyekben keresik önöket? — Pénzért, lakásért, támogatásért jönnek, utóbbiért főleg külföldiek, akik itt szeretnének valamiféle vállalkozásba kezdeni. Az. emberek nem tudják, milyen problémáikkal fordulhatnak hozzánk, de legtöbbször még a települési emberek érezzék belőle, mennyire fontos, és milyen nagy felelősség számukra, hogy kellő számban megjelenjenek a szavazáson. A faluban 1452 választópolgár él, minden házba eljuttattuk a meghívókat. Erezte is mindenki, mennyire fontos, hogy a sok vihar után. amelyet a volt polgármester lemondása kavart. végre olyan ember kerüljön erre a posztra, aki mindenki számára legitim és elfogadható. A választáson 603-an jelentek meg, szavazataik közül 599 minősült érvényesnek. Végül jelenlegi polgármesterünk, Rintek Béla 317 szavazatot nyert el, ő a korábbi társadalmi elnökhelyettes volt. Igen sokan szavaztak még a volt tanácselnökre, Kemencéi Kálmánra is, -akit magánemberként népszerűség övezett, ám sokak szemében az elmúlt rendszert képviselte, talán ezért nem mertek egyértelműbben melléállni. A ■ választásokat rendkívül korrekten segítette a képviselő-testület. Korábban voltak olyan törekvések, amelyek polgármesterünk lemondását a képviselők hozzáállásával próbálták indokolni. Mint azonban kiderült, erről szó sem volt, Pregitzer úr önként mondott le, mivel főiskolai tanári állását szerette volna teljes kapacitásával ellátni. A testület úgy nyilatkozott a választás előtt, hogy bárki legyen az, aki a falu bizalmát elnyeri, és bárkit is választanak meg az emberek, ők együtt fognak vele működni. önkormányzatok sem. Ezzel magyarázható, hogy a helyhatóságok hozzánk küldenek ügyfeleket olyan kérdésekkel is, amelyekről pedig tudhatják, - hogy már nem tartozik a megye hatáskörébe. Mi ilyen esetekben annyit tehetünk, hogy elmondjuk, milyen hivatalhoz forduljanak, hol intézik el ügyüket. Sajnos sok esetben ilyenkor visszaküldjük őket a helyi ön- kormányzathoz. — Ilyen körülmények között érdemes egyáltalán fenntartani a fogadónapok rendszerét? — Igen, mindenképpen, hiszen sok intézmény is jön hozzánk, az ő esetükben természetesen tudunk intézkedni. És ha már úgyis itt vagyunk, akkor nem bánjuk azt sem, ha a lakosság köréből is felkeresnek bennünket, hiszen így legalább helyi jellegű információkhoz jutunk rajtuk keresztül. Addig, amíg felügyeleti szerv voltunk, természetesen másként tudtunk az ügyfelek érdekében lépni. Most azonban a rendszert nem a megye szervezi, hiszen az ilyen jellegű köz- iga.zgatási munka elkerült tőlünk. Ügy érezzük, ezzel. kapcsolatban változásokra lesz szükség, hiszen az emberek nem ismerik ki magukat, hivatalról hivatalra járhatnak, amire megtalálják, mi hová tartozik, mit hol tudnak elintézni. összeállította: Szegő Krisztina Fotó: Vimola Károly Négy nap — négy régió Értekezletet rendez ezekben a napokban Jász-Nagykun- Szolnok, Pest és Nógrád megyék köztársasági megbízotti hivatala a területen működő polgármesterek és jegyzők számára. A négynapos rendezvénysorozat 10-én, kedden kezdődött a váci városházán, tegnap a ceglédi és ma a gödöllői városházán folytatódott. Az utolsó, negyedik napi összejövetelt holnap a ráckevei FIMCOOP oktatási központban tartják. Az egész napos konzultációkon, regionális keretben, mind a négy helyen ugyanarról, az önkormányzatokat napjainkban leginkább foglalkoztató témákról esik szó. A résztvevők megismerkedhetnek a kárpótlási törvénnyel, és a megyei kárrendezési hivatal vezetője előadásában szót ejt a végrehajtással kapcsolatos tudnivalókról is. A megyei vagyonátadó bizottság vezetője pedig az 1931. évi XXXIII. törvénnyel összefüggő vagyonátadásról tart ismertetést. A nap második felében néhány újonnan létrehozott, decentralizált szerv vezetője mutatkozik be, és tájékoztatja munkájáról az egybegyűlt önkormányzati, vezetőket. Az előadásokat beszélgetés követi, ahol a szervezők és a meghívottak a hatásköri törvényről, és az önkormányzatok működésének eddigi tapasztalatairól cserélik ki véleményüket. .1«*N <V. w V.o.i . * ••Ore fA f « ÉRDEMES FOGADÓNAPOT TARTANÉ? Vissza a,feladóhoz”