Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-11 / 213. szám

1. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 11., SZERDA bu^videki BUDAÖRS • ÉRD • SZAZHALOMBATrA O PILIS VOKÜSVAR 9 BUDAKESZI O BIATOIt- BAGY • TÖRÖKBÁLINT 9 PILISCSABA 0 PATY 0 ZSAMBÉK 0 SOLYMÁR 0 TÁRNOK 0 NAGYKOVÁCSI 0 BÚD A JENŐ 9 PERBAL 0 TÖK 0 TINNYE 0 ÜRÖM Feladták a leckét a városnak, a tárcának A „történelmi szárny” nem lobbizik A Független Kisgazdapárt érdi, „történelmi szárnya” immár két éve azért harcol, hogy a volt MSZMP-szék- házbói, a mai Politikai Központból — ott, az Alsó utcá­ban — igazság háza, azaz bíróság legyen. Elképzelésüket lapunk többször közreadta, azzal együtt — ahogy leg­utóbb, augusztus 29-én kelt levelükben is megfogalmaz­ták —, „ha az önkormányzat előterjesztésünknek nem megfelelően dönt, akkor népszavazás kiírását fogjuk kezdeményezni 3 ezer 509, 4 ezer választópolgár aláírá­sával. Mi ezt nem áldemokratizmusként, vagy éppen­séggel lobbizásból tesszük, hanem két év távlatából, fel­mérések alapján. Szent meggyőződésünk, hogy ezzel a választópolgárok akarata teljesülne ...” A KiS&AZDAK HARCOLNAK Hogy a kisgazdák — mármint a „történelmi szárny” — nagyon is ko­molyan veszik, harcolnak a bíróság Érdre telepítéséért, azt mi sem bizonyítja job­ban : elképzelésükkel meg­keresték dr. Balsai István igazságügy-minisztert is. A leírtak, az elképzelés nem talált süket fülekre. Mi sem bizonyítja jobban, mint a válasz, mely augusztus 26-án befutott Rdcz Ottó ügyvezető elnök nevére, címére. Nem kevesebbet tartalmaz: „Az igazságügyi kormányzat a lehetőségekhez mérten tá­mogat minden olyan kez­deményezést, amely a jog­kereső állampolgárok ügyei­nek gyorsabb és hatéko­nyabb intézését szolgálja. E cél elérésének egyik eszkö­ze. hogy a bírói szervezet ésszerű decentralizálásával új bíróságok létesülnek. Értesültem róla, hogy az el­múlt időszakban többször is felmerült az igény, hogy Érd városában helyi bíró­ság és ügyészség létesüljön. A kezdeményezést a ma­gam részéről indokoltnak tartom és támogatom. A bíróság létesítésének feltétele azonban — mivel a tárca épületekkel nem rendelkezik —, hogy a bí­róság székhelyén az önkor­mányzat megfelelő elhelye­zésre alkalmas épületet bo­csásson rendelkezésükre.” Talán nem túl merész a következtetés: a tárca a bí­róság működtetésének költ­ségeit vállalná. Csakhogy épület vásárlásáról ebben a levélben még véletlenül sincs szó. Márpedig itt hi- bádzik a dolog. Nem a szándék miatt, hanem a körülmények játszanak közre. Ahogy a város jegyzője, dr. Tunyogi Balázs el­mondta, a pártház nem a városé, hanem osztatlan kö­zös tulajdona az önkor­mányzatnak és az MSZP- nek. Az erre vonatkozó törvényt a parlamenti pár­tok hagyták jóvá, s bizto­sítottak lehetőséget arra, hogy az MSZMP jogutódja, az MSZP bizonyos hánya­dot megtartson. Ez lénye­gében nem több, mint száz négyzetméter a Politikai Központban, az első emele­ten. TtíLAMöSTÁRSAK TÁRSBÉRLETBEN Ám ha egy osztatlan kö­zös tulajdonról van szó, a társtulajdonos nyilatkozata nélkül a másik fél nem léphet. Tehát az önkor­mányzatnak a társbérlő társtulajdonos nyilatkozatát kérnie kell. Mert ingyen és bérmentve bíróság céljára a tulajdonhányadot hozzájá­rulás nélkül nincs joga fel­ajánlani. Még akkor is igaz ez, ha a képviselő-testület csak jót tenne azzal, ha megnyitná az utat a bíróság letelepítése előtt, az objek­tum rendelkezésére bocsá­tásával. Vagy bérletként odaadni a minisztériumnak — va­jon hajlandó-e, tud-e bér­leti díjat fizetni? S renge­teg kérdés tapad ehhez az ötlethez, melyet a város­atyák éppúgy nem vetnek el — bizonyítja a hétfői önkormányzati testületi ülés álláspontja —, mint a hi­vatal tisztságviselői. A megoldáshoz mindösz- sze három dolog kell: pénz, pénz és pénz! Mert hiszen a minimum az, hogy a társ- tulajdonosnak — ahogy ed­dig is megfogalmazódott már — hasonló irodát biz­tosítsanak. Frekventált he­lyen, telefonnal, telefax­szal. Miközben senki sincs tisztában azzal, mekkora az objektum értéke. Harminc-, ötven- vagy éppen száz­Várják a jelentkezőket Budaörsön a Lakótelepi Közösségi Ház várja az is­kolások jelentkezését. Ok­tóber 15-től kezdődően, kü­lönféle tanfolyamokat, szakköröket szerveznek, 6 '^íiriap elsősorban számukra. Lesz zongora-, furulya- és nép­táncoktatás, matematika, nyelvtan-helyesírás szak­kör, honismereti kör, bé­lyeggyűjtő és gyermek- színjátszó kör. Nyelvtanfo­lyamok is indulnak, német, angol, francia, szlovák és orosz nyelvek választhatók. A magányosok és a kisma­mák klubja szintén várja az érdeklődőket. millió? Kérdés, hogy a napi forgalmi árat nézve, a végén milyen összeget álla­pítanak meg a szakértők, az arra hivatottak. A „történelmi szárny” ja­vaslatát az önkormányzati testület nem vetette el. Vi­szont tisztázásra vár: az Igazságügyi Minisztérium milyen módon tervezi az épület átvételét? Ki kárta lanltja az MSZP-t? ADÓS MASKAT Az utóbbi nem éppen elve­tendőszempont, ha a párt úgy dönt, keres magának he­lyet, de pénzt kér! A város a már-már üres zsebből ne­hezen tudja fedezni a te­temes kiadást. Miközben a kívánalmaknak megfelelő elhelyezéssel, középületek, irodaház híján ugyancsak adós maradhat. A testület a város polgármesterét bíz­ta meg azzal, járjon el az ügyben, tisztázza a kérdé­sek sorát — melyek mind­egyikét ugyan nem érintet­tük, de akadhat még szép számmal! —, s még az idén a novemberi első ülésen a tényanyag birtokában dönt­hessen a képviselő-testület. Varga Edit Húsz éve tart, és mendegél a maga útján Egy per története Már többször felkereste szerkesztősegünket idősebb Nagy Béla törökbálinti lakos. Megfáradt, elkeseredett, de remél. Reménykedik abban, hogy a kisebb-nagyobb megszakításokkal, immár húsz éve tartó pere befejező­dik. Ügy, ahogy szeretné. Az előzmények 1958 és 1962-ig nyúlnak vissza. Ekkor a Nagy család, a szülők, két fiú­testvér OTP-kölcsönnel, saját kivitelezésben felépített egy hármas ikerházat. Közben gyermekekkel, unokák­kal bővült a család, boldogan éltek. Már emeletráépítést terveztek, hogy a fiatalok is jobban elférjenek. A terv nem valósult meg. Történt ugyanis, hogy a Budai Tégla- és Cserép­ipari Vállalat törökbálinti gyárát modern gáztüzelé­sű gyárrá alakították. Az építkezés alatt a régi gyár üzemelt, az újat a megbon­tott hegy alá építették. Amikor sor került az új gyár átadására, a régit le­bontották, a romokat a köz­ségen átfolyó Hosszúréti patak árterületére szállí­tották. Ez a patak párhu­zamos az Árpád utcával, azzal, amelyben a Nagy család élt. Immár a tégla­gyár közelségében. Az új gyár műszaki átadása során merült fel az, hogy veszé­lyeztetheti az esetleges hegy­csúszás, amivel a megbon­tott hegy alá épült. Addig nem is kapták meg az üze­meltetési engedélyt, amíg a bányaműszaki előírások­nak megfelelően többlép­csős rézsű-padka kiképzést nem végezték el, a hegycsú­szás meggátlására. Ennek munkálatai hat hónapig tartottak, az utcán leírha­tatlan állapotok keletkez­tek. A gépek hordták a föl­det, s mivel ősz volt, az ut­cán bokáig ért a sár. Ez ön­magában még nem jelen­tett volna gondot. Csakhogy a természetes vízjárás útja megbomlott, a környéken megemelkedett a talajvíz. Elöntötte a pincéket, ezért több mint ötven lakó és te­lektulajdonos panaszt tett. A téglagyár vezetőinél és a tanácsi hivatalnál. Mivel nem történt' gyors intézke­dés az ügyben, kezdetét vette a per. Nagy Béla és családja, mint felperes, és a Budai Tégla- és Cserépipari Vál­lalat, mint alperes. Akkor még nem látszott, hogy húsz évig göngyölődik ez az ügy. Időközben, a kihor­dott földtömeg egy részét eladták a nagytétényi Bo­ros Gábor-telep feltöltésé­re, a másik részét elegyen­gették az Árpád utca mel­lett, de ez nem változtatott azon, hogy a Nagy család pincéjét elárasztotta a víz. A lehulló csapadéktól füg­gően, hol húsz, hol hetven centiméternyi állt ott. A téglagyár munkatársai többször kiszivattyúzták, de a víz makacs. Visszaszivár- gott. Azután szakértői véle­ményekből kiderült, nem szabad állandóan szivaty- tyúzni sem, mert az süly- lyedést okozhat. Más meg­oldást kerestek, de a pince vizesedése ettől sem szűnt meg. Elkészült tizenkét szakértői vélemény, néha egymásnak ellentmondó, a lényeg az, hogy a talajvíz emelkedése az épület falán is okozott károkat. A per­ben különféle határozatok, eredmények születtek. Elvé­geztek különféle munkála­tokat, a vízszivárgás meg­gátolására, nem nagy ered­ménnyel. Ahogy teltek az évek, változások történtek a családban. A szülők el­hunytak, a gyerekek elköl­töztek. Nagy Béla felesé­gét is elveszítette, s miután mindhárom fia lemondott az örökségről, a perben va­ló részvételről, egyedül folytatja. Perel, amíg — szerinte — nem születik Amazonok labdával A Sasad SE női kézilab­dacsapata egy vereséggel és egy döntetlennel fölényesen lett a Budapest I. osztály bajnoka. „Nem nagy dolog, ott könnyen terem babér, majd az NB II-ben megég­nek” — mondták erre iri- gyeik. Közben nyáron ér­dekes helyzet adódott, a Sa­sad Rt. adminisztratív úton Budapestre került, ám a kézilabdázók továbbra is Budaörshöz és Pest megyé­hez kötődnek. — Nekünk jó ez, nem :s kívánunk változtatni a hely­zeten — így Pusztai László, az egyesület elnöke. A kék iskola melletti pályáról vi­szont, elköltöztünk, mert egy jól eldobott labdát néha öt percig is keresni kellett, s mert edzéseinken az arra a lá­tettek Képünkön Tamási Mária, az első csapat irányítója, aki egyúttal az egyesület legkisebb lányainak edzője is. (A szerző felvétele) járó „úriemberek” nyokra rendszeresen megjegyzéseket, akiknek persze ez nem esett jól. A Sasad Rt. Alsóhatár utca 14. szám alatti központjához tettük át székhelyünket, itt újra aszfaltozták a játékte­ret, melyet elég magas ke­rítés is körülvesz ... Ami viszont bánatunk, ide rend­re kevesebb szurkoló jön a mérkőzéseinkre. — Házler és Borsos visz- szavonult, Tafferner és Légrádi gyermeket vár, he­lyettük az Óbudai Goldber- gerböl igazoltunk lányokat: Tassy Margitot, Horváth Krisztinát, Juhász Ildikót. Továbbra is támogat ben­nünket a Tihanyi Travel, minden idegenbeli mécs­esünkre egy 40 személyes buszt ad a cég. A nyitány előtt a fő szponzorunk, az rt. elnöke tisztes szerep­lést várt tőlünk, ám a sző­kébb szakosztályvezetés sze­rint ennél többre is telik, hiszen újoncok vagyunk, s nem figyelnek ránk ellen­feleink. Nos. a Sasad SE négy forduló után veretlenül ve­zet a tabellán, úgy, hogy a két legnehezebbnek ígér­kező ellenfelét is legyőzte. Idegenben a Dreher Sör­gyár volt válogatottakkal teletűzdelt csapatát két gól­lal, az NB I/B-ből nemrég kiesett Taurust pedig egy találattal múlták felül. Kántor Miklós Igazságos döntés. Olyan, mely megszüntetné a tég­lagyár károkozó magatartá­sát, és vissza nem áll az eredeti, állapot. Mert így eladni sem lehet az épüle­tet — állítja Nagy Béla. Eddig a történet az egyik szemszögből. A Budai Tég­laipari Vállalat jogtanácso­sától, dr. Gál Ferencnétől arról érdeklődtünk, mit tud a perről, hogy áll je­lenleg? Megtudtuk, hogy volt egy bányacsúszás, ami talajvíz-emelkedést oko­zott a község területén. Több per is volt, másoknak kielégítő kártérítést nyúj­tott a vállalat. Csak Nagy Béla nem nyugodott bele a történtekbe, tovább vitte az ügyet. Legutóbb a vállalat egyezségi ajánlatot tett, amit elfogadott. Ennek lényege, hogy ál­talános kártérítést ad a vállalat úgy, hogy a pince teknöszigetelését is kifize­tik. Nem kevés összegről van szó, több mint félmil­lió forintról. Azt hitték, ez­zel véget ér e hosszan tartó per. Nem így alakult. A fel­peres megtámadta az egyez­séget. Ehhez viszont indok kell, s mivel nem volt, a bíróság azt elutasította. Itt tartanak jelenleg. S hogy mi lesz a folytatás? Megy az ügy tovább, a maga út­ján. J. Sz. I. Már megint a telefon Fejlődik a hazai telefó- nia, ígérték a szakemberek. Hamarosan érzékelhetjük a változásokat. Nem jelent majd annyi bosszúságot, ha telefonon szeretnénk el­rendezni ügyes-bajos dol­gainkat. Most, hogy szá­mos város, falu körzetszá­ma megváltozott, az egy­szeri telefonáló még azt hihetné, ezentúl könnyebb lesz a kapcsolatteremtés. A telefonnal. Aztán csalódik. Mert hiába hívja a hiva­talt hosszú perceken ót, valami ügyes csellel isme­retlen magánlakás jelent­kezik. Előbb türelmesen, majd egyre türelmetleneb­bül. Merthogy unja, és nem hiszi, mindez a telefon té­vedése. Persze nem csak ő ideges, én is. Fontos lenne, hogy elérjem a hivatalt — telefonon —, de nem megy. Marad a magánlakás. A türelmetlen lakóval. S ez a fejlődés. Ha így megy to­vább, mármint a fejlődés, az fantasztikus lesz. Előre látom, hogyan ismerkedhe­tek meg sok-sok lakóval, váltunk szót, ismeretlenül és idegesen. Csak azzal nem beszélhetünk, akivel szeretnénk. Na persze nem lehet csak úgy, összevisz- sza telefonálni. Majd el­dől, valahol a központok­ban, áramkörökben, mit tudom én, hol, hogy kivel akar összefűzni — egy te­lefonbeszélgetésre — o te­lefonkezelő vagy az auto­matika. Ha nincs időm ki­várni, míg kapcsol, hát ne hívjam, írjak ismerőseim­nek. A levél talán hama­rabb odaér. Ha ez sem tet­szik, mint megoldás, talál­jak ki valami mást. Füst­jelek, postagalamb vagy kiáltás. Valamelyik csak összejön, a XX. század vé­ge felé? —jisz— BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. © Munkatársak: J. Szabó íréin é3 Pachner Edit. & Fogadónap minden hét- fő'n 14—17 órái? a szerkesz­tőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. 6. Pf.: 311. ír. SZ.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-4067.

Next

/
Thumbnails
Contents