Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-11 / 213. szám

I. ÉVFOLYAM, 124. SZ AM 1991. SZEPTEMBER 11., SZERDA D A BAS I Nem árt, ha érti MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON A Dabasi Nyomdában Cölöpök, két kiadásban Nem kevés előítélettel Indulunk nyomdalátogatásra. Hiszen mást sem hallani: haldoklik a honi könyvpiac, betuccsolt a könyvkereskedelem, nincs papír és nin- esen olvasó — s amúgy te megfizethetetlenek a hazai kiadványok. se hallani: mindenki köny­vek forgalomba hozatalá­ból kíván meggazdagodni. Könyvtárosok panaszol­ják, csökkent az nőtt szó iránti kereslet. Okként mindenki a gazdasági Hely­zetet említi, a tobblet;- munkavaliaiast, s az ezzel járó állandó fáradtságot. A passzivitásra kétféle­képpen lehet reagálni, s másné személyében. Az eddigi felméréseink alap­ján 30—30 érdeklődő van egy-egy szakmára. A szö­vés is, a bőrözés is egy- egy szakma, s a mai világ­ban nem árt, ha minél több dologhoz ért az em­ber. — A Dabasi Nyomda há- rómszázhúsz dolgozójára nem vár még az elbocsátás íékete réme. Csupán né­hány átszervezést és átcso­portosítást fogunk vég­rehajtani — kezdi a be­szélgetést Bundás Ferenc műszaki igazgatóhelyettes. Ofszettechnikával főleg könyveket készítünk, úgy tízmilliót évente. Termé­szetesen van közöttük kö- tött-fűzött, meg persze szolidabb kivitelű ragasz­tott brosúra is. KI FIZET? — A termelésünk értéke évi 500 millió forint körül mozog. Hogy sok ez, vagy kevés'/ Ezt ma igazán ne­héz minősíteni. Csak meg­ítélés kérdése. Azonban exportunk igazán jónak mondható: évi kétmillió dollárért orvosi és gyerek­könyveket, regényeket-, művészeti kiadványokat nyomtatunk. Remek papír­ra és kiváló minőségben. — Ezek szerint nincs okuk panaszra. — Ezt azért nem mon­danám. Mint annyi más cégnek, nekünk is likvidi­tási gondjaink vannak. Ez annyit jelent, rengeteg a kintlévőségünk. A napi gondjaink abból adódnak, hogy képtelenek vagyunk behajtani pénzeinket a ne­künk tartozókon. Ez egy nagy körtánc, amiben min­denki csak lekéri a mási­kat, de fizetni — azt las­san senki sem tud. — Kétségtelenül szegé­nyedik a magyar könyv­piac. Ahogyan mi is, az ol­vasók. De hát önök nyugati megrendelésekre is dolgoz­nak ... — Persze. Az exportért rendesen fizetnek, csak­hogy ők általában 60—90 napos átfutási időkkel dol­goznak. Az ő fizetésük ideér, ezt megkapjuk, erre mindig számíthatunk, igen- ám, de mi lesz. addig? Ezeknek az áthidaló idő­szakoknak nehéz a végét látni... — Mihez kezdenek a hazai adósokkal? Peres­kednek? — Kénytelenek vagyunk, ez azonban kevésbé sike­resen zajlik. Képzelje el, van másfél éve húzódó ügyünk is, az igazság a miénk, de semmi egyéb. — Ez nem kétséges, az azonban már inkább, hogy vaion ezek az új társasá­gok mekkora fizetőképes­séggel rendelkeznek. Ta­pasztalatom szerint anya­giakban sajnos nem dús­kálnak. Mi pedig egyre ke­vésbé vállalhatjuk a bi­zonytalan kimenetelű, ké­tes sikerű kiadványok nyomtatását. HORN IRTA CSAK KOPNAK — Állami dotáció csak érkezik? — Abszolút önállóak va­gyunk, egyáltalán nem ka­punk támogatást. A mű­szaki állományunk, a gé­pek viszont romlanak, ma még nem vészesen, de ál­landóan kopnak, hosszú távon semmiképpen sem mehet így tovább. A kül­kereskedelmi tevékenysé­günk fejlesztésére két kül­kereskedőt vettem föl. fia talok, lelkesek, és segít ne­kik egy sokat tapasztalt nyugdíjasunk is. Ahhoz, hogy megmaradjunk, az exportunkat kell minden­áron fejleszteni, külföldön még van fizetőképes keres let a termékeink iránt. — Nem értem: Magyar- országon soha -nem látott mennyiségű kiadót, ki- sebb-nagyobb vállalkozást találunk napjainkban, Mást — Azért látok sok új, szép könyvet is. — Igen, most készült el például német nyelven, 70 ezer példányban a Nő, mint háziorvos, vagy egy magyar gyerekeknek szánt remekmű, a Móra Kiadó gondozásában Az én vilá­gom című könyv. Borsos áron, 320 forintért lesz kapható, de ha valamit, akkor ezt érdemes meg­vennünk kicsinyeinknek. Szeretnék beszámolni egy szenzációról is. Horn Gyu­la: Cölöpök című köteté­nek német és magyar ki­adása egy időben jelenik majd meg. Azt hiszem, egész Európa figyelmére igényt tarthat. F. I. ez vonatkozik a Könyvtá­rosokra is. Van, aki bele­nyugszik, s van, aki meg­próbálja a több lábon állas elvét érvényre juttatni, ez­zel ellensúlyozva az embe­rek érdektelenségét. Tudo­mányos, oktató, ismeretter­jesztő előadás-sorozato­kat. nyelv-, varró-, főző-, gyors- és gépíró meg egyéb tanfolyamokat szer­veznek, ezzel is próbálják becsalogatni, visszaszoktat­ni az embereket a könyv­tárba. Ilyen próbálkozással találkoztam a bugyiak köz­ségi könyvtárában is, ahol Sajtos Magdolna és Csíki- né Nyúlás Klára szövő és bőrözési szakkört indít ok­tóber 1-jétől. (A dátum feltételes, a pontos időpon­tot piakátolcon és szóróla­pokon fogják a lakosság tudomására hozni.) — Szeretném tisztázni, hogy az ötlet csak rész­ben a miénk — mondja Sajtos Magdolna. — Ere­detileg a művelődési ház ígérte a két szakkör bein dítását, aztán nem tudni, miért, abbamaradt a szer­vezés, az igazgató elállt az ötlettől. Pedig szép szám mai volt érdeklődő mind a két szakkörre. így lép­tünk mi a „képbe”, átvál­laltuk a szervezést, mi több, találtunk egy szpon zort is, aki anyagilag tá mogatja az indulásunkat. Ez a mecénás a pesti Dunasped Kft., melynek elnök-igazgatója Bugyi egyik képviselője. — A Dunaspedtől kapott pénzen szerszámokat, egy szövőszéket és az indulás­hoz szükséges alapanyago­kat vesszük meg. Az okta­tókat is megtaláltuk Tóth Béláné és Mundrusz Ta­Fanni a kedvenc Ezt a gyapjas hölgyeményt úgy hívják, hogy ... Fanni. Fannit Hernádon kaptam lencsevégre, az erdőszélen, jól­lehet nem rá cserkésztem, hanem egy szarvasra. Szarvas nem jött, megjelent viszont Fanni, akiről kiderült, né­mi köze azért neki is van az erdőhöz, ő látja el tejjel a hernádi vadászmester családját. Fanni a világ legolcsóbb tejforrása. Kosztja kikerül az árokpartról, az erdőből, s télen, az ínséges napokban a konyhai hulladékot is szívesen feleszi. Ezért — no meg a tejért — kecskénk nem megtűrt személy, hanem a csa­lád kedvence. Egy biztos: Fanni nem kerül puskavégre, hiába bók­lászik az erdőben, s hacsak egy farkas le nem teríti, a kecskekorhatár legvégét is megéri. Szerencsére Hernádon nincsenek farkasok. Hogyan védjük értékeinket? A közbiztonságról Ma már közhely: rom­lik a közbiztonság. A bűn- cselekmények száma ug­rásszerűen nő, s a tenden­cia megállíthatatlannak tűnik. A Dabasi Rendőr­kapitányság illetékességi területén (Gyáltól Tábor- falváig) az ismertté vált bűncselekmények száma az 1989. évi 1566-ról, 1990-ben 2252-re nőtt. Különösen je­lentős az emelkedés a va­gyon elleni bűncselekmé­nyek vonatkozásában. A növekedés e kategóriánál 64.2 százalékos. Felvetődik a kérdés: van-e és ha igen, ki a fe­lelős a kialakult helyze­tért? Az állampolgárok je­lentős része a rendőrségre mutogat, mondván: azért van, azért kapja a fizeté­sét a rendőr, hogy meg­védje személyemet és ja­vaimat. Ebben alapvető igazság van, de a rendőr­ség létszáma és technikai felszereltsége jelenleg nem teszi lehetővé a fenti igény maradéktalan teljesítését. Értékeink védelme ter­mészetesen nem csak a rendőrség feladata. Mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy ne váljunk bűncselekmények sértett­jeivé. Mit tehetünk tehát ér­tékeink megőrzése érdeké­ben? — ne engedjünk be ide­geneket a lakásunkba, mert a betörők sokszor egy pohár vízért betérve, vagy más mesével jutnak be és mérik fel a terepet; — ha elutazunk, kérjük meg a rokont, szomszédot vagy más ismerőst, hogy távollétünkben ürítse pos­taládánkat és naponta je­lenjen meg lakásunkon; — rövid ideig tartó tá­voliét (csak a boltba szala­dok el) esetén. Is zárjuk be a lakást, illetve a kaput; — tartsunk házörzésre alkalmas, lehetőleg nagy testű kutyát, amely amel­lett, hogy jó barát, védi értékeinket; — bolt, üzlet tulajdono­saként szereltessünk fel riasztóberendezést, megéri a befektetést; — kerékpárunkat, ha va­lahová betérünk, rögzítsük kerékpártárolóhoz, kerítés­hez (ne csak a kereket a vázhoz, segédmotor-kerék­páron, személygépkocsi­ban használjuk a kor­mányzárat (ez utóbbinál nem elegendő, az indító­kulcsnak a kormányzár irányába történő állítása, a kormánykereket addig kell fordítani, amíg a kormány­zár bekattan); — ne hordjunk magunk­nál sok pénzt, ha van is nálunk, azt ne mutogas­suk; — megtakarított pénzün­ket ne otthon tartsuk. A fentieken kívül hasz­nos dolog a faluvédő cso­port munkájának segíté­se, az abban való aktív részvétel a ma én vigyá­zok a te javaidra, holnap te az enyémre elv alap­ján. Afinárcsik András rendőr őrnagy, dabasi rendőrkapitány A két tanfolyam részvé­teli dija igen szerény, Saj­tos Magdolna annyira ter­vezi, amiből kitelik az ok­tatók tiszteletdíja, és a he­lyiség plusz rezsiköltsége. — Bennünket az a hátsó gondolat vezérei, hogy aki a tanfolyamra betér, ha már itt van, a könyvesáll­ványok közé is betéved. És hogy minél több legyen a betévedő, már szervez­zük a következő „csaloga­tót” is, egy komplex an­gol—német nyelvtanfolya­mot — egészíti ki a tájé­koztatót Csikiné. <— gye —) Tizenhatezer kötet a négyezer lakosnak. Tágas, kultu­rált környezet ad otthont a bugyi könyvtárnak (Hancsovszki János felvétele) Négyszáz néző Örkényben Döntetlen a rangadón ÖRKÉNY—C.THAUTYÁN 1-1 (1-0) Örkény, 400 néző. V.: Her­mann. Örkény: Kovács — Bata, Sinkó, Fekete, Deák, Fidler, Szőlőst, Horváth, Sajó, Rigó, Kocsis. Csere. Bretus, Raisz- ki. üjbartyán: Ohóczki — Vá­cit, Tunner Gy., Türmer S., Rutter Schmidt, Cserna, Már­ton, Fajth, Serfel, Kovács, Svébis. Csere: Szabó. Az elmúlt bajnokság 5. helyén végzett Örkény csa­pata a 4. helyezett Üjhar- tyánt fogadta a megyei II. osztály déli csoportjában. A mérkőzés rangadóvá lé­pett elő, mert a bajnok Nagykáta mellett a 2. he­lyezett Maglód is felkerült az I. osztályba. A harma­dik Manor pedig az NB Hi­bán indult. Űjhartyáni támadásokkal kezdődött a mérkőzés, a 4. percben Kovács jó labdát adott, a középcsatár helyén futó Svébisnek, de a csatár egy pillanatot kivárt és a lövésébe két védő is bele­vetődött. Az első negyed­óra után fokozatosan fel­jött a hazai csapat, a 16. percben Fidler 8 méteres fejese a kapu mellé szállt. A 18. percben szabadrúgás­hoz jutott a hazai csapat, Sajó 18 méteres csavart lö­vése a kapu előtt úgy pat­tant, hogy a vendégek ka­pusa már csak a kapuba tudta ütni, 1-0. Közvetle­nül a gól után szép ven­dégtámadás bontakozott ki a jobb oldalon: Fajth lab­dájával Kovács a középen kitörő Mártont szöktette, aki gólhelyzetben a kapus­ba lőtt. A hátralevő időben Szőlősi, majd Horváth lö­vését védte bravúrral az új hártyán! kapus. A második félidőt szinte végigtámadták a vendégek, míg a hazaiak az eredmény tartására törekedtek. Ko­vács és Szabó gólhelyzete­ket hagyott ki a ven (légiek­nél. A befejezés előtt 4 perccel szabadrúgáshoz ju­tott a sokat támadó újhar- tyáni csapat, a 30 méteres szabadrúgást Tunner György laposan, nagy erővel a jobb alsó sarokba lőtte. Az erős lövés a kapusról a kapu kö­zepébe vágódott. 1-1, ami egyben a végeredmény is. Jó: Fekete, Fidler, Szőlő­si, Horváth, illetve Tunner Gy. (a mezőny legjobbja), Fajth, Kovács, Márton. Tunner Pál Körzeti labdarúgás A Táborfalva sikere Alsónémcdi—Kakucs II 1-2 (0-0) Alsónémedi, 50 néző. V.: Sárközi J. (Orgonán L). Az erős szélben lejátszott mérkőzés első félidejében a hazaiaknak több nagy gól­helyzetük volt, de sorra ki­hagyták. Gól: Jobbágy S., ill. La­katos (2). Tatárszentgyörgy—Felső- pakony 1-5 (1-3) Tatárszentgyörgy, 150 né­ző. V.: Kotán S. (Üjvári J.). A hazai csapat végig- vergődte a mérkőzést, amit a felsőpakonyi csapat irá­nyított. Gól: Kálvin (2), Seres, Beláz, Mózsik, ill. öngól. Öcsa—Gyál 2-1 (0-1) Ócsa, 100 néző. V.: Zelen J. (Varga I., Sárközi J.). A második játékrészben az ócsai csapat két 11-es góllal megfordított a mér­kőzést. Gól: Sziráki (kettőt 1 l-es- ből), ill. Csiklya. Táborfalva—Dabas SE 2-1 (2-1) Táborfalva, 150 néző. V.: Mészáros (Lukácsik, Orgo­nán). Igazi rangadóhoz illő mérkőzés. A dabasi csapat a 19. percben Gomola 18 méteres lapos lövésével szerzett vezetést. A játék élvezetes, hullámró lett, változó kapu előtti helyze­tekkel. A hazaiak a 37. és 44. percben két távoli lö­véssel fordítottak. A má­sodik félidőben inkább küzdelmes lett a mérkőzés. Gól: Radios (2), ill. Go­mola. — Orgován — DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Fekete Ildikó. • Fogadónap minden hétfőn 11-től 1? óráig a szerkesztőségiben. Cí­münk: Bp. VIII. kér.. Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 1446. Telefon : 138-2399/SS.’,

Next

/
Thumbnails
Contents