Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-07 / 184. szám

I. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 7., SZERDA D U NAJÁJ ENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZ1G El MIKLÓS DUNAKESZI FŐT 0 GÖD RÁCKEVE • SZIGETSZENT. Magyarország számunkra megbízható A Hantarex ügyel a jó hírére Sajnálhatom, hogry nem beszélem Petrarca dallamos, gyönyörű nyelvét. Különben tolmács nélkül bolyonghat­nék a szépséges Itália földjén. Vagy például elolvashat­nám a Hantarex Hungária Kft. levelét, melyben Lucia­no Mattiolo úr, ügyvezető igazgató. A hadiüzem első békeéve című kétrészes írásunkra reagál. Bödi József vezérigazga­tó eredeti szöveggel küldte át azt a Mechanikai Labo­ratórium budapesti köz­pontjából, ahol inkább kel­lene hiteles fordítónak dolgoznia, mint nálunk. Hisz ők építenek ki inten­zív üzleti kapcsolatokat. Még szerencse, hogy Mat­tiolo úrnak Budapesten is kellett tárgyalnia. Így volt mód rá, hogy tolmács se­gítségével beszélgessünk, s megismerhessem a levél tartalmát. Tapasztalhattuk, hogy egy igazi nagyvállalat, mint amilyen a világ szá­mos országában kereske­delmi kirendeltségeket fenntartó Hantarex, milyen kínosan ügyel a hírnevére. Cikkünkben csak néhány : mondat erejéig hozta szó- I ba Joósné dr. Frey Mária, hogy nem tartja jónak vál­lalata velük kötött szerző­dését, máris fontosnak tar­tották a téves állítás kor­rigálását. Eszerint: „Az önök által VII. 30., 31-i cikkekre vá­laszolunk. Társaságunkat olyan ügyekbe keverik, melyhez semmi köze sincs. A Hantarex és a Mech. La­bor. megállapodása szerint pécsi székhellyel, Hantarex Hungária Ipari Kft. néven jött létre. A részvételi ará­nyok: hetven százalék Hantarex, harminc száza­lék Mech. Labor. A ma­gyar cég harminc százalé­ka egy gyárból és egy te- ríiletleválasztásból adódik. Az értékelést nemzetközi társaság végezte el, az Ál­lami Vagyonügynökség hagyta jóvá. A Mech. La­bor. részvételi aránya mel­lett megtartja saját földtu­lajdonát is. A Hantarex ér­tékaránya gépekből, tech nikai berendezésekből te vődik össze. Mindabból, ami az új termékek létre­hozásához szükséges.” A levélben kifejtik, hogy a cég azért határozta el ezt az üzleti kapcsolatot, mert vezetői hisznek Magyaror­szágban, úgymond, poten­ciális munkaerejében, a keleti országok új piacá­ban. Társaságuk máris több magyar vállalatnak adott munkát. Köztük a Mech. Labor dunakeszi üzemének is. Pécsett szep­temberben kezdődhet a termelés, közel száz mun­kással, az esztendő végére pedig kétszázan dolgozhat­nak az új gyárban. Video- információ, komputer és monitorok gyártása a vár­DUNATÁJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. R Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. S. Pf.: 314. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-1667. ható profil a levél szerint. Invitálnak bennünket Pécs városába, mert semmi sem titok. Még az sem, amit már a beszélgetés kereté­ben tudunk meg. Az ott dolgozók fizetését máris megemelték húsz százalék­kal. A déli város ugyancsak messze esik megyénk ha­táraitól. Ám, ha nem is utazunk, a találkozás jó al­kalmat kínál egy külföldi tőkét hozó cég vezetőjével való ismerkedésre. Mattiolo úr számadatok­kal bizonyítja be az üzlet magyar előnyeit, miközben a saját indítékaik felől is érdeklődünk. Lesz-e és hol lesz piacuk a Pécsett úgy készülő elektronikus berendezéseknek, ipari mo­nitoroknak, hogy azokhoz a vállalat más üzemeiből is szállítanak alkatrészeket. Nos, a magyar elektro­nikai iparra élénkítő ha­tást gyakorló vállalkozás előkészítői a hazai vevőkre is számítanak. — A pécsi termékek je­lentős része Firenzébe ke­rül, onnan az egész világra — mondja direktor. Űj piacnak tekinti Len- gyelofszágot, Csehszlová­kiát, a Szovjetuniót, Romá­niát. Magyarország föld­rajzi fekvése kétségtelenül kedvező ezek megszerzésé­hez és megtartásához. Az örök magyar kérdést és dilemmát azért meg­kockáztatom : — Miért éri meg befek­tetni, beruházni egy kül­földi vállalkozónak? — Mi bízunk Magyaror­szágban, a keleti országok új politikájában. Fontosak a lehetséges új piacok. Ma­gyarországon jó és meg­bízható feltételeket terem­tettek a külföldi vállalko­zásokhoz, itt a legstabilabb a politikai helyzet. Olasz­országhoz közel van. A ju­goszláviai harcok után há­romórás autóúton ideérhe­tünk. Tudjuk, hogy terve­zik a jó autópálya kiépíté­sét. Jól megközelíthetők innét a számításba jöhető keleti országok — fejezi be a racionális.érvek sorát Mattiolo úr, majd így foly­tatja: — Van egy különleges érzés az olaszok és a ma­gyarok között. Ez is ösz­tönzi a szépen fejlődő kap­csolatokat. Kiderül: a határozott és udvarias vezető már több magyar—olasz gazdasági hidat épített fel. öt évvel ezelőtt például Székesfe­hérváron. Kikapcsoljuk a magnetofont, és a kölcsö­nös szimpátia történelmi gyökereiről beszélgetünk. Kovács T. István A minőségből akar megélni Bolt világbanki Sok jelzői lehetne ra­gasztani azokra, akik nap­jainkban kereskedelmi vál­lalkozásokba fognak. Pél­dául, hogy bátrak, alkal- mazkodók, merészek, gyor­sak. Hiszen általában na­gyon hamar megnyílnak a kis boltocskák a lakótelepi garázsokban, az egy nap alatt felállított faházak­ban. Néhány Dexion polc- rendszer, egy pozdorjából összeütött pult, némi tapé­ta, festék, sok zászló és kész az éjjel-nappal nyit­va tartó élelmiszerbolt, diszkont, vagy borozó. A mai vállalkozókra ra­gasztható jelzők között rit­kán van ott az igényes szó. Sokan úgy gondolják, hogy a mai világban, amikor a mindennapos vásárlók dön­tő többsége filléres gon­dokkal küzd, nincs helye az igényes kereskedelemnek. Sem az üzletkialakításban, sem az árukészletben. Ezért lepődik meg különösen az ember, ha olyan vállalko­zóval találkozik, aki mind a külcsín, mind a belbecs dolgában az igényességre törekszik. Szigetszentmiklós-szerte szórólapok hirdetik, hogy a mintalakótelepen, a gimná­zium szomszédságában megnyílt az ország első húsdelikátüzlete. Ahol sö­röző működik és osztrák művirágot is árusítanak. Ahogy sejtettem, a Bő­ségszaru —' így hirdetik a céget a szórólapokon — két garázshelyiségben működik a ma még bevakolatlan emeletes ház földszintjén. Az utca építési terület, ho­mokbuckák között szlalo- mozik itt autós és kerékpá­ros. Talán ezért is éri a be­lépőt olyan váratlanul a látvány az üzletben, amely belsőépítészeti bravúr. A légkondicionált néhány négyzetméternyi alapterü­letű söröző egyik fala végig tükör, s ez az ötlet optikai­lag megnagyobbítja, izgal­massá teszi a teret. Persze megsokszorozza a mindenütt elhelyezett művirágkom­pozíciókat is. A kis söröző öt-hat lépés csupán, utána eltolható üvegfal mögött egy más világ, a hentesüz­let található. Ám amitől más ez, mint egy hagyomá­nyos húsbolt, az éppen a hiányérzet. Itt nem lógnak kétes frissességű sertés­combok, oldalastáblák kampókról, nem vértől ma- szatos köpenyben dolgozik a hentes-és nem terjeng a levegőben a más hússzé­kekben — különösen nyá­ron — érezhető jellegzetes szag. A különféle sertés- és marhahúsokat a hűtőpult rejti, és egy üvegajtajú hű­tőszekrény, ahol előre el­készített húsköltemények várják az ínyenceket. Kü­lönleges receptúra alapján összeállított töltött daga­dok, göngyölt karajok, pác­lében napokig érlelt bél­színszeletek, szalonnával, fűszerekkel ízesített bras­sói apróhús, található itt. Virágot a szigethalmi apparátusnak Olyan szép, mint egy álom 8 Amikor a szigethalmi fa­lugyűlésre szóló meghívót kézhez kaptam, azonnal a jó másfél évvel ezelőtti, igen viharos előző fórum jutott az eszembe. Akkor gázhá­lózat-építés előtt állt a falu, a tanácselnök, Né­meth. Gábor felvázglta, mi­lyen ütemezésben készül majd el a vezetékrendszer. Ezután kiállt a vb-titkár, és közölte a döbbent hallgató­sággal, hogy a beruházás gazdaságilag teljességgel megalapozatlan, a tanács fedezetlen gázépítésbe kezd, az emberek pénzén kell majd megépíteni azt a szakaszt, amiért a Pest Vi­déki Gépgyárnak kellene fizetnie. GÁZ UTÁN VÍZ A hétfő esti falugyűlésen Németh Gábor polgármes­ter azt jelentette a sziget­halmiaknak, hogy néhány kisebb utca kivételével el- készült a faluban a gázve­zeték. A Pest Vidéki Gép­gyár a tervezettnél is töb­bet fizetett. Negyvenhárom kilométernyi cső van a földben, 2425 család fűt, főz e kényelmes energiával. Sőt a végszámla elkészí­tése után, úgy tűnik, némi pénzmaradvány is kimutat­ható majd. S ezt a falu vasúton túli részeinek ve­zetéképítésére fordítják. Azon az előző falugyűlé­sen azzal vádolta ellenzéke a tanácselnök Németh Gá­bort, hogy presztízsberuhá­zásba kezdett a gázzal. Azért, hogy mindenképpen produkáljon valamilyen látványos fejlesztést a te­lepülésen. Ám az egészsé­ges ivóvíz Szigethalmon ak­kor még vágyálomnak tűnt, s ezért kezdtek a gázba. Nos, a hétfői falugyűlésen Németh Gábor polgármes­ter arról beszélt, hogy el­hárult a legnagyobb aka­dály a vízvezeték-építés elől. A Fővárosi Vízművek hosszas egyezkedés, alku­dozás nyomár lemondott a 90 millió forintos követe­léséről — ennyit kért Szi­gethalomtól vízkontingens­megváltás címén —, s meg­állapodtak: bár a település vízigényét egyetlen csápos kút is kielégítené, Sziget­halom két ilyen megépíté­sét finanszírozza. Ez 90 millió helyett csak mintegy húszmillió forint kiadást jelent. Így az egészséges ivóvíz családonként 47 ezer forintba kerül majd, amit azonban tíz év alatt, havi 400 forintos részletekben lehet törleszteni. AKAR KÉT TELEFONT? Ha megalakul az ivóvíz­társulat, akkor másfél év alatt Szigethalom vala­mennyi utcájába, minden házba eljuthat az egészsé­ges ivóvíz. Az igazi szenzációt a fa­lugyűlésen a telefonhálózat­fejlesztés távlatai jelentet­ték. Figyeltem a Marlyn-te- lepi iskola aulájában az emberek arcát, amikor az önkormányzat fejlesztési bizottságának elnöke beje­lentette: alig másfél éven belül Szigethalom vala­mennyi otthonában megszó­lalhat a telefon. Mindenki annyi vonalat igényelhet egy címre, ahányat akar — állomásonként 15 ezer fo­rintért. Ráadásul ez a pénz nem önerős hozzájárulás, hanem részvény, értékpa­pír, s aki ilyet vásárol, az az adóalapjából a befekte­tést leírhatja. S amikor már megvan a telefonja, a rész­vényt akár piacra is dob­hatja. A Műszertechnika, amely a svéd Ericson cég­gel nyert a Magyar Táv­közlési Vállalat rendszer- választó tenderén, olyan telefonvonalat ígér a szi­gethalmiaknak, amely egy­ben biztosítja a műholdas tévéadások vételét és va­gyonvédelmi szolgáltatáso­kat is képes nyújtani. Erre mondják, olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Nem is igen értették a szi­gethalmiak a dolgot, ho­gyan kerülhet az nekik most majdnem ingyenbe, ami eddig elérhetetlen volt, s amiért még Budapesten is százezreket fizetnek egyesek. Talán ha majd szeptember elején az önkor­mányzat felméri az igénye­ket, kezdik elhinni, hogy lesz ebből telefon. Mert hétfőn még kérdezni sem nagyon tudtak a dologról. Illetve csak úgy, ahogy azt telefonügyben megszok­tuk. Hány megrendelt vonal esetén valósulhat meg a rendszer? A belső te­lepülésrészek vagy az al­vég jut előbb telefonhoz? S ugyancsak elcsodálkoztak a válaszokon, hogy akár egy jelentkező esetén is meg­valósulhat a dolog, s hogy az egész településen egy­szerre szólalhatnak meg a telefonok, amint elkészült a hálózat és az új központ. VÁLTOZNAK AZ IDŐK Sokszor eszembe jutott a másfél év előtti szigethalmi falugyűlés. Akkor még a körön kívülről támadták a tanácselnököt az ellenzé­kiek. Ma már többükkel együtt ülnek az önkormány­zatban, elméletileg az asz­talnak ugyanazon az olda­lán. S bizony, amiért akkor ők a tanácselnök Németh Gábort szapulták, például, hogy nem informálja a la­kosságot, azt most az ön- kormányzati tagok orra alá dörgölték mások. Változ­nak az idők. Ez egyébként egy kedves intermezzóból is kiderült. Egy állampolgár gyönyörű szegfűcsokrot küldött a fa­lugyűlés előadói asztalára. Így mondott köszönetét a polgármesteri hivatal dol­gozóinak lelkiismeretes munkájukért. Azt hiszem, hasonló gesztusra azelőtt nemigen akadt példa. Móza Katalin is, miként ötlötte ki a sö- röző-húsbolt párosítást, megspékelve a művirág­gal. Nos, a válasz Baricsa Sándor múltjábah keresen­dő, aki mesterszakács — tehát a húsok nagy isme­rője, a különleges receptú- rák kitalálója —, de évekig vezette a Fészek művész­klub éjszakai bárját. Tud­ta tehát, mit akar. Egy igé­nyes, ugyanakkor elfogad­ható árakkal dolgozó sörö­zőt képzelt el, amely talál­kozó-, tárgyalóhelye lehetne a környéken élők egy cso­portjának, ahol igényes ze­nét lehet hallgatni, esetleg neves színészekkel talál­kozni. Az Ötlet újszerűségét méltányolta a Pest Megyei OTP, ahová benyújtotta pályázatát a világbanki kölcsönre. Megkapta a pénzt, ugyan jóval később, mint remélte, s ez a kése­delem kis híján meghiúsí­totta a vállalkozást. Jelzá­loggal terhelték az autóját, elment minden pénzük, be­leértve a feleség újrakez­dési kölcsönét is. Ilyen pró­zai apropóból került a mű­virág a söröző-húsboltba. Délután van, de Baricsa Sándor mesterszakácsot, az üzlet tulajdonosát jövete­lünk zavarja ki az ágyból. A sörözőben éjjel kettőig állt a pult mögött, hajnal­ban már a húsnagykereket járta, délután szinte beszé­dült az ágyba, hogy az esti hatórai nyitásra ismét ké­pes legyen beállni a pult mögé. Nyilván sokan meg­kérdezték már tőle. előttem A Csokonai utcai üzlet is bekapcsolódik a tíznapos sertéshúsár-leszállítás­ba. Nyilván a bolt nagy próbatétele lesz ez az idő­szak, hogy képes-e tartani a színvonalat akkor is, ha a jelenleginél sokkal na­gyobb lesz a forgalom. Óhatatlanul adódik a kér­dés: miért a mindenekfe- letti minőségre épít, egy olyan helyen, mint ez, a még épülő, de teljesen ellá­tatlan terület, s egy olyan időszakban, amikor filléres gondokkal küzdenek az emberek, sokuknak már semmilyen húsra nem te­lik, nemhogy kínai fűsze­rekkel bolondított bélszín­csodákra? — Sokan megkérdezték ezt tőlem, például, hogy miért nem engedem be napközben a környéken dolgozó építőket egy-egy korsó sörre, féldecire? Amikor pedig abból jól profitálnék. Nos, úgy gon­dolom, hogy rövid távú előnyökért nem lenne érde­mes tönkretenni mindazt, amit elképzeltem. Nem hi­szem, hogy a háziasszonyok bejönnének hozzám még egyszer a húsboltba, ha megjegyzéseket tevő, söröz- gető melósok sorfala előtt kellene elhaladniuk. Tu­dom, hogy ma is van egy olyan réteg, amelyik meg tudja fizetni a minőséget, ami ráadásul, ha kiszá­molja, otthon elkészítve, a fűszereket külön megvásá­rolva- sem kerülne keve­sebbe. És olyanok is van­nak, akik inkább keveseb­bet vesznek, de minőségi, különleges árut keresnek. Mondok egy példát, a fel­vágottakat egy Ausztriába is szállító zalaegerszegi hentesméstertől veszem. Meghirdettem, szállított, megkedvelték a vevők. De a kánikulai melegben nem vállalta a hosszú fuvart, mert féltette az áru minő­ségét. Miközben beszélgetünk, Attila, a hentessegéd min­den betérő háziasszonynak ugyanúgy végigmutatja a kínálatot, mint nekünk, el­készítési recepteket ajánl. Látszik, élvezi a feladatot, az érdekes munkát. Fiatal ember, aki az iskolából ki­kerülve, egy pesti ABC-ben kezdte a szakmát, ahol újabb „kereskedői” forté­lyokat volt módjában meg­tanulni. Például, hogy mi­ként kell a zsírosát ügye­sen begyűrni a csomagolt hús alá. Másra vágyott, mi­nőségi munkára. Szerencsé­je volt, hogy rátalált Bari­csa Sándor boltjára. M. K.

Next

/
Thumbnails
Contents