Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-05 / 182. szám
VÁCI XXXV. ÉVFOLYAM, 182. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 5., HÉTFŐ Megalázottan, szenvedések között Mi volt az a Limbus? Jegyzet Zsemle? A zsemlének, amit a napokban az orrom alá dugott egy kedves látogató, a kerekségével semmi baj nem volt. Sőt, a zsebben való elhelyezése sem okozhatott nehézséget. Ha egy kicsit erőltetem, talán a mellényzsebemben is elfért volna. Kedves kis darab volt. Engem gye rekkorom madzagon húzható autójának fakerekére emlékeztetett ... Sajnos látogatóm elejét vette mindenféle nosztalgiázásnak. Felháborodva közölte, hogy miután feleségétől nem kapott választ arra, hogy mi az, amit a kezében tart, amit Deákváron két ío rint ötven fillérért árulnak, a polgármesteri hivatalba ment. Ott ugyan feltehetően közölték vele, hogy ez valószínűleg egyszerű zsemle, de körülbelül ennyi volt ösz- szesen, amit mondani tudtak. Látogatóm a tudtomra adta: nem hagyja annyiban a dolgot. Mert az megengedhetetlen, hogy egy gyakorlatilag még ma is monopolhelyzetben lévő üzem ilyen áruval lássa el a várost. Ha itt nincs olyan szerv, amelyik az orrukra koppin- tana, akkor ő majd keres egyet a fővárosban. Ennél jobb ötletet valószínűleg a polgármesteri hivatal sem adhatott (vagy adhatott volna), hiszen a városházának semmilyen felügyeleti jogköre sincs. (Illetve, mint megtudtuk, egy van: törvényességi felügyeletet gyakorol a lakásszövetkezet működése felett.) Csak remélni tudom, hogy látogatóm azóta már megtalálta a Pest Megyei Kereskedelmi és Piacfelügyelőséget. Ugyanis arra már nem volt időm, hogy ezt javasoljam neki. Amikor a piaci versenyről kezdtem beszélni — megemlítve, hogy a rossz és drága termékeket gyártók előbb-utóbb kiszorulnak —, végigmért, és faképnél hagyott. Ha meggondolom, tökéletesen igaza is volt... — nos. Hol van az a régi kasza? Nem lírai e kérdés és nem Dózsa György inspirálta. Valóságos, mert máig sajnálom azt a Róka védjegyű kaszámat. Ezt most, az aratás vége felé időszerű kérdezni. Amikor ügy beszélnek illetékesek és hozzá nem ér- tőek e nagy munkáról, mint csak gazdasági eseményről. Sosem tapasztalták saját bőrükön az aratási misztérium keserűségét, rabszolgamunkáját és gyönyörűségét. Nem csur- gott szemükbe könny és izzadság, nem tudják, hogy egyáltalán nem nótáztunk aratás közben. Akkor sem, amikor már magyar gyártmányú és kezdetleges technikai lehetőségű kombájnok járták a földeket. Nos, keresem régi kaszámat, azt a hetvenötös méretűt. Micsoda számítás birtokában voltak eleink, akik az ember magasságát várható lépésére mérték, és ehhez alakították a kasza hosz- szát! Valamiféle irodalmi lapban kellene érzelmekről beszélni, itt adatokra van szükség. Lássuk: a mi családunk földje a környék legjobb gabonatermő részéhez tartozott 24 aranykorona értékével, de humuszban gazdagon is csak 8 mázsát adott holdanként. Később, már az ötvenes évek termelőszövetkezeteiben sem volt a termés 10 mázsánál több. Ez lett a váci földek átlaga, a mai hektár mértékegységben 1,8 tonna.., Az 1983-ban megjelent Vác története című munkában a mezőgazdaság fejezetét kidolgozó szerző szerény volt és szándékos ferdítései mellett nem közölt adatokat, melyek a nagyüzemi mezőgazdaság kiemelkedését bizonyítanák. A váci földeken nem találunk erre Igazolást, csupán a régi járásban, a „vonzáskörzetben”. Nevezetesen, a kisnémedi határban, vagy Sződön vannak a bizonyítás helyei. 1987- es adataim szerint országosan is kiemelkedő helyei voltak ezek a gazdaságok — váci mértékben biztosan! —, mert a 6,5— 7,5 tonnás hektáronkénti átlagtermés megszokott lett, nem volt szenzáció... A mai gabonaháborű mögött számtalan valótlanság és be nem vallott szándék húzódik. Szerintem az egyik: lehetetlenné tenni a termelőszövetkezeteket! De ki tagadná e szervezet változtatásának kényszerét? Ki tagadná, hogy tulajdonossá kell tenni a leszármazottakat, vagy a még ott dolgozókat? De csak egy jobb reményében! Nem hűs-, tej- és gabonacsatát kell szervezni! A régi hazugságot nem pótolja a mai valóság ... Régi kaszámat ne adjuk vissza, csak a kaszanyélhez tapadó tisztességet. A kenyér szeretetét, s annak olyan becsületét, ami régi valóság volt. Illett megcsókolni a karéjt, ha ügyetlen kézzel leejtettük... Csankó Lajos Mit, hol, mikor? Túra, tárlat, térzene Augusztus 5., hétfő: 18 órakor, a Madách-galé- riában, a Váci nyár ’91 program keretében dr. FaluiI Zoltán zenetörténész, az MTA Zenetudományi Intézetének igazgatója megnyitja A hegedűk csodálatos világa című kiállítást. Augusztus 6., kedd: A Váci Pedagógusklub 35 fős csoportja augusztus 12-ig Gyomaendrődön üdül. Augusztus 7., szerda: Fúrnia Wakabatjashi grafikusművész kiállítása Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban és Verőcén, a művelődési házban. Augusztus 9., péntek: 9-től 13 óráig fogadóóra a városházán, az országgyűlési képviselő irodájában. Augusztus 10., szombat: Tűrajavaslatunk: Váctól 25 kilométerre található Zebegény. A Szőnyi-emlékmúzeumban az állandó jellegű tárlat mellett Tar László festőművész kiállítása. Egyéb helyi érdekesség: a Kós Károly tervezte katolikus templom, a szlovák parasztházak és a kálvária kápolna. Augusztus 11., vasárnap: 19 órakor a Váci Fúvószenekar muzsikál a duna- parti zenepavilonnál Vezényel: Ábrahám Balázs. Műsorukon klasszikus és modern, fűvószenére frt alkotások szerepelnek. . Dunagyüngye filmszínház (Dr. Csányi László krt. 53.) : augusztus 5-én, hétfőn este fél 7 és fél 9 órakor a Talpig zűrben című amerikai vígjátékot vetítik. Rendezte: Dennis Dugan. Főszereplők: John Ritter és Jack Warden. — Témája: A külvárosi házaspár örökbe fogadja a látszólag bájos és aranyos gyereket, ám mit sem tud arról, hogy a hétéves Kölyök már harmincszor került vissza a Burtus árvnházba, mert nagyon nehéz vele együtt élni... Kertmozi: augusztus 5-én, hétfőn este 9 órakor a Top Gun című amerikai kalandfilmet vetítik. Főszereplők : Tom Cruise és Kelly _McGülis. Vb után, olimpia előtt Csúcsú a csúcson Aranyos gyerek Bártfai Krisztián. Ezt eddig leginkább csak a családtagok mondták, ma már ország-világ is. Kétszeresen is aranyos... A július utolsó hétvégéjén Ausztriában megrendezett ifjúsági kajak-kenu vb-ről két aranyéremmel tért haza. A nagy sikerre már aludt néhányat. Ma már elhiszi, hogy azok a csillogó érmek az övéi, és ha rájuk néz, már nem is tűnik olyan nehéznek öt év kemény, fegyelmezett munkája. Csúcsúmért ez a beceneve — nem kímélte magát. Mindegy volt, hogy esett vagy fújt, netán sérüléssel kínlódott — sohasem adta fel. A hétvége történetét elevenítsük fel együtt, magával a főszereplővel. — A vb előtt elmond- tad vágyaidat. Jól mérted fel magad, bár az egyesben lehettél volna jobb is! — Így igaz, az első négy közé vártam magam. Az elődöntőt eltaktikáztam, így reményfutamozni kellett. De ennél nagyobb baj volt, hogy erős szembeszél fújt, ami nekem nem jó! így csak pontszerző tudtam lenni. — Ezután volt az ötszázas páros. Mit éreztél? — Ebben a számban bíztam legjobban. Duna- varsányban Vékási Bálinttal rengeteget gyakoroltuk a rajtot. Meglett az eredménye. Elsőként jöttünk el a rajtból, és ezt tartani is tudtuk. — Az ezerméteres döntő előtt bizonyára nagy volt az izgalom ... — Én minden szám előtt nagyon izgultam. Bálint biztatott. Azt mondta, érzi, hogy ezt is megnyerjük. Kétszázötven méterrel a cél előtt még csak negyedikek voltunk. A taktikánk az volt, hogy ne szakadjunk le, és a végén mindent bele. Ez most bevált. — Milyen volt a hangulat a magyar táborban? — A döntők alatt csodálatos volt a biztatás.. Másoknak is szurkoltak, de mi mégis kihallottuk a sokféle nyelv közül a „hajrá magyarok”, a „jók vagytok, fiúk” buzdítást. — Milyen volt a szervezés? — Nem csaptak nagy hűhót, de precíz volt. — Bánkúti Judit hogy viselte a tartalék szerepét? — Sportszerűen. Lelkesen buzdított. A következő vb-n ő lehet a magyar csapat első számú embere. — Terveid? — Itt az országos bajnokság. Indulok, de nem tudom, mire leszek képes. A vb és a felkészülés sokat kivett, ezért a héten könnyebb edzéseket végeztem. A távoli tervem természetesen az olimpia. Az atlantaira van esélyem kijutni. Bűcsűzás előtt Krisztián azt kérte, írjuk meg, hogy az öregnek (Babella László) és Csókának (Cserhák Károly) köszöni a felkészítést. Természetesen köszönet illeti a szülőket is, áldozatvállalásukért, a sporttársakat, akikkel itthon k'llett megmérkőzni, és a szakosztályt támogatókat is. Ne feledjük, tavasszal még kérdéses volt, fennmarad-e az egyesület! A Kötöttárugyár jóvoltából és sok-sok ember segítségével nemcsak fennmaradt, hanem „be is aranyozta” Vác városát. Simák Attila VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. IS. • A szerkesztőség vezetője: Borgó János. • Munkatársak: Dudás Zoltán és -Halász Erzsébet. 6 Postacím: Vác, Pf. 33. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztösegben naponta délelőtt 9-töl 11-ig, valamint a váci hirdetöirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden déhitán H-tol 11 óráig. Ilyen lett volna az „új Limbus”, a Pestterv 1987-es terve szerint.. rűen a latin határterületet jelenti, a második értelmezés régi vallási maradvány: eszerint a Limbus a pokol tornáca, ahol az el nem kárhozottak, de a meny- országra méltónak nem tartott lelkek tartózkodnak. Tehát e városrészre így ragadt rá végérvényesen a Limbus név, na már most kinek-kinek a dolga, melyiket fogadja el. Én, a régi eseményeket megszenvedők utódja, büszke vagyok őseimre, akik nem voltak ugyan gazdagok, de kiraboltan, megalá- zottan, szenvedések közepette is meg tudták alkotói új otthonukat, megőrizték becsületüket, magyarságukat, hitüket. Rövidén: nekem ezt jelenti Limbus. Egyiid Lajos lása, annál is inkább, mert a földterületek — Spinyér, Grónár, Zsobrák, Gombás — nagyrészt bérelt püspökföldesúri szőlős terület volt. Így azután csak a Duna menti helyek jöhettek szóba. És szomorú volt az, hogy a szegényebbeknek, az esetek többségében, nem sikerült ez. A király engedélyezte a protestánsok szabad vallásgyakorlását, és az ehhez elengedhetetlenül szükséges épületek — iskola, templom — felépítését; a püspöki hatalom viszont nem engedte, hogy reformátusok templomukat Kis- vác főútjára építsék. Mondván, a katolikus vallás szégyene volna az, ha a már szépen kiépült utcán, amelyen igen sokan közlekednek Vác városa felé, elsőnek egy református templomot látnának... Ha most újra elővesszük a Limbus-problémát, akkor látnunk kell azt is, hogy a protestánsok áttele- pülésekor, az új területek jobbik részét, a jobbmódú gazdák foglalták el, míg a szegényebbeknek csak a kevésbé jó hely jutott. így történt, hogy a szegényebb réteg a mostani Zátony utca és a patakon túli részen telepedett le. Közéjük kerültek azután a szegkovács, a teknővájó, valamint a kupeckedő cigányok családjai. Érdekes, hogy ez így volt annak ellenére, hogy valamennyi cigány család katolikusnak vallotta magát. A protestánsok temetője a mai Rózsaköz és a Zátony utca között volt. Annak megtelése után, új temetőt nyitottak, az ótemető helye pedig lassan beépült, a mai Sándor utca, valamint a volt temető között lévő libalegelő is felparcellázásra került. Tehát a mai Sándor utcából a patakon túli terület széléig kapta a Limbus elnevezést. Sokan még ma is pejoratívnak tartják a Limbus nevet. Nincs igazuk. Ha utánanéznek, megtudják, hogy e névnek kettős értelmezése van, az e^ső egyszeA napokban érdeklődéssel olvastam Csankó Lajos fejtegetését, „Mi volta Limbus?” címmel; nekem most az az érzésem, hogy „öreg barátja” vagy nem sokáig lakott itt, vagy egyáltalán nem érdekelte őt, hogy ott élt elődei milyen embert próbáló, testet-lel- ket gyötrő korszakot éltek meg, mialatt Vác városának e területére ráragasztották a limbus jelzőt. Kezdem ott, hogy Kolo- nics Zsigmond katolikus püspök, a kurucokként ellenálló reformátusoltat 1712-ben Vác városából kitiltotta. (A feljegyzések szerint, örök időkre.) E kitiltott családok 1709-ben már megélték a gyadai réten — mely a Naszály túlsó felén volt — az üldözöttek sorsát, most pedig a város szívéből űzte ki őket a kegyetlen kitiltás, hiszen ingatlanaikat, ingóságaikat ott kellett hagyni. Szerencséjükre a (későbbi, Kőkapun kívüli) terület akkor még Nógrád megyéhez tartozott, annak urai elnézőbbek voltak, és nem akadályozták a protestánsok ottani letelepedését. Csakhogy nehéz volt az új földterületek megvásár
