Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-31 / 204. szám

MOblOR| k~?vMu XXXIII. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 31., SZOMBAT Egyre fogynak A völgy beliek Hét ágra süt a nap. A dé­li órák csendje, nyugalma telepedik a talán negyven házat számláló, dombok között megbúvó kicsinyke településre, Felsőfarkasd- ra... Parányi vegyesbolt, vevő alig: — ... no, megyek, sok a dolgom... Itt a jószágete­tés ideje, délután savanyú- ságnakvalót teszek még el — így egy asszony, s már indulna is, de kérésemre •marad-még-kicsit. — Tudnék én sokat me­sélni ... Itt születtem, ma is itt élek Farkasdon. Har­minc évig Pestre járó vol­tam. Ha esett, ha fújt, men­ni kellett, három műszak­ban. Gyalog tettem meg a hosszú földutat a mendei vasútállomásig, onnan vo­natra szállva Pestig — munka után ismét haza. Négy gyermeket neveltem egyedül. — A nevét megtudhatom? — Csak azt ne kérdezze! Mit szólnak az ismerősök, miféle híres ember lettem én, hogy rólam írnak az új­ságban is. 62 éves vagyok. Külön szobát fenntartva hívnak a lányaim maguk­hoz Úriba, Debrecenbe is. De én nem megyek. Itt szü­lettem, itt is szeretnék meghalni majd — mondja ízes beszéddel, s elköszönve indul lefelé a domboldali boltból. Petrovai Ferencné 21 éve egy személyben vezetője, el­adója a kicsinyke vegyes­boltnak, — Igyekszem minden alapvetően fontos élelmi­szert, más keresett cikket beszerezni, egy héten há­romszor kapok friss kenye­ret, tejet. Nem rossz az el­látás. És mégis, évről évre csökken a forgalom, s nem csupán a nehezedő életvitel miatt van ez így, sajnos öregszik e kicsinyke telepü­lés is. Családot alapítva a fiatalok többsége elköltözik Innen. Évről évre csökken Farkasd lakóinak száma. Elrendezve a pultot, a boltos is indulni készül. — Délidőben mindig ba­zárok. Ez idő tájt úgysem lenne Vásárló. — S itt lakik Farkasdon? — Igen, itt is születtem. Két leányunk családot ala­pított. Pesten laknak, gyak­ran ' kijönnek hétvégeken. Unokáink, főként a nyári hónapokban, hosszabb időt Is nálunk töltenek. Kisebb sóhaj után: — Most jó, nyár van. Szép számban vannak ví- kendezők is, jól megva­gyunk. A tél teszi nehezeb­bé életünket errefelé. E mostani látogatásunkat MONORI HÍRLAP Manor, Kossuth u. 71. • A .szerkesztőség vezetője: Vereszki János. • Munka- társak: Gér József és Kob- Jencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, Pf. SÍ. 2201. Tele­foné 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől péntekig í-túl 11-ig. megelőzően éppen egy év­vel ezelőtt jártunk Farkas­don, akkor az új otthont építő PapP' család portáján. A feleséget — édesanyát —, Papp Gézánét és a négy leánygyermekét otthon ta­láltuk. — Nagy örömünkre a múlt év novemberében be­költöztünk a sok-sok mun­kával, verejtékkel, no és a szükebb családi segítség jó­voltából felépített ottho­nunkba. Igaz, ezer minden kellene még az új házba, a tetőtér berendezésére gon­dolni sem merünk. Ruház­ni, nevelni kell a gyereke­ket is ... öröm és keserűség, Sok lemondás, nagy áldozatvál­lalás eredménye a még tel­jesen be nem fejezett ott­hon. — Panaszkodjam? Minek, nem sok értelme lenne, úgy hiszem. Nincs még téli tü­zelő, a rezsi, az OTP-tör- lesztés, a gyermeknevelés, a napi megélhetés mind magasabb költségeit a csa­ládi pótlék s a férjem jö­vedelme együtt sem fedez­te. A legkisebb gyerme­künk az óvodáskort még el sem érte, áprilisban is­mét munkába álltam én is. — Hol dolgozik? — Monoron, egy varro­dában. Nagyon alacsony a kereset, de még ezt sem tudhatom biztosnak, prob­lémás a munkahely léte is, talán meg is szűnik. Nem tudom, mit hoz a jövő... nem tudom .. . Szűkszavúan válaszol, el­marad a panaszáradat. A nehéz súly terhe alatt kissé megroppanva, most éppen betegállományban van az asszony, de — ő is tudja — a reményt, azt nem szabad elveszíteni. — A legnagyobb lányunk, Szilvia, elvégezve a keres­kedelmi szakmunkásképzőt, a nélkülözhetetlen nyári otthoni segítség után, most próbál elhelyezkedni. Csak sikerüljön neki munkát ta­lálnia, lehetőleg itt a kö­zelben Monoron. Elköszönve a családtól, kinn az utcán találkozunk össze Nagy György postás­sal. ...- — A hétvégi pihenőt nem számítva naponta jövök e településre — immár hat éve —, várnak, s úgy érzem, szeretnek is az itt lakók. Mondják, a sokáig üresen álló egykori iskolaépület sem árválkodik haszontala­nul. Egy vállalkozó palac­kos italokat — üdítőitalo­kat is — árusít falai között. A későbbiekben pedig szo­lid vendéglátóegységgé való alakítása a célja. Szép, hangulatos e vidék, csábítóan marasztaló lehet az ősz is errefelé. Megépí- lett bekötőútja, villanya, Volán-buszos összekötteté­se van Felsőfarkasdnak Monorral. Talán a tél sem lesz ne­hezebb itt, mint másutt. Igaz, könnyebb sem. Jandó István Önkormányzati háborúságok Ki mit mond? A csatazaj nem szűnik. Tovább tart a mnnorl önkor­mányzat! háborúskodás, aminek legutóbbi Következmé­nye az volt, hogy a képviselő-testület felfüggesztette ál­lásából dr. Rados Mária polgármestert a fegyelmi vizs­gálat idejére. A történtekről lapunk több helyén is rész­letesen tájékoztattuk olvasóinkat. Ügy tűnik azonban — bár már időnként magunk is viszolygunk a méltatlan színvonalú csatározásoktól —, a témát tovább kell tár­gyalnunk hasábjainkon. Kötelességünknek érezzük a he­lyi közvéleményt tájékoztatni az eseményekről, még ha fenn is áll annak a veszélye, hogy az egyik vagy másik oldalról részrehajlással vádolnak meg minket. Ezt tette például az alábbi összeállításunkban közölt egyik levél szerzője, de maga a pogármester asszony is azt állítot­ta, hogy munkatársunk feladta semlegességét az ügy­ben. Mi az olvasóra bízzuk, döntse el a megjelent írá­sok alapján, hogy csatlakoztunk-e bármelyik táborhoz. Egy biztos, mi mindkét fél véleményének helyt adíjink, s helyt adunk továbbra is, de természetesen csak arróí tudósíthatunk, amiről tájékoztatást kapunk. Dr. Rados Mária például csütörtökön arról informál­ta lapunkat, hogy felkereste a köztársasági megbízottat, és szóban, valamint a ko­rábbi írásos dokumentu­mokkal bebizonyította neki: az ellene indított „hajszá­nak” az indítékai szemé­lyes ellentétekben gyöke­reznek. Konkrétan: Vadász Iván képviselő azóta intri­kál ellene, amióta a polgár- mester asszony kijelentette, nem tartja szerencsésnek, hogy egy maszek adóta­nácsadó cég vezetője tart­ja kézben a város pénz­ügyeit. (Ezt annak idején lapunkban is megírtuk.) A polgármester asszony el­mondása szerint a köztársa­sági megbízott kifejezte fenntartásait a fegyelmi el­járás megindításának tör­vényességével kapcsolatban, s ígéretet tett, miután meg­ismeri a hivatalos jegyző­könyvet, Monorra jön, hogy „rendet tegyen". Ám hogy ez a jegyzőkönyv a törvé­nyes határidőn belül elju­tott-e a köztársasági meg­bízott hivatalába, afelől kétségei voltak dr. Rados Máriának. Szerinte ugyan­is az elkészült öt példányt Nagy Illés alpolgármester azzal vette magához, hogy elviszi a hitelesítőkhöz alá­írásra, ám sem aznap, sem másnap nem hozta vissza a hivatalba. Pedig a polgár- mester asszony egész nap ott várta saját munkahelyi előszobájában, mivel az iro­dájából ügye kitiltották ... Sipos István képviselő szerint viszont a köztársa­sági megbízottnak sem oka, 8 Arról szól a fáma... Sem híve, sem ellensége Hírlik — s persze ki-ki saját szájaíze szerint kom­mentálja, akinek tudomá­sára jut — hogy a monori polgármester, dr. Rados Mária, híveinek táborát gyarapítandó, újabb gesz­tusként szolgálati lakást utalt ki a rendelőintézet orvosigazgatójának, dr. Ju­hász Györgynek. Annak el­lenére — szól á; fáma — hogy dr. Juhász György ezt nem is kérte, hiszen pályá­zatának .—«• annak idején egyik szempontja volt: la­kása nem esik. messze Mo- nartól, nem tart • igényt helyben szolgálati lakásra. Jobb a pletyka sebes terje­désének elébe menni — dr. Juhász Györgyöt kerestük meg kérdéseinkkel. — Nem dr. Rados Mária ajánlottá fel a lakást, ha­nem én jöttem rá, hogy megterhelő . a Pestről Mo­norra való ki- s bejárás. Amikor ide jöttem dolgoz­ni, Kispesten laktam, ami valóban nem nagy távol­ság, de úgy ítéltem meg, jobban el tudom látni a munkámat, ha helyben bár­mikor elérhető vagyok. Nem látok semmi előnyt abban, hogy egy orvos ne lakjon Monoron, s nem tu­dok róla, hogy pályázatom elbírálásánál szempont lett volna a lakás. Véleményem szerint egy- vezetőnek rö­vid időn belül elérhetőnek kell lennie. A vezetői mun­kakör tudniillik nem négy, de nem is nyolc órás. Elő­fordulhat akár egy éjszakai tömegkatasztrófa, • amikor' ugyancsak itt kell legyek. — Nem is lenne ez kér­déses, ha Monoron normá­lis lakáshelyzet és tisztes önkormányzati állapotok lennének. Most azonban el­kerülhetetlenül bekerült az ön lakásügye is a helyi köz­állapotokról szóló hírek kö­zé. .— Ha a jegyzőtől kellett volna lakást kérnem, azt tettem volna. De a polgár- mester volt illetékes a do­logban. Én itt szeretnék lakhi és ebben a szándé­komban vájkálni annyi, mintha meg kellene magya­ráznom, miért vagyok 194 centi magas, miért van csak egy feleségem, és miért van három gyermekem. — Elnézést a kellemet­lenkedésért. Ila mi nem kérdeznénk, kérdezné más. — Félreért, nem önökre gondoltam, hanem arra a mentalitásra, amely Mono-, ron ilyesmit egyáltalán fel­emlegethet. Hiszen ha nem én kértem volna a lakást, a helyi vezetőknek kellett volna presszionálnia, . hogy Monorra telepítsen. — Szólnak a hírek arról Is, hogy hogyan kívánja ön hasznosítani kispesti laká­sát. Esetleg az IBUSZ-on keresztül bérbe adja ... — Ez a felvetés önmagá­ban is sértő. Mostanában Monoron más felvetések is azok... Hogy például a polgármes­ter asszony magas jutalma­kat osztott az apparátus dolgozóinak, vagy hogy korrupció gyanújába kerül­tek egyes képviselők ... — A polgármester asz- szony és a testület vitájá­hoz nekem semmi közöm sincs. Összefüggésbe hoz­ni ezt az én lakásügyem­mel ... Ezt hívják csúsz­tatásnak. Hiszen az utóbbi időben más orvosok is kaptak itt szolgálati lakást. És egészségügyi lakásban laknak olyanok is, akiknek nincs közük az egészség­ügyhöz. Szándékom egyéb­ként az. hogy a kispesti la­kásomat eladom, s Gom­bán vagy Monoron veszek egy parasztházat. A közel­ben lakás nem az életvite­lemhez kell — hanem a vá­rosi egészségügyi ellátás­ban fontos. S - szeretném, ha leírná: dr. Rados Má­riának én sem híve, sem ellensége nem vagyok, vá­rosi vonatkozásban sem kí­vánok politizálni! K. Zs. sem joga nincs beleavat-, kozni a helyi önkormányzat és a polgármester asszony közötti háborúskodásba Állást foglalhat, de köte­lező döntést csakis a mun­kaügyi bíróság hozhat. A jegyzőkönyv szerinte egy órára sem került ki a hiva­talból, azt mindvégig a tit­kárságvezető páncélszekré­nyében őrizték, igaz, ő, mint az egyik hitelesítő, csak közvetlenül, az adott határidő lejárta előtt írta alá. Nem igaz dr. Rados Mária azon állítása sem, miszerint hivatali előszobá­jában várakozott volna, mondta a képviselő, hiszen ottjártakor is a saját irodá­jában tárgyalt az apparátus katonaságtól leszerelt tag­jával munkaügyi kérdé­sekről. Ezzel is megsértve a képviselő-testület határo­zatát. Sípos István szerint a fegyelmi megalapozottsá­gát erősíti az a tény is, hogy a polgármester asz- szony önhatalmúlag utalt ki szolgálati lakást a rendelő- intézet igazgató főorvosi­nak. Időközben hírt kaptunk arról, hogy a monori pol­gármesteri hivatal dolgozói körében aláírásgyűjtés kez­dődött, amiben a szervezők — állítólag — nem közvet­lenül dr. Rados Mária mel­lett állnak ki, hanem az el­járás módját kifogásolják, mondván, ilyesmi az el­múlt rendszerben sem for­dulhatott elő. Értesülésünk szerint a gyűjtőívet már jó néhányan aláírták, töb­ben viszont még meditál­nak azon. hogy bármilyen formában állást foglalja­nak-e az ügyben. Itt tartunk tehát jelen­leg, s úgy tűnik, a vége még nagyon messze van. Sajnos. V. 3. Fogjanak össze Ne gáncsolják el „Felháborodva olvasom én és sok más monori la­kos a polgármester asszony elleni állandó piszkálódá- sokat. A múlt szombati cikk már több a soknál. A T. képviselő urak jó lenne, ha a lakosság kívánságát is figyelembe vennék, ne csak az önmaguk szakállára cse­lekednének, a lakosság vé­leménye ellenére is. A polgármester asszonyt igen jól ismerik és szeretik itt Monoron, és ha valaki, Monor javát akarja, akkor itt Monoron, és ha valaki az a polgármester asszony. Mióta Monori-erdőről el­jött ide Monorra mint orvos, csak jót és jót lehetett ró­la hallani, látni. A tudása, az embersége határtalan, ami ma nagyon kevés em­bernél tapasztalható. Mivel mindig azt halljuk: adjunk időt ennek is. adjunk időt annak is, miért ne adjunk időt a polgármester asz- szonynak is? Érdekes az a feltevés is, hogy praktizál­jon, de nem Monororr, ha­nem Gyomron. De igenis Monoron praktizáljon, hisz Monomak is szüksége van a jó orvosra, aki nemcsak felírja a gyógyszert, de meg is kérdezi: jó-e, használt-e? Személy szerint én egy kéviselő urat sem akarok kritizálni, hisz csak éppen- hogy ismerek valakit belő­lük, meg jogom sincs. Nem beszélve róla, hogy nagyon sok tennivaló lenne Mono­ron, amit sürgősen el kellene intézni. Hiszen Ma­nor még rosszabb lett, mi­óta város, mint azelőtt. Te­hát jobb lenne összefogni és egymást segíteni, ha már másért nem, a haladás ér­dekében is. Inkább segít­sék, mintsem gáncsolják a polgármester asszonyt. Ha önök is mellette voltak és megválasztották, ne hagy­ják cserben. Ezt kérem én is, egy egyszerű, de becsü­letes monori lakos. (A ne­vem csak a szerkesztőség­ben maradjon, én nem aka­rok kitűnni, de ami igaz, az igaz, és azért kiállók bár­mikor.) Nekünk is szükségünk van egy olyan polgármes­terre, mint akit Pilis ka­pott dr. Illanicz György sze­mélyében. És dr. Rados Má­ria az." Ma is itt tartunk Program sincs Többször hallom az önkor­mányzati üléseken, hogy a polgármester asszony prog­ramját kérik, vagy annak végrehajtásáról vagy rész­beni elvetéséről vitatkoz­nak. Uraim, hölgyeim, ilyen program nincs! És nem is lesz. A polgármester asz- szony nem tud ilyet írni. Állíthatom, aki egy év alatt nem volt képes erre, az ezután sem lesz. Történt ugyanis a választások előtt, amikor a polgármesteri programot be kellett volna mutatni a nagyközönség­nek, azt mondta: „Nem, mert más is megtudja”. Ma is itt tartunk. A demokrácia nagy do­log. Nem elég az, hogy va­lakik bízzanak az ember­ben és megválasszák, még magába kell szállnia, és meg kell vitatni önmagával, hogy képes-e ellátni a megbízatását oly sokrétűen, mint ahogy ezt ez a fel­adat megkívánja. A válasz­tások ideje alatt többször hangoztatta, hogy az egész­ségügy és a szociálpolitika az ő területe, amiben ő al­kot. Ezen a területen sem történt az általa elősegített változás. De hölgyem! A másik ol­dal több és legalább olyan fontos feladat: Monor fel­virágoztatása! Ami prog­ram nélkül nem megy. Amennyiben mégis sike­rül a közeljövőben a pol­gármesteri program bemu­tatása, nyilvánosan megkö­vetem. Bárány Sándor Monor

Next

/
Thumbnails
Contents