Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-31 / 204. szám

Januártól új munkatörvénykönyv Kevesebb eltérő állásponttal Jövő év januárjától szük­ség van az új munka tör­vénykönyvére — fejezték ki igényüket a munkaválla­lók, a munkaadók és a kormány képviselői az Ér­dekegyeztető Tanács pénte­ki plenáris ülésén. ' Ezért készek az egyezte­tésre, hogy minél kevesebb eltérő állásponttal, s minél élőbb kerüljön a törvény- tervezet a Parlament elé. Lehetőség szerint társa­dalmi konszenzust kellene elérni, de ez legalább egy­két hónapos egyeztetést igé­nyel — mondották a mun­kavállalók. Javasoljak: ala­kítson a három fél szakér­tői ad hoc bizottságot a konkrét paragrafusonkénti vitára, szövegezési felada­tokra. Az ÉT következő plenáris ülése már csak azokkal a vitás pontokkal foglalkozzon, amelyek ügyé­ben a szakértők nem tud­nak megegyezni. A munka­adók és a kormány képvi­selői elfogadták a javasla­tot a szakértői bizottság létrehozására. Ezután a vita elején ál­talános kérdésekről volt szó. A törvénytervezet első ré­szének további tárgyalása során a munkavállalók egy­séges szabályozást kértek a versenyszférára, a közszol­gáltatásra. Megállapodtak abban, ha nem is egységes törvény készül, de a tör­vény elején utalnak majd a közszolgálatra és a közszol­gálat területén dolgozóikra. Rögzítik, hogy e területek sajátosságait egy külön tör­A Magyar Honvédség Ve­zérkara éves váltási tervé­nek megfelelően 29 697 fia­tal vonult be katonai szol­gálatának teljesítésére, akik közül egészségügyi, szociális és egyéb oltok miatt a laktanyákból 479 sorkötelest elbocsátottak. A bevonulok egy része, 3353 fiatalember a határ­őrséghez került — tájékoz­tatta az MTI-t Keleti György ezredes, a HM szóvivője. 3óí felvetésre a kormány vállalta, hogy külön rende­lettel szabályozza a bedol­gozói jogviszonyt. A kor­mány nem zárkózott el az elől a munkavállalói kérés elől sem, hogy a bíróság előtti munkaügyi viták előtt kötelező, előzetes egyeztetést írja elő a tör­vény. A behívás alkalmával — lelkiismereti okokra való hivatkozással — polgári szolgálat iránti kérelmet 17-en nyújtottak be, fegy­ver nélküli katonai szolgá­latra egy fiatal jelentkezett, 46-an pedig megtagadták mindennemű szolgálat tel­jesítését. Igazolta távolma­radását 118 fő, és eddig is­meretlen okok miatt 343- an nem jelentek meg a bevonulási helyen. A szol­gálatot megtagadókkal vény rendezi. Egy másik munkaváHa­__ä. .. ...............—. S zeptember7 bevonulok Szolgálatmegtagaddk Hozzászólás cikkünkhöz Az augusztus 30-1 szá­mukban „Kevesebb o kis­gazda” főcímmel megjelent íráshoz, amely személyes­kedő részleteket is tartal­maz, szeretném a követ­kezőket hozzáfűzni. Augusztus 28-án telefo- hon megkeresett Vasvári G. Pál úr, aki a Pest Megyei Hírlap munkatársaként ez ideig szokatlan stílusban azonnal értékelést kért a iKSH 1. féléves tájékozta­tója kistermeléssel kapcso­latos adatairól. Közöltem, hogy ez telefonon és azon­nal nem lehetséges, mivel a .téma bonyolultsága megfe­lelő tájékozódást és szemé­lyes találkozót igényel. Helytelen újságírói gya­korlatára egyidejűleg kény­telen voltam Ady Endre és kortátsái példájával figyel­meztetni, akik fontosnak tartották a személyes be­szélgetést, annyira, hogy pl. ennek jelentőségét a kor követelményeinek megfe­lelő külső megjelenésükkel Ys hangsúlyozták. Sajnálom, hogy V. tír ,(nem értem, a cikket miért tiem írta teljes névvel alá?) mindezt teljes mértékben •félr emagyarázta és az új típusú közigazgatás elleni támadásra használta fel. Telefonbeszélgetésünket követően még aznap 14 óra 51 perckor feladott telexein meghívtam Vasvári urat szeptember 02-án 13 órára a kistermelés Pest megyei 5helyzetével kapcsolatos be­szélgetésre, amelynek során .munkatársaimmal együtt bármilyen hátténinformá- fciót készséggel megadunk. A meghívást változatla­nul fenntartom, és várjuk Vasvári urat. Természete­sen nem kell zsakettben jönnie, hiszen a nagy elő­dök példájából nem az öl­tözködést kell másolnunk, hanem a megfelelő kultu­rált és etikus magatartást. ür. Tunyogi András hivatalvezető FM Pest Megyei Föld­művelésügyi Hivatal ★ Mélyen tisztelt Tunyogi Űr! A legmesszebbmenőkig egyetértek zárógondolatá­val, hogy ugyanis a nagy elődök példájából nem az öltözködést kell másol­nunk, hanem a megfelelő kulturált és etikus maga­tartást. Éppen ezért engedtessék meg röviden értetlenked­nem sorain. 1. Ha ön úgy vélekedik, ahogyan rr, ak­kor vajon miért teszi szóvá a nagy elődök viselkedésé­ből éppen öltözködésüket, esetünkben a Zsakettet? ­2. S ha már szóvá tette, milyen alapon kapcsolja össze e külsőséget azzal: az újságíró mennyire műveli lelkiismeretesen, alaposan a hivatását? 3. Vajon miből gondolja ön, hogy bántó — nevez­zük nevén a dolgot: embe­ri és szakmai önérzetembe gázoló — kijelentését toll­hegyre tűzvén, az új típusú közigazgatás ellen támad­tam? 4. Homályban marad: mit is ért ön „ez ideig szokat­lan stíluson”? Legjobb em­lékezetem szerint három­szor is kerestem az infor­mációért, melyet végül har­madik hívásom után önt a helyén lelve sem kaptam meg — nem önma gaxnnak, az Olvasónak. Udvariasan bemutatkoztam, ugyancsak tiszielettudó hangon kér­tem, világítsa meg az omi­nózus KSH-jelentés hátte­rét, a jelenségek okait, elő- rebocsátottam: csupán né­hány kérdésem lenne, ön már az első kérdés megvá­laszolásától is elzárkózott. Most sem tudom, miért. Hi­szen, mint jeleztem, rövid, a lényeget megvilágító pár sornyi tájékoztatást várok csupán. Pontosabban: nem én, hanem a szerkesztőség, melynek csak egy munka­társa vagyok, aki'egy fel­adatot kapott. Tény: meg­próbáltam önnek az imén­tieket elmondani (kevés si­kerrel, mert többször félbe­szakított), s az is tény, hogy végül szóvá tettem: lapunk naponta jelenik meg, nem hetente, így a gyors infor­málást szolgálná (ugye ez volt a sajtó egyik fő fel­adata Ady korában is?), ha Ön, annak ellenére, hogy riportot kíván e témáról, azért mégiscsak válaszolna. Nem tette. Tette viszont azt a bizonyos megjegyzé­sét — zsakett és utánajá­rás —, ami után (ön nem láthatta: fülig vörösödve) megköszöntem az alapos tá­jékoztatást, és elbúcsúzván letettem a kagylót. 5. Röviden még néhány gondolatot. Elsőbben is lel­kem legmélyére nyúlt, mert ha van e szakmában, az enyémben oly kor, melyet eszményítek, példaképem­nek tekintek, az Adyé, (aki ugyan alámerült a valóság­ba, de nem kifejezetten ri­portútjain), azután Móriczé, Kosztolányié, Szép Ernőé, Karinthy Frigyesé. Akik persze, ha tehették, jól öl­töztek (nem mindig tehet­ték), de ennél bizonyára többre tartották hivatásu­kat. Én is többre tartom. Ezért, bár korunknak meg­felelően igyekszem ruház- kodni, nem szívesen áldo­zok fel egyetlen jó riportot, sőt még egy gyenge glosz- szát sem, egy háromkérdé­ses kisinterjú oltárán. Még akkor sem, ha ön úgy íté­li meg: riportot ér e téma. Másodsorban nagy elő­deim példáján okulva, min­den igyekezetemmel azon vagyok, hogy lépést tartsak a korral, melyben élek. Ezért is ajánlottam fel ön­nek, hogy telefaxon gyor­hsAjjüuííjllshsi KÓRKOR Háromnapos eszmecsere témája volt Esztergomban az Ipartest öletek Országos Szövetségének helye, sze­repe a szakképzésben. 0 Számítástechnika a magyar egyetemi könyvtárakban elnevezéssel kétnapos ta­nácskozásra került sor Miskolcon. 0 Makó adott ott­hont a néprajzkutatók konferenciájának. • Szeged fogadta a takarmánycirok-bemutató résztvevőit. 19 Szimpóziumot rendeztek a fővárosban Megbízható­ság az elektronikában címmel. © A hét híre az is, hogy Budapest volt a színhelye a nemzetközi hal- kórtani konferenciának. A munkaadók kifogásol­ták, hogy amennyiben a dolgozók felvételénél!, mun­kaviszonyuk alatt vagy munkaviszonyuk felmon­dásakor hátrányos megkü­lönböztetésre hivatkoznak, akkor a munkaadók köte­lessége a bizonyítás. A dol­gozóké legyen a bizonyítási kötelezettség — mondották. A kormány képviselője ki­fejtette: ez nem lehetséges, a dolgozók sohasem képe­sek bizonyítani egy hátrá­nyos megkülönböztetést. A munkaadóknak viszont nem jelent különösebb nehézsé­get döntéseinek indoklása. A munkaadói oldal ezt el­fogadta. szemben az eljárást megin­dították. Az igazolatlanul távol maradtak esetében a körülmények tisztázása fo­lyamatban van, ennek függvényében a kiegészítő parancsnokságok feljelen­tést tesznek az érintett rendőri és igazságügyi szerveknél. A most bevonult fiata­lok ünnepélyes katonai es­kütétele a határőrségnél szeptember 14-én, a hon­védségnél szeptember 28-án lesz. A honvédséghez be- vonultakat már a hét vé­gén lehet látogatni, az if­jú határőrök pedig levél­ben tájékoztatják hozzátar­tozóikat a látogatások le­hetséges idejéről. san eljuttatom Önhöz az információt, melynek hát­teréről szerettem volna kér­dezni. S ezért is kerestem (ahogyan ön mondaná bi­zonnyal: az arctalanság ho­mályából) — telefonon. Így a XX. század vége felé bal­lagva, talán mégsem ítél­hető a távbeszélő alkalma­zása hipermodern és nem- kívánatos informálódási módnak egy napilap szer­kesztőségében. Belátom: a hivatalnok másképp is vi­szonyulhat a dologhoz. Még azt is megteheti, hogy „fi­gyelmeztet helytelen újság­írói gyakorlatomra”. Végezetül: valóban leap- tarn Öntől egy invitust „te­lefonbeszélgetésünkre hi­vatkozva” — az említeti időben és helyre. Ám mire a meghívó telexen ideért, soraim, melyeket ön kifogá­sol és sérelmesnek érez, már a szerkesztők asztalán fe­küdtek. S ha nem ott lettek volna is: szívélyes hívásá­nak immár nem kívánok eleget tenni. Sem zsakett­ben, sem koromhoz illő pantallóban és rövid ujjú ingben, ön uram engem — úgy érzem, minden ok nél­kül — megszégyenített, s nem részeltetett az oly kí­vánatos kulturált és etikus magatartásban. Ezen pedig nem változtat még az sem, hogy a glosszámat egyet­len V. betűvel írtam alá, s nem teljes nevemen. A glosszákat ugyanis így szok­ták aláírni gyakran. Vajvári G. Pál NíMn kívánt, sajnálatos aktualitást adott a halkór- tan tudománya e jeles ösz- szejövetelének a balatoni angolnapusztulás. A sok- . tonnányi haltetem figyel­meztető jele annak, miként véli uralni a természetet az ember, s miként bukik meg újra meg újra átgondolat­lan igyekezete. A sokadik balatoni halpusztulás már ez, s korántsem korlátozó­dik a némelyek által táj­idegennek tartott angolná­ra. A Duna sem mentes a halpusztulásoktól, amint a haltermesztéssel foglalkozó tógazdaságokban is soka­sodnak a gondok a Pisces osztály egyedeinek életkö­rülményei miatt. őseink létezésük kezde­tétől fogva igyekeztek hasz­nosítani a vizek kínálta táplálékokat. A tavak, a fo­lyók, majd a tenger kifogy­hatatlan kincsként fogad­ták magukba a kagylók, a rákok, a puhatestűek, a ha­lak seregeit. Az ember so­káig hitte, valóban kifogy­hatatlan ez a kincs. Még egy évszázada sincsen an­nak, hogy felfigyelt rá: amint az emberek, úgy a halak között is lehetnek járványok, súlyos betegsé­gek, a vizek lakói sem mentesek a parazitáktól. A néhány évtized alatt ön­álló tudományággá fejlő­dött halbiológia, s annak egyik alrendszere, a hal- kórtan, ma már több ezer kórokozót és betegséget tart számon, mint a félcsontos halak, a tüdős halak, a csontos halak, azaz a há­rom alosztályra tagolt Pis­ces ellenségeit. A természet teremtette bajok mellé az ember egyre nagyobb számban helyezi oda a ma­ga teremtette kórokat, a vi­zeket „csak” szennyező anyagoktól a mérgeken át a pusztító mértékű halásza­tig. A Dunát testébe fogadó me­gyeként messzire nyúlnak vissza itt a halászhagyomá­nyok. A nevét is ennek kö­szönhető település, Halász­telek már biztosan létezett 1283-ban, hiszen első okle­veles említését akkor talál­juk. Amint regényt lehetne kerekíteni abból, miféle harcok dúltak a 16. század­ban a halászok és a ható­ságok. valamint az egyes települések hatóságai kö­zött a felépített vizafogók miatt. A Vác és Buda kö­zött kialakított zegyem, az­az viza- és halfogó például arra adott okot 1528-ban, hogy a megegyezni képte­len urak (birtokosok) he­lyett végül is az udvari kancellária tett igazságot. Némileg jellemző módon az volt ez az „igazság”, hogy lerombolták a zegye- met... Se halfogó, se hal, csak veszekedő urak. Tahitótfalun, Dunabog­dányban néhány háznál még fellelhetők az emelő, a jég alatti, a kerítő, a haj­tó, a kereső, a tapogatós, a rekesztő halászat emlékei, eszközei. Ezek bizony kü- lön-külön tudományai vol­tak eleinknek, akiket egy; időben közös összefogásra, azaz céh alapítására vett rá a szakmai büszkeség, no meg az illetéktelenek tá­voltartása a Dunától. Volt panaszuk regimentnyi! Né­mely elvetemültek oltatlan mésszel szórták meg a vi­zet, úgy tettek szert nagy zsákmányra, mások meg növények mérgező nedvé­vel próbáltak a tisztessége­sek elé kerülni. Kínlódtál« a haltetvek, kártétele miatt is, aggódva azon, vajon a „sok rossz hal” miként kis- sebbíti kenyerüket. A halá­szat ugyanis a 19. század végéig a Duna melletti te­lepüléseken családok soka­ságának volt a megélhetés se, szemben a mai helyzet-; tel, amikor a hazai hal- zsákmány hetven százaléka nem, zsákmány, hanem — a hivatalos szóhasználat sze­rint — tógazdasági áru .. J A VÍ2Í világ napjainkban is hullámverte terület. A megyében például horgász­egyesületek áldoznak nagy összegeket telepítésre, mi­közben ádáz harcok dúlnak bérleti jogok, elbirtoklások miatt és körül. A jelek sze­rint nem csak természetes kórok tizedelik a halállo­mányt, hanem a kórkor je­leként olyasmik is, amiket rendezni, tisztázni lehetne a víz körül sereglő embe­rek viszonyában. Az évi 37—38 ezer tonnás halfogás nemzetközi összehasonlítás­ban szinte semmi, ám e semmi némelyeknek elég okot látszik szolgáltatni ah­hoz, hogy kórkorrá tegyék szegény néma teremtmé­nyek tegnapját-jelenét-hol­napját. S erre a halkórtan nem tud megoldást kínálni. Más kórtan illetékességa ez... Mészáros Ottó Csökkent az áremelkedés üteme A zsebünk még nem érzi! Júliusban kisebb mérté­kű volt a fogyasztói árszín­vonal emelkedése, mint az év korábbi hónapjaiban, át­lagosan 0,9 százalékkal ha­ladta meg az előző havit — közölte a KSH. (Januárban 7,5, februárban 4,4, már­ciusban 3,5, áprilisban 2,4, májusban 2,2, júniusban 2,1 százalékos volt az áremel­kedés.) A júliusi árnövekedésben nagy szerepet jáiszott a be­vezetett kötelező gépjármű- biztosítás, amely az árszín­vonal egészét tekintve 0,9 százalékos növekedést idé­zett elő. A benzin árcsök­kenése ugyanakkor 0,3 százalékkal csökkentette az árindexet. Az idényjellegű élelmi­szerek ára tovább mérsék­lődött. A?, idényáras élel­miszerek nélkül számítva d.5 százalékos lenne a jú­nius havi árnövekedés. A többi fő csoportban 1 szá­zalék körüli a drágulás. Egyéves időszakot vizs­gálva az áremelkedés mér­téke 38,2 százalék. A leg­magasabb a fűtés és a ház­tartási energia csoport ár­indexe — 231,1 százalék —, amelyben a tavaly augusz­tusi és az idei áremelések hatása tükröződik. Ezt kö­veti 145,4 százalékos érték­kel a szolgáltatások cso­portja, amelynek átlagos­nál magasabb árindexét el­sősorban a közlekedés, a hírközlés, járműjavítás je­lentős drágulása okozza. Az egyéb iparcikkek indexét a gyógyszerek, az üzemanya­gok, a járműalkatrészek, az újságok, a folyóiratok és a tanszerek, írószerek drágu­lása emelte az átlag fölé. A többi fő csoport árinde­xei alacsonyabbak az átla­gosnál. A legkisebb áremel­kedés az élelmiszerek köré­ben történt, 21,6 százalékkal nőttek az árak az elmúlt év júliusához képest. Az előző években viszont éppen az élelmiszerek drágultak leg­nagyobb mértékben. 3 Kulturált és etikus magatartás...

Next

/
Thumbnails
Contents