Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-30 / 203. szám

ÚVÚ OLYVI, 177. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 30., PÉNTEK D U NAJÁJ SZENTENDREI-SZIGET CSEPEL-SZ1GET • DUNAKESZI MIKLÓS • FŐT • GOD • RÁCKEVE # SZIGETSZENT­Ahol minden a múltat idézi A jövő a fontosabb Errefelé már döcögős az út. Gomolygó porfelhő követi az autót, a keréknyomok között magasra nőtt gazos. Az elhagyatott és vadregényes táj négy kilométerre van Délegyházától, a káposztaföldön túl. Marosi Zoltán ta­nyája, akár a mesék vándora által keresett menedékhely: a sűrű akácosból egyszer csak az út mellett terem. S a gazda barátságos invitálása is azt sugallja, itt érdemes megállni az utazónak. A nyolcvankét éves em­ber korát meghazudtolóan fiatalos. Gunyoros mosoly a szemében, tartása egyenes. Nem számít a kor — mond­ja kedélyesen —, csak az a fontos, milyen a szellem. Nos, az övé a sok megélt vihar ellenére fiatal ma­radt, jóllehet, már az öre­gek bölcsességével szemléli a dolgokat. Minden ér­dekli, ami körülötte törté­nik. van véleménye, van­nak kérdései, melyek — látva a mai nehézségeket — egyre erőteljesebben fogal­mazódnak meg benne. Mert igenis most változik a világ, alakul minden. Marosi Zoltán eredetileg a Biharban szolgált, Csáky Mihály gróf birtokán volt gazdatiszt. Onnan vonult be a II. hadseregbe 1942 nyarán, csakhogy amikor hazatért — már nem volt egyben a grófi birtok. Az Országos Földhitel Intézet­be kerülve, a délegyházi volt zsidóbirtokok haszno­sítását kapta feladatul, úgy került ide. A gazdálkodás irányítását, beindítását kel­lett szerveznie, az ő terüle­te a Royal Szálló bérlőjé­nek, a Kis Royal tulajdono­sának, Korányi Zoltánnak volt azelőtt a földje. Két­százhatvan holdas birtok volt ez, amelyből aztán 1945 után ötven holdat visszakapott a zsidóüldözés elől megmenekült tulajdo­nos is. A földosztás azonban a kisemberek számára volt óriási dolog, végre teljesül­hetett az álmuk. Marosi Zoltán is kapott tíz holdat, mivel semmiféle kifogás nem merült fel személyé­vel kapcsolatban. Nem volt nyilas, nem kompromittáló­dott, a cselédek pedig iga­zolták, hogy velük mindig tisztességesen bánt. A rég óhajtott fold meg­művelése azonban keserve­sen indult. A környéken egyetlen ló, két ökör és há­rom tehén jelentette az összes jószágállományt, s tönkrementek a szerszámok is. Dolgozni akartak, de nem volt mivel. Tenni akartak, de nem tudták, hogyan. Az élni akarás azonban óriási lendületet adott mindenkinek, ésszel, erővel, de főként közösen próbálták megtenni az első lépéseket. Végül is óriási megpróbáltatások árán le­arattak, de jött az újabb akadály, nem tudták elcsé­pelni a gabonát. Összeáll­tak néhányan, hogy egy da- basi embertől cséplőgépet béreljenek, de fedezet hí­ján nem kapták meg. És akkor olyat tett Marosi Zoltán, amiről maga sem hitte, hogy erre képes: meg­szervezte, hogy ellopják a cséplőgépet. Amikor fele­lősségre vonták érte, azt modta: a használat fejében félretették a búzát, de nem tehettek mást. Sokuknak volt szükségük a gépre, mert az embereknek élni, enni kell. Politika? Akkor a kenyér is politika volt. S egyesek­nek fel kellett vállalni a többiek vezetésének szere­pét, meg kellett mondani, mi a jó és mi nem, merre és hová menjenek. Marosi Zoltán ezt tette. Délegyhá­zán 1945-ben megalapította a szociáldemokrata pártot (holott ez elsősorban a gyá­ri munkások pártja volt), s szervezett egy teljesen ön­kéntes kertészszövetkezetet, amely az emberek igazi, nem bejegyzett, hanem az együttműködés és egymás Dunaharasztin Tanfolyamok oszt nyári szünet után az programokra készül­nek a művelődési házak: régi-új programokat szer­vezve fiatal és idősebb ko­rú látogatóiknak. Így törté­DUNATÁJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. © Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. © Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a saíerkesztőségben. Címünk: Dp. VIII., Somogyi Béla u. 6. P?.: 311. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-4067. 8 «sflfotap nik ez Dunaharasztin is a József Attila Művelődési Házban, ahol szeptembertől indítják a foglalkozásokat. Ezek szerint gyermekek ré­szére tornát, balettet, illet­ve karatetanfolyamot hir­detnek, s ha lesz elegendő jelentkező, nyelvi kurzuso­kat — angolt, németet — terveznek. A felnőttek ugyanezen nyelveket tanul­hatják, ők azonban a heti kétszer másfél óráért nem két-, hanem háromezer fo­rintot fizetnek majd. Emel- let szabás-varrás tanfo­lyamra is jelentkezhetnek: az idén a kezdőknek indít­ják a képzést. Bővebb fel­világosítást a művelődési házban adnak. segítése céljából megalakí­tott szövetkezése volt. Mert csak így tudtak boldogulni. Később aztán ki-ki kény­szerből lépett a tsz-be — de nem volt más választá­suk ekkor sem. A valami­kori gazdatiszt azonban itt is jól hasznosította ismere­teit, s bár közben másutt is dolgozott — még csepeli munkás és vasutas is volt —, 1969-ben mégis a tsz-től ment nyugdíjba. Hosszú volt az út — és fáradságos. Politikai rend­szerek változtak, emberi sorsok fordultak, korosztá­lyok nőttek fel. Délegy­háza arca is átformálódott, a régi tanyákból nem mind élte túl a változásokat. El­öregszenek, s ha kihalnak a régiek, nincs tovább. Pe­dig itt minden a múltat őrzi. A falakat nedvesített vályogos földből rakták, a mennyezeten gerendák, a szobák hosszan, sorban kö­vetik egymást. Az udvaron a jellegzetes gazdasági épü­let, benne a valamikor élet­módot felidéző lomokkal és eszközökkel. A múlt mellett azonban — mondja Marosi Zoltán — a jövő a fontosabb. Amely a parasztember számára nem lehet más, mint a dá­niai minta. Az önkéntes és igazi szövetkezés, amikor a parasztemberek maguk gaz­dálkodnak, de közösen vá­sárolják és közösen hasz­nálják gépeiket. így kelle­ne itt is. Hogy a sok huza­kodás után végre értő mó­don bánjanak a földdel. Vasvári Éva Rangsorolni kellett Támogatják a rászorulókat „Ahogyan országszerte, úgy Taksonyban is romlott a lakosság szociális helyze­te.” E tömör megfogalmazás az önkormányzat első fél­évi szociálpolitikai munká­ja értékelése kapcsán hangzott él, azzal a kiegé­szítéssel, hogy nem kis erő- feszitésbe került minden rászoruló támogatása. A szűkös anyagi eszközök a jó szándékok ellenére is korlátokat szabtak — rang­sorolni kellett a kiadáso­kat. összesen tizennégy tétel szerepelt a költségek sorá­ban, s a gazdálkodást az minősíti a legjobban, hogy időarányosan teljesítették kitűzött céljaikat. Vagyis úgy, és annyit költekeztek, hogy azért a második fél­évben is fedezzék a rendel­kezésre álló összegek a szükségleteket. A szociális segélyekről vegyes hangu­latú véleményeket lehetett Véradás Szeptember 3-án, kedden véradást szerveznek Duna- varsányban. Az önkéntes jelentkezőket a gödöllői vértranszfúziós állomás dolgozói várják, s mint mindig, most is azt kérik: minél többen vegyenek részt az életmentéshez oly fontos akcióban. A véradók között sorsjegyet osztanak ki, amelyet majd november 27-én, a véradók napián húznak. Értékes jutalmakat lehet nyerni: a fődíj egy mikrohullámú sütő, a má­sodik és harmadik díj pedig egy rádiós magnó, illetve egy háztartási robotgép. FOTOKIALLITAS A természet A szigetszentmiklósi mű­velődési központban A ter­mészet címmel szeptember 2-án nyíló fotókiállításon a szigethalmi Ihász Zoltán és a pilisszentiváni Tóth Ist­ván munkái tekinthetők meg. A tárlatot egy hóna­pon át kereshetik fel az érdeklődők: október 3-ig. Lacházi atiétaiányok Tüzér utcai ráadás Felvételünkön: háziverseny a bajnokság után. Az első kör után a lacháziak A VOSE színeiben sze­replő kiskunlacházi atléta­lányok rendre jó eredmé­nyekkel hívják fel maguk­ra a figyelmet. Országos bajnoki címmel is büszkél­kedhetnek. Nyáron, az is­kolai szünetben sem tétlen­kedtek a Munkácsy Általá­nos Iskola diákjai, otthon gyakoroltak. Sőt a főváros­ban, a Tüzér utcában a megyei összetett bajnoksá­gon részt vevő népes kül­döttség a verseny után kü­lön edzést tartott. Megtudtuk, hogy itt kitű­nőek a lehetőségek, rekor- tári pályán gyakorolhat­nak, s ezért tartják a Bp. Honvéd-pályán ezt a rá­adást. Szeptemberben lesz a Népstadionban az orszá­gos serdülőbajnokság újabb felvonása, amelyen szeret­nének jól helytállni. Kép és szöveg: Reitter László hallani: elmarasztalóan fő­leg az alácsonynak vélt la­kásépítési támogatásról be­széltek, jóllehet ez az ősz- szeg elérte a kétmilliót. Ügy tűnik azonban, főként az emelkedő anyagárak, s az erősen megromlott szo­ciális helyzet miatt 1992-re nagyobb összeget kell majd tervezni — persze, ha lesz rá fedezet. Pozitív eredményként ér­tékelhető viszont, hogy a rendelkezésre álló keretek túllépésére csak néhány té­tel esetében került sor: az ápolási díjakra hetvenkét- ezer, a rendszeres nevelési segélyre 61 ezer, illetve az ingyenes gyógyszerek biz­tosítására százhétezer fo­rinttal lépték túl a kere­tet. Más kiadásokban sike­rült tartani a szintet, s szá­mítások szerint maradvány várható a házi gondozói szolgálat, a szociális étkez­tetés, a rendszeres szociális segély és a mozgáskorláto­zottak üzemanyag-hozzájá­rulása kiadásaiban. Nyil­vánvalóan vannak hiányok is — de átcsoportosítással le­het majd ezeket pótolni. — i. — a. Búcsú Lóréven Hosszú idő óta hagyó mánya van, és a megye határokon túl is hírneve szerzett magának a lórév búcsú. Az idén — az előző évek hez hasonlóan — szintéi augusztus 28-án kezdőd tek meg az ünnepségek: < ráckevei szerb egyházköz ség, a lórévi szerb egyház község és mindkét telepü lés önkormányzata vállalti a búcsú megrendezését Először a ráckevei Nagy boldogasszony szerb temp lom felszentelésének évfor dulójára emlékeztek, majd i Szent Kozma- és a Dam jan-kápolna restaurálás: utáni felszentelésre kerül sor. A ráckevei szerb temp lomban tartott püspök nagymisén Mártity Mirosz láv lelkész és Hraniszláx Péter egyházi elnök i: részt vett, illetve a híre: Tomkinsz-kórus is éne kelt. Dr. Kulcsár István rác- kévéi polgármester és Ale^ xov Lyubomir lórévi pof gármester jelenlétéve tisztelte meg a búcsút ami közel három napon á tart majd, elsősorban i nagyszámú külföldi és ha­zai rokonság, ismerősök él barátok szórakoztatására. Korlátok és buktatók Egészségmegőrzés — ma Korom, füst, méreg, rossz levegő:'már ez is elegendő a betegségre. Csakhogy a környezeti ártalmak mellett számolnunk kell a csalá­dokat szétziláló munkanél­küliséggel, a hajléktalanok problémáival, a szociálisan kiszolgáltatott réteg egyre válságosabb gondjaival. Lehet-e ilyen helyzetben valamelyest is aktualizálni az egészségnevelés tenni­valóit? — Éppen ebben a hely­zetben válna leginkább in­dokolttá — válaszol dr. Berhés Béla dömsödi ügy­vezető körzeti főorvos —, de a gyakorlat tanúsága szerint mégsem működik hatékonyan. Sajnos az or­voshoz a végeredmény jut el: a szervi bántajmakkal küzdő beteg, aki esetleg ép­pen szociális okokra vissza­vezethetően épült le, vált alkoholistává vagy neuroti­kussá. Ezeket az embereket gyógyítani kell, holott tud­juk: az életmód megváltoz­tatása lenne az elsődleges. A rendelőben már nincs prevenció, itt gyógyítómun­ka folyik. — Ebből az következik, hogy az egészségnevelés él­vonalában nem az orvos áll? — Az orvos is — de nem elsősorban a rendelő e munka terepe. Hanem az élet egésze, ahol az orvos­nak éppúgy megvan a ma­ga szerepe, mint a pedagó­gusnak és a népművelő­nek. Rendkívül nagy hatása lenne a tudatos és folyama­tos felvilágosításnak, de ez sem azonnal hozna ered­ményt. Meglehetően bonyo­lult és összetett a dolog, s meg kell mondjam, a mai életkörülmények nem te­remtenek ehhez jó közeget. Az emberek többsége a megélhetésért küzd, hol jut ideje és energiája, hogy erőfeszítéseket tegyen ön­maga lelki és fizikai épsége megőrzésére? És valljuk meg, nem is igen érdekli az embereket a téma. Még nem is olyan régen nagy érdeklődés kísérte az egész­ségügyi előadásokat, ma nincs igény, ellaposodnak ezek az erőfeszítések.- És az orvosnak jut ideje es energiája a neve­lésre, hiszen ő is ugyanab­ban a hajszolt világban él? — Nos, ez a másik kér­dés. Általában kevesen va­gyunk, sok a beteg, takaré­koskodnunk kell minden­nel: pénzzel, idővel esz­közzel. Be kell azonban látni, amikor egy nap het­ven beteget kell ellátni a rendelési idő alatt, s kollé­gákat kell helyettesíteni — nincs idő a meghitt beszél­getésre, úgymond a neve­lésre. Feltétlen el szeret­nénk kerülni a rutin buk­tatóit, de bizonyos körül­mények behatárolják az or­vos lehetőségeit. Még ak­kor is, ha nemcsak gyó­gyító, de nevelő funkciót is szeretne gyakorolni. Va. É. Kiállítás a Savoyai-kastélyban Valéria bemutatkozik Különlegesen szép és, mint ahogy azt elöljáróban megtudtuk, rendkívüli hangulatú kiállításra kerül sor augusztus 31-én, szom­baton 16 órakor a ráckevei Savoyai-kastélyban. A tizenkilenc esztendeje Németországban élő, de magát mindig is magyar­nak és ráckeveinek valló Valéria Lipsz Géb. Kört- vélyes, akit szerte a nagy­világban csak Valéria né­ven ismernek, most itthon is bemutatkozik csodálatos méretű és színhatású ké­peivel. A kiállításra közel kétszáz egyedi, minden­kinek a művésznő által készített, más-más festésű meghívót küldtek, és így a megnyitó egyben a kis kartonra festett munkák „találkozója” is lesz. A Grafik Design Exclu­siv V aléria-kiállítást dr. Losonci Miklós művészet- történész nyitja meg.

Next

/
Thumbnails
Contents