Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-30 / 203. szám
I. ÉVFOLYAM, 117. SZÄM 1991. AUGUSZTUS 30., PÉNTEK MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Kovácsék filozófiája A nadrágos bábaasszony Albertékat két ok miatt nem könnyű megtalálni. A fő ok, hogy Albert család nincs, nem létezik, csak a polgármesteri hivatal nyilvántartásában. A környéken, ahol laknak, Kovács családként ismerik őket. A másik ok maga a környék. Alberték, illetve Kovácsék a Bartók Béla út legvégén laknak, ami bizony jó távol esik Cyál központjától, mi több, „kilóg” a községből. Mindenekelőtt tisztázzuk, Albertné azért nem Kovácsáé, mert mindmáig nem vált el Alberttól. Aminek is az a következménye, hogy Kovács Béla négy gyereke Albert néven lett anyakönyvezve. A törvény ezt így követeli, még akkor is, ha logikailag érthetetlen. Hisz az anya tíz éve nem él Alberttel, illetve tíz éve él élettársi viszonyban Kováccsal, s a legidősebb gyerekük is csak ötéves. Mi köze van akkor Albertnek Julcsihoz, Bélushoz, Annáikéhoz vagy a nyolchetes Gyulához? Ezt nemcsak Kovács, de én sem értem. Nem szégyellt Kovács Béla cigány, a felesége, Árnál is, következésképp a gyerekeik is cigányok. Ezt Béla jelentette így ki, szavait szó szerint idézem: — Nem szégyenlem, hogy cigány vagyok, engem csak az dühít, ha valaki a cigány szó elé odateszi a büdös szót vagy a lusta jelzőt. Mert én nem vagyok büdös, sem lusta. Én a két kezem munkájával tartom el a családomat, nekem soha semmilyen afférom nem volt a törvénnyel. Tessék utánanézni! Vasárnap dél van, a család az udvaron ebédel. Csirkepaprikást nokedlivel és vegyes salátát. A paprikást nem olcsó aprólékból, hanem színtiszta húsból főz- tf Árnál. A nokedlin is látszik, nem spórolta ki belőle a tojást. Szép, gusztusos, sárga. A szülők sört, a rajkók kólát isznak az ebédhez. Kivéve Gyulát, ő még csak tejen él. Különben őurasá- ga miatt jöttem ki, rá voltam kíváncsi. Hogy néz ki egy olyan gyerek, akit nem orvos és nem szülésznő, hanem a saját jó édesapja segített a világra? Mert Gyula rakoncátlan volt. Nem győzte kivárni, amíg a mentők megjönnek. Amiért is Béla kénytelen volt közbelépni, s bábává avanzsált. — Már volt némi gyakorlatunk, Amálka is így született. Mire a mentők megjöttek, lemostam, tisztába tettem az asszonyt is, Gyulát is. Csak a köldökzsinórt nem tudtam elvágni meg összecsomózni. Nehéz a kezem, téglához, vakolókanálhoz, kőműveskalapácshoz van szokva. Béla kőműves. Nem tanulta, elleste, ellopta a szakmát. Culáger korában. Mert így kezdte. Tedd idetedd ódaként az építők mellett. Ma már önállóan tud dolgozni, mindig van munkája. Jöttek a gyerekek Amál gyesen van. Az utolsó percig a téeszben dolgozott. A lakás külleme önmagáért beszél: az asz- szony törődik vele. Rend van és tisztaság. Mindez Bélát is igazolja: csak az az ember büdös, aki nem tisztálkodik, gondozatlan. A testszag és a piszok független a nációtól. A restség sem CSAK a cigányra jellemző, naplopója van minden nemzetnek. A Kovácsék havi átlagjövedelme 30-32 ezer forint. Nettó. Ebben benne van a családi pótlék is. A ház nem az övéké, bérlik. Viszonylag olcsón. Ezt és egyéb rezsit leszámítva Amál 24-25 ezer forintból kell kigazdálkodja: a kosz- tot, a ruházkodást, a mosószert, a tüzelőt, s a hízót. — Eddig még minden évben vágtunk. A házi zsír, szalonna, sonka, kolbász olcsóbb, mintha felvágottat, hideget vennék a boltban. Délre úgy főzök, hogy vacsorára is maradjon. De ha nem marad, akkor is főzök. Ha mást nem, egy paprikás krumplit. Felébe sem kerül, mint egy kiló párizsi. Márpedig ennyi szájnak kell annyi. A gyerekek jó étvágyúak, Béla nehéz munkát végez, nem etethetem zsíros kenyérrel. — Béla, amikor rakja a falat másnak, nem gondol arra, mikor lesz magának, a családnak saját otthona? — De igen. Amikor ösz- szekerültünk Amáliái, ráhajtottunk. Ügy volt, hogy megvesszük ezt a házat. A tulaj mást gondolt, nem adta. Aztán jöttek a gyerekek, velük a gond is, a megspórolt pénz meg elúszott. Ma már akkor sem tudnám megvenni, ha adnák. Az igazi baj akkor volna, ha a bérletet felmondaná. Nem tudom, ennyi gyerekkel ki fogadna be bennünket. Cigánynak nem szívesen adnak ki lakást... Béla mindezt tárgyilagosan, tényként mondja, nem politizál, és nem okol senkit. Milliók a mának — Milliók élnek így manapság, vagy még ennél is rosszabbul. Nekem legalább van munkám. Minek gyötrődjem olyasmiért, ami holnap vagy holnapután fog bekövetkezni — esetleg. Ami ellen most sem tudnék többet tenni, mint majd akkor. — Kerüljön ki a mindennapi, s a gyerekek legyenek egészségesek — teszi még hozzá Amál. Kovácsék életfilozófiája nem egyedi és nem cigánv- filozófia. Manapság a fél Magyarország csak a mának él. Matula Gy. Oszkár VISZONTLÁTÁSRA A visszaszámlálás akkor kezdődik a Balatonnál, amikor az utolsó tábortüzek is kialusznak az ifjúsági üdülőkben, s a Martonvásárról legördülő dinnye kilója legfeljebb öt forinttal drágább Balatonfüreden, mint a pesti Lehel téren. Kardos gondnok Más jelek is arra utalnak, hogy végét járja a szezon. Reggelenként nem látszik a szemközti part, Balaton- szemes ködbe bújik. Aztán ahogy kúszik a nap az égre, a tó kezd megélénkülni. Előbb a sirályok tűnnek fel, majd a bátrabb széllovasok. A fürdőzők már csak dél felé lepik el a partot, meg a stégeket, melyek nyurga lábaikon úgy állnak a sekély vízben, mint gémek a nádas szélén. Bezárt a révfülöpi ifjúsági tábor is, a Dabas környéki gyerekek nyári üdülője. Az ebédlő falán díszelgő márványtábla tanúsága szerint ez volt a tizenkilencedik idény. Az idő múlásán meditáló krónikásban felvetődik a kérdés: vajon hová lettek, hogyan élnek azok, akik 1972-ben elsőként vették birtokukba ezt a kis paradicsomot, melyet az egykori járás közös ösz- szefogással hozott létre egy elvadylt telken. Kora délelőtt érkezek, a faházak körül csend van. Hét ágra süt a nap, de másnapra vihart jeleznek. Ezért Fajtalankodás fojtogatással fűszerezve Minimum nyolc év DABASl HÍRLAP Vetető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 0 Munkatárs: Pachner Edit. O Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk : Bp. Vili. kér.. Somogyi B. u. C. sz. Pf.: 311. ír. ■z. 144«, Telefon: 138-2389/283 8 «sä Fülöp Sándor rendőr alhadnagy szerint az aljas indokból elkövetett emberölés után az erőszakos nemi közösülés és a kierőszakolt fajtalankodás a legelítélen- dőbb bűncselekmény, kivált, ha mindezt két kiskorú sérelmére követi el egy nagykorú személy. Sajnos ez történt a minap Gyálon. F. S. 19 éves helyi lakos alaposan gyanúsítható két kiskorú lány erőszakos megrontásával. A nem mindennapi „színjáték” a gyáli Dózsa-major néven ismert diszkóban kezdődött, pontosabban egy diszkóestre tette fel a koro- i nát éjfél után 2 órakor a kihalt utcán. Az időpont és a sértettek kora kérdőjelet támaszt egy normális em- ; berben: mi keresnivalója ' van egy 14 és egy 15 éves lánynak ilyentájt szülői felügyelet nélkül az utcán? Hol volt a szülői számon- .érés ? Piroska és Helga — koruk cs a megtörténtek miatt még a keresztnevüket is megváltoztattuk — éjfél után indult haza egy népes csoporttal, mely később leolvadt három fiúra, ezek közül a két idősebbik — R. Cs. és F. S. — közösülési szándékát jelezte, ám a két lány nem állt kötélnek. Azt mondják a pszichológusok, hogy egyes emberekben a visszautasítás növeli a nemi vágyat, sőt az agresszivitást is, bár kétlem, hogy ez normális folyamat. R. Cs.-ben lelohadt, F. S.-ben viszont fellángolt a nemiség, a kérlelésből átcsapott követelésbe, jóllehet társa figyelmeztette az erőszakoskodás jogi következményeire. — Márpedig megd ... lak, ha tíz évet ülök is érte! — mondta a megvadult Don Juan a rémült Piroskának. Leszaggatta a kislány ruháját, fogdosta, sőt fojtogatta is. A nemi aktusra végül is nem került sor, bár a folytatás még ennél is szörnyűbb. F. S. lemeztelenítette magát, s előbb az egyik, majd a másik lányt kényszerítette fajtalankodásra. Mindezt életveszélyes fenyegetéssel és fojtogatással követelte ki. Jellemző, hogy a két gyerek mennyire megijedi:: mindez történt péntek éjjel, s ők csak hétfőn, tettek feljelentést a gyáli rendőrőrsön, akkor is a szülők unszolására. A rendőrök természetesen azonnal őrizetbe vették F. S.-t majd beszállították a dabasi fogdába. F. S. jól tippelt a jövőjét illetően. Az erőszakos nemi közösülésért 5-12 évet ró ki a Btk. Tekintetbe véve a körülményeket, a bíró aligha lesz elnéző a magáról megfeledkező, állati szintre süllyedt fiatalemberrel szemben. — Minimum nyolc év — mondta az’egyik rendőr, akit nem annyira rendőri, mint szülői minőségében döbbentett meg a szokatlan bűncselekmény. aki él és mozog, az mind kint van a parton, napfényben, melegben és főleg nyakig a vízben búcsúzik a Balatontól. Rövid keresés után élőbb Kardos tanár urat, a tábor gondnokát, majd Csicsmán Ildikót, a soros táborvezetőt is megtalálom. A tanár úr egy rozoga széket repa- rál, Ildikó mosott ruhát tereget és zenét hallgat. Tőle tudom meg: jelenleg, utolsóként a gyáli közgazdasági szakközépiskola 38 diákja és négy tanárja tölti itt a vakációt, tíz felejthetetlen napot a Balaton mellett. — Különösebb gond egyik csoporttal sem volt, ezzel, a mostanival meg tényleg semmi. Nem csoda. Ezek már nem gyerekek, 15—18 éves komoly lányok és meglett fiúk. Az elején nem tudtam, ki a tanár és melyik a diák — mondja a gondnok úr nevetve, majd azt is elárulja, ha valakinek, neki aztán van tapasztalata az ilyesmiben, a hetedik szezont tölti Révfülöpön gondnoki minőségben. Csicsmán Ildikó is elégedett a „gyerekeivel”. Egy apró esetet leszámítva koccanás nélkül múlt el a tíz nap. Pedig a fiatal tanárnő meglehetősen szigorú, kivált a takarodóként kikötött időpont betartását kérte számon. A diákoktól is, a tanároktól is. Maguk keresték — Volt éjfélig tartó diszkó a vízparton, majd fürdőzés holdfény mellett. De CSAK csoportosan, tanári felügyelettel! Különben este tízkor köteles volt mindenki kapun belül lenni. A diszkón kívül persze volt más is. Különböző szellemi vetélkedők, számítógépes fejtornák, sportversenyek és hajókirándulás Boglárlellé- re. — Diszkó, mozi, hajókirándulás — ezeket miből fedezték? — Az Országos Atomfizikai Kutató Intézet megbízásából úgynevezett alfa- sugárzás-mérő detektorokat telepítettünk különböző helyeken. Ezekre felügyeltünk, majd beküldtük őket Debrecenbe, ahol értékelték az eredményeket. A végzett munkáért 10 ezer forint jutalmat kaptunk, ebből fedeztük a nyaralás pluszkiadásait. Ebéd. Grízgaluska leves, sok zöldséggel, kelkáposztafőzelék két hatalmas fasírital. Az adag bőséges, ízletes. — Arra számítottam, hogi minimum három kilót leadok. Ehelyett felszedtem két kilót — sóhajt egv dun- di kislány, a tányérja méh 161. A lányoknál jobb étvágyú „urak” sem panaszkodnak, s bár lehet repetát kérni, senki nem él a lehetőséggel. Kerülő úton megtudom, volt azért elégedetlenkedő csoport is. Nem a mennyiséget, hanem a minőséget kifogásolták, egyesek tüntetőén a moslékosdézsába öntötték az ételt. Pedig azok sem kaptak rosszabbat, mint a gyáliak. Hogy miért volt mégis elégedetlenkedés? Egyszerű. Van néhány olyan község a dabasi körzetben, ahol az átlag életszínvonal magasabb, következésképp az onnan jöttek elvárása is más volt. Jobbat vártak, jóllehet őlc is ugyanannyi térítést fizettek mint a többi. Bizonytalan jövő Találomra elcsípek egy lányt. Tizenhét éves, jövőre végez, alighanem utoljára volt táborban. — A kosztra, bánásmódra nincs panaszom. A fegyelem olyan volt, amilyen kellett, hogy legyen. Szerintem egy közösséget csak fegyelemmel lehet összetartani. Ami nem egészen oké? A távolság. A tóig minimum két kilométert kell gyalogolni, kilépve 20 perc, slaty- tyogva félóra. Reggel még hagyján. De délben, harmincfokos hőségben... Volt olyan nap, hogy háromszor is megtettük. Napi 12 kilométer: kicsit sok. Hát ezen már aligha lehet változtatni, a hely adott, s bárcsak ennyi volna a gond a nyaraltatással. Sajnos, egyelőre még az sem biztos, lesz-e huszadik idénynyitás, akad-e jövőre is üzemeltetője a révfülöpi ifjúsági tábornak. Az utolsó délután — vajon tényleg az utolsó? Lemegyünk néhányan a tópartra. A víztükör sima, szélcsend van. Az egyik kertben szalonnát sütnek, bort isznak, dalolnak, ott is búcsúznak. A nyártól, a Balatontól. Pedig még süt a nap, de már az erejét veszti, s a szőlőkben érik a szem a fürtön. Ilyenkor a hajókürt is úgy búg, akár egy szomorú oboa, s a harangzúgás is úgy szárnyal a nyár végi alkonyban, mint egy szárnyaszegett, fáradt denevér. M. Gy. O. Mozibmi Gyűl, Dózsa: Augusztus 30-án fél 6-kor: Szerepcsere (szín. am. vígj.), 31- én fél 6-kor: Megint 48 óra (szín. am. kr.), szeptember I-jén fél 6-kor: Nincs kettő négy nélkül (szín. mb. ol. vígj.), 2-án fél 6-kor: I Love You (szín. fr.—ol.).
