Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-30 / 203. szám

I. ÉVFOLYAM, 117. SZÄM 1991. AUGUSZTUS 30., PÉNTEK MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Kovácsék filozófiája A nadrágos bábaasszony Albertékat két ok miatt nem könnyű megtalálni. A fő ok, hogy Albert család nincs, nem létezik, csak a polgármes­teri hivatal nyilvántartásában. A környéken, ahol lak­nak, Kovács családként ismerik őket. A másik ok maga a környék. Alberték, illetve Kovácsék a Bartók Béla út legvégén laknak, ami bizony jó távol esik Cyál központ­jától, mi több, „kilóg” a községből. Mindenekelőtt tisztázzuk, Albertné azért nem Ko­vácsáé, mert mindmáig nem vált el Alberttól. Ami­nek is az a következménye, hogy Kovács Béla négy gye­reke Albert néven lett anyakönyvezve. A törvény ezt így követeli, még akkor is, ha logikailag érthetetlen. Hisz az anya tíz éve nem él Alberttel, illetve tíz éve él élettársi viszonyban Ko­váccsal, s a legidősebb gye­rekük is csak ötéves. Mi kö­ze van akkor Albertnek Jul­csihoz, Bélushoz, Annáiké­hoz vagy a nyolchetes Gyu­lához? Ezt nemcsak Ko­vács, de én sem értem. Nem szégyellt Kovács Béla cigány, a fe­lesége, Árnál is, következés­képp a gyerekeik is cigá­nyok. Ezt Béla jelentet­te így ki, szavait szó szerint idézem: — Nem szégyenlem, hogy cigány vagyok, engem csak az dühít, ha valaki a ci­gány szó elé odateszi a bü­dös szót vagy a lusta jel­zőt. Mert én nem vagyok büdös, sem lusta. Én a két kezem munkájával tartom el a családomat, nekem so­ha semmilyen afférom nem volt a törvénnyel. Tessék utánanézni! Vasárnap dél van, a csa­lád az udvaron ebédel. Csir­kepaprikást nokedlivel és vegyes salátát. A paprikást nem olcsó aprólékból, ha­nem színtiszta húsból főz- tf Árnál. A nokedlin is lát­szik, nem spórolta ki belőle a tojást. Szép, gusztusos, sár­ga. A szülők sört, a rajkók kólát isznak az ebédhez. Kivéve Gyulát, ő még csak tejen él. Különben őurasá- ga miatt jöttem ki, rá vol­tam kíváncsi. Hogy néz ki egy olyan gyerek, akit nem orvos és nem szülésznő, hanem a saját jó édesapja segített a világra? Mert Gyula rakoncátlan volt. Nem győzte kivárni, amíg a mentők megjönnek. Amiért is Béla kénytelen volt közbelépni, s bábává avanzsált. — Már volt némi gyakor­latunk, Amálka is így szü­letett. Mire a mentők meg­jöttek, lemostam, tisztába tettem az asszonyt is, Gyu­lát is. Csak a köldökzsinórt nem tudtam elvágni meg összecsomózni. Nehéz a ke­zem, téglához, vakolóka­nálhoz, kőműveskalapács­hoz van szokva. Béla kőműves. Nem ta­nulta, elleste, ellopta a szakmát. Culáger korában. Mert így kezdte. Tedd ide­tedd ódaként az építők mellett. Ma már önállóan tud dolgozni, mindig van munkája. Jöttek a gyerekek Amál gyesen van. Az utolsó percig a téeszben dolgozott. A lakás külleme önmagáért beszél: az asz- szony törődik vele. Rend van és tisztaság. Mindez Bélát is igazolja: csak az az ember büdös, aki nem tisztálkodik, gondozatlan. A testszag és a piszok függet­len a nációtól. A restség sem CSAK a cigányra jel­lemző, naplopója van min­den nemzetnek. A Kovácsék havi átlagjö­vedelme 30-32 ezer fo­rint. Nettó. Ebben benne van a családi pótlék is. A ház nem az övéké, bérlik. Viszonylag olcsón. Ezt és egyéb rezsit leszámítva Amál 24-25 ezer forintból kell kigazdálkodja: a kosz- tot, a ruházkodást, a mosó­szert, a tüzelőt, s a hízót. — Eddig még minden év­ben vágtunk. A házi zsír, szalonna, sonka, kolbász ol­csóbb, mintha felvágottat, hideget vennék a boltban. Délre úgy főzök, hogy va­csorára is maradjon. De ha nem marad, akkor is főzök. Ha mást nem, egy papri­kás krumplit. Felébe sem kerül, mint egy kiló párizsi. Márpedig ennyi szájnak kell annyi. A gyerekek jó étvágyúak, Béla nehéz mun­kát végez, nem etethetem zsíros kenyérrel. — Béla, amikor rakja a falat másnak, nem gondol arra, mikor lesz magának, a családnak saját otthona? — De igen. Amikor ösz- szekerültünk Amáliái, rá­hajtottunk. Ügy volt, hogy megvesszük ezt a házat. A tulaj mást gondolt, nem ad­ta. Aztán jöttek a gyerekek, velük a gond is, a megspó­rolt pénz meg elúszott. Ma már akkor sem tudnám megvenni, ha adnák. Az igazi baj akkor volna, ha a bérletet felmondaná. Nem tudom, ennyi gyerekkel ki fogadna be bennünket. Ci­gánynak nem szívesen ad­nak ki lakást... Béla mindezt tárgyilago­san, tényként mondja, nem politizál, és nem okol sen­kit. Milliók a mának — Milliók élnek így ma­napság, vagy még ennél is rosszabbul. Nekem legalább van munkám. Minek gyöt­rődjem olyasmiért, ami hol­nap vagy holnapután fog bekövetkezni — esetleg. Ami ellen most sem tud­nék többet tenni, mint majd akkor. — Kerüljön ki a minden­napi, s a gyerekek legyenek egészségesek — teszi még hozzá Amál. Kovácsék életfilozófiája nem egyedi és nem cigánv- filozófia. Manapság a fél Magyarország csak a má­nak él. Matula Gy. Oszkár VISZONTLÁTÁSRA A visszaszámlálás akkor kezdődik a Balatonnál, ami­kor az utolsó tábortüzek is kialusznak az ifjúsági üdü­lőkben, s a Martonvásárról legördülő dinnye kilója leg­feljebb öt forinttal drágább Balatonfüreden, mint a pesti Lehel téren. Kardos gondnok Más jelek is arra utalnak, hogy végét járja a szezon. Reggelenként nem látszik a szemközti part, Balaton- szemes ködbe bújik. Aztán ahogy kúszik a nap az ég­re, a tó kezd megélénkülni. Előbb a sirályok tűnnek fel, majd a bátrabb széllova­sok. A fürdőzők már csak dél felé lepik el a partot, meg a stégeket, melyek nyurga lábaikon úgy állnak a sekély vízben, mint gé­mek a nádas szélén. Bezárt a révfülöpi ifjú­sági tábor is, a Dabas kör­nyéki gyerekek nyári üdü­lője. Az ebédlő falán díszel­gő márványtábla tanúsága szerint ez volt a tizenkilen­cedik idény. Az idő múlá­sán meditáló krónikásban felvetődik a kérdés: vajon hová lettek, hogyan élnek azok, akik 1972-ben első­ként vették birtokukba ezt a kis paradicsomot, melyet az egykori járás közös ösz- szefogással hozott létre egy elvadylt telken. Kora délelőtt érkezek, a faházak körül csend van. Hét ágra süt a nap, de más­napra vihart jeleznek. Ezért Fajtalankodás fojtogatással fűszerezve Minimum nyolc év DABASl HÍRLAP Vetető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 0 Munkatárs: Pachner Edit. O Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. Vili. kér.. Somo­gyi B. u. C. sz. Pf.: 311. ír. ■z. 144«, Telefon: 138-2389/283 8 «sä Fülöp Sándor rendőr al­hadnagy szerint az aljas in­dokból elkövetett emberölés után az erőszakos nemi kö­zösülés és a kierőszakolt fajtalankodás a legelítélen- dőbb bűncselekmény, kivált, ha mindezt két kiskorú sé­relmére követi el egy nagy­korú személy. Sajnos ez történt a mi­nap Gyálon. F. S. 19 éves helyi lakos alaposan gya­núsítható két kiskorú lány erőszakos megrontásával. A nem mindennapi „szín­játék” a gyáli Dózsa-major néven ismert diszkóban kez­dődött, pontosabban egy diszkóestre tette fel a koro- i nát éjfél után 2 órakor a kihalt utcán. Az időpont és a sértettek kora kérdőjelet támaszt egy normális em- ; berben: mi keresnivalója ' van egy 14 és egy 15 éves lánynak ilyentájt szülői felügyelet nélkül az utcán? Hol volt a szülői számon- .érés ? Piroska és Helga — koruk cs a megtörténtek miatt még a keresztnevüket is megváltoztattuk — éjfél után indult haza egy népes csoporttal, mely később le­olvadt három fiúra, ezek közül a két idősebbik — R. Cs. és F. S. — közösülési szándékát jelezte, ám a két lány nem állt kötélnek. Azt mondják a pszichológusok, hogy egyes emberekben a visszautasítás növeli a ne­mi vágyat, sőt az agresszi­vitást is, bár kétlem, hogy ez normális folyamat. R. Cs.-ben lelohadt, F. S.-ben viszont fellángolt a nemi­ség, a kérlelésből átcsapott követelésbe, jóllehet társa figyelmeztette az erőszakos­kodás jogi következményei­re. — Márpedig megd ... lak, ha tíz évet ülök is érte! — mondta a megvadult Don Juan a rémült Piroskának. Leszaggatta a kislány ru­háját, fogdosta, sőt fojto­gatta is. A nemi aktusra végül is nem került sor, bár a foly­tatás még ennél is ször­nyűbb. F. S. lemeztelenítet­te magát, s előbb az egyik, majd a másik lányt kény­szerítette fajtalankodásra. Mindezt életveszélyes fe­nyegetéssel és fojtogatással követelte ki. Jellemző, hogy a két gye­rek mennyire megijedi:: mindez történt péntek éjjel, s ők csak hétfőn, tettek fel­jelentést a gyáli rendőrőr­sön, akkor is a szülők un­szolására. A rendőrök ter­mészetesen azonnal őrizet­be vették F. S.-t majd beszállították a dabasi fog­dába. F. S. jól tippelt a jövőjét illetően. Az erőszakos nemi közösülésért 5-12 évet ró ki a Btk. Tekintetbe véve a körülményeket, a bíró alig­ha lesz elnéző a magáról megfeledkező, állati szintre süllyedt fiatalemberrel szemben. — Minimum nyolc év — mondta az’egyik rendőr, akit nem annyira rendőri, mint szülői minőségében döbbentett meg a szokatlan bűncselekmény. aki él és mozog, az mind kint van a parton, napfény­ben, melegben és főleg nyakig a vízben búcsúzik a Balatontól. Rövid keresés után élőbb Kardos tanár urat, a tábor gondnokát, majd Csicsmán Ildikót, a soros táborveze­tőt is megtalálom. A tanár úr egy rozoga széket repa- rál, Ildikó mosott ruhát te­reget és zenét hallgat. Tő­le tudom meg: jelenleg, utolsóként a gyáli közgaz­dasági szakközépiskola 38 diákja és négy tanárja töl­ti itt a vakációt, tíz felejt­hetetlen napot a Balaton mellett. — Különösebb gond egyik csoporttal sem volt, ezzel, a mostanival meg tényleg semmi. Nem csoda. Ezek már nem gyerekek, 15—18 éves komoly lányok és meg­lett fiúk. Az elején nem tudtam, ki a tanár és me­lyik a diák — mondja a gondnok úr nevetve, majd azt is elárulja, ha valaki­nek, neki aztán van tapasz­talata az ilyesmiben, a he­tedik szezont tölti Révfülö­pön gondnoki minőségben. Csicsmán Ildikó is elége­dett a „gyerekeivel”. Egy apró esetet leszámítva koc­canás nélkül múlt el a tíz nap. Pedig a fiatal tanárnő meglehetősen szigorú, ki­vált a takarodóként kikö­tött időpont betartását kér­te számon. A diákoktól is, a tanároktól is. Maguk keresték — Volt éjfélig tartó diszkó a vízparton, majd fürdőzés holdfény mellett. De CSAK csoportosan, tanári felügye­lettel! Különben este tízkor köteles volt mindenki ka­pun belül lenni. A diszkón kívül persze volt más is. Különböző szellemi vetélkedők, számítógépes fejtornák, sportversenyek és hajókirándulás Boglárlellé- re. — Diszkó, mozi, hajókirán­dulás — ezeket miből fe­dezték? — Az Országos Atomfizi­kai Kutató Intézet megbí­zásából úgynevezett alfa- sugárzás-mérő detektorokat telepítettünk különböző he­lyeken. Ezekre felügyeltünk, majd beküldtük őket Deb­recenbe, ahol értékelték az eredményeket. A végzett munkáért 10 ezer forint ju­talmat kaptunk, ebből fe­deztük a nyaralás pluszki­adásait. Ebéd. Grízgaluska leves, sok zöldséggel, kelkáposzta­főzelék két hatalmas fasíri­tal. Az adag bőséges, ízle­tes. — Arra számítottam, hogi minimum három kilót le­adok. Ehelyett felszedtem két kilót — sóhajt egv dun- di kislány, a tányérja méh 161. A lányoknál jobb étvá­gyú „urak” sem panasz­kodnak, s bár lehet repetát kérni, senki nem él a lehe­tőséggel. Kerülő úton megtudom, volt azért elégedetlenkedő csoport is. Nem a mennyi­séget, hanem a minőséget kifogásolták, egyesek tün­tetőén a moslékosdézsába öntötték az ételt. Pedig azok sem kaptak rosszab­bat, mint a gyáliak. Hogy miért volt mégis elégedet­lenkedés? Egyszerű. Van néhány olyan község a da­basi körzetben, ahol az át­lag életszínvonal magasabb, következésképp az onnan jöttek elvárása is más volt. Jobbat vártak, jóllehet őlc is ugyanannyi térítést fi­zettek mint a többi. Bizonytalan jövő Találomra elcsípek egy lányt. Tizenhét éves, jövő­re végez, alighanem utoljá­ra volt táborban. — A kosztra, bánásmód­ra nincs panaszom. A fe­gyelem olyan volt, amilyen kellett, hogy legyen. Szerin­tem egy közösséget csak fe­gyelemmel lehet összetarta­ni. Ami nem egészen oké? A távolság. A tóig minimum két kilométert kell gyalo­golni, kilépve 20 perc, slaty- tyogva félóra. Reggel még hagyján. De délben, har­mincfokos hőségben... Volt olyan nap, hogy há­romszor is megtettük. Napi 12 kilométer: kicsit sok. Hát ezen már aligha le­het változtatni, a hely adott, s bárcsak ennyi vol­na a gond a nyaraltatással. Sajnos, egyelőre még az sem biztos, lesz-e huszadik idénynyitás, akad-e jövőre is üzemeltetője a révfülöpi ifjúsági tábornak. Az utolsó délután — va­jon tényleg az utolsó? Le­megyünk néhányan a tó­partra. A víztükör sima, szélcsend van. Az egyik kertben szalonnát sütnek, bort isznak, dalolnak, ott is búcsúznak. A nyártól, a Ba­latontól. Pedig még süt a nap, de már az erejét vesz­ti, s a szőlőkben érik a szem a fürtön. Ilyenkor a hajókürt is úgy búg, akár egy szomorú oboa, s a ha­rangzúgás is úgy szárnyal a nyár végi alkonyban, mint egy szárnyaszegett, fáradt denevér. M. Gy. O. Mozibmi Gyűl, Dózsa: Augusztus 30-án fél 6-kor: Szerep­csere (szín. am. vígj.), 31- én fél 6-kor: Megint 48 óra (szín. am. kr.), szeptember I-jén fél 6-kor: Nincs ket­tő négy nélkül (szín. mb. ol. vígj.), 2-án fél 6-kor: I Love You (szín. fr.—ol.).

Next

/
Thumbnails
Contents