Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-29 / 202. szám

1. ÉVFOLYAM, 178. SZÄM 1991. AUGUSZTUS 29., CSÜTÖRTÖK BUDAJ/IDEKI BUDAÖRS • ÉRD • SZAZHALOMBATTA 9 PILIS VÖRÖS VAR 6 BUDAKESZI • BIAIOK- BAGY 0 TÖRÖKBÁLINT O P1L1SCSABA • P4TY • ZSAMBÉK • SOLYMÁR • TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI O BUDAJENO 8 PERBAL Q TÖK • TINNYE O ÜRÖM A javunkra kellett volna dönteni Nem kabát ez, anrt Naplementekor, amikor az ember eléri — ha eléri! — a natvan-valahányadik vagy éppen hét vonhattunk élet­évét, minden megváltozik. A perzselő júniusi, júliusi nap heve sem az igazi, legfeljebb melenget, de nem izzaszt meg. A megszokott tárgyakhoz vagy a nyikorgó kcrlika- . púhoz, a bennünket körülvevő emberekhez az életerő utolsó fcllobbanásával tíz körömmel ragaszkodunk. Fia­talon, húszon- vagy harmincévesen? Még könnyen ott­hagyjuk a megszokottat, hátat lódítunk a magunk te­remtette kis világunknak. De hatvan- vagy hetvenéve­sen? Nem megy. Minden tárgy külön él körülöttünk, a napoknak a szeretet, az ízek, a zamatok adnak értel­met. A gondoskodás, a szeretet. Az az ember válik a leg­fontosabbá, ki a borongós napokat is napsugarassá ké­pes varázsolni. Amikor elfeledkezhetünk erről, hány év súlya nyom­ja vállunkat. Nézem az idős embereket az érdi öregek napközi otthonában, a Tö­köli utcában. Már megebé­deltek. BÉNÁN, BETEGEN A kedvemért — hisz pa­naszlevelüket a polgármes­ternek címezték, s ezért jöttem ide — újra vissza­ülnek az asztalokhoz. Hűl az ebéd, melyet az ételhor­dó rejt már, hiszen a bácsi élete párja bénán, betegen nyomja otthon az ágyat. De most mindennél fontosabb az alapkérdés: Virsa visz- szajön vagy sem? Az ő kis „lengyelkéjük”, gondozónő­jük, aki a köszvény sanyar­gatta, kilátástalannak tűnő napokon is képes volt mo­solyt csalni arcukra. Ivancsics Géza bácsit kérdezem, miért írt levelet az érdi polgármesternek. — Nem volt az goromba levél, csak kérés, az elesett, öreg emberek kérése. Mi nagyon szeretjük Virsát. A köz akarata vezette toliam a levél írásakor. Hogy ez a barátságos, kedves asszony, aki két éve gondunkat vi­seli, maradjon vélünk. Ne helyezzék át! Nehéz a fia­talnak megérteni, mit jelent az, ha a gondoskodás mö­gött az ember a szeretetet érzi. Mely ebben a korban s a bennünket körülvevő rideg világban az egyetlen éltető elem. Ügy látszik, vé­get vetettek a mi jó vilá­gunknak! A névnapokat az asztalra helyezett virág je­lezte. S az ünnepeltet ki­hagyva dugtuk fejünket össze Virsával, mivel is lepjük meg azt, akit kö­szönteni akarunk. Mindig mindent megszervezett, úgy, ahogy kértük ... — Volt itt szalonnasütés, Murányi Feri bácsi hege­dült. Úgy öregesen, de szí­vünk minden melegével köszöntöttük a számunkra jeles napokat. Összeszok­tunk. mint egy család. S most a családfőt elvették tőlünk ... Aki helyette jött? Semmi bajunk vele. Ügy látszik, iparkodik. De olyan még egy nem lesz, mint a Virsa, aki mindig kedvünk­ben járt... Munkában megfáradt, agyon dolgozott, ráncos ke­zek simogatják a viaszos­vásznat. Vili bácsi szépia még most is bepárásodik, ha arra gondol, a névnap­jára szobrot kapott. Géza bácsi meg együtt kertész­kedett gondozójukkal, ka­pálták a szőlőt, irtották a gyomot, ültették az egy­nyári virágokat. „Szívére vette a Virsa, hogy áthelyezték a Kamilla utcába, elszakították tő­lünk. Abba betegedett be­le.” Mondogatják az idős emberek, mintegy bizony­gatva a kívülállónak: mennyire szerették őket. Idős n.éni mondja: nem olyan ez, mint egy kabát, amit csak úgy lecserélünk, ha kimegy a divatból, ha kopott... Mert mit is akarnak? Aki velük foglalkozik, le­gyen házias s egyszerű. Az öregekhez illő ... Mert az ékszer, szerintük, vastagon mérve, nem munkahelyre, mosogatáshoz való. Lehet vállat rándítani a megjegy­zésre, irigységet emlegetni — de itt a betegség, a sze­génység s az elesettség az úr! S azt már meg sem me­rem kérdezni — netán ki­derülne, hogy valaki ezeket az elesett, idős, ápolásra, gondozásra szoruló embere­ket azzal vádolta meg! —, a 76 éves Géza bácsi miért erősítgeti: „A Virsához való ragaszkodás nem sze­relmi pártolás .. CSAK EBÉBRE Eszembe sem jutott vol­na hasonló alantas gondo­lat. Értem s érzem, szavak­ban is megfogalmazták, nem szeretik, ha a fejükhöz vágják — mint korábban példa akadt rá —, a gondo­zónő nem arra való, hogy „kiszolgálja az öregeket”. Mondanám tizennégyünk- nek. akik fél egykor együtt ülünk: az öregekkel való törődés, a gondozás nem ki­szolgálás, hanem szolgálat. S csak az adja fejét erre, aki érti, érzi, hogy amilyen hétköznapokat teremt az öregeknek, hasonló jövő vár rá. Mert előttünk az utó­dunk, aki tőlünk tanulja meg, hogyan ápoljon, gon­dozzon bennünket naple­mentekor ... Fenyegető levelet is be­dobtak Ivancsics Géza bá­csi levelesládájába, mert­hogy „járt a szála”. S vi­tába is keveredik Köves Árváddal, aki a k. u. k.-idő- hől származó csúfolódó jel­mondatot most naivon ko­molyan idézi: „minden na- gvon szép, mindennel na­gyon meg vagyok eléged­ve.” De lehurrogják, mert a házirendet nemigen tartja be. Tízre nem, csak ebédre jár — szól az idősek kóru­sa. S a polgármester, Harmat Béla, akinek a levelet ír­ták, azzal a kéréssel, hogy semmisítse meg a vezetőnő döntését, s Virsa maradjon, mit szól mindehhez? — Választ kértem a miértre. Az' indoklás: az át­helyezés, a csere azért tör­tént. mert aki odakerült, annak a gyermeke szívbeteg, s iskolaotthonos osztályba kell járnia. Az pedig a Tö­köli utcához közelebb van, mint a Kamillához. Az ön­álló munkáltatói jogot csak az intézmény vezetője felett gyakorolja az önkormány­zat. De intézményen belül az áthelyezés, tehát a mun­káltatói jog a vezetőt illeti meg. Utasítgatni személy- cserék, áthelyezések ügyé­ben nem lehet, hova ve­zetne az, ha minden intéz­mény életébe a testület, a hivatal beleszólna? MERT AKKOR... Értem s megértem az idős embereket, a ragaszkodásu­kat, szeretetüket. De demok­ráciában a régi módszerek, a mindenki feje felett törté­nő örökös átnyúlás nem megy. Mert akkor a fele­lősség, a felelősségre vonás lehetősége válna semmivé! Varga Edit Domonkos Béla új szobra Évente szeptember vegén újabb alkotással gyarapodik a Magyar Földrajzi Múzeum szoborkertje. A már meglevő szobrok mellé most készíti Domonkos Béla érdi szob­rászművész a nagy orientalista, Baktay Ervin bronzból készült mellszobrát (Ilancsovszki János felvétele) SZAZHALOMBATTAl ELKEPZELES Amire nincs skatulya Hátránnyal indulnak. Ki­szolgáltatottak, sebezhetőb­bek a beteg gyermekek, asztmások, mozgássérültek és értelmi fogyatékosok. Több törődést igényelnek, felkészítésük az életre, a küzdelmek vállalására ne­héz munka. Aki vállalta, tudja, nem lehet abbahagy­ni. Mert szükségük van a segítségre, a tanácsokra, gyerekeknek, szülőknek egyaránt. Egyedül, magukra maradva nehezebb elvisel­ni a másságot. Nagy a tá­volság egészséges és beteg között. De nem áthidalha­tatlan. Erre kiváló példa a Száz­halombattán működő Szü­lők Fóruma önszerveződő csoport, mely, mint névé is sejteti, a beteg gyermeket nevelő családokat öleli magába, s néhány szakem­SeSymárcn Bővült az Csodákra képes egy kis falu lakossága, ha értelmes cél érdekében hívják őket munkára. Solymáron ugyanis talán még jövőre is influenzát kaptak volna a koronájuk mellé a fogá­szati rendelő előtt .várako­zók, ha nincsenek vállalko­zó szellemű helyi tervezők, iparosok, akik ingyen ad­ták tudásukat, kétkezi munkájukat azért, hogy egy új szárnnyal bővülhes­sen az orvosi rendelő. Az az épület, ahol mindössze öt helyiségben zsúfolódott össze a négy körzeti orvos, a két fogorvos, a három védőnő és a fizikoterápiás szakdolgozó. Az új épületszárny alsó szintje már teljesen kész, a berendezés beszerzéséhez komoly anyagi segítséget jelent az a közel félmillió forint, amelyet egy egész­ségügyi pályázaton nyertek el. Ez az összeg volt egyéb­ként az alaptőke annak idején, ehhez a pénzhez tett 4,5 milliót az egykori tanácsi költségvetés. A 130 négyzetméternyi hasznos területen kap helyet a fer­tőző elkülönítő, a gyermek- orvosi rendelő, a tanács­adó, két várószoba, illetve a higiénés helyiségek. Az igények, nem utolsó­sorban a számottevő tár­sadalmi munka, no meg az önkormányzat által biztosí­tott 2,5 millió forint tette lehetővé, hogy beépítsék a tetőteret is. Ennek hasznos alapterülete 103 négyzet- méter, ahol a kislabor, a fektető, a védőnői szoba, továbbá még egy rendelő, illetve váróhelyiség kap majd helyet. A tetőtérben most végzik a szakipari munkákat, s ha minden a tervek szerint alakul, az új szárnyban szeptember kö­zepén, végén már fogad­hatják a betegeket. Ezután kerül sor a régi épületrész belső átalakítá­sára, aminek keretében a fogászat a gyermekrendelő régi helyére költözik. Szá­mos építőipari szakma képviselője vett részt a ki­vitelezésben, egytől egyig solymári állampolgárok, esakügj\ mint a tervezés­ben, szállításban tevékeny­kedők, akiknek közreműkö­dése nélkül aligha fogad­hatta volna már szeptem­berben a betegeket a ren­delő. — s. r. bért. Akik úgy érzik, te­hetnek valamit azért, hogy ezek a gyerekek is önma­gukat, képességeiket meg­ismerve vághassanak neki az életnek. Mert felnőttek lesznek előbb-utóbb, mun­kát vállalnak, s elfoglalják helyüket a társadalomban. Ügy, ahogy telik tőlük. Se­gítséggel, támogatással, sze­retettel könnyebb lesz ez a folyamat. Cseh Károlyné, a szervezet elnöke elmondta, szeptember 2-án két nap­közis és egy tanulócsoport indul a 3. számú óvodában. Azzal a céllal, hogy a be­teg gyerekek is részt vehes­senek az oktatásban, ha el­érték a tanköteles kort, a többiek pedig ismerjék meg a közösséget, s gyógypeda­gógus segítségével fejlőd­jön személyiségük. — Azt, hogy milyen szer­vezeti forma illenék legin­kább arra — részletezte Cseh Kornélné —, amit sze­retnék kialakítani, még pontosan nem tudom. A meglévő „skatulyákba” nem illeszthető, mert nem csak terápiát akarunk alkalmaz­ni, emellett személyiségfej­lesztést, mozgássérültek, asztmás gyerekek számára idegennyelv-oktatást, a gyógytestnevelés, gyógy- úszás biztosítása mellett. Mindezt úgy. hogy a pálya- választásra is felkészíthes­sük a gyerekeket. Ügy tu­dom. ilyen nincs másutt, talán ez lehetne minta mindazok számára, akik megpróbálkoznak valami hasonlóval. Bár hozzá kell tennem, nem könnyű ez az egész. Nem elég a jó szán­dék, egy új intézmény ki­alakításúról van szó. Még­hozzá olyanéról, amilyen ez ideig nem volt. Mindent ki kell találni, meg kell szer­vezni. Szeretnénk felke­resni a Művelődési és a Népjóléti Minisztériumot, segítsenek abban, hová le­het besorolni ezt az intéz­ményt. Az sem biztos, hogy az intézményi forma a leg­jobb. Talán tudnak valami­lyen tanácsot adni erre. Bí­zunk benne. — Egy biztos, szeptem­berben megkezdődik a munka. S ez nagy öröm a szülőknek, mert nem kell más városba utazniuk gyer­mekükkel. Gyakrabban ta­lálkozhatnak, több idejük marad egymásra. Több pá­lyázatot nyújtottunk be némi anyagi támogatás re­ményében. Az elképzelések megvalósítása attól is függ, mennyi pénzünk van mind­ezekre. Nagyon sok feladat van még előttünk. Szülők, szakemberek is segítenek. Együtt talán hamarabb cél­hoz érünk. Mit tehetnénk hozzá? Ügy legyen, sikerüljön lét­rehozni azt, amit eltervez­tek. Nem önmagukért, ha­nem azokért a gyermeke­kért. J. Sz. I. Budakeszi Ói vállalkozás Egy hete fogott új vállal­kozásba Budakeszin a he­lyi művelődési ház. Az épületben házi mozi elne­vezéssel videokölcsönző nyílt Mint megtudtuk, a mű­velődési ház kérésére a he­lyi önkormányzat megsza­vazta azt az összeget, amiért megvásárolhatnak majd a közeljövőben egy videoprojektort. Ennek se­gítségével a ház vállalko­zik arra, hogy mozit nyit az épületben. Már csak azért is, mert ebben a szó­rakozásban a falubelieknek régóta nincs részük, a Pest Megyei Mozi üzemi Vállalat ugyanis már régóta nincs jelen a településen, a film­színház egykori épülete is lassan az enyészeté már ... F. E. BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. G Munkatársak : Ke­ttete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. 9 Fo­gadónap minden hátion Il­ii óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somo­gyi B. u. 6. PL: 311. ír. sz.: 1146. Telefon: 138-1761, 138­1067.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents