Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-29 / 202. szám

A KOBOZ MASA A Csobán zenéje A szünidei gyermekal- kotótáborban, Mendén ifjú toliforgatók is dolgoztak. Több írásukat már koráb­ban közöltük, íme egy újabb: Egyik délután a folyosón két idegen embert láttunk. Megkérdeztünk egy neve­lőt, hogy kik ők, és meg­tudtuk, hogy este a tábor­ban fognak népzenei elő­adást tartani. Rögtön az jutott eszünkbe, hogy ri­portot kellene velük ké­szíteni. Már a hangszerei­ket hangolták, mikor oda­mentünk hozzájuk. Az egyik férfi magas volt és erős. Valiig érő barna ha­ja hátul volt összefonva. — Csókolom, elnézést — szólítottuk meg. Lenézett rám és mosolyogva így szólt: — Én nem beszélni ma­gyar, te beszélni kolléga — és a fiatalabb férfira muta­tott. — Szia, tegezhetlek? Tanévnyitók Hétfőn már suli A monori Kossuth Lajos Általános Iskolában 30-án, pénteken délután öt órakor tartják a tanévnyitó ün­nepséget. A Jászai Mari Téri Álta­lános Iskolában 31-én szom­baton délelőtt fél 9-kor lesz a tanévnyitó. Ebben az is­koláiban azt is megtudtuk, hogy az új tanévben beve­zetik az angol nyelv okta­tását is, s szakköri foglal­kozások keretében ugyan­csak lehet majd angolt és németet tanulni. Testneve­lés szakot is indítanak, s az olvasás tanítását a Zsol- nay- és a Tolnay-féle mód­szerekkel próbálják sikere­sebbé tenni. A Munkásőr utcai álta­lánosban az idén nem tar­tanak ünnepélyes tanévnyi­tót, a diákok 2-án, hétfőn reggel háromnegyed 8-kor kezdik az évet. Szüleiknek 4-én, szerdán 17 órakor lesz tanévnyitó értekezlet, ame­lyen számos tudnivalóról kapnak tájékoztatást. A József Attila Gimná­zium ünnepélyes tanévnyi­tóját 30-án, pénteken dél­előtt 9 órakor tartják, a levelező tagozatra járóké szeptember 2-án, hétfőn délután fél 3-kor lesz. Monor új iskolája, az Ady utcai általános 30-án, pén­teken 17 órakor rendezi a tanévnyitó ünnepségét a Példabeszédekből vett mot­tóval: „Szerezz igazságot, de el ne adj bölcsességet, erkölcsöt és eszességet!” Szeretettel várják a régi is­kola pedagógusait és a volt diákokat is. A monori 205. Számú Ipari Szakmunkásképző In­tézetben egyelőre nem lesz hivatalos tanévnyitó ünne­pély. Azt majd később, az iskolaavatóval együtt tart­ják meg. Felhívják azon­ban diákjaik figyelmét, hogy a tanítás ettől füg­getlenül szeptember 2-án, tehát hétfőn reggel 8 óra­kor kezdődik az Ipar út 2. szám alatti új iskolában. Segít a Baráti Kör Úri gesztus A körzeti labdarúgó-baj­nokságot megnyerve szép — dicséretre méltó — si­kert ért el az alig három­ezer lakosú Űri labdarúgó- csapata. Egy osztállyal fel­jebb jutva a megyei baj­nokság második vonalában — a Déli csoportban — rúgják a bőrt a község sportbarátai, szurkolói nagy örömére. S hogy milyen si­kerrel, eredménnyel állnak helyt a magasabb osztály­ban? Ez a jövő „zenéje”, majd elválik. Mondják, magasabb osztályba kerül­ve, ha egy csapat megka­paszkodik, nem esik ki már a feljutás első évében; az már eredmény, majd­hogynem siker. Kívánjuk, hogy a most induló baj­nokságban ezen elképze­lést teljesítve sikeresen szerepeljenek az úri labda­rúgók a magasabb osztály­ban is Persze a feljutással emelkednek a kiadásai is a községi sportkörnek. Ezt felismerve alakult meg nemrégiben Üriban a csa­patot támogató Baráti Kör. — A feljutást jelentő MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. • Munka­társak: Gér József és Kob- lenez Zsuzsa. • Postaeim-f Monor. Pf. Sí. 2201. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől péntekig 8-tól ll-lg. öröm óráiban is tudtuk: a csapat fenntartását illetően emelkednek a kiadások, miközben a sportkört támo­gató pénzes mecénásokra sem igen számíthatunk. Most már, a megyei baj­nokság második vonalában az eddigi két — felnőtt- és ifjúsági — csapat mel­lett serdülőt is kell indíta­nunk a bajnokságban. A segítséget illetően termé­szetesen össze kell fog­nunk. így jött az az ötlet, hogy a községi sportkör terheit enyhítve, alakuljon meg a Baráti Kör Üriban — mondja e kör elnöke, Győri János. — Miben nyilvánul meg e segítségük? — A körzeti bajnokság megnyerésének reményé­ben fél éve sincs, hogy megalakultunk, s úgy hu­szonöt körülire tehető a pártolók taglétszáma. Az ötven-százforintos havi tagdíjakat befizetve, mi a labdarúgó-szakosztály leg- fiatalabbjait, a serdülőket vállaltuk fel, az ő szerep­lésüket, fennmaradásukat segítjük szerény lehetősé­geink szerint — folytatja a községi sportéletet, a lab­darúgást szívügyének tartó Győri János, majd meg­toldja. — A Baráti Kör taglét­száma ma meg meglehető­sen szerény, megélhetési gondokkal bajlódnak az itt élő emberek is. Mégis, megköszönve a már meglé­vő pártolóink anyagi segít­ségét, további jelentkező­ket, tagokat várunk. Fog­junk össze, segítsük a sport ügyét, a helyi labdarúgás sikerét! J. I. — Persze, hiszen csak 16 éves vagyok. — Megkérdezhetném a nevedet? — Nyitrai Péternek hív­nak. — És a társadat? — Öt Alexander Horsch- nak. — Ez nem magyar név. — Igen. Alex német származású, de egy kicsit tud magyarul. — Mióta zenéltek? — Én csak két éve, Alex pedig 12 éve. — Milyen régiek a hang­szereitek? — Nem régiek, ez a ko­boz egy 300 éves hangszer másolata. — A hangszereiteket ve­szitek, vagy ti készítitek? — A hangszereinket mi magunk készítjük egy 80 éves bácsi segítségével. — Hogyan kezdtet el ze­nélni? — Az énektanárom, Ko­vács Klára fedezte fel ben­nem a tehetséget. — Milyen zenét játszo­tok? — Sok nép zenéjéből ját­szunk. Ezen belül görögöt, skótot, románt, gyimesit, moldvait, németet, mongol sámánéneket és természe­tesen magyar dalokat is. — Még egy utolsó kér­dés: mit jelent az együttes neve — Csobán? — A szó román eredetű, jelentése pásztorfiú. Nem sokkal. riportunk után elkezdődött az elő­adás, ami mindenkinek na­gyon tetszett. Olyannyira, hogy az előadás után Alex még egy német dalt is elő­adott ráadásként. Kiss Tamás, Polareczky János VÉGSŐ BECSŰ Elhunyt Gyömrő, de ta­lán az ország legidősebb állampolgára, özv. Hand- lcry Ferencné (Lujza né­ni), aki a Baross utcá­ban lakott, s akiről kö­rülbelül két-liárom év­vel ezelőtt lapunkban színen riportot közöl­tünk. A 105. évében járt. Végső búcsúztatása ma, csütörtökön 17 órakor lesz a gyömrői telepi te­metőben. MOhlORI XXXIII. ÉVFOLYAM, 202. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 29., CSÜTÖRTÖK Behozhatatlan évek vesznek el Csak a szék maradt Mint 24-i, szombati szá­munkban hírül adtuk, fe­gyelmi vizsgálatot kezde­ményezett a monori önkor­mányzati képviselő-testület dr. Rados Mária polgár- mester ellen, s ennek befe- jeztéig felfüggesztette állá­sából. A nyilvános testületi ülést követően át kellett volna adnia irodájának kulcsait a fegyelmi bizott­ságnak, de nem tette — eltávozott. A tanácskozóte­rem még olyan volt, mint a méhkas, amikor dr. Ila- dos Mária már az épület előtt álló gépkocsijába szállt — s aznap csak egy jegyzőkönyv született a sikertelen kulcs- és ügyát­adási kísérletről. Másnap reggel hívtuk a polgármester irodáját. — Munkába állt? — kér­deztük dr. Rados Máriát. — Nem érzi érvényesnek a testületi döntést? — Ma átadom a kulcso­kat — válaszolta —, de nem megyek el. Itt mara­dok. Ez idő szerint — ez van. A polgár úgy érezheti, szól a nóta a hivatalból, hogy „nem, nem, nem, nem me­gyünk mi innen el, míg minket a házigazda bun­kósbottal ...” Tetszenek is­merni. Csak nem lehet egé­szen pontosan tudni, hogy a kialakult szituációban ki is a házigazda, ki a nem- kívánatos vendég, és kinél is van a bunkósbot. Eleinte úgy tetszett, a képviselő-testület, mint há­zigazda, ráébredt, hogy fél­reismerte az általa válasz­tott „díszvendéget”, S ud­variasan próbálta távozás­ra bírni. Nem azért, mert nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek, hanem mert egyáltalán nem lehet vele táncolni. Képes beszéd nél­kül: amiben a testület dönt, azt az apparátus, a polgármester nem hajtja végre. A polgármester jog­érzék nélküli, akarnak tí­pusú ember, szólt a testü­let. Hiába toporognak mun­kára éhesen a képviselők, hiába hangzott el annyi­szor, hogy „együtt kell tol­ni a város szekerét” — nem megy a szekér. Hajlottak pedig a kompromisszumok­ra. Ott volt például a ve­szélyeshulladék-égető ügye. Nem gáncsolták el az első pillanatban csak azért, mert dr. Rados Mária szül­te az ötletet. Aztán, ami- ' kor a lakosság egy ember­ként tiltakozott, a testület megértette, hogy jobb ezt nem kihajszolni — annál is inkább, mert nem kaphat­tak garanciát a város biz­tonságára — s elálltak az elvi engedélyezéstől is. Dr. Rados Mária nem. Aztán. Tíz embert le kell építeni az apparátusból — szólt a testületi döntés. A polgármesternek kellett volna levezényelnie az er­ről szóló napirendet. Neki nem tetszett — átadta a vezénylést a jegyzőnek. Emiatt . a Köztársasági Megbízotti Hivatal törvé­nyességi óvással élt, a for­mai hiba miatt a határozat érvénytelen és végrehajt­hatatlan. A képviselők hosszan tudnák sorolni — az utolsó cseppet a pohárban azon­ban dr. Rados Máriának az a polgármesteri találko­zón tett kijelentése jelen­tette, miszerint nem árta­na felesketni a tisztakezű- ségre a testületet sem. A viszony, amely addig sem sarkallt áldásos együttmű­ködésre, mert a jobb kéz sose tudhatta, besegít-e ne­ki a bal vagy bevisz egy balhorgot, végleg megrom­lott. Dr. Rados Mária e romlást aztán a végső stá­diumba juttatta azzal a „vádirattal”, amit a leg­utóbbi nyilvános testületi ülésen felolvasott. Eszerint Vadász Iván és Sipos Ist­ván korrupcióval vádolha­tok a telefonügyben. Vadász. Iván mint a te­lefon ad hoc bizottság tag­ja, dr. Rados Mária szerint az új telefonközpont léte­sítéséről folytatott tárgya­lásokkal ötvenmilliós in­dokolatlan költségbe akarta verni a várost, mondván: „majd behozzuk az adófi­zetőkön”. S ebben Sípos István úgymond társa volt, Dr. Marton Aurél pedig Maglód közepén álló öreg épület. Valaha Iskola működött falai között. Érdekes, hogy a jóval később épülteket is már renoválni kellett. Petiig a régi alapok gyen­gébbek voltak... (Vémi László felvétele) félretájékoztatta képvise­lőtársait a polgármesteri találkozón elhangzottakról. Szó volt még e vádiratban Bajári Jánosról, aki ellen a bíróságon tett feljelen­tést a nyilvános hülyézés miatt, majd a Három Golyó vendéglátóegységről, ahol egyes képviselők ugyan­csak nyilvánosan tárgyal­ják a város ügyeit, banyá­nak becézve a polgármes­tert, s arról hogy bábot akarnak polgármesterül. Mit tudott szólni mindeh-. hez a nyilvános ülésen je­len lévő dr. Török Gábor országgyűlési képviselő, aki közvetítő szerepet vállalt a polgármester és a testület között? Semmit. Mind­ezekhez nemigen lehet már bármiféle kompromisszum­ra törekedve hozzászólni. Vadász Iván és Sipos István mindenesetre hatá­rozottan pártolta dr. Ra­dos Mária javaslatát, mi­szerint a fegyelmi bizott­ság vonja vizsgálata köré­be az ő „telefonügyüket” is. Sőt, ha ez nem hang­zott volna el, ők kértek volna vizsgálatot maguk el­len. (De ki fog telefonköz­pontról tárgyalni fegyelmi vizsgálat alatt? Telefon- központ tehát mostanában nem lesz.) Sipos István még azt is hozzátette: ha ez a vizsgálat a gyanúnak leghalványabb árnyékát is felleii, azonnal lemond, és soha, semmilyen közszerep­lést nem vállal. S mi lesz ezután? Dr. Rados Mária, mint bejelentette — csak bírósá­gi ítéletet fogad el. Tehát hiába zárul le majd a fe­gyelmi vizsgálat — a dön­tés továbbkerül, felsőbb fórumokhoz. Az ügy a fel­lebbezésekkel „eiélhet” a ciklus végéig. A testület nem mond le. Egyfelől; mert a költségvetés idő­szakának előkészítése most következik. Működő ön- kormányzat nélkül a város következő éve is el lenne ósva. Meg hát ha lemon­dana, itthagyná azt a pol­gármestert, akinek műkö­dése szerinte a város kárá­ra van. De dr. Rados Mária sem hajlandó önként távozni, annak ellenére, hogy a legutóbbi testületi ülésen jóváhagyott munka- megosztás közte és az al­polgármester között nyil­vánvalóvá teszi: a polgár- mesternek semmi más nem marad — csak a szék. Megteheti a testület azonban, hogy feloszlatja önmagát. Az esetben elöl­ről kezdődik az egész vá­lasztási procedúra, a ko­pogtatócéduláktól ... Hogy ebben a városban ki megy el szavazni ezek után...? S kik pályáznának kép­viselői székre:...? Kérdés. Ha tükörnek tekinthet­nénk a percet, amikor a város új, demokratikusan választott vezetői elfoglal­ták helyüket, belenézhet­nénk: milyenek voltak ak­kor — s milyenné tette őket háromnegyed év? A baj mindig abból van, ha valaki azt az első képet el­veszíti. Ki veszítette ei? S ha nyilvánvalóvá lesz is, hogy ki volt az, még a ta­nulság se vigasz. Mert a város behozhatatlan éve­ket veszít. K. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents