Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-24 / 198. szám
NYÁRI MINDENFÉLE Késik a szemléletváltás NAGYKOROS! XXXV. ÉVFOLYAM, 198. SZÄM 1991. AUGUSZTUS 24., SZOMBAT Vélemények a privatizációról (is) Megfontolásra intő hétköznapi realitások Nyáron igyekszik mindenki praktikusan — praktikusabban — élni. Jobban odafigyel a látszólag apró dolgokra, talán éppen azért, hogy meg tudja spórolni azt a pénzt, amit nyaralásra fordítana. Igen ám, de különösen ma, amikor iszonyú a reklámozón, sokszor még az igen tapasztalt vásárló is felülhet a bóvlinak, a rossz minőségű, de olcsó árucikknek. MOSÓPOR Itt van mindjárt a mosópor. Sokan árulnak bizonytalan eredetű „nevenincs” készítményt. Miután a boltban a címkézett és sokszorosan bizonyított kiváló minőségű Tomi vagy Per- sil tényleg nagyon drága, bizony, sokan vásárolnak is; Aztán persze nem is rossz az, csak később kezdődik a baj. Az ilyen olcsó mosóporok ugyanis óriási mennyiségű nátronszódát tartalmaznak —- az idősebbek emlékezhetnek rá: ezelőtt húsz-harminc esztendővel nagyanyáink ezzel végezték a nagymosást. Igaz, illata nincs, de hatékony. Persze csak a fatek- nőben. Ugyanis ez az anyag hosszabb használat után kikristályosodik az automata mosógép érzékeny vezetékeiben, s megbolondítja az automatikát. Aztán amikor emiatt fizetni kell az alkatrész cseréjét, a gép javítását, megnézheti magát az addig magát takarékosnak tartó háziasszony. IVÓVÍZ Más. Nyári téma, ami a városban akár örökzöld is lehetne, s ez a vízkérdés megoldatlansága. Immáron sokan mondják azt: nem lehet hinni senkinek sem ebben az ügyben, s különösen az ígéretek devalválódtak. Tavaly április óta ezekből nem volt hiány, nem úgy vízből. Előbb' mintegy fél esztendeig ihatatlan vizet kaptunk, aztán nagy- nehezen furattak kutakat, amit — az akkori ígéret szerint — május végére rá is kötnek a hálózatra. Nos, a hálózat vagy megépült vagy nem, ugyanakkor időközben — óriási pénzekért — valóban nekifogtak a csövek mosatásának is. Ennek természetesen mindenki örül. Annak azonban nem, hogy az ütemterv valami eszméletlen rosszra sikeredett. Többen arra kötöttek fogadást, hogy még egyszer IIKTFÖN Áramszünet A Démász nagykőrösi kirendeltsége értesíti a lakosságot, hogy 1991. augusztus 26-án 8 órától 12 óráig áramszünet lesz a város IV. és VI. kerületeiben. Az áramszolgáltató kéri a lakosság türelmét és megértését. NAGYKOROS! HÍRLAP Nagykőrös, Széchenyi tér 17. % A szerkesztőség vezetője: Ballai Ottó. Munkatárs: Miklay Jenő. • Postacím: 2750 Nagykőrös, Pif. 23. Telefax és telefon: (20) -51-308. • Hirdetésfelvétel: kedden 10—13, csütörtökön 14—16 óra között. • Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10 óráig várunk. ilyen bajkeverő módon meg sem tudnák ismételni ezt a városban. Nos, a város helyzetét ismerve, nem mernék tanácsot adni senkinek sem, melyik oldalra álljon. Az biztos, hogy a PVCSV betartja az ütemtervét — kisebb-nagyobb pontatlanságokkal —, de éppen ebben van a hiba egyik fele. (Sokan éppen ezért bírálják keményen a polgármesteri hivatal illetékese it,a kik ugyanis egyez- telteket) ebben az ügybon a vízügyesekkel. (Ugyanakkor szerintem dilettantizmusra vall, hogy éppen a lakótelepekkel — ahol kánikulák idején egyébként is gondot okoz már évek óta a vízhiány — foglalkoznak nyáron. Ezt vagy előbb, vagy később kellett volna csinálni, s helyette olyan utcákban dolgozni, ahol kevesebb embert érint a bosz- szantó vízhiány. Ezzel függ össze persze a mosatást követő helyreállítás kérdése. Ugyanakkor ismét sokan állítják, az illetékes hatóság— ilyen minden bizonnyal van — nem hogy nem áll feladata magaslatán, de sokkal inkább nem csinál semmit. Elképzelhetetlen, mégis tény, s senki sem tesz ellene, hogy lassan . már hónapok óta kell kerülgetni egy-egy tisztítás miatt szétvert úttestdarabot! Elvárható lett volna az azonnali helyreállítás elrendelése. A balesetveszélyt, s más hasonló érveket felesleges most — újra — felemlegetni. Csalódásomat illetlenség volna nagydobra verni, ha csak személyes ügyemről volna szó. őszentsége nagykőrösi látogatásának elmaradása ugyanis közügy, tehát úgy gondolom, figyelemre érdemes. Az események még június közepe táján kezdődtek azzal, hogy a Lőrinc pap utcában levő parkoló aszfaltburkolatát felbontották. Tették ezt olyképpen, hogy a felszedett burkolat alatti aljzatbetonra sem lehetett rámenni, az összerakott törmelékkupacok miatt. A módszer közismerten magyaros: a törmelék marad, mígnem szemét lesz belőle, és utána elviszik. Dohogtam is magamban, miért kellett pont ezt a parkolót a használatból kivenni, mikor aránylag még jó volt, még ha nem is volt azért annyira kifogástalan a burkolata. Ehelyett a Ceglédi út kanyarulatánál lett volna indokoltabb azt megcsinálni, amit a lakók már évek óta hiányolnak. Ennek ellenére próbáltam észérvekkel nyugtatni magam, s elképzeltem, hogy a Nemrég Hollandiában, egy 15 ezres városkában jártam, s láttam, hogy egy üzemzavart három óra alatt hárítottak el. Ezalatt felbontották az úttestet,, kijavították a törött vezetéket, utána.visszatemették a példásan elkerített munkagödröt, s még a burkolatot is helyreállították! Négyen dolgoztak mindössze, s még csodaszerszámuk sem volt. Ott tudják azt, ha nem így csinálják, nem élnek meg. Miért nem lehet ezt a szemléletet itt, Nagykőrösön meghonosítani, s ha a vállalat nem veszi fel a fordulatszámot, intézkedésekkel, hatósági szigorral rákényszeríteni ? ADÓFIZETŐ A gázcseretelep felé vivő út sarkán még az út szegélyköveit is felbontották, ott lakó szomszédom tiltakozása ellenére, aki közmű- térkép hiányában is tudta, mi van a földben. A napokban — megunva a tétlenséget — saját maga állt neki, visszarakni a szegélyköveket. ö tudja azt, hogy a hatalmas, megrakott teherautók, akár a kerítését is kidönthetik. Dolgozott, közben háborgott, hogy adót fizet — nem is keveset —, többek között éppen ilyesféle munkák elvégzéséért. Bevallom, nemigen tudtam vigasztalni. Igaz, ő sem szavakat várt, s azt se tőlem. Inkább tetteket, az árra illetékesektől. Ballai Ottó Lőrinc, pap utcaiak bizonyára összeadták a javítási költségekre valót. De az is lehet, hogy valami önzetlen vállalkozó állja a kiadásokat. így viszont azt mondom, kinek mi köze hozzá, hogy azt generálozzák ami még viszonylag tűrhető állapotban van, a valóban tönkrement területek helyett. De kis idő múlva csi- títgatni kezdtem magam. Naiv dolog mindig a ráció alapjáról indulva keresni az ok és okozati összefüggéseket. Ez a módszer sajnos nem mindig visz célhoz. Azután telt az idő, a munka haladt — bár inkább csak az idő ment. A területen váltott műszakban dolgoztak. Páros napokon ketten, páratlan napokon senki. Szóval eszembe jutott, hogy jön a pápa. Ennek köszönhetően országos csino- sítási láz harapózott el, ami hozzánk is eljutott. Elcsodálkoztam, vajon öszentAki a történelemből citálja a példákat a jelenkorral való összehasonlításra, az joggal tételezhetné fel, hogy megint sorsfordító idők köszöntenek ránk. Mégis mindegyre úgy tűnik, mintha a ma emberé nem ismerné fel a korszak- váltást, de lehet az is, hogy egyszerűen csak nem hisz annak lehetőségeiben. A tulajdonossá tétel szándéka, általában a privatizáció eshetősége nem fokozta alkotóvá az emberi emóciókat, mint mondjuk, eleinknél volt az hajdanán az első földosztáskor. A realitások sokkal inkább megfontolásra intenek, mint bármikor, s talán az viszonyul legértelmesebben a dolgokhoz, aki ilyenformán intézi el a vitát: a nagyüzemek szétszedéséből fölösleges állampolitikát csinálni. Amelyek nem e világra valók, úgyis szétesnek maguktól. így akik továbbra is azok keretei között akarnak dolgozni, élni, azok kívánságának tiszteletben tartását éppenséggel államilag kellene garantálni. Most már tudjuk, hogy a Ceglédi Állami Tangazdaság elnyerte a kormányzat kegyét: megmarad. Vajon az ottaniak, gondolok elsősorban a kétkezi dolgozókra, hogyan értékelik e fejleményt? A műszakvesető' Radios Dezső a körösi kerület állattenyésztő részlegében műszakvezető: — Ha megtörtént volna az átalakulás, valószínűleg nem tudtuk volna a hogyan továbbra a választ. Kérdezem, ha mondjuk felszabdalják a gazdaságot, vajon milyen gazdálkodási formák alakultak volna ki sége ide is ellátogat? Kőrös nem volt soha a csodákról híres. De úgy látszik, most mégis megtörténik az első csoda, azzal, hogy a katolikus egyház feje eljön ebbe a városba is. Persze — gondoltam — a helikoptere ide fog leszállni, nem pedig a nagyerdei bázison. Pápaság—Bakócz—Lőrinc pap egyenes az összefüggés. Ám azt továbbra sem értettem, miért kellett a placcot újra aszfaltozni. No, de mit bajlódok én az ilyen csip-csup ügyekkel. Nem az én pénzem bánja. Illetve, nemcsak az enyém... Azért mégis lankadatlan türelemmel, kíváncsisággal vártam a fejleményeket, örültem, hogy már voltak olyan napok, amikor három dolgozó tüsténkedett a területen. Akkurátusán felszedték, majd újra lerakták a parkolósávokat elválasztó keramit téglasorokat. Talán gyorsabb és olcsóbb lett helyette? Az egyéni gazdaságokban én nem hiszek. A vállalkozó hogyan jut eszközökhöz a mai hitelfeltételek mellett? De feltesszük a kérdést, az összeomlott piaccal kapcsolatban is. Nézzük a jelenlegi helyzetet. Az itteni tejelő tehén- állomány közel 6 ezer liter hozamot produkál. A tartás nem veszteséges, de azt sem állítanám, hogy nem lehet és nem kell olcsóbb tenyésztési módszereket keresni. Munka van, nemhogy elküldenénk, de inkább felveszünk embereket. Ha csak nyáron, ősszel, de ez a gazdaság meg tudná oldani a munkanélküliek foglalkoztatását. A gyümölcs lerohad a fáról, nincs, aki leszedje. Egyszóval én nagy hibának tartottam volna a gazdaság szétszedését, inkább a munkanélkülied, mintsem a vállalkozók számát gyarapította volna ez az intézkedés. Ók ketten F. M. csak a monogramját adta, ő gépkezelő a gazdaságban. — Én nem tudom, milyen volt valaha az egyéni gazdálkodás, tehát összehasonlítást sem tehetek. Ennek ellenére úgy vélem, legalábbis egyelőre nem volna célravezető bántani a céget. Nekünk csak itt terem kenyér, más perspektívát nem látunk. A fizetésünk közepes, de lehet, hogy vállalkozóként ennyire sem jutnánk. Én biztosan nem, mert semmim sincs. Balázs Zoltán még csak 2 éve van a CÁT-nál. Ta- karmányos, a munkatársak legfiatalabbika. — őszintén szólva nem sokat gondolkoztam még el volna egyben aszfaltozni és felfesteni a burkolatot. No, de a pápa jöveteléig még volt idő. Nem mondom azt, hogy nem munkált bennem egy kis aggodalom amiatt, hátha nem készülnek el időre. Nem is bántam, hogy a hónap elején sikerült családommal elmenni nyaralni. Elég feszült idegállapotban múlattam az időt, mígnem kezembe került a szentatya látogatásainak színhelyeiről összeállított lista. Nos, ebből láttam, hogy a majd ötszázmillióból mi nem kapunk egy petákot sem. Alig vártam, hogy a nyaralás végeztével újra szemügyre vehessem a munkálatok előmenetelét. Mit mondjak? Előrehaladás szinte semmi. Lehet, hogy átcsoportosítás történt? Vagy a dolgozók is elmentek nyaralni? Most már csak abban bízom, hogy majd két hónap után csak-csak elkészül ama felújítás. De főleg azt remélem, hogy nem kerül többe, mint a Ceglédi út kanyarulatába tervezett hasonló mű. — tóba— ezen az egész privatizáción. Az biztos, én nem pályázóm a földre, az ipari vállalkozásba se nagyon kapaszkodnék. Pénzem, vagyonom nincs hozzá, szóba sem állnának velem a bankok. De azt hiszem, nem is mernék belefogni, a mi korosztályunkat már nem tanította senki az önállóságra. A tejkezelő Korsós Ilona tejkezelő: — A nyolcadik évemet kezdtem/ el a munkában nyugdíjasként, de remélem, hogy nem ez az utolsó esztendő itt a gazdaságban. Én tudom, mit jelent egyéni gazdának lenni. Annak idején ,,K”- betűsként tartottak nyilván, vagyis mint ku- lákot. Emlékszem még a hajnali paradicsomszedá- sekre, nem lehetett azt életnek nevezni. Aki ismer,' tudja, nem féltem soha a munkától, de én csak itt, * gazdaságban éreztem, hogy emberként is megbecsülnék. Hiszek az értelmes egyéni gazdálkodásban, de szá • momra csak elvi jelentősége van ennek, hiszen azt tapasztaltam, a földművelővel sosem volt tisztességes ez az ország. Hogy majd most más világ jön? Lehet, de ki ad erre garanciát? Most biztosan azt mondja, nem látok tovább a tejháznál. Nincs mit látnom. Tisztességes keresetem van, az itteni kemény munka mindig csak könnyebb lett, az elmúlt 32 évre nekem nincs rossz szavam. M. J. Tanévnyitó, iskolaavató Augusztus 25-e minden bizonnyal jeles dátumként marad emlékezetes nemcsak a Kossuth Lajos Általános Iskola, de a város krónikájában is. Ezen a napon veszik birtokba a nevelők, a diákok az új Erzsébet-iskolát, amely jelentősen enyhíti majd a szétszórt egységekből álló tanintézménynek már-már elviselhetetlen problémáit az oktatás technikai feltételeit illetően. A tanévnyitóval egybekötött iskolaavatóra meghívják a hajdani diákokat, nevelőket is, de természetesen mindenki mást szívesen látnak, akiket érdekel az esemény. Az ünnepség délelőtt 10 órakor kezdődik, avatóbeszédet dr. Kálmán Attila államtitkár mond. Ezt követően megnyitják az iskolagalériát, ahol a neves festőművész, Arnóti András alkotásaiból összeállított tárlatot tekintheti meg a közönség. Az épület falán a névadó Erzsébet királyné emlékére táblát helyeztek el, ennek avatására ugyancsak most kerül sor. Este pedig 18 órai kezdettel, ünnepi hangversenyre várják a közönséget Egy helyszín a sok közül (Varga Irén felvétele) (féizalt om eó re menu
