Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-24 / 198. szám

Ha rendszerváltás, akkor tankönyvi-állás. Nagyjából ennek a régi szabálynak az érvényesülése várható ősztől a hazai tankönyvkiadásban. A társadalmi változások kü­lönösen az iskolai történelem-, magyar- és löldrajzköny- vek tartalmi átalakítását tették szükségessé, hiszen a rendszerváltás leginkább az ezekhez kapcsolódó tantár­gyakban érhető tetten. Az egzakt tudományok — mint például a matematika, a fizika vagy a kémia — diszcip- flínáit aligha befolyásolják a társadalmi mozgások. A kétszer kettő — legalább elvileg — minden rendszerben négy marad. A Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium, lát­va a sürgető, megoldásra váró tankönyvrefom fel­adatait, idén augusztus 1- jétől Tankönyv és Tanesz­köz Irodát hozott létre, amely sokféle — elsősorban menedzselő, gazdasági, pia­ci — feladatot kíván meg­oldani. Az iroda főmunka­társa, Durst Győző szerint szó sincs arról, hogy az ott dolgozók valamiféle filozó­fiai, ideológiai, netán poli­tikai cenzorok szerepét kí­vánnák betölteni, éppen el­lenkezőleg: a sokszínűség, az alternatív, egymás mel­lett élő pedagógia, oktatási és nevelési módszerek segí­tőivé akarnak válni. A tankönyvek átformálásában csupán munkafolyamat­szervező szerepük van, vagy­is például az irodájuk hiva­tott új vagy átdolgozandó tankönyvek pályázatának kiírására, ösztönözni a ki­adókat, a szerzőket a mun­kára. A tankönyvek jelentős átdolgozását a tárca mi­nisztere vagy a közoktatási főosztályvezető engedélyezi, a kevésbé jelentősek tartal­mi kérdéseiről mindig az érintett könyvkiadó — ér­dekes módon egyre több pedagógiai intézmény fog­lalkozik tankönyvkiadással — és a szerzők közösen döntenek. • Milyen jelentős tartal­mi-formai változások vár- hatók ez év őszétől a ma­gyar tankönyvekben? — kér­deztük Durst Győzőt. — Mindenképpen szük­ség volt az eddigi könyvek legalább felének átalakítá­sára, ezért ősztől 18 javított, 2 átdolgozott és 16 új ma­gyartankönyvvel jelent­keznek a kiadók. Formailag a hagyományos könyvil­lusztrációk mellett megje­lentek a komputergrafikák is, de ezeket elsősorban nem a magyar irodalom és nyelv, hanem a matemati­ka használja. Ami a terje­delmet illeti, ez évtől a könyvek jelentős része var- csúbb, mint tavaly volt. A terjengős locsogás helyett tömörítésre ösztönözzük a szerzőket. Ezt segíti a szer­zői és szerkesztői honorári­umok némiképp kedvező új díjszabása is. ELTŰNNEK A LUKÁCSOSOK Pálcikákból formált betűk A másik fő törekvésünk módszertani jellegű: a tan­könyvírókat és a kiadókat arra serkentettük, hogy al­ternatív oktatási módszerek és módok kapjanak egymás mellett helyet. Ezzel is a korábbi merev, egyetlen módszerre korlátozott mo­nolitikus oktatás görcseit kívánjuk oldani. Így pél­dául az általános iskola el­ső osztályosainak a régi, át­dolgozott olvasókönyv mel­lett megjelenik a Talián- féle heurisztikus programo­zás új módszerére épülő ol­vasókönyv is. Ezt az előző tanévben Borsod-Abaúj- Zemplén megye iskoláiban már sikerrel kipróbáltuk. Ugyancsak az elsősöket érinti, hogy az eddig egyet­lenként tanított álló betűs írásmód mellett a pedagó­gus taníthatja a dőlt betűs írást is, amely valaha lé­tezett az iskolai oktatásban, akárcsak a gót betűs vagy a zsinórírás. 0 A többféle módszer csak akkor eredményes, ha következetesen végigviszi a pedagógus, de ehhez több esztendő szükséges. Nem lesz ebből a sokféleségből a félbehagyott gyerekben tragikus és zavart káosz? — Az igazgatóval együtt az iskola tanári közössége — és ha van, az iskolaszék — dönti el, melyik mód­szert választja. Természete­sen egy-egynek a követke­zetes végigviteléért, befe­jezéséért is az igazgató és a tanári közösség felelős. Q Milyen újdonságot kap­nak még a gyerekek? — A hagyományos írás­tanítás — az újságpapírra piros-kék postairónnal rótt betűírás — mellett megjele­nik a vonalelemekből kiala­kított kreatív betűtanítás új módszere is. Ez azt je­lenti, hogy az elsősnek pál­cikákból kell kialakítania a megtanulandó betűket. Ez a módszer ugyan még telje­sen új, széles körben nem is terjedt el, de a Kaposvá­ri Tanítóképző Főiskola vállalkozott, hogy kis pél­dányszámban kiadja ennek a tankönyveit. A másodiko­soknak továbbra is maradt a Lovászné-féle, úgyneve­zett ablaknyitogatós mód­szerű olvasókönyv. Ez is javított kiadású, mint ami­lyen az általános iskola va­lamennyi évfolyamának ol­vasó-. illetve magyartan­könyve. A neves Zsolnay-módszcr immáron a hatodik osztály­ba ért. de most. idén elő­ször, megjelenik mellette egy másik, a Bánréti-féle alternatív program, amelyet a veszprémi Országos To­vábbképzési Tankönyvfej­lesztő és Értékesítő Vállalat vett a szárnya alá, s adja ki a hozzá szükséges tanköny­veket mind a nyolc évfo­lyam számára. A nyelvtan- könyveket is kigyomlálták. ’ 0 A magyartanítás egyik érzékeny pontja az általá­nos iskola első osztálya, ahol a betűvetésre okítják a gyerekeket, és először talál­koznak az irodalommal. Nem kevésbé érzékeny pont a gimnáziumok negyedik osztálya, mert itt a husza­dik századi irodalom, a je­len vagy a közelmúlt a té­ma. Milyen változások vár­hatók a negyedikes gimná­ziumi magyarkönyvben? — Ezt nemcsak tartalmi­lag, hanem szerkezetileg — részleteiben és egészében is — átalakították. Kima­radt a szocialista irodalom­ról szóló fejezet, de beke­rültek olyan, eddig agyon­hallgatott szerzők, mint például Paszternák, Nezval, Kavafisz, Faulkner, Plato­nov, Orwell, Szolzsenyicin, Mrozek vagy Bulgakov. Üj fejezetet kapott a határain­kon kívüli magyar iroda­lom, bekerült például Határ Győző, Kányádi Sándor, de az itthoni élő magyar köl­tők, írók közül is sokan. © Vége a tankönyvekben a Lukács György-iskolá- nak, amely alapján eddig sajátságosán kizáró mód­szerrel válogatták össze az írókat, költőket? Van-e nyílt filozófiai alapállás, nyílt ideológia az új ma­gyartankönyvekben? — Egyetlen válogatói szempont érvényesült: a tárgyilagos ismeretközlés. 0 Lcsz-e hiány magyar- tankönyvekből? — Az előzetes felmérések szerint az igényelt menv- nyiségben nyomtatták a hagyományos irodalom- és nyelvtankönyveket. Az új módszerekre épülő művek­nél lehet mennyiségi mellé- nyúlás, hiszen még mindig nem tudjuk pontosan, há­nyán választják ezeket. Kö­rülbelül tíz százalékkal töb­bet nyomatunk, így való­színűleg mindenkinek jut idén olvasókönyv, valamint magyar nyelvi és irodalmi tankönyv — fejezte be a beszélgetést Durst Győző. Kocsis Klára 1 ______________________________SZOMBATI KB IMI ____________________________________________ A KOMBINÁCIÓ Mary Jane, Rafe és Farley némán ültek szobájuk szögletében. Columbo távozása megdöbbentő űrt ha­gyott. — Na — intett Mary Jane —, azt hiszem, jobb, ha a munka után nézünk. — Nem lesz több vizsgálat? — kérdezte Farley. — Azt hiszem, folytatják a nyomozást — válaszolt a lány. — De nekünk határidőre el kell végezni a munkán­kat. A Mikulás holnap már jön a játékosztályra. — Én nem bírok semmit csinálni — ingatta a fejét Rafe, mint virágot a szél. — Ó, szedd már össze magad! — szólt rá Farley. — Hogy lehetsz ilyen érzéketlen? — A sírás nem hozza őt vissza. — Tudom, tudom. De dolgozni.., csinálni azt, amit ő kigondolt? Ez illetlen. Mary Jane elsétált az ablaktól, és a helyiség túlsó felében csoportba verődött munkások felé irányította lépteit. — Szedd össze magad, Rafe! A kirakatoknak ma ké­szen kell lenniük. — Azután odakiáltott a munkaveze­tőnek : — Herb! A tervnek megfelelően dolgozunk. — Sohasem tudtam, hogy ilyen kemény vagy, Mary Jane — mondta Rafe. — Játszod a főnökasszonyt, ahogyan meg van írva. ■— Iszunk valamit, ha ezt befejeztük? — Nálunk. — Ha Rafe is benne van. — Benne lesz, oké? — A legjobb barátnőm volt, Farley. — Mit gondolsz, hogyan történhetett? — Valami mániákus. — De miért jött vissza az áruházhoz, miután te ott­hon hagytad? — Talán valamit még be akart fejezni. Rettenetesen lelkiismeretes volt. Mary Jane elégedetten szemlélte az anya beállítását. Hirtelen egy arcot vett észre, amely a kirakat üvegé­hez nyomódott, és őt nézte. Columbo hadnagy laposra vált arcát tovább torzította a kirakat üvegén szétszó­ródó fény. Fekete haja, mint vad bozót ágaskodott a sötét ég felé. De amikor meglátta, hogy Mary Jane ész­revette, kivette a bal kezét, és integetni kezdett. Za­vartan vigyorgott a lányra. — Nem a rendőrhadnagy az? Farley felnézett a homokszürke szőnyegről, — Columbo, azt hiszem, ezt a nevet mondta. Mary Jane megrázta a fejét. — Be akar ide jönni a kirakatba. — Meg is teszi. Ki kell derítenie, hogy ki tette ezt a szörnyűséget. — Nem tűnik valami okosnak. Farley a kezével mutatta Columbónak, hogy men­jen körbe, és jöjjön be az áruházba, majd keresse meg a kirakati ajtót. Columbo eltűnt a járdáról. — Miért nem találták meg a kocsiját? — kérdezte Farley. — Ó, Farley, hagyd már ezt! Nem tudom! ö már halott. Ez nem éppen elég rossz? Egy perccel később Columbo megjelent abban a kis ajtónyílásban, amely az üzletből a kirakatba nyílt. A hatalmas kirakati üvegen túl akkor gyulladtak ki az utcai fények. — Gyerekek! Ez valóban csodálatos! — mondta, mi­közben megilletődve bólogatott. — Tényleg nagyon szép ez a kirakat. Figyeltem, ahogy csinálták. Nagy ügyességet Igényel mindezt megtervezni és jól megépí­teni. — Továbbra is csodálkozva rázogatta fejét. — Shirley tervezte a mostani kirakatokat — szólalt SkiÁg Farley. COLUMBO NYOMOZ Gyilkossá; karácsonyra írta: Alfred Lawrence / fordította: Kira József — A kutyamindenit! — Borzasztóan hiányozni fog — telte hozzá Mary Jane. — Igen. Remélem, nem haragszik, de még fel kell tennem néhány kérdést. — Csak egy másodperc, hadnagy, hadd fejezzük be ezt itt. — Természetesen, Miss Morton, csak csinálják. Miután az utolsó simítást is elvégezték, bejöttek az az áruház földszinjére. Columbo kinyújtott kezével se­gítette le Mary Jane-t azon a három lépcsőn, ami a kirakatból az eladótérbe vezetett. — Köszönöm, hadnagy. Én már megszoktam. — Kissé csúszós lehet cipő nélkül. Mindig cipő nél­kül dolgozik? — Nem hagyhatunk lábnyomokat a kirakatban. — Igen. Értem. Ez a környezet nagyon új számomra. Munkám során ritkán kerülök ilyen helyre. Szép gom­bostűi vannak — mutatott az élénk színű gombostűk­re, melyek Mary Jane bal melle fölött voltak a ruhá­jába szúrva. A lány nevetett. — Ez majdnem olyan, mint a védjegyem, hadnagy. A közönséges gombostű feje felsebzi az ujjamat. Évek­kel ezelőtt fedeztem fel az üvegfejű tűket, és azóta előszeretettel ilyet használok. Mindenhol szükségem van rájuk. — Szokatlanul szép tűk. — Mary Jane sem szokványos — mondta Farley ci­pőhúzás közben. — És nagyon tehetséges. — Ön a főnöke ennek a részlegnek, ugye? — kér­dezte Columbo. — Igen, hadnagy. — Ez fontos beosztás. Mindig csodáltam azokat a nőket, akik a csúcsra jutottak, mint ön is. A női egyen­jogúság légkörében az embernek minden szavára vi­gyáznia kell, de nem gondoltam semmi rosszra, meg­ért engem, ugye? Mary Jane biccentett a fejével. — Milyen beosztásban volt a másik hölgy, IV^iss Bell? — kérdezte Columbo majdnem bocsánatkérően. Mary Jane úgy érezte, a hadnagy csupán rutinkér­déseket ismételget. Csak egy bizonytalan kis emberke, akiből nem nézte ki, hogy valaha is sikeres detektív lehetne. — ö volt az új kirakattervező nálunk. ■— Ö, most már értem, hogy mire gondol azokkal a kirakatokkal kapcsolatban. Tehetséges nő ... A minde- nit, micsoda szomorú dolog történt vele. Most keres­nie kell valaki mást helyette, nem? — A holttest még ki sem hűlt, hadnagy! — Elnézést. A gondolatok forognak a fejemben. At­tól félek, hogy időnként kissé érzéketlen vagyok. De tudja, a munkámban abba az irányba megyek, amerre az ösztöneim vezetnek. < — Nem akarom kizökkenteni. — Jó barátságban voltak? — fordította figyelmét Columbo Farleyre. — Közeli barátságban. — Ez akkor szörnyű csapás, ugye? — Igen. — Rafe-et egészen kiborította. — Mi a másik neve? ■— Jackson — válaszolt Mary Jane. — Igen. Miért viselte meg őt ennyire? ö is jó barát­ja volt? — Mi olyanok voltunk, mint a három testőr, míg Shirley közénk nem jött. — Aztán négyen lettünk — tette hozzá Mary Jane. — Milyen érdekei ez egy szoros baráti kör? — Igen — ^válaszoltak mindketten szinte kórusban. — Ez a bűncselekmény akkor egyformán sújtotta önöket? Nem kellett válaszra várni. Arcuk tükrözte érzései­ket. — Igen — igen — gondolkodott hangosan Columbo. Rágta a szája szélét, és lefelé nézett. — Egy csomó as­pektusa van ennek az ügynek, amelyek izgatnak en­gem.' — Mi is éppen erről beszélgettünk, amikor ön meg­jelent — mondta Farley. — Tényleg? És mire jutottak? Mary Jane felnevetett. Talán csak nem tőlünk várja, hogy a gyilkost nyakon csípjük? — Miért ne? Kellemetlen csend telepedett közéjük. Mary Jane törte meg a némaságot. — Van egy elképzelésem, de ... az ... túl borzalmas! — Mi az? — kapta fel a fejét Columbor­— Nos, Duke. Az éjszakai őr. ö mindig tréfálkozott, hogy feljön utánunk, amikor éjszaka jöttünk be dol­gozni. — ön és Miss Bell? — Igen. — Beszélek vele ma este. — De olyan nagyon kedves embernek látszik. — Lehet, de tudja, lehet, hogy a fickó nagyon is ko­molyan gondolta. Az ember sohasem tudhatja. Az em­berek furcsák. Hosszú ideje foglalkozom ilyen ügyek­kel, Miss Morton. Es mondhatom magának, az embe­rek mindig meglepetést okoznak nekem. Beszélni fo­gok a fiúval. — Bizonyos fokig nyersnek, barátságtalannak tűnik, hadnagy. — Farley folytatta cipője felhúzását. — Viet­nami veterán. — Tudom. Én meg Koreában voltam — válaszolt Columbo —, és nehéz időket értem meg, míg újra be tudtam illeszkedni. Amíg ezt az állást nem kaptam. Sok fickó teljesen kikészült. Csak egy pillanat, és kész. A dolgok helyes kombinációján sok múlik. Farley elnézést kért. Fáradtnak és piszkosnak érezte magát az egész napi munka után. Mary Jane követte. Ügy tűnt, Columbo nem sokat törődik azzal, hogy ma­gára hagyták. De ahogy a páternoszter felé közeledtek, utánuk szólt: — Tudják, egy dolog nagyon nyugtalanít. Hogyan jött ide vissza a lány, Miss Morton? Miután ön haza vitte? Farley már a liftben volt, és fokozatosan eltűnt szem elől. Mary Jane hátranézve válaszolt. — Talán valaki idehozta, felügyelő. Aztán belépett a liftbe, de Columbo még utánakiál­tott: — Mit gondol, mi történt a kocsijával? — Kérdezze meg Duke-ot — és már el is tűnt a következő emeletnél. Columbo magában dünnyögött. — Az éjjeliőr. Aha! Ellenőrizni fogom. Érdekes! (Következik: Az éjszakai látogatój _ .

Next

/
Thumbnails
Contents