Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-02 / 180. szám

Nem sátor, de olcsó Vén fák, őréé faházak I. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM •’«»l. AUGUSZTUS 2., PÉNTEK D U hLAJAJ S^ENlENDUEl-SZlGET CSEPEL-SZIOK1 MIKLÓS \ DUNAKESZI § RÁCKEVE # SZIGETSZENT* FŐT • GÖD A privatizációhoz vevő is kell Lassan jutunk el valahová — Jegyeznek-e részvényeket? *— Miből? Mit kockáztassunk? Nincs vagyonunk. Az idei év tavaszán hívtak bennünket sajtótájékozta­tóra a Szentendrén működő Erdészeti Gépgyártó Vál­lalat privatizációjáról. Az első húsz kijelölt cég egyi­kénél dolgozó munkások elvileg megkaphatták a jogot ar­ra, hogy az akció befejeztével résztulajdonosok lehessenek. Ragaszkodnának is régi munkahelyükhöz, amihez ér­zelmi szálak fűzik. Ám, amint a gyár udvarán akkor folytatott beszélgetéseinkből kiderült, az új tulajdono­sok sorába nem kívánkoznak. Nem látják biztosítva a piacot, saját tőkéjük nincs, drága hitellel nem teszik kockára a családi egzisztenciát. Magyarázatot keresek magamnak, bár nem na­gyon kell az okot talál­gatnom. Miért fordítom a szekerem rúdját, hacsak tudom, a Szentendrei-szi­get déli csúcsa felé? Szem­ben a várossal, éppen a kompkikötő szomszédságá­ban terül el a hajdani út­törőtábor, a szentendrei gyerekek vízi telepe. Von­zó, romantikus környezet, ahol magam is szívesen töltenék egy nyarat. Óriás törzsű, terebélyes lombú fák alatt állnak az öreg faházak, melyek közt találhatunk 2, 3, 8, de 18 és húszszemélyes helyisé­geket is. Egyszerre szolgál ugyanis a terület cseretá­borként, vándortáborozók pihenőjéül, a Dunán fel-, s leevező vízi túrázók átme­neti szállásául. A túlolda­lon a soktornyú, magas te­tős házak városának fron­tális képe. A szinte nomád lehetőségek paradicsomá­ból komppal ötpercnyire az urbanizált világ, fagylal­tostul, mozistul, sok-sok múzeumával. Kell-e ennél praktikusabb gyereküdülő? A nyolc napja itt tartóz­kodó ének-zene tábor résztvevői éppen utazni készülnek, a pécsi vándor- táborosok jóízűen falatoz­nak a gyepszőnyegen álló tábori asztaloknál, örülnek a kitűnő pihenőnek, kár, hogy csak egy-két nap és mennek tovább. Nem mondják. Én gondolom, hogy ez a nyaralási forma igen hasznos módja a hon­ismertetésnek. Ezután min­dig a Kárpát-forrás a kö­vetkező úti cél. Vöröskő-tú- rának nevezték régebben ezt az útvonalat. Várnak száztagú Fidesz-csoportot. Miattuk izgulnak, mert ez a hely inkább gyerekeknek való. Ámbár manapság so­kan, a korábbi éveknél sokkal többen keresik az olcsó helyeket, s nem csak a nyaranként egy-két hét­re útnak induló iskolás ne­bulók számára. Pásztor lászlóné, a te­lep gondnoka úgy tapasz­talja, hogy részben a gye­rekcsoportokkal is több felnőtt kísérő érkezik a kelleténél. Jönnek velük mások, akik még belefér­nek a keretbe. Igaz, ez a vendégek dol­ga, amiből csak annyit érdemes megjegyezni, hogy bizony mindenki úgy él ma és úgy nyaral, ahogy tud. A Szentendrei GESZ-hez tartozó táborban valóban nem magasak az árak. A faházakban napi 40 forin­tot kell fizetni egy szemé­lyért, ezenkívül az ágyne­mű-használatért kell még Sokáig zavartalan, nap­sütéses volt a Szentendrei nyár. Először mosta el az eső a Fő tér július 27-28-i programjait. Elmaradt a Honvéd Együttes Táncszín­házának az előadása. A mű­DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak: Vasvári Évii és Kovács T. István. • Fogadónap: min­den hétfőn 1»—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Ep. Vili., Somogyi üéla u. 6. PL: ill. ír. sz.: HÍG. Te­lefon: 138-4761, 138-1067. egyszeri 60 forintot adni. Aki nem a megállapodások szerinti cseretáborozókhoz tartozik, az éjszakánként 100 forintot fizet, de ezen­kívül mással nem tartozik. A sátorhely napi díja, akármekkora a vászonho­tel mérete, száz forintba kerül. Személyenként itt is elkérik a negyven forintot. Még egy idei tapasztalat. Azt mondják Pásztorék, hogy bármennyire is ke­vesebb a pénz értéke, s a családok lehetősége, az is­kolák nem szervezik olyan nagy igyekezettel a csere­üdüléseket, mint régebben. Ennek az is lehet az oka, hogy az úttörőélet vissza­szorulása óta nincs igazán hatékonyan működő gye­rekszervezet, aki ezen se­gíthetne. A konyha személyzete 75 forintért adja az ebédet, a reggeliről és vacsoráról mindenki maga gondosko­dik. Lehet tüzet rakni, bográcsot akasztani, a táj­ban gyönyörködni. Csak éppen a mozgástér korlá­tozott egy picit, mivel ? terület tulajdonképpen a Fővárosi Vízműveké. A ke­rítésen kívül alig lehet messzebb menni, mert kö­zel vannak a védett kutak. Ha a tanárok nem figyel­nek, előfordul, hogy az iparőrökkel kerülnek konf­liktusba a csemetéik. Me­leg időben a viszonylag se­kély mederszél csalogat, s Pásztor Lászlónak nagy gondja van arra, hogy bó­ják jelezzék, meddig ve­szélytelen a lubickolás. Amiatt, hogy ne legyen ve­szélyes, földgyaluval egyen­geti az altalajt, ha egy ki­csit apad. Egyetlen család gondja itt minden. Láthatóan so­kat tesznek a körülmények alakításáért, amíg tehet­nek. Évente 3-400 ezer fo­rint kell vagy kellene a felújításhoz, rendben tartás­hoz. Ezt nehéz a mai vi­lágban rendszeresen előte­remteni. Pedig . a tábor sor rendezői közlik, hogy a megváltott jegyek augusz­tus 5-re érvényesek. Az augusztus 10—11-re hirdetett Neatanyár izraeli együttes előadására azért nem kerül sor, mert a sze­replők lemondták magyar- országi turnéjukat. A meg­vásárolt jegyeket augusztus 15- ig lehet visszaváltani a vásárlás helyszínén. Augusztus 15., 19 óra. A Duó Ongarese szereplésé­nek napja. Csütörtök. Az eseményre a városháza dísztermében kerül sor. Tokodi Ilona augusztus 16- ára hirdetett estjét 25-én 19 órakor tartják meg a Nosztalgia kávéházban. A tizenhatodikára váltott je­gyek az utóbbi alkalomra érvényesek. öregszik, a faházak néhol beáznak. Formájuk, vona­luk sem éppen az idei év­járat. Ám mégis jön ven­dég, mert úgy gondolják: szilárd fedél, mégsem sá­tor és olcsó. Még jó, hogy a Dunát, a hivatását imádja és szereti ez a család, s nem nagyon fontolgatják: a fizetés, a jövedelem meg az elvég­zett sok munka milyen arányban van egymással. Döntő szerepe volt a víz- imádásnak abban, hogy Pásztor László bérel te ki a kompot, s most már biztosra vehetik a menetrendszerű átkelést a szigeten lakók és a nyara­lók egyaránt. Átmenetileg. Mert nálunk semmi sem megy simán és racionáli­san. A dunai révészkedés ügye ismét új fordulatot vett. Ez azonban külön té­ma. Ezt is meg kell írni. — kovács — — Ügy megy ez a kocsi, mint a repülő — jelentette ki örömében életem párja, ötéves járgányunk mintha megköszönte volna ott a szürke betonút hullámvöl­gyein, erre már kattant egyet. — Ne dicsérd — figyel­meztettem. — Akkor baja lesz. — Inkább nézd meg ott­hon a gyertyákat — aján­lotta leggyakoribb útitár­sam, s negyedóra múltán megfogadtam a tanácsát. Kiszereltem, beszereltem, közben kipucoltam a szer­kentyűket. Másnap hosszabb útra keltem volna, de pár száz méter után leesett a sár­hányó. Felpakoltam a cso­magtartóra és beállítottam vele a karosszérialakatos­hoz, aki potom négyszáz forintért visszaillesztette, csak azután keltem ismét útra. Vidáman repesztettem az autósztrádán és arra gon­doltam, hogy bár néha kői- tenem kell erre a kedves kis masinára, de azért még mindig jobb, mintha vonat­tal járnék. Nincs fárasztó cipekedés, rohanás az állo­másra. Hazafelé valami kopogott a motorban és összevissza botorkált velem a kocsi, mi­re behajtottam egy privát szerelőhöz. Még jó. hogy ott volt közelben a műhelye. Mondta is, ezer szerencsém, hogy hozzá fordultam, mert rajta kívül mindenki más kókler ezen a környéken. Be is csapják az olyan ma­zsolákat, mint én. Mivel­Július 27-1, Modern idők regi gondjai című ripor­tunkból a Veszélyes labda alcím alatti bekezdés után sajnos kimaradt egy nulla. Bartha András igazgató szerint sokkal hosszabban taintó folyamait ez, mint gondolták. Ügy tudja, a ve­lük együtt elsőnek kijelölt cégek közül még sehol sem fejeződött be. Náluk tavaly májusban határoaták el. Azt hitték, ekkorra már el­felejtik, s még mindiig nem értek a végére. Az Állami Vagyonügynökség néhány hete készült el a vagyonér­tékeléssel. Most kellene egyezkedni az üzem áráról Ebbe a tárgyalásba a he­lyi önkonmányzaitnak is le­het beleszólása, mivel a gyár városi ingatlanra épült hogy ő látja rajtam — ne is haragudjak —, hogy mazso­la vagyok. Különben nem tehették volna meg velem, hogy az alsó felfüggesztőt a felső felfüggesztőre csava­rozzák, a dugulásbővítőt a szűkítő nyílásához szorít­ják. ö most szépen rendbe hozza ezt egy óra alatt, amíg én sétálok itt a kör­nyéken, és kér nyolcszáz forintot. Egy óra múlva ismét vi­dáman fütyörészhettem a volán mellett, s olyan egye­nesen haladtam járgányom­mal, mintha vonalzót tét-, tek volna az oldalához. Csak másnap reggel tévesz­tette össze magát egy Zetor- ral, s hangosan kattogva fu­tott az a rohadt kaszni ve­lem a környékbeli utcákon, mintha szántani indultunk volna. Most az ottani szere­lőhöz gurultam el vele, aki azonnal dolgozni kezdett rajta, s két óra múltán egy legújabb évjáratú Ford hangján zümmögve döcö­gött velem haza a kis Tra- bicsekem. Azért a három­ezer forintért, amit ráköl- töttem. A döcögésbe különben úgy belejött, hogy most meg már döcögésgátlót kell hoz­zá szereznem, amit har­mincezerért beszerelnek. Minden pénzt megérne az nekem, ha kapnék. Mert, ugye, a kocsi, az kocsi, mégsem tömegközlekedési eszköz. Hát persze, a vo­natkalauz sem autószerelő, a benzinkút meg nem a Klapka GMK ingyenkony­hája. A szigetmonostori önkor­mányzat nem 90. he,nem 900 forintért szabta meg a golfpálya négyszögölenkénti árát. annak idején. A törvények szerint a telek értéke ará­nyában ezért részvényese lehet az új vállalatnak" vagy kft.-nek. A föld ára, mint­egy apportként vihető be a létrejövő társulásba. Itt ke­letkezett vita a város és a gyár, azaz ellentmondás a Vagyonügynökség érték ­becslése körül. A jelenleg elárusítóko­csik, utánfutók gyártásával foglalkozó, alig több, mint száz embert alkalmazó üzem szerint az önkor­mányzat igyekszik minél magasabbra emelni a telek árát. Azt, aminek nagyabb része a használatbavétel előtt mocsaras terület volt — merítenek a régiek em­lékezetéből. Az önkormány­zat szerint viszont a Va­gyonügynökség igyekszik minél alacsonyabbra érté­kelni ezt a helyet. Bartha András szerint Magyarországon ma még szokatlan kérdéssel találták szembe magukat. Erre az ÁVÜ éppúgy nincs felké­szülve, mint ahogy az ön- kormányzat sem. A városi testület a múlt hónapban alakította meg azt az ad hoc bizottságot, melynek feladata a vitás kérdés rendezése. Reális ár megállapítását szeretnék el­érni. Precedens értékű lé­pésnek látszik ez, későbbi, hasonló esetekre is számít­va, ami érthető. Szilágyi László, a polgármesteri hi­vatal pénzügyi osztályának vezetője a jelenleg megál­lapított árról ugyan nem szívesen nyilatkozna, hátha megsérti ezzel a vállalati érdeket. Azt viszont meg­erősíti: földvagyona értéké­nek megfelelően részvényes lenne, mert lehetne a vá­ros. A költségvetési pozí­ciók erősítésén túl abban is A Szentendrei Petőfi Sportkörnél tisztújítás volt. Az elnök Potássy János, helyettese Németh Sándor Lett. Az asztalitenisz-szak­osztály vezetője Kovács Ár­pád, a labdarúgóké Mezei Miklós. Érthetően elkese­redett a hangulat a focis­ták háza táján, hiszen csa­patuk kiesett a megyei el­ső osztályból s a második vonal északi csoportjába sorolták be őket. A felké­szülés első állomásán gól­záporral 9-1-re nyertek Szigetmonostor ellen. A szakosztály utánpótlá­sát többek között a felsza­badulás-lakótelepi általános érdekelt, hogy megmaradja■ nak a munkahelyek, aha polgárai megteremtheti! megélhetésük feltételeit. Nem titok az, amiért a: osztályvezető aggódik, hi« ismert az üzem elavul' technikai színvonala. Vaj or lesz-e rá vevő, sikerül-« oda külföldi tökét bevonni piacokat szerezni? Bartha András igazgató már annak is örül majd, ha az év végéig pontot tehet­nek ügyük végére. Szerinte ez a helyzet erősen megvi­selte a vállalatukat. A dol­gozókat a saját jövőjük fog- laíkoztatja. A bizonytalan- ságérzet, az átmenetiség so­ha sincs jó hatással, befo­lyásolja a munka eredmé­nyét. Egyébként is sok gondoi okozott és okoz ma még a termékszerkezet-váltás melynek a mai profil lett az eredménye. A büféko­csik főként német piacra ■kerülnek, az utánfutóik ha­zai vevők érdeklődésére tartanak számot, s valami Keletre is kikerül. Ennek ellenére komoly erőfeszíté­seket kell tenni az értékesí­tés érdekében. Ilyen körül­mények között történik meg az úgy, mint máshol, itt Szentendrén is, hogy a jó szakemberek lassanként el­száll,Lingóznak, az átmeneti időszakban több milliós ká­rok keletkeznek. A szentendrei gyárnak a helyzete rniaitt nem volt más választása, tnint a pi- vaitizáció. Ám az elhatáro­zás óita kellett megtanulni azt, hogy ennek a sorsdöntő intézkedésinek nincs még kialakulva a szisztémája. Az igazgató szerint 2-3 hó­nap keli egy-egy olyan dön­téshez, aminek pár nap alatt kellene megtörténnie. Tavasz óta sem változott a dolgozók véleménye. Ha­marosan nyilatkozhatnak a végleges szándékukról. ‘Ám Bartha András igazgató nem számít arra, hogy meg­határozó létszámban akar­nának majd részvényesekké válni. A privatizációhoz vevő is kell, fejlesztést elősegítő tőkés partner. Egyszer ta­lán az is megérkezik Szent­endrére. Kovács T. István iskola, azaz a Vasgyúr ő DSK jelenti. A diákok két csapattal indultak a német- országi Wertheimben ren­dezett viadalon — mondot­ta Bagyinszki Tibor edző. A fiatalabbaknál 13 eszten­dősök játszottak, itt 1 győ­zelem és döntetlen, vala­mint 2 vereség v-olt a mér­leg. A hálózörgetósben a 13 esztendős Szávay, vala­mint a 2 évvel if jabb Gyur- csányi jeleskedett. Előbbi 5, utóbbi pedig három talála­tot szerzett. Az idősebbek mérlege már kedvezőtle­nebb: 2 vereség. 1 döntet­len. Esős nap helyett esőnap Az első kudarc K. T. I. Még egy nulla Tisztújítás után/ Vasgyúrók Wertheimben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents