Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-17 / 193. szám

(Folytatás az 1. oldalról) ként azt a Szentszék közel ezer esztendővel ezelőtt is segítette. Bízom benne — küldetésének és személyes tulajdonságainak ismereté­ben —, hogy ez a látogatás további ösztönzést ad az állam és az egyház kapcso­latainak megújításához, to­vábbfejlesztéséhez, a ma­gyar—szentszéki kapcsola­tok erősítéséhez. — Kívánom — a hazánk­ban élő magyarok és nem magyarok, hívők és nem hívők nevében is —, hogy lelje örömét a népünkkel való találkozásban. Isten vezérelje lépteit Magyaror­szágon! — fejezte be üd­vözlő beszédét Göncz Ár­pád. A szabadság nem old meg mindent A katolikus egyház feje megköszönte a szívélyes üdvözlést, és köszöntötte a fogadására megjelent egy­házi vezetőket, a kormány tagjait, valamint a televízió nézőit. Néhány magyar mondat után beszédét an­golul folytatta. — Szerető köszöntéssel ölelem át a magyar nemzet minden fiát és leányát; azokat, akik itt élnek hazá­jukban, és azokat, akik külföldről jöttek el, külö­nösképpen pedig azokat, akik a szomszédos álla­mokban élnek. Jól tudom, mennyire örültök annak, hogy ismét szabadon láthatjátok vendé­gül barátaitokat, mindnyá­jukat, bárhonnan jönnek is — és remélem, hogy engem is közéjük soroltok. Emlék­szem, amikor 1988 augusz­tusában meghívtak, hogy látogassam meg hazátokat, ezt a meghívást a közelgő szabadság korszakának első jeleként fogadtátok. Három esztendő múlt el, és most örülök, hogy itt lehetek, és megoszthatom veletek a ki­vívott szabadság örömét. Persze időközben azt is megtapasztalhattátok már, hogy a szabadság felé való haladás nincs kockázat nélkül, hogy meg kell fi­zetni az árát, és ez bizony igen nagy is lehet. Most már jól tudjátok, hogy a szabadság új légköre egy­magában még nem oldja meg életetek minden prob­lémáját. — Mennyi fájdalom nyomta rá bélyegét hazá­tokra! Hány hadsereg so­rakozott fel ezen a síksá­gon Buda várával szemben! Mennyi vér és könny ön­tözte ezeket a földeket! De ez az ősi fájdalom „szen­telt fájdalom”, mert nem maradt meddő szomorúság. Elődeitek gyakran ismétel­ték a hagyományossá vált mondást: „Él magyar, áll Buda még!” Ezt a derűs biztonságot első szent kirá­lyotok hite oltotta belétek, aki egy fájdalmas pillanat­ban ígv kiáltott fel: „Ha Is­ten velem, ki ellenem?” Törhetetlen népetek ezért tudta minden nagy nemzeti csapás után újrakezdeni az ország felépítését. A rettenetes háború és a rákövetkező évtizedek ször­nyű pusztulást okoztak or­szágotokban, de most lehe­tővé vált, hogy a múlt rom­jain új világot építsetek, követve elődeitek példáját, akik sohasem engedték ki­aludni a reménység láng­ját. Jobbra akarjátok for­dítani hazátok sorsát, de nem akartok visszatérni a múlt korszerűtlenné vált életformáihoz, bármilyen szépnek látszott is valaha. Azt a feladatot tűztétek magatok elé, hogy új ott­hont építsetek fel, amely­ben a jövendő nemzedékek boldogan nevelkednek. Azért jöttem hozzátok, hogy ebben a fáradságos munkában szóval és imával segítselek benneteket. — Magyarország fiai és leányai! Hazátok most tel­jes függetlenséget vívott ki, és szabadon építhetitek a nemzet életét. Most azon­ban újabb ellenségek jelen­II. János Pál és Paskai László bíboros nek meg a láthatáron, más­féle nehézségeket kell le­győznötök, más ábrándokat szétoszlatnotok. A társada­lom belső nehézségeire gon­dolok, az egyes személyek és csoportok önző érdekei­re, amelyek szembefordít­ják egymással az embere­ket. Történelmetek arra ta­nít, hogy mindez a jövőtö­ket sodorhatja veszélybe, és meghiúsíthatja erőfeszí­téseiteket egy igazságosabb és emberibb társadalomért. Örök erkölcsi értékekre építkezni — Amikor az egység, az igazságosság és a béke megteremtésére szólítalak fel benneteket, jól tudom, hogy mindez nem jöhet lét­re pusztán politikai és gaz­dasági tárgyalások eredmé­nyeként, . és elérésükhöz nem elegendőek az előnyös kompromisszumok. Az igaz­ságosság és a béke — amely a valóban emberi társa­dalomnak elengedhetetlen követelménye — csak azok­ra a végső és örök erkölcsi értékekre épülhet, amelyek minden emberi élet alapját alkotják. — Kettős cél vezetett, hogy ellátogassak hazátok­ba. Részben azért jöttem, hogy megerősítsem hitük­ben testvéreimet, akik az egyházhoz tartoznak, rész­ben pedig azért, hogy min­den magyarnak feltárjam a keresztény világszemléletet — az emberi személy meg­mentése és az emberi tár­sadalom felépítése — ér­dekében. Azért jöttem, hogy megosszam örömötö­ket és gondjaitokat, és fel kínáljam nektek a hit mér­hetetlen erejét. Felkínálom ezt mindnyájatoknak, a zsi­nat szavai szerint „nem­csak az egyház fiaihoz szól­va, nem is csak azokhoz, akik Krisztus hívei, hanem különbség nélkül minden emberhez fordulva”. Azért is jöttem, hogy együtt imádkozzam veletek. Közös imádságunk szívünk legszentebb vágyait szólal­tatja meg. Ezután a szentatya ma­gyarul fejezte be beszédét: „Bízom benne, hogy a ma­gyarok milliói egyesülnek imádságunkkal, azért, hogy eredményes legyen munká­tok, amellyel a küszöbön álló új évtizednek egy még szebb Magyarországot igye­keztek építeni. Isten, áldd meg a magyart! Az ünnepélyes külsősé­gek között, katonai tiszte­letadás mellett megtartott repülőtéri fogadtatási ce­remónia után II. János Pál pápa helikopterrel magyar- országi lelkipásztori látoga­tásának első helyszínére, Esztergomba indult. Néhány perccel negyed egy után Esztergomba, az államalapító Szent István születési helyére, a hazai római katolikus egyház fő­városába érkezett II. János Pál pápa. A szentatya e városban találkozik először magyar híveivel, a lelki vi­gaszt kereső tömegekkel. Az esztergomi baziliká­ban pontifikáit szentmise előtt II. János Pál csendes imával rótta le kegyeletét Mindszenty József herceg- prímás sírjánál. A szentmi­se kezdetén Paskai László bíboros, esztergomi érsek köszöntötte magyarországi lelkipásztori kőrútjának el­ső állomásán II. János Pált. A bíboros köszönetét fe­jezte ki II. János Pál pá­pának az esztergomi láto­gatásért, és a pápai him­nusz fohászával zárta sza­vait: „Tartsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!” Az ünnepi szentmisén va­lamennyi magyar egyház­megye és minden, már mű­ködő szerzetesrend képvi­seltette magát. A papok, a szerzetesek és a szerzetes- nővérek szentatyával való találkozóján a teljes ma­gyar püspöki kar részt vett. Az asszisztenciát az eszter­gomi szeminárium papnö­vendékei adták. A magas pódiumra pápai trónust emeltek. A pápa a trónusnál állva kitárt karral köszöntötte a jelenlévőiket, majd Paskai László üdvözölte magyar­országi lelkipásztori kőrút­jának első állomásán II. János Pált. A bíboros köszönetét fe­jezte ki II. János Pál pá­pának az esztergomi láto­gatásért, és a pápai him­nusz fohászával zárta sza­vait: „Tartsd meg Isten szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!”. II. János Pál pápa Pas­bai László szavai után kö­zös bűnivallomásra, lelkiis- meretvizsgálatra hívta az egybegyűlteket. A szentatya magyarul és latinul elmondott beszédé­ben emlékeztetett arra: a lelkipásztori munkát az el­múlt évtizedek során sok­féleképpen akadályozták, majd — immár az egyház jelenlegi helyzetét taglalva — arra a gondolatra hívta fel a figyelmet, hogy a pap­ság létszámban megfogyat­kozott. Ha Isten hívó sza­vát közvetíteni tudjátok élő tanúságtételetekkel, ak­kor ismét lesznek elegen­dően olyanok, akik az evan­géliumot közvetíteni tud­ják — mondotta biztatás­képpen a katolikus egyház­fő. II. János Pál a szentmi­sén megemlékezett Mind­szenty József hercegprí­másról, hangsúlyozva: a kardinális a Krisztushoz és az egyházhoz való hűségé­nek, valamint a hazaszere­tetnek tündöklő tanúságté­telét hagyta hátra. A szertartás őszentsége elbocsátó áldásával, és a Himnusz közös eléneklésé- vel ért véget. II. János Pál pápa és kí­sérete ezt követően hajóval Budapestre utazott. A vatikáni állam feje a Parlamentben Budapestre visszatérve este a Parlamentben előbb Göncz Árpáddal, majd An­tall Józseffel folytatott négyszemközti megbeszé­lést 11. János Pál; az esz­mecseréken a magyar ál­lam és a katolikus egyház megújuló viszonya éppúgy szóba került, mint a nem­zeti kisebbségek kérdése, il­letve a Szentszék és ha­zánk közötti — immár rendezett — államközi kap­csolatok távlatai. A családias légkörű ta­lálkozón az államfő és a pápa kölcsönösen megaján­dékozta egymást. Göncz Árpád egy féldrágakövek­kel ékesített gyertyatartó­párt ajándékozott II. Já­nos Pálnak, aki a kedves­kedést egy vatikánvárosi látképet ábrázoló olajfest­ménnyel viszonozta. Az államfő és az egyházfő ezután négyszemközti meg­beszélést folytatott ango­lul. Az MTI értesülése sze­rint a Magyar Köztársaság elnöke elsősorban a nem­zetiségi kisebbségi kérdés köré csoportosította mon­danivalóját. Arra kérte a római katolikus egyház ve­zetőjét, hogy az eddigiek­hez hasonlóan támogassa azt a gyakorlatot, amelyet Magyarország valósít meg e kérdésben a nemzetközi színtéren. Rámutatott, hogy a Vatikán és Magyarország felfogása a nemzeti kisebb­ségek ügyében igen közel­álló, ami megkönnyíti az együttes állásfoglalást az égető kérdésekben. Megérkezésének percétől a késő esti órákig, amikor az Országház lépcsőjén szívélyes búcsút vett Göncz Árpádtól és Antall Jó­zseftől, a hívők sokasága és az érdeklődők ezrei ke­resték fel a látogatás első napi helyszíneit, hogy sze­mélyes élményként őrizhes­sék a szentatyával való ta­lálkozást. Külföldi események egy mondatban Japán tegnap tiltakozott a Szovjetuniónál amiatt, hogy két szovjet bombázó megsértette a szigetország légte­rét. Js A szlovák kormány, illetve néhány szlovák tö­megtájékoztatási eszköz már nem ökológiai, energetikai vagy hajózási kérdésként fogja fel a bősi vízi erőmű problematikáját, hanem nemzetiségügyi ügyként, presz­tízs-, illetve hatalmi kérdésként. A Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára pénteken azt nyilatkozta: semmi lényeges dolog nem zavarta meg a közel-keleti túszügy megoldását, s heteken belül jelentős előreha­ladás lehetséges. ^ Több százmillió dollár értékű fegy­vert szállított törvényellenesen Iránnak az Egyesült Ál­lamok és más NATO-országok. Ál Alekszandr Jakovlev, a szovjet peresztrojka elindítója, a közelmúltig Gorba­csov egyik legfőbb tanácsadója a támadások hatására önként kilép az SZKP-ból. Á Húszezerre nőtt a hét második felére Bulgáriában azoknak a bányászoknak a száma, akik bérük háromszoros emelését és munka- körülményeik javítását követelik a kormánytól. Ál Az Oroszországi Föderáció közvetlen kapcsolatokat kíván kiépíteni Japánnal, erről Ivan Szilajev orosz kormányfő tárgyal majd a szigetország vezetőivel. Pikáns öltözetben ne menjen a misére Az egész ország várta _ r,. ■ . . ■ II. János Pál pápa megér- ^ZÓltak, dllCJEcUTI ©I . . ­kezését. Érdekességképpen 1 annak néztünk utána érke­zése délutánján, miként változott a fővárosban és a megyében az utca képe. Az újságospavilonokba pillantottunk be először, kí­váncsiak voltunk arra, el­tűntek-e, a sokak által nemkívánatosnak tartott szexújságok. Megkérdeztük, hogyan intézkedtek ez ügy­ben. Legnagyobb meglepe­tésünkre, nem találtuk őket a kirakatok középpontjá­ban. A legtöbb újságárus arról tájékoztatott, a rend őrei, illetve a polgármeste­ri hivatalok illetékesei kér­ték őket, takarják le az in­tim képeket, s amíg őszent­sége hazánkban tartózko­dik, ne rakják ablakaik­ba. A legtöbben eleget tet­tek a kérésnek. Mások az intézkedést úgy értelmez­ték, elég, ha a képet lefe­dik, a cím az látható, s vol­tak, akik nejlonzacskóba csomagolták az állítólag most is kelendő kiadványo­kat. Az ilyen jellegű könyvek, illetve videókazetták is el­tűntek a kirakatokból. Azt mindenki tudja, hogy a szentmisékre, amelyeket II. János Pál pápa celebrál, nem lehet semmiféle szúró­vágó eszközt magunkkal vinni. Pedig a Blaha Luj­za téren egy hónapja Végh Lajos éppen ilyesmikkel kereskedik. — Nekem 14-én szóltak, hogy egyes árucikkeimet pakoljam el. S mint látja, itt vannak. Árulom ma is, pedig már megérkezett a pápa. A pikáns lapokat ugyan letakarják, az ifjú hölgyek azonban mintha mit sem tudnának a pápalátogatás eseményéről: ugyanúgy fé­lig fedetlen keblekkel, fér­fiakat izzasztó forrónad­rágban járnak-kelnek az utcán. Mi történik, ha igy men­nek el a Hősök terén ren­dezendő misére, vagy az ifjúság és a szentatya ta­lálkozójára? Választ Han- za Gábor egyetemi tanár­tól, a Szent István és Euró­pa című munka szerzőjétől és a pápalátogatás sajtó- központja munkatársától, Paulik Pétertől kértünk. A professzor úr szerint nincs olyan egyházi és vi­lági (jogi) törvény, amely azt szabályozná, hogy a szentatya jelenlétében ho­gyan kell öltözködni. Le­gyen irányadó a jó ízlés, le­hetőleg mindenki tisztes nyári, az évszakhoz illő ru­hában jelenjen meg. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Vatikánban, a Szent Péter téren is sétálnak könnyű, áttetsző blúzok­ban, apró szoknyácskákban az ifjú hölgyek. — És nem szól rájuk sen­ki? — Nem bizony. Sőt, ma­ga a szentatya se prűd — mondja Hanza Gábor —, különben aligha jelenhetett volna meg róla fürdőnad- rágos kép. — S mi lesz a magyar szertartásokon? — Reméljük, ezeken is mindenki a jó ízlésnek meg­felelő ruhában jelenik meg. — És ha mégse? Lesz aki elvezeti, elparancsolja őket a térről? — Rendezőgárda lesz, s ha ilyesmit látnak, bizony­nyal megkérik az illetőt, borítson magára valamit, vagy hagyja el a szertartás színhelyét. De hatósági jo­gosítványokkal ők sem ren­delkeznek. Paulik Péter, a pápaláto­gatás sajtóirodájának mun­katársa azt is hozzátette: úgy kell öltözni, mintha templomba menne az em­ber. Férfiak azért lehető­leg ne legyenek rövid nad­rágban, a nők ne hagyják szabadon a combjukat, ta­karják el keblüket, visel­jenek melltartót. Ä. Cs. A látogatás tiszteletére a pornőlapokat is eltakarták

Next

/
Thumbnails
Contents