Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-14 / 190. szám
Alapítvány és hétköznapi segítség Hűség egymáshoz, meg a faluhoz HÚSVÁSÁRSZTORNÓ A RÜDA KÖRNYÉKI ÁFÉSZNÁL Árut várnak a sámlin ülők Rendhagyó ünnepség színhelye lesz ma délután ötkor Majosháza református temploma. A holland Hoggeveen házaspár: Hans John és Janette itt, az ógyülekezetükben tartja házasságkötésének negyedszázados jubileumát. A messziről jövők nem idegenként érkeznek a kis faluba. Az elszármazottak rendszeres adományaikkal hozzájárultak nemcsak a 100 éves templom felújításához, hanem komoly anyagi támaszt jelentenek úgy a magyar szegényeknek, minit az erdélyi rászorulóknak. Még a nemrég elhunyt Szabó Sándor református tiszte- letes közbenjárásával elérték, hogy a Hollandiából ideszállított tolókocsikat, a helyi lelkész hármasával átvigye Trabantjának csomagtartóján az ErdélyDQ messzire szakadt mozgássérülteknek. Még Maller Mihály református lelkész szorgalmazta a kisközség templomépítését. Akkoriban, pontosan 100 évvel ezelőtt, el is készültek a munkálatokkal, s a főként reformátusokból álló település büszkeségét ünnepélyes ceremóniák között átadták a majosháziak- nak. Sajnos az idő vasfoga — mint minden egyebet — a kis templomot is jócskán kikezdte. A budapesti Kálvin téri szakasztott másaként — persze, jóval kisebb méretekben — megépített Isten háza, bizony tatarozásra szorult. A lassan elodázhatatlan feladatra azonban egyként vállakozott a falu lakossága. Annak ellenére, hogy manapság nehéz olyan indítékot találni, amellyel mozgósíthatjuk az embereket. BANGUI KIJELENTETTE: a szövetség úgy határozott, hogy európai tudósítók csak az arablakta északi vidékekre utazzanak, s ez meghívott újságírócsoportunkban azonnal heves ellenállást szült. A koordinátor ingerülten reagált erre: „Mit tudnak maguk, európaiak, a mi viszonyainkról? Tudják-e ott maguknál, hogy például a déli Dzsubában a tejet ellenségeik vérével keverve isszák időnként? S hogy ezt azért teszik, mert úgy vélik, hogy erejük így meghatványozódik? Egyáltalán tudják-e, hogy mennyi ellenvetés volt nálunk amiatt, hogy szélesre nyissuk kapuinkat az európai újságírók előtt, első szabad választásunk tudósítására? Egyesek azt mondták, hogy önök gúnyt űznek majd választópolgáraink tudatlanságából és elmaradottságából, hiszen bennünket csak teherhordóknak tartanak alkalmasnak szafa- riaikhoz. Egyáltalán mit tudnak önök Szudán történelméről?” „Nekem — folytatta Bangui — megadatott, hogy Oxfordban tanulhattam, s így megismerhettem az ókori görögök, rómaiak, a normannok s a középkori és újkori Angia történelmét. De mit tudnak önök például az időszámítás előtti 12. századbeli Szudán életéről? Van egyáltalán bármi ismeretük arról, hogy akkor már itt, ezen a földön, egy független királyság volt Napata néven, s olyan építményeket alkotott, amelyek korukban Csak a horribilis felújítási költségekhez kellett komoly támogatás, erre ugyanis semmiképpen sem futotta a szerény pénzükből. Azután a testvérgyülekezetek, az egyházkerületek és sok-sok egyéni kül- és belföldi adományából végre igazi, régi szép pompájában, azaz puritán valójában állhat ismét templomuk. Mint ahogy Thuróczy István református lelkésztől megtudtuk, szeretettel várnak mindenkit, aki kíváncsi büszkeségükre, az új ruhába öltözött százéves templomra. A házaspár évek alatt megszámlálhatatlan és felbecsülhetetlen segítséget jelentett Majosháza csöppet sem tehetős reformátusainak. Családtagként érkeznek hozzájuk ezúttal is. úgy érzik, a legszebb ünnepüket azok körében töltik majd el, akik nagyon közel állnak a szívükhöz. Kucsera Benő majosházai polgármester szerény ajándékot ad a házaspárnak, egy népművészeti munkát, melyen fába vésve-faragva a falu kis temploma látható. A bőkezű holland házaspár azonban nem jön kíséret nélkül, mintegy 150 meghívottal egyetemben érkeznek, s a falu népének és az összeseregletteknek füle hallatára erősírik még újra a majosházi templomban azt a házassági esküt, amely ott, oly régen, 25 éve hangzott ei. Ez alkalomból meghirdetők az Ebenhaezer-alapítványt, melynek induló összegével hozzájárulnak a kisközség általános iskolájának fenntartásához. A mostani, nagy összegű támogatásukat azzal a szándékkal is adományozzák a kisdiákoknak, hogy közülük a tanulni vágyók, a tehetségesek elérhessék céljukat. Majd felsőbb iskolák elvégzése után, tapasztalatokkal és tudással gazdagodva, visszatérjenek a Legszűkebb pátriájukba, a kis faluba, ahonnan elindultak. fi Mostanában a kevésbé szerencsés vevők nem a hússal, hanem az arról szóló cikkekkel lakhatnak jól. A kedvezményes akció viszontagságairól szóló történeteket azonban nem az újságírók találják ki, s senki sem örül annak, Utánunk az özönvíz A pap-szigeti kempingben 1 méter hatvan centi- méteres víz állt, amely visszahúzódása után sártengert hagyott maga mögött. A takarításban a teljes személyzet részt vesz, de mert ez augusztus 20-ig eltart, idén nem nyitnak ki. A tényleges árvízi káruk jelentéktelen, ámde a kiesett -forgalom miatt mintegy félmillió forint a veszteségük. Mentik a mentőcsónakot a surányi gátszakadás helyszínén. A vízügyi tulajdonú nagy teherbírású csónak a víz visszahúzódása után került partra, amelyet csak daruval lehetett teherautóra tenni. (Vimola Károly felvételei) A KORABELI TUDÓSÍTÓ JEGYZETEIBŐL (2.) Technikai csodák ai ókorban technikai csodák voltak? Tudnak-e egyáltalán arról, hogy ki volt a szudáni Piankhi, az akkori idők egyik nagy uralkodója, aki Dzsebel Barkáiban 500 láb hosszú templomot és Kuru városában piramist építtetett? Hallottak-e egyáltalán ott, Európában Meroe államról, amely területünkön több mint hatszáz éven át állt fenn, és volt olyan vízvezetékrendszere, amely ma is meglepetést okoz a szakértőknek, bár csak maradványaiban csodálhatják?” „Vajon mi mindent közölhetnek elődeink az utókorral, ha egyszer majd ma még ismeretlen írásukat meg lehet fejteni? Van-e tudomásuk arról, hogy az iszlám kultúrának milyen virágzó központjává vált Omdurman, az angol hódítás előtti szudáni főváros? Mit jelentett világtörténelmi méretekben is, mikor Libéria, az Egyesült Államokból visszavándorolt fekete bőrűek országa mellett csak egyetlen másik afrikai terület volt, amely kivívta önálló létét, 1881 márciusában, s ez Mohamed Ahmed Abdullah Szudánja volt? Ö, aki mahdinak (messiásnak) nyilvánította önmagát, csapatai élén vereséget mért az akkori angol expedíciós haderőkre. London csupán halála után tudta helyreállítani Kitchener tábornok vezetésével gyarmati uralmát. Egyébként Kitchener szobrának most már csak a talapzatát láthatták, mert ezt az emlékművet függetlenségünk helyreállításakor eltávolítottuk. Mi sem áll távolabb tőlem, mint hogy Bangui nemzeti büszkeségét megsértsem, bár arra gondoltam, hogy ez a szenvedélyesség túlzott, s mint annyiszor tapasztaltuk, könnyen átcsaphat vak nacionalizmusba, amely erőszakos, meggondolatlan cselekményeket idéz elő. Hallgatásom talán hatással volt reá, mert karon ragadott, s láthatóan már lecsillapultan a Nílus partjára invitált, ahol az egykori oly híres omdur- mani csata lezajlott a XIX. században. „Két ilyen ütközet is volt — mondotta. — Az egyik a dicsőségé, amikor az angolokat kiűzték hazánkból a mahdx fővezérletével. A másik a gyászé: amidőn a széthúzó és demoralizált mahdista harcosok felett Kitchener tábornok létszámban és haditechnikában túlsúlyban levő csapatai győzelmet arattak. A megtorlás szörnyű volt: a gyarmati rend ellen lázadókat statáriális bíróságok ítélék halálra, és a kivégző osztagok a Nílus partján végezték bosszúálló munkájukat, s így még csak tömegsírokról sem kellett gondoskodni, hiszen az áldozatokat tovasodorták a folyó hullámai. Az elkövetkező napok még annyi év távlatából is egyetlen szakadatlan rohanásnak tűnnek. Több tucat jelöltet ismerhettem meg a választási iroda jóvoltából. Nemzetközi megfigyelőkkel találkozhattam, s ők arról számoltak be, miként kívánják biztosítani a szavazás szabadságának ellenőrzését. Afrika első, valóban szabad választásán — mondották —, amely a nemzetközi közösség ellenőrzése alatt zajlik le — nem történhetnek csalások, hamisítások, s ők ezért érkeztek ide. KÖZBEN AZONBAN zavaros hírek keringtek az országban. Elterjedt, hogy a hadsereg főtisztjeinek külföldi orientációjú csoportja, a csupán nekik engedelmeskedő csapatokat tart készenlétben, ha nem az UMMA párt nyerné a választást. Ez a párt azért volt kénytelen a szabad választások erőpróbáján való megmérettetésre, mert bár egyszínű kormányzata a hatalmat monopoliszti- kusan gyakorolta, az ez ellen kibontakozott ellenzéki polgári engedetlenségi megmozdulások válságot teremtettek. A Nemzeti Demokratikus Szövetség nem hitt katonai puccs realitásában. Mint mondották, a középtisztek nem hagynák, hogy megsemmisítsék erőszakkal a demokratikus választás eredményeit. Árkus István (Következik: 3. Ablakok csak udvar felé) hogy a húsügy — ami hovatovább már politikai kérdéssé lett — napról napra újabb és újabb negatív érdekességekkel szolgál. Tegnap^ délután jelentkezett a szerkesztőségünkben Saltzer Kornél, a Buda Környéki ÁFÉSZ kereskedelmi igazgatója, aki elmondta, hogy negyven üzletüket érinti a kedvezményes vásár, de tapasztalatuk szerint nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is lehetetlen helyzetbe kerültek a kereskedőik. Az ellátás e héten sem jobb, jelenleg se rendes, se leszállított áron nem tudnak húst adni a vevőiknek. Az érdi Ritmus Áruház előtt például sámlin ülnek a vásárlók, s várják a szállítmányt, ami nem is csoda, hiszen a tv- ben, rádióban az FM illetékesei naponta erősítik meg a hírt, miszerint az akció 17-ig tart, s hús lesz a boltokban. Az igazgató hozzátette, nem tudja azt sem, honnan szerezzenek árut, hiszen a Budapesti Húsipari Vállalat már bejelentette, hogy leáll. Igaz, az egyes szállítások alkalmával eddig is csak minimális mennyiséget kaptak, s a feldühödött vevők haragja végül is a kereskedőkön csattan. A boltokban lekommunistáz- zák az eladóikat, s a válogatott szóbeli sértések mellett a panaszkönyvek is megteltek. A Buda Környéki ÁFÉSZ vezetői úgy érik, dolgozóik elérkeztek a tűrőképességük határához, s ezért a kereskedelmi igazgató úgy döntött, maguk részéről a hét közepén befejezettnek nyilvánítják az akciót. Szeretnék, ha legalább a hét végére normalizálódna boltjaik ellátása. Saltzer Kornél úgy fogalmazott, a kedvezményes vásár elindítása előtt őket sem kereste meg az FM-ből senki, hogy felmérje az igényeiket, így a befejezést jogukban áll maguk akaratából előrehozni. H. É. Elengedett hiteltartozás Adózni kell-e jövőre? Lehet, hogy a jövő esztendőben már adót kell fizetni az olyan kedvezmény után, mint a hiteltartozás egy részének elengedése. Az MTI értesülése szerint ez a lehetőség felmerült az adórendszer átalakításával kapcsolatos előkészítő munka során. Az egyik vitára bocsátott anyagban a szakértők fel is vetik ezt a kérdést: „A jövedelem fogalmánál rendezni kell a hiteltartozás elengedéséből származó közvetett vagyoni érték helyzetét, amire jelenleg nincs tételes rendelkezés.” Mindez várhatóan érzékenyen érintheti azokat, akik jelentős bankkölcsönt vettek fel a korábbi években lakásépítésre. A kedvezményes kamatozású, laŐ mondta Mostanában Az egyik nap a Heti Világgazdaságban, a következő napon a Reformban (91/32.) ... ahogyan mondani szokták: megszaladt a szekér Hack Péterrel, a Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési képviselőjével, egyre többet szereplő prominensével. Az interjúban a többi között azt mondta H. P., hogy „mostanában ... túl sokan fedezik fel a saját kereszténységüket. A közéletben a hívőség már-már megbízhatósági mutatónak számít, mint hajdan a párttagság’’. Tökéletesen egyetértünk a képviselő úrral, ami ezt a mostanábant illeti. Valóban ... sokan vannak a kurzuslovagok, s ha most más a nyerő, mint volt korábban, akkor „kiderítik’’ magukról, hogy ők tulajdonképpen már régen, már akkor is ... A lelkek vására elszomorító, főként akkor, ha káscélú OTP-hitelek ügyét már rendezték az év elején, s a biztosított kedvezmények az idei évre érvényes adótörvények hatálya alá esnek. Az adótörvényeket pedig a Parlament visz- szamenőleg nem módosíthatja. A bankkölcsönöknél azonban más a helyzet. Ez év elején az adósok már nyilatkoztak arról, hogy a bankkölcsön-törlesztés módosított változatai közül melyiket választják. Am az új változatok csak 1992 januárjában lépnek életbe. Azoknak, akik vállalták a piaci kamat fizetését, az állam elengedi a tőketartozás egyharmadát. Erre pedig már vonatkozhat a most készülő 1992. évi adótörvény. tegnapi túlteljesítőket látunk tolongani a mai túlteljesítők seregének élén. Ami meggyőződésünk szerint, éppen az igazi hívőknek a legvisz- szataszítóbb, vagy legalábbis viszolyogtató. Csakhogy! Kik az igazi hívők? Nem mi derítettük ki, hanem a Reform munkatársa tette fel a kérdést H. P.-nek, igaz-e, hogy „materialistább volt Kádár Jánosnál is”? H. P. becsületére válik, nem köntörfalaz, nem beszél mellé, nem magyarázkodik, hanem azt feleli, „... az voltam." Azután találkozott a Hit Gyülekezettel és ... hívő lett. Amit természetesen a legszemélyesebb magánügynek tartunk és nem hoznánk szóba, ha ... Ha ugye nem mondotta volna H. P., hogy mostanában ... Persze, persze, tudjuk, s az interjúban is elhangzik, hogy „1987 óta tartozom a közösséghez, s ez nagyon fontos fordulat volt az életemben”. Tehát 1987. Négy esztendő. Valóban nem mostanában volt. KILENS
