Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-10 / 187. szám
NAGYKÓRÖS| xJcíritm XXXV. ÉVFOLYAM, 187. SZÄM 1991. AUGUSZTUS 10., SZOMBAT Minden mindennel összefügg? Zsebünkből zsebünkbe Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok kivonulása után, a létesítmények hasznosításával kapcsolatban sajátos, rcndclctekben, írásbeli dokumentumokban nem kifejtett, a gyakorlatban mégis tetten érhető szemléletet lehet tapasztalni. Az avatatlan szemlélőnek úgy tűnik, mintha három egymástól alapjaiban és lényegében teljességgel különböző dolgot kevernének össze. Mert mit is gondol az átlagember? Azt, ha már vannak hasznosítható épületek, ingatlanok, akkor azokat azonmód, a lehető leggyorsabban piacra is dobják. Ugyanakkor az országban szinte mindenütt egyelőre csak hosszú és kimerítő tárgyalások folynak az esetleges későbbi hasznosításokról. Itt következik a második lépcső: nagyon sokan ugyanis úgy tartják a kialakult helyzetről, hogy az illetékes kormányszervek a hasznosítás bevételeiből akarják fedezni a szovjetek követeléseit. Miután pedig ez utóbbi szinte naponta változik hol ilyen, hol olyan indokokkal, még a tárgyalások is szünetelnek, kétségtelen, hogy az árukapcsolással a kormányszervek járnak jól, hiszen így mindig feljebb srófolhatják a kikiáltási árakat. Harmadsoron bizonyára az is hozzájárulhat e kormányszervek halogató taktikájához, hogy úgyszintén szovjet részről, olykor olyan nézeteknek is hangot adnak, miszerint általában a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok egészében kell a kérdést vizsgálni, amit az egyszerű ember azzal a mondással fogalmazna, meg, hogy e kérdésben minden mindennel összefügg. ben az a válaszoló, aki igent mondott. Köztudomású — és éppen ezek a tények szolgálnak leginkább a sürgős.hasznosítás mellett —:, hogy az épület födémrendszerét alaposan ki kell javítani és valamilyen módon meg kell oldani a fűtést is. Ezek nyilván pénzigényes beruházások. Ugyanakkor az eddig beérkezett 125 igénylőlap tulajdonosa közül 99-en válaszolták azt, hogy ezeket a lakásokat elfogadnák. Bizonyára az is közismert, hogy egy-egy lakást egyébként két tiszti család lakott. forint fölött. Azt is világosan kell látni, hogy ezeknek a lakásoknak a közelében se bolt, se iskola, se óvoda, így az áruk is a városban elfogadottnál nyilván alacsonyabb kell hogy legyen, tekintettel a már említett körülményekre. Azért is lenne célszerű a gyors hasznosítás, mert a befolyt pénzből, mint arra már rámutattam, végre beindulhatna a felújítás. A 99 jelentkező közül hárman azt írták vissza, hogy nekik ingyen kellene a lakás, nyolcán százezer alatti készpénzzel rendelkeznek, míg hetvennyolcán százezer — Szeretném ezúton is fölhívni a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet és más, az üggyel konkrétan foglalkozó szervek figyelmét arra, hogy éppen ideje lenne abbahagyni az aktatologatást és végre már konkrét, a valódi hasznosítás irányába megtett intézkedéseket vár tőlük mindenki. A fizetésért illene megdolgozni, annál is inkább, mert az akárcsak a létesítmények őrzéséért kifizetett horribilis összeg, az adófizető állampolgárok 'zsebéből vándorol az ő zsebükbe — tette ho?Jzá Czira Sándor, nem kis keserűséggel. B. O. HAZAFELÉ CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA Adósságteremtő vállalkozások Két kutyáért? A terebélyesedő „nemzetközi” hetipiacok alaposan ráhágtak egynéhány mesterség nyakára, és jócskán megcsapolták a boltok bevételét is. Be kell látnunk, rugalmasabb kereskedésekre kevés példát tudunk mondani környezetünkben. Jó-rossz portékáikkal szinte azonmód követik a változó igényeket a világcsavargó árusok. Két- napi hűvösebb időjárás elegendő ahhoz, hogy harmadnapra melegebb ruhákkal legyen tele a piac, bolti árcédulák számai alapján ügyesen kalkulált árakon. Sokszor csak hajszálon múA nagykőrösi önkormányzat a szinte azonnal hasznosítható egyik létesítményre, a Széchenyi-lakta- nya melletti 90 lakásos épületre máris afféle pályázatot hirdetett. A városban ugyanis a több mint 400’lakásigénylő közül mintegy két és félszázan szeretnének OTP értékesítésű lakást. Nos, az elmúlt hetekben ők kaptak olyan felszólítást, hogy nyilatkozzanak anyagi helyzetükről, illetve arról, elfogadják-e ezeket a lakásokat. Bár a visszaérkezésnek nem volt kitűzve határideje, azt célszerűségi okokból augusztus 20-ában maximálja majd az önkormányzat, hiszen így az augusztus 29-i soros ülésen akár érdemben ki is jelölhet reménybeli vevőket a lakásra. Czira Sándor korelnök, helyettesítő polgármester az eddig beérkezett adatokról tájékoztatta a Nagykőrösi Hírlap olvasóit. — Előrebocsátanám, hogy nem volt egyszerű helyzetNagykőrösön svájci kilósruha-vásár az Arany János Művelődési Központban (Szabadság tér 7.). Nyitva; augusztus 12-én (hétfőn) 9-tgl 18 óráig^_(GS 058/1K) | Egy újabb lefokozás A mi pénzünkért! Aki úgy hitte, hogy Nagykőröst, e hatszáz- egynéhány éves várost már nem tudja tovább semmitől sem megfosztani az idő (vérmeseb- bek máris szidhatják a kormányt vagy az ellenzéket, pártállásuk szerint) az bizony óriásit tévedett. Nagykőröst ugyanis megfosztották egy több mint százesztendős vívmányától, a közvetlen táviratfelvétel lehetőségétől, legalábbis hétvégéken. Mi volt eddig a módi? A boldog telefontulajdonos — ha már van neki, hogy ne lenne boldog — felvette a kagylót, tárcsázta a 02-t, s bemondta a számát. Néhány perc múlva visszahívták, ő elmondta a szöveget, megmondta-; milyen legyen a távirat, s kész. Azután a posta osztódással több vállalatra szaporodott, s ember legyen a talpán, aki tudja, ki kicsoda, melyik a postás és melyik nem a telefonos kisasszony a levélkihordó vagy a csomagfelvevő közül, hogy a telefonszerelő szakembert már ne is említsem. S mi most a módi? (Mindezekből következően?!) Az ember tárcsázza a 02-t, de hiába, mert ott fel sem veszik a kagylót. Negyedóra, félóra múlva ez unalmas, s az apróbb betűket is elolvasva kiderül, próbálkozzunk csak a 01-gyel. Igaz, ez éjszakára van írva, de sebaj, szombaton délután 4 és 5 között, már 3 perc csöngetés után fel is veszik. A hölgy azzal kezdi, hogy megmondja, a táviratot úgysem fogják kivinni, legjobb, ha leteszünk szándékunkról. El ne felejtsem, mindezt Ceglédről közli megfellebbezhetetlenül. Hiába, Cegléd az már nagy város, sőt nagyváros, ahol — most már tudjuk — saját távirda is működhet. Számot azért feljegyez, azzal a megjegyzéssel, hogy talán két órán belül vissza is hív... Akinek van ideje, az kivárja, akinek meg nincs, az abban bízik, hogy a lakodalom eltart másnap délig, és vasárnap is próbálkozik. Ügy fél 10-kor újra csak a 01 veszi fel, ahol egy másik telefonszámot adnak. Ez ceglédi, azaz, ha már olyan megátalkodott valaki, hogy nagykőrösi, a szokásos- tarifa triplájáért adhatja fel táviratát. A ceglédi postán. Mint azt ezt követően kiderítettem, ez a módi májustól érvényes, illetve azóta, hogy a vállalat több részre szakadt. Ám, amíg itt helyben soha, egyetlen alkalommal sem mondta a vonal túl- végén a hölgy, hogy •miért is akarok táviratozni, a ceglédi azonnal a lebeszéléssel kezdte volna! Megtudtam azt is, hogy a dísztávirat nem tartozik a sürgős táviratok közé, tehát hiába veszik fel érte a meglehetősen magas díjat, Nagykőrösön nem sokkal gyorsabb, mint egy képeslap. S hogy kerül át Ceglédről ide a távirat? A kihordó innen hívja fel ceglédi kollégáját, aki átdiktálja neki a szöveget és a választott űrlapot... Mindezekből következik, hogy az, aki Nagykőrösön, e lefokozott városban dísztáviratozni kíván, tegye meg hétköznap, munkaidőben. Talán akkor eredményes lesz! Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy valaha mindez nyereséges vállalkozás volt. Nem csodálkoznék rajta, ha valaki magántávirdát nyitna, ilyen versenytársi?) mellett csak nyerne az üzleten. Ráadásul, ha kiviszi a blankettát, akkor a szent szokás értelmében még borravalót is kap a gyorsaságáért. Azt még Nagykőrösön sem fokozták le ... (bullái) lik, hogy a vevő velük, és nem a helyi kereskedésekben köt üzletet. Nem is lehet csodálkozni rajta, hogy a körösi kötőkisiparosok bezárni készülnek műhelyeiket. Pedig nem mondhatni, hogy sokan lennének, legalábbis azok, akiknek érvényes iparengedélyük van. De éppen ők a legsebezhetőbbek. Áz adóhivatal nem sokat hederít a külországok állami dotációtól olcsó, ömlesztve beáradó iparcikkeire. Persze — teszik hozzá — gonoszkodás volna mindent csak a szabadpiacra fogni. A kötödéket a póló kitalálója rúgta valamikor erősen oldalba, s e fájdalmat máig sem tudták kiheverni. Sebeikre gyógyírt a hazai fonóipar tudott volna juttatni. Szebb, jobb fonalak képében, naprakész szállításokkal igyekezvén visszaszorítani a konkurens cikkek térhódítását. Nem tette, pedig mostanában, hogy gyapjúhegyek mennek veszendőbe, olcsóságban is versenytárs lehetne az ipar. No de találgatásokkal, siránkozással nem sokra megy a kötődés. Azt teszi, mint bárki más tenne a helyében. Elsiet a városházára, visszaadni az ipar- engedélyt. És kér egy másikat, mert még mindig megátalkodottan hiszi, hogy a tisztességes, becsületes munka minden esetben egyenlő a megélhetéssel. Csak éppen neki nem volt eddig szerencséje. Ideje lenne már e fenntartások nélküli fogalompárosítást kiverni a fejéből. Amikor a 20. század végi gazdaságpolitika és az ügyetlenség immár a természetes alapokon is lehetetlenné teszi a boldogulást, hogy várhat bárki eredményt az ipartól? Jó lenne, ha valaki megmondaná végre, merre is kell akkor elindulni? Nagy kérdés. Keresztkérdés. Füllent, aki azt mondja, hogy a kisipar szintjén is tudja a választ. Szóval a kötödéknél tartottunk. Illetve túl is haladtuk már azokat. Bezárt a gazdaasszony, és elment az államhoz újrakezdési hitelért, gondolván, hogy más vonalon nagyobbat meríthet a vállalkozások korlátlan lehetőségeiből. Béreltek egy tanyát, tehenet, malacokat vettek. Taxisofőr gazduram is unta már, hogy a napi három- négy kisvárosi fuvarból kétszer kereket old a semmirekellő utas. Tisztelet annak, aki lerótta a tarifát. Mindketten tudták, a tanyai gazdálkodás nem megy csak úgy magitól. Egész embert kíván. A malacok nem várhatják az eledelt, amíg a gazda lerobbant autókat hureikál a lapos utánfutón. Felvettek hát egy éppen munka nélkül tengődét, aki jó munkaerő lett volna, ha el nem issza az erejét. Elcsapták, de utódja ugyané sorsot vívott ki magának a bögrecsárda közelségének és saját, állhatatlanságának okából. Már éppen azt latolgatta a család, hogy kiiktatják a tőlük függő kockázati tényezőket, és igazából kézbe veszik az egyébiránt ígéretesnek tűnő tanyai gazdaságot, amikor beköszöntött a húspiac csődje, ötvenkét sertés maradt a nyakukon, köztük 6 anyaállat. Az egyik éppen akkor fialt tizenhármat, mondani sem kell, hogy most az összes kismalac életben maradt. Nagy nehezen sikerült azért fele sertéstől megszabadulni. Örömüket alig rontotta, hogy a 130 kilós jószágok az átvevő mázsáján szűkén 111 kilót nyomtak. Fűnek-fának unszolják a íias tehenet, eredménytelenül, még a 14 kékróka sem kell, pedig állítólag nem is olyan régen a rókabőr árából meg lehetett tollasodni. Nos, ebből nem lett semmi. Az újdonsült gazdálkodó most azon törheti a fejét, hogyan kaparja össze az újrakezdési kölcsönt, amit elvitt a tanya. Szemébe mondom, nem hiszem el, hogy az csupa ráfizetés lett volna. Bólint. Volt ott haszon is, de nem mondja meg, mi, fél, hogy kinevetem. Ugyan már .., „Felcseperedett két szép kutya. Túladtam rajtuk 12 ezerért.. M. J. NAGYKŐRÖSI HÍRLAP Nagykőrös, Széchenyi tér 17. ö A szerkesztőség vezetője: Ballai Ottó. Munkatárs: Miklay Jenő. 0 Postacím: 2750 Nagykőrös, Pf. 23. Telefax és telefon: (20)-51-308. © Hirdetésfelvétel: kedden 10—13, csütörtökön 14—16 óra között. © Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10 óráig várunk.
