Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-09 / 186. szám

1. ÉVFOLYAM, 186. SZÄM 1991. SZEPTEMBER 10., KEDD BUQA.VIDEKI BUDAÖRS • ÉRD « SZÄZHALOMBATTA • PILISVÜRÜSVAR • BUDAKESZI • BIATOR- BAGY • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA • PATY • ZSAMBÉK • SOLYMÁR • TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENÖ Q PERBAL • TÖK • TINNYE • ÖRÖM Majd a dolgozók eldöntik, kit választanak Inkább segélyeket kérnek Pénzhez jut az cnktrmányzaS Hosszú volt a lista A közművelődés — látszólag — nem termelő ágazat, ezért szűkösebb esztendőkben ezen spórol mindenki. A terület felelősei nehezebben jutnak pénzhez, mint má­sok, ritka alkalom, ha a költségvetésből egy nagyobb da­rabot tudnak lekanyarítani. A közalkalmazottak szak- szervezete nem a legkarak­teresebb érdekképviseleti tömörülések közó tartozik, tagsága munkájának jelle­ge ezt nem is teszi lehető­vé. Például, tekintve, hogy állami alkalmazottak, nincs sztrájkjoguk. A sztrájk azonban, mint végső fegy­ver, nem feltétlenül kívá­natos — és hosszú távon nem is mindig hatásos. Em­lékezzünk csak a kiváló Luis de Funes egyik nagy­sikerű igazgató-figurájára, aki így utasította titkárnő­jét; „Maga ígérjen meg ne­kik mindent, én meg nem tartok be semmit!” Bordás István, aki a volt budai járáshoz tartozó te­lepülések közalkalmazottai- nak szakszervezeti titkára, úgy látja, hogy az embe­rek többsége várakozó ál­láspontra helyezkedett. „Azt mondják, előbb mutassák meg a szakszervezetek, mi­re képesek, ők majd utána eldöntik, melyiket válasz­szák Tisztában van vele, hogy a közalkalmazottak szak- szervezete nem olyan jel­legzetes mozgalom, mint például a bányászoké, de a helyzetük sem annyira fe­szült. — Nálunk eleve nagy volt a fluktuáció, kevés embert bocsátottak el. Nem annyira munkajogi-, vagy bérkérdésekben, inkább szociális segélyért, üdülő- beutalóért fordulnak hoz­zánk. A szociális segélyt kérők száma nagyon meg­nőtt az utóbbi időben. Sok családban marad valaki hosszabb-rövidebb ideig Egy sóskúti lakos elme­sélte, hogy a Petőfi Sándor utcában ez idáig háromszor építették meg a rázatút, és vagy ugyanennyiszer föl is szedték. Értetlenül áll a dolog előtt, javasolta, jár­junk utána annak, mi le­het az oka. A kérdéssel Kummer János polgármes­tert kerestük meg, aki el­mondta. közlekedésbizton­sági szempontok miatt vált szükségessé a rázató meg­építése. — Sajnos vannak olya­nok, akiknek egy tiltó táb­la nem elég — mondta —, s hiába érnek lakott terület­re, nem csökkentik a sebes­séget. Eléggé kritikus hely­zet alakult ki ebből adó­dóan ezen a területen. Mi­vel a tábla kevés, más meg­oldást kellett találni. így pénzügyi nehézségek miatt jött létre egy terv, amelyet nem tudtunk kivitelezni. Egyébként, a rázatót kísér­leti. jelleggel építették meg a Közúti Igazgatóság szak­emberei. Ügy tudom, ellen­őrzéseket végeztek az em­lített szakszón, azt vizsgál­ták. milyen a forgalom, és az autók sebessége a ráza- tóval, illetve anélkül. Ér­tesüléseim szerint, azért munka nélkül, ezt a fizetés­kiesést pedig megérzi a családi költségvetés. Nehe­zebb körülmények között élő nyugdíjasainknak kérés nélkül is adunk egyszeri segélyt, karácsony táján. A kiskeresetű dolgozók egyetlen hozzáférhető nya­ralási lehetősége a szak- szervezeti üdülés maradt — bár igazság szerint a pihenés, a munkaerő rege­nerációjának biztosítása nem a mi dolgunk kellene, hogy legyen, hanem a munkáltatóé. — A maguk volt járási szakszervezeti csoportja hogy tudott együtt marad­ni, amikor minden helyi szervezet önállóságra tö­rekszik? — Amikor a községek közigazgatásilag leváltak Budaörsről, kezdeményez­tük, hogy a szakszervezeti csoportok is önállósulja­nak, de nem volt rá igény. Szerintem elsősorban azért, mert az utóbbi évben erő­sen csökkent a taglétszám, egy-egy helyen maximáli­san 15-en maradtak. — Önök most nehéz hely­zetben érezhetik magukat, egyrészt meg kell találniuk a helyüket a sok új érdek­védelmi csoportosulás kö­zött, másrészt a jobbról és balról érkező támadásokat kell kivédeniük. Ha kemé­nyen lépnek fel, szociális demagógiával, népszerűség­hajszolással vádolják ma­gukat, ha kompromisszu­mot próbálnak kötni, akkor mások úgy vélik, hogy meg­alkuvók. — Feltétlenül markán­sabb érdekvédelmet keli képviselnünk. Ehhez azon­ban minél hamarabb meg szedték föl — csupán a fel­ső burkolati részt —, mert műszakilag nem megfelelő módon készítette el a ver­senytárgyalás útján kijelölt szakvállalat. Tudja, olyan ez, hogy akár a fuiballhoz, úgy az útépítéshez is min­denki ért. Elméletben, lega­lábbis. A lényeg az, hogy mi, a hivatal, csak értesü­lünk erről az egészről, nem mi végeztettük el a mun­kálatokat. Állami útról van szó, az Érd és Herceghalom közötti szakaszról, ami át­húzódik a településünk előtt. Azt. hogy milyen eredményes lesz a rázató, beválik, vagy sím, csak ak­kor lehet eldönteni, ha mű­ködik. S egyértelmű lesz az, ha ennek az akadálynak köszönhetően lassítanak az erre járó gépjárművek, nem okoz többé gondot a gyorshajtás. —jisz— BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. © Munkatársak: J. Szabó Irén és Pachner Edit. © Fogadónap minden hét­főn 14—17 óráig a szerkesz­tőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi C. u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761. 138-4067. kéne alkotni az új munka-, és szakszervezeti törvényt. A munkaadók pillanatnyi­lag a meglévő törvények­hez sem mindig igazodnak, valahogy úgy kezelik, hogy azok már nem érvényesek, az újak pedig még nem szü­lettek meg. — Tehát szabad a vá­sár? — Ezek az átmeneti idő­szakok a legveszélyeseb­bek. — Milyen jövőre számít? —• Tudom, hogy Nyuga­ton, ahol a dolgozók csak kisebb hányada szakszer­vezeti tag, a munkáltatók mégis komolyabban veszik a szakszervezeteket, jobban támaszkodnak a vélemé­nyükre, mint nálunk. Re­mélem, itt is ebbe az irány­ba mozdul el a munkaadók és a szakszervezet viszo­nya. — És közvetlenül a saját „háza táján”, — o budaör­si polgármesteri hivatal­ban? — Egyelőre kialakulóban van az új felállás, most fejeződött be az osztályok átszervezése. Polgármeste­rünk jó együttműködési készséget mutat, biztosított arról, hogy nem csorbítja a szakszervezet jogait. Én optimista vagyok. Pachner Edit Pályát elvileg egyszer választ az ember, s ezt az egyetlent kellene megta­lálni idejében mind a csa­ládban, mind az iskolá­ban. Az elmúlt negyedszázad során nevelési koncepciók váltották egymást, elkezd­tünk és abbahagytunk is­kolai dolgokat. Megma­radt azonban a pályavá­lasztás, a pályára irányí­tás különösen sok gondot okozó ügye. Milyen iskolá­ban folytassa a gyerek? Diplomás legyen, vagy pénzt keressen ? A válasz egyéni voltának előrebo­csátása mellett is fel kell figyelnünk arra a helyzet­re, amely röviden így jel­lemezhető: bár a közvéle­mény a műveltséget ma is elsősorban a diploma bir­toklásával azonosítja, két­ségtelenül a forintban is felértékelt foglalkozást ré­szesíti előnyben. A mű­veltségeszmény változott volna az anyagi értékszer­zés előtérbe kerülésével? Társadalmunk fejlődése, a gazdaságban megnyilvá­nuló tendenciák kétségte­lenül megbontották az ál­talános műveltségről alko-. t.ott képet, s a műveltség tartalmát érintő változások nem alakították ki az új modellt. Ettől persze, még minden tizenéves szeren­csés és megnyugtató mó­don választhatna pályát. A visszás helyzet abból adó­dik, hogy éppen azok,, kö­A budaörsi önkormány­zat hamarosan tetemes összeghez jut a BÉKÜ el­adásának árából. Ennek je­lentős része ugyan az adós­ságok törlesztésére megy el, de még így is marad a város néhány égetőbb gond­jának megoldására. A művelődési bizottság ezúttal résen volt. Pénzesné Végvári Ágnes a bizottság elnöke hosszú listát állított össze a legfontosabb tenni­valókról, amelyet a szep­tember 4-i ülésen a tagok elé terjesztette. — A lakótelepi iskolák, bár újak, katasztrofális ál­lapotban vannak. Rossz a tetőszigetelés, rendszeresen beáznak. A négyes számú általános iskola műszakilag megfelelő, de kicsi, be kel­lene építeni a tetőterét. Két óvodánk több, mint tíz éve faházakban működik. Ezek­nek az építményeknek a garanciája 15 évre szól, te­hát még 2-3 évük van. Előre kellene gondolkodni a felújításukról. Végül had’ említsem szűkebb környe­zetemet is. Kamaraerdőnek nincs se iskolája, se óvodá­ja! Az egyik óvoda már ko­rábban veszélybe került. Arra való hivatkozással, hogy kevés a gyerek, el akarták venni az egyik fa­házat az „öregek napközi­otthona” számára. Idén sok gyerek jelentkezett — így az idősek elhelyezése ma­radt továbbra is megoldat­lan feladat. Kolarits György képvise­lő támogatta a közművelő­dési bizottság kérését és százmillió forint elkülöní­tését javasolta azzal a fel­tétellel, hogy gondoskodnak rében nagyobb a bizonyta­lanság, akik a pályavá­lasztás felelősségét elsősor­ban viselik. A szülőkről van szó. Hiszen, ha való­ban segíteni akarnak, ak­kor nemcsak a jelen divat­szakmáit, jól fizető foglal­kozásait kell szem előtt tartaniok, hanem az igaz­ság szerint elébe is kellene menniök a fejlődésnek, is- merniök kellene a jövő út­jait is ahhoz, hogy nyu­godt lelkiismerettel irá­nyíthassák a választást. Ezzel szemben igaz, hogy éppen a megnyújtott mű­szakok, a több pénz utáni hajsz» miatt a korábbinál is kevesebb idő jut a gye­rekek érdeklődésének és képességeinek pontosabb feltérképezésére. A peda­gógia ugyanakkor ma is érvényesnek tekinti a több évtizedes megállapítást: igen sok gyerekben mm alakult ki az érdeklődés valamely pálya iránt, illet­ve az élete, a körülményei keretében nem keletkezeit olyan szituáció, amely egyértelműen felszínre hozhatta volna azt, an\i iránt érdeklődik. Ha az akceleráció pontosan . ki­mutatott jelenségéről — vagyis vonatkozásban gyor­sabban fejlődnek, mint elődeik — a biztos kezű irányításra még inkább szükség lenne. Hiszen ha igaz, hogy napjainkat az információ növekedése jel­lemzi,. akkor az is tény, az idősek napköziotthoná­ról is. A közművelődési bizott­ság tevékenységi köre, a megújuló társadalomban egyre szélesebbé bővül, ma­gánkezdeményezésből szü­letett egyesületek, iskolák és óvodák is a hatáskörébe tartoznak. A legutóbbi ülés­nek például neves vendége volt Hajduffy Miklós film­rendező — a budaörsi szí­niakadémia tanára — sze­mélyében, aki egy most alakuló egyesület számára kért erkölcsi és anyagi tá­mogatást. A sport területén is bő­vül a kínálat. A városi sportkör keretében megala­kult a tömegsportszakosz­tály, ami már nagyon hiányzott, mert eddig csak Valamit mindig visz a víz. Mármint a patakok, a folyók vize, de az olyan nyíltszelvényű árkoké még a kelleténél is többet — mi több, partjai mentén bűzt árasztva —, mint amilyen Érden a Sulák- árok. Hosszú utat tesz meg, míg eléri a Dunát. S e hosszú út az emberi gon­datlanság, felelőtlenség miatt rengeteg problémát okoz. Hiszen elindul a ha­tos útnál, a Törökbálinti ÁG szörpüzeme mögött, s Érden Ófalunál, a gátőr­háznál éri el a Dunát. Az útszakasz, melyet megtesz az élővízig, öt kilométeres. Ezen a távon nem annyira hogy a dinamikusabb élet az állandósult ingerzuhata- gaival elsősorban a fiata­lokat érinti, azok érdeklő­dését. fantáziáját kelti fel. Emlékszem, a hosszúra nyúlt, üres szombatok dél­utánjain felüdülést jelen­tett az a néhány tévéadás, amikor a Ki miben tudós? vetélkedősorozat zajlott. A résztvevők lenyűgöző tár­gyi tudása mellett megra­gadott, hogy a megkérde­zettek közül többen is utaltak a szülői háttérre, amely biztosította a tan­tárgy iránti érdeklődésük kiteljesedését. Kétségtelen, hogy ebben az esetben az érdeklődés elemi erejű megnyilvánulásáról van szó, és szülőként sem volt nehéz elképzelni az ambí­ciók megalapozottságát és, biztos megvalósulását. Egyetlen gyerek sem tudja függetleníteni magát az otthoni légkörtől, s benne a szülői ambíciótól, vagy éppen a közönytől. Az utóbbira számos megala- pozatlaú választás, későb­bi keserves pályakorrekció utalhat. A szülői ambíció nyilván akkor válik terhé­re, ha megalapozatlan, ha nem az érintett gyerek képességei, hanem felnőtt- ábrándok éltetik. Az a jó, ha az iskola megfelelő irányba tereli az életbe ki­lépő diákját... Reméljük, az új tanév pedagógus és diák számára biztosítja mindezek lehetőségét. D. A. egyesületben lehetett spor­tolni. A szakosztály vezető­je, Horváth Miklós bemu­tatkozott, és röviden ismer­tette néhány elképzelését a bizottság tagjai előtt. Prog­ramja erősen futballcenlri- kus, ezért nem jelentett számára konkurenciát az elnöknő jubileumi futóver­senyének ötlete. Pénzesné Végvári Ágnes a „Fut a Pest” mintájára „Fut az Örs” verseny ren­dezését javasolta az ön- kormányzat egyéves évfor­dulója alkalmából. Ez len­ne az igazi tömegsport. Amikor legutóbb rendeztek hasonlót, kint volt a város apraja-nagyja, futott a 3 éves kis óvodástól a 70 éves nyugdíjasig mindenki, akinek a lába és a kedve bírta. Az ötletet mindenki támogatta, csak abban nem volt egységes a bizottság, hogy a bevételt kinek a javára ajánlják fel. az az érdekes, milyen ka­nyarokat ir le, sokkal in­kább az, mit visz kénysze­rű-kelletlen magával. Még­hozzá az élővízbe, a Duná­ba. Az utóbbi kérdés nem­csak azért érdekes, mert hogy a kotrás, a Sulák- árok tisztítása, tisztántar­tása tetemes költségekkel jár, hanem azért is, mert környezetünket nem óvjuk, nem védjük olyan mérték­ben, mint amennyire kelle­ne. Ma is még csak sza­vakban harcolunk a kör­nyezetet szennyezőkkel, hi­szen. ha látjuk is, hogy szennyező anyagokat rak­nak le a parton, vagy ép­pen oda nem illő, félig sem tisztított vizet enged­nek bele — a látottak mellett szó nélkül elme­gyünk. Csak akkor válunk hangosabbá, amikor a kör­nyezetvédelemre fordítható forintokat igyekszünk szá­mon kérni. Csakhogy ebben a pénzszűke világban sok­kal olcsóbban úszhatnánk meg a környezetvédelmet, ha magunk is odafigyel­nénk arra. ami közvetlen szomszédságunkban törté­nik. S védenénk*, óvnánk a környezetet. S akkor talán több jutna utak, járdák építésére még egy átcso­portosítással is. Hiszen, ha az egyik feladatra kevesebb kell — több juthat a má­sikra! De valahogy nem így gondolkodunk s cselek­szünk. Ennek ékes bizo­nyítéka, hogy a félig tisz­tított szennyvizet szállító Sulák-árok vize partjai mentén iszonytató bűzt áraszt. Mert belekerül ab­ba minden, s ha csak a partjára is kerül a szemét, a szenny, egy nagyobb eső belemossa. így aztán las­súbb járásúvá válik. Mint ahogy mostanában mindez tapasztalható. Tarthatatlan állapot ala­kult ki a Sulák-árok mentén, ezért terepbejárásra került sor szeptember 3-án a pol­gármesteri hivatal képvise­lője és a KÖVIZIG szak­embereinek részvételével. Ugyanakkor megállapodás született, hogy még ebben a hónapban, tehát szeptem­berben sor került a meder­kotrásra, a partrendezésre, tehát a szemét eltakarítá­sára a Sulák-árok mentén. Ez az „illatos hadművelet” nem kevés pénzbe kerül. S ha rend lesz, az érintet­tek saját érdekükben töb­bet tehetnének a környezet védelméért, óvásáért. • V. E. Házaié Séskűion A tábla nem elég Forintban is mérik? A szülőkön is sok múlik er—ed Mit visz a Sulák-árok vize ?

Next

/
Thumbnails
Contents