Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-01 / 179. szám

1. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK D U NAJÁJ Í cirt Until szita ET CSEPEL-SZIGET MIKLÓS • DUNAKESZI • FÓT • GÖD SZIGETSZENT­Partközeli riadalmak A Duna mély, és néha árad Miért vásárol telket a városlakó? Kétségtelen, hogy a benzinszagtól me­nekül, a kőrengetegből akar szabad óráiban sza­badulni, zajos környezetét akarná feledni kint a csendben, zöldben, a víz­parton, romantikus kis szi­geten. Ahol még lehet. Ügy gondolja, azt hiszi, de té­ved. A motorizáció ma már mindenütt jelen van. A Duna mindkét oldalán hallom a panaszt. Elsza­porodtak azok a kis, 6-800 köbcentiméteres vízi szed­ek, melyek mint a kerék­pár, úgy kormányozhatok. Annyian ülnek, állnak vagy fekszenek rájuk, amennyien tudnak. Hasz­nálatuk nincs életkorhoz kötve, nem kell vízi jár­tassági igazolvány, jogosít­vány. Mondják, hogy az ilyen vízi motorbiciklik használói még a maguk féldecijét, üveg söreit is nyugodtan lehajthatják sza­bályok hiányában, a vízi rendőrség akkor sem tud velük mit kezdeni. Szá­guldhatnak 40-50 kilométe­res sebességgel, kelthetnek a parthoz közel és távol akkora zajt, amilyet akar­nak, ők a nagy folyó tör­vényen kívüli lovagjai. Érkeznek a be- és fel­jelentések tömegével, hang­zanak a kijelentések szá­zával. Azt is mondják, hogy ezek a naphosszat brum- mogtató, vízparti füzesek, horgásztanyák csendjét fel­verő kamaszok tulajdon­képpen a nagy halak kis halai, s mérgesen odavetik néhányan, hogy azon cápák áldozatai, akik a pénz zsák­mányára lesnek. A köl­csönzőket nem érdekli az erkölcs, a mások nyugal­ma, az a veszély, ami a vízi ámokfutókra vár, ha a keresztirányban átkelő kompok elé, sodrása kö­zelébe merészkednek, a A legnagyobb magyar Méltó emlékezet Hatalmas, méltó a Szé- chenyi-emlékév, programja felöleli az egész életművet — a Magyar Tudományos Akadémia szervezésétől ta­nyai iskolákig, Nagycenkiül Nyíregyházáig. Pest megye is kiveszi a részét e főhajtásból. Már­cius 15-én Dunakeszin a 2. sz. általános iskola fölvette Széchenyi István nevét méltó ünnepség keretében. Júniusban Széchenyi István ifjúsági emléktúrát rende­zett a Dunakanyarban a Magyar Természetbarát-szö­vetség vízitúra-bizottsága. Dunakeszi—Vác—Nagy­maros között megtartották a Széchenyi Motorcsónak Túraversenyt. Augusztus 23—25. között Visegrád és Budapest térségében zajlik le a nagy Corvin—Szé­chenyi István ifjúsági vízi demonstráció. Szeptember elején Gödöllőn, az Agrár- tudományi Egyetemen tu­dományos emlékülést tarta­nak „Széchenyi István me zőgazdaságban és állatte­nyésztésben kifejtett politi­kai és szakmai tevékenysé­géről”. Nagy eseményre ké­szül Vác is, ahol szeptem­ber 9-én nyitják meg a Madách Imre Művelődési Központban a „Széchenyi- relikviák és a Széchenyi- kultusz tárgyi és írásos em­lékei Dohai János magán­gyűjteményéből” c. kiállí­tást. Mindez lehetőséget je lent ahhoz, hogy megyénk iskolái Vácra zarándokolja­nak és megtekintsék e nagyszabású kiállítás mel­lett Vác műemlékeit is. L. M. Pillanatkép Ötezres bankó ABC-üzlet, 1991. július. Állok a sorban. A pénz­tárnál negyven év körüli nő fizet. Két bevásárlóko­sara tartalmáért egy ötezer forintost nyújt át a pénz­táros hölgynek. Alig kap vissza. Mögötte a sorban idős DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin, g Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István, g Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Ep. Vili,, somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.': 1416. Te­lefon: 138-4761, 138-1667. néni áll. Most 6 követke­zik. Kifizeti a négy zsem­lét, egy liter tejet és a tu­cat gyufát, majd szégyenlő­sen, szinte bocsánatot kér­ve, megszólítja a pénztáros- nőt: — Kedveském! Ne hara­gudjon már, de megmutat­ná nekem azt az ötezer fo­rintost? Tetszik tudni, én még nem láttam olyat! A pénztárban ülő hölgy­gyei összenézünk. Egyre gondolunk. En következem a sorban. Kifizetem a szám­lát, bepakolok a szatyromba, és a Trabantomhoz indu­lok. Az üzlet melletti busz­megálló padján ott ül a né­ni. Szatyorja az ülében, botja a padnak támasztva. Reszkető kézzel egy zsem­lét majszol... G. Gy. váratlanul felbukkanó, vi­zet sebesen szántó rakéta­hajók közelébe kerülnek. Cápát mondanak, erköl­csöt hiányolnak, mert a kárvallottak a káruk miatt indulatosak. No meg, az egyre markánsabb vagyoni különbség irritálja őket. Az, hogy az egyiknek így is lehet élni, jól, gazdagon, gondtalanul, hekik meg, lám mennyit kell robotolni ahhoz, hogy számtalan ba­gatellnek tűnő igényük se teljesülhessen. Mondják, hogy menjek csak a szentendrei partra, ahol kölcsönzik. Mondják, hogy menjek Nagymarosra, Surányba, Horányba. Nem megyek, mert nem vagyok hatóság. Tudom, hogy ké­szülnek már az illetékesek, hogy ezt az új tünetet va­lahogy kezeljék. Készül­nek úgy, ahogy nálunk szo­kás és biztos kész is lesz­nek, mire elmúlik a nyár, a szezon. Addig néhányan még hajba kapnak, köze­lebb kerülnek az infark­tushoz. Még jó, ha megúsz- szuk egy nagyobb tragédia nélkül. A Duna mély, né­ha árad, mostanában min­dig zavaros. Halásznak is benne. K. T. I. Egy rossz döntés kárvaiioiijei Asztal körüli huzakodás Ma már kár lenne azt kutatni, hogy alig egy esz­tendővel ezelőtt — amikor az építőipari kivitelezők már egymás sarkára ta­posva ostromolták a mun­ka elnyeréséért a beruhá­zási versenytárgyalásokon a megrendelőket —, miért éppen a Pest Megyei Álla­mi Építőipari Vállalatra kellett bízni a Szigetszent- miklósi I. Sz. Általános Is­kola nyolc tantermes bőví­tését. Bő éve a városi ta­nács mégis őket találta a legalkalmasabbnak. A PÁÉV akkor azzal nyitott, hogy a szerkezetet átter­veztette. Nyilván ez volt az oka annak, hogy az építők az első pénzügyi szakaszt jú­lius vége helyett csak szep­tember 24-én, a másodikat szeptember elseje helyett november elején kezdték. Sőt, tényleges építési mun­ka ebben az időben sem folyt, hiszen csupán felvo­nultak, a meglevő építmé­nyeket takarították el, és a régi épületrész vizeshelyi­ségein dolgoztak. A szerződés úgy kötte­tett, hogy a megbízó hét­millió előleget ad a PÁÉV- nek, s amennyiben az első két szakaszra tervezett munkálatokat határidőre elvégzi a kivitelező, akkor újabb hétmillió előleget kap. Mivel azonban a ha­táridőket nem tartották, a polgármesteri hivatal nem fizette ki ezt az összeget. Télen, miközben az építé­si terület leginkább egy nagy, behavazott homoko­zóra emlékeztetett — így a kivitelezők nem tudtak haladni a munkával —, megkezdődött a tárgyaló- asztal melletti huzakodás. A PÁÉV képviselői újra és újra a második hétmil­liós előleget kérték, az ön- kormányzat viszont a terv szerinti munkát. így ment ez rügyfaka­dásig, amikor is ismételt egyeztető tárgyalást tartot­tak, ahol megint mindkét fél a magáét fújta. A hiva­tal félhivatalos úton ag­gasztó értesüléseket szer­zett a PAÉV anyagi hely­zetéről, s félő volt: ha nem fizetnek előleget, az épít­kezés a végtelenségig elhú­zódhat, így végül az ön- kormányzat beadta a de­rekát. A pénzügyi injekció kétségtelenül jó hatással volt a kivitelezőkre, de mintha kellemetlen mel­lékhatásként meg is része­gítette volna őket. Ugyanis mindenáron az eredeti, 1991. július 30-ai befeje­zési határidőhöz tartották magukat. Pedig szakembe­rek szerint még egy ko­moly építőipari cég sem tudta volna röpke három hónap alatt alapjairól be­fejezni a nyolc tantermet. A harmadik építési sza­kaszt szintén csaknem egy hónapos késéssel teljesítet­te a PÁÉV. így legkoráb­ban az idei év végére ke­rülhet olyan állapotba az iskola új szárnya, hogy gyermekeket fogadhasson. Tovább bonyolítja a hely­zetet, hogy a régi oktatási épület zavartalan műkö­dését is veszélyezteti az, ha szeptemberre nem ké­szül el az új tetőtéri ka­zánház. Az önkormányzat igen elszánt, s ha késik az át­adás, akkor kötbéreztetni fogja a PÁÉV-et. Persze sovány vigasz ez azoknak, akik igazi kárvallottjai egy korábbi rossz döntésnek. Vagyis a diákoknak és a pedagógusoknak, akik is­mét két műszakos tanévnek néznek elébe, s még örül­hetnek, ha csupán fél évig kell még elviselniük a vál­tott tanítást. Móza Katalin Csak forgatni kell Kertjavító komposzt A legmegbízhatóbb szer- vesanyag-forrás a saját ké­szítésű komposzt. Sokan kényelemszeretetből bi­zonytalan eredetű és minő­ségű istállótárgyát vásárol­nak, amely, ha nem megfe­lelően kezelik, a legkülön­félébb anyagokkal (olaj, vegyszerek) szennyeződhet. Mások azért nem készíte­nek komposztot, mert úgy gondolják, a komposzttelep nem válik a kert díszére. A komposzttelepet a kert egyik félreeső, árnyékosabb részében úgy alakíthatjuk ki, hogy annak környéke egyúttal búvóhelye lehet például a sünnek. Naptárról köszön ránk, Kiszel Tündét, az ismert magyar fotómodellt nem kell különösebben bemu­tatni olvasóinknak. Kedves, bájos mosolyával, ismert mozdulataival már meghó­dította az országot. Most éppen Budapesten lép fel a Karinthy Színpadon Harsá­nyt Gábor Sztriptízbár a Cityben című darabjában, ahol női főszerepet kapott. — Ezt a darabot Pest megyében is bemutatják? — Szerintem igen, ha a művelődési házak vezetői is úgy akarják. A nagy si­kerre való tekintettel film is készül belőle és nyilván a Pest Megyei Hírlap olva­sói is látni fogják a pro­dukciót. — Fellépett már me­gyénkben? — Igen. Szerepeltem Ceg­léden egy show-műsorban, akkor táncoltam, énekel­tem. Megfordultam Nagy- kátán, Dabason is, ahol a Keres Emillel Villon Nagy Testamentumát adtuk elő. Egyébként ebben a műsor­ban verseket is mondtam. — Sokat fotózták már? — Vácon falinaptárakat csináltunk, Szentendrén és Leányfalun a Duna-parton gyönyörű felvételeket ké­szítettek rólam profi fotó­sok. Ezek művészi félak­tok és fürdőruhás képek voltak. — Ott készültek azok remek popós képek? — Nem, műtermekben, méghozzá Gödöllőn. Az ilyen fotózás izgalmasan szexis munka. A Duna-par­ton is csináltak rólam popós és kebles fotókat, ezek kártyanaptárakon, prospek­tusokon láthatók. — Szereti a munkáját? — Igen. Az én világom a színpad, a reflektorfény, a szórakoztatás. — Tervei? — Férjnél vagyok, sze­retnék gyerekeket nevelni, egyelőre még a színészi pályára gondolok. Sok szép szerepet szeretnék eljátsza­ni úgy a színpadon, mint a filmekben. Nagy Péter János (Vimola Károly felvételei) Ne kerüljön a komposzt­telep mélyen fekvő terület­re, ahol a csapadékvíz ösz- szefolyhat. Mivel a kom- posztkazlat a forgatások idején nedvesíteni kell, jó, ha a kerti csap a közelben van, illetve tömlővel elér­hető. Nem szükséges lebeto­nozni a helyét. Ugyanígy fölösleges, sőt káros, ha ki­betonozott gödörbe gyűjt­jük, és kezeljük a komposzt alapanyagát. így az anyag nem tud kellően levegőzni, másrészt nehézkes a forga­tás. A kazal szélessége és ma­gassága ne legyen 120 cm- nél több. A túlméretezett komposztkazal hátránya, . hogy egy belső, levegőtől elzárt „mag” alakul ki ben­ne, amely levegőtlen körül­mények között bomlik. Építsük a kazlat trapéz ala­kúra. Minden szerves anya­got komposztálhatunk. A legnagyobb tömeget az őszi lomb adja, de a szerves konyhai szemét, a szőlőtör­köly, a metszési nyesedék, a mandulahéj, a kávé- és teazacc, a lekaszált fanye­sedék, a még magot nem érlelt gyom, a fahamu ke­veréke kitűnő komposztot ad. Lényeges, hogy az alap­anyag aprítva legyen. így gyorsabb az érés, egyenlete­sebb a komposzt. Nem va­ló a komposztkazalba a műanyag zacskó, az üveg- és téglatörmelék, a sitt, a gombabetegségektől elfertő­zött lomb. Csírázásgátló hatása miatt kerüljük a dió és vadgesztenye lomb­ját, héját is. (Ezeknek ha­muja viszont már a kazal­ba kerülhet.) Amint elérte a megfelelő magasságot, tenyérnyi vas­tagon takarjuk földdel, így nem szárad ki. Az összera­kás után 2-3 hónappal for­gassuk meg először. A for­gatás kézi erővel, vasvillá­val történik. Lényeges, hogy a külső, szárazabb, kevéssé lebomlott részek belülre, a belső, érettebb részek kívül­re kerüljenek. Szükség sze­rint öntözzük a száraz cso­mókat. Űjabb három hónap múl­va ismét forgassuk a kazlat. Ekkor az érés már előreha­ladottabb, a különböző ere­detű anyagokat nehezen le­het felismerni. Az érő kom­poszt sókkal egyneműbb, mint első forgatáskor. A kész komposzt kelle­mes illatú, egynemű anyag. Harmadszor a felhasználás előtt forgassuk, szükség sze­rint rostálhatjuk. Műtrá­gyát ne keverjünk a kom­posztkazalba!

Next

/
Thumbnails
Contents