Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-05 / 156. szám

I. ÉVFOLYAM, 86. SZÁM DABAS I 1991. JÚLIUS 5., PÉNTEK MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Tíz kérdés, tíz válasz (HL) Lesz még nehezebb is? Beszélgetés ár. Fodor István országgyűlési képviselővel — Recseg-ropog a szociális védőhálónak nevezett intéz­ményrendszer, az önkormány­zatoknak nincs' pénzük isko­lára, napközire, bölcsődére, művelődési ház és könyv­tár fenntartására, sőt van, ahol az egészségügy működ­tetése is bukdácsol. Elképzel­hető, hogy mindezt szép las­san „lefaragják” a költségve­tésből? — A tapasztalatom az, hogy az 1991-re elfogadott költségvetés az én válasz­tókerületemben zömmel megtalálható nagyságú te­lepülések számára ked­vezőbb volt a korábbinál, mert a fejkvótarendszer igazságtalan volt a kiste­lepülésekkel szemben. A normatív támogatási rend­szer azonos funkció ese­tében azonos támogatást nyújt kisebb és nagyobb településeknek, és ez így igazságosabb. Tehát min­den településen jutott pénz fejlesztésre, amely­hez a települések a céltá­mogatási rendszeren ke­resztül újabb forráshoz jutottak. Azt azonban reá­lis veszélynek látom, hogy egy év múlva a költség- vetés nem lesz ilyen bő­. kezű. Ismerjük el, várat- . lanul kedvező lehetőség például az ez évi költség- vetésben, hogy szinte min­den településen megindul­hatott javarészt állami tá- mogatásból tornaterem épí- törvény tése és igencsak jelentős támogatást fordít az ál­lam az ivóvízellátás fejlesz­tésére. Félreértés ne es­sék, nem mondom azt, hogy fölösleges beruházásokról van szó. De kétségeim vannak azt illetően, hogy az infrastruktúrában meg­levő lemaradásunkat ilyen ütemben pótolni tudjuk. Számomra egyenesen meg­hökkentő az a kormány­zati elképzelés, hogy 1994- ig az ország minden tele­pülésén kiépül a vezeté­kes ivóvízhálózat. Ebben az esztendőben egy nagy nekibuzdulásnak lehetünk a tanúi, aminek természe­tesen örülni kell. De fé­lek, hogy a folytatáshoz ke­vesebb lesz a központi tá­mogatás, s akkor bizony elkerülhetetlen lesz az, hogy az önkormányzatok a helyi adók bevezetésének lehetőségével éljenek. Et­től teljesen független do­lognak tartom a szociális védőhálót. Eddig úgy- ahogy funkcionált ez a rendszer, bár meg kell mondanom, változtatások­ra szorul. Nem tartom szerencsésnek az önkor­mányzatokra bízni, mert túlzottan sok szubjektív elemet tartalmaz. Sokkal nagyobb a hibahatára, mint egy országos érvényű normatív- támogatási rend­D AB AST HÍRLAP Verető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-töl 17 őraig a szerkesztőségben. Ci- münk: Bp. VIII. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 144«. Telefon: 138-2399/283 8 ^iWap szernek. Hadd mondjam el, sok településen a költ­ségvetéstől a lakáskama­tok csökkentésére kapott támogatást ki sem osztják teljes egészében az ön- kormányzatok. hanem más célra használják fel, és a kiosztást is rengeteg pa­nasz kíséri. Annak, hogy a kormányzat elegendő pénzt fordít-e egyáltalán a szociális védőhálóra, az új fűtési idény megkez­désével az energiaárak emelkedése lesz a próbakö­ve. Félek, hogy ebből ko­moly feszültségek támad­hatnak. — Iskolánál, művelődésnél tartunk. A privatizáció kap­csán jó néhány intézmény — — köztük iskolák tulajdon­joga — vissza fog szállni az egyházra. Van-e tudomása ilyen igényekről a körzeté­ben, s nem okoz ez nehéz­séget a különböző .feleke?/» tekhez tartozók részére? — Kétségtelen, hogy az egyházak vagyonának tu­lajdonjogi rendezését szol­gáló törvény elviekben le­hetőséget ad arra, hogy egy településen működő egyetlen iskola felekezeti tulajdonba, illetve irányí­tás alá kerüljön. Ezzel szemben áll az e téren el­sősorban érintett katolikus egyháznak az a dekralált szándéka, hogy ilyen ese­tekben nem kíván élni a által biztosított jogaival. Gondolom, ha az egyház ezt így gondol­ta, kevesebb feszültséget és érzelmi vihart okozott volna, ha a törvény e te­kintetben egyértelműen fo­galmaz. A körzetemben egyébként ilyen problé­mát nem ismerek. — Infrastruktúra szempont­jából a 14. számú választó- kerület nem a legjobbak kö­zé tartozik, kivált telefontémá­ban hangzik el rengeteg pa­nasz. Milyen biztatót tud mondani erről a választói­nak? — Óriási lehetőséget sza­lasztott el a választókör­zetem azáltal, hogy Dabas város önkormányzata nem volt hajlandó fogadni a telefonhálózat fejlesztése irányába megnyilvánuló postai elképzeléseket. Min­denkinek, aki e témában döntési vagy szavazati jogkörrel rendelkezik, tisz­tában kell lennie azzal, hogy aki a hírközlés tech­nikájában lépéselőnyre tesz szert, az minden más tekintetben, például vál­lalkozások fejlesztésében, munkahelyteremtésben stb. Azóta is foglalkozom ez­zel a kérdéssel, szerencsé­re minden remény megvan arra, hogy „csak” egy évet vesztettünk, a következő évtől a választókörzetem jelentős része bekapcsoló­dik a nemzetközi távhívó­hálózatba, és ez egyúttal je­lentős hálózatfejlesztési lehetőséget is biztosít. — Az 1991-es évet a kor­mány a választóvíz évének prognosztizálta. Tudomásul vettük. De: bízhatunk abban, hogy a „különösen nehéz gaz­dasági év” fogalmát nem visszük át a jövő évbe? — Az kétségtelen, hogy az ország fizetési mérle­gében évek óta tapasztal­ható kedvezőtlen tenden­cia már 1990-ben is lefé­keződött és a 91-es is po­zitív irányú változás je­leit tartalmazza. De arra is utaltam már, hogy 70 milliárdos költségvetési intézményrendszert és a szociális védőhálót úgy- ahogy elfogadták. És ez a költségvetési hiány a következő évektől ilyen mértékben tarthatatlan. Az a véleményem, hogy a támogatásokat — be­leértve a szociális és gazdasági típusú támoga­tásokat is — na­gyobb mértékben kell le­építeni. mint amilyen mér­tékben kedvezően hat a költségvetésre a fizetési mérleg hiányának finan­szírozása. Ez összességé­iben azt jelenti, hogy nem biztos, miszerint a 91-es a legnehezebb évünk. Mind­ezzel együtt optimizmuso­mat az táplálja, hogy a je­lenlegi pénzügyminiszter, mint a gazdasági kabinet vezetője is, töretlen szel­lemben folytatja a Né- meth-kormány által már megalapozott gazdaságpo- tikai koncepció megvaló­sítását. Amennyiben a tör­vényhozás ehhez a jogi ke­retek biztosításával fel fog zárkózni, úgy a kedvező irányú folyamatok fel­gyorsulhatnak, és lehetsé­ges, hogy további romlás­ra az életkörülmények te­kintetében nem kell szá­mítani. Matula Gy. Oszkár (Vége) Tekintély és miniszoknya Férfias megjelenés, tes­tetlen arc, szigorú frizura, katonás hang — így képze­lünk el általában egy női rendőr őrmestert. Igaz, né­melyik amerikai krimiben csinos nyomozónők üldözik a bűnözőket — de ez a műfaj rendőri körökben nem vált ki osztatlan si­kert. Márki Ildikó, a dabasi rendőrség nyomozója sem szereti a krimiket. „Mikor fog Derrick adminisztrálni, vagy hullát vetkőztetni?” — kérdezi, utalva a hazai állapotokra. Pedig ő maga is új irányzatot képvisel, bizonyítva, hogy egy nő, „férfias” foglalkozás mel­lett is megőrizheti a nőies­ségét. Sminkje, miniszok­nyája, fülbevalói oldják rendőr volta szigorúságát. Elég nagy kerülővel jutott el hivatásához, volt idő, amikor reménytelennek érezte, hogy valaha is nyo­mozó lehessen. — Gimnazista koromban egyfolytában nyomozó akartam lenni. Nem emlék­szem már, mi volt a köz­vetlen oka, nem volt konk­rét élményem, csak úgy vonzott ez a pálya. Elhelyezkedési lehetőség híján vágyait — legalábbis egy időre — az álmok vi­lágába utalta. Megfordult néhány munkahelyen, míg végre teljesült kamaszkori álma, és felvették a rend­őrségre. Mint érettségizett, rögtön őrmesteri rangot kapott. Az általános kikép­zés után a közlekedési osz­tályra került, a gépjármű­nyilvántartástól az ittas ve­zetések vizsgálatáig min­den feladatba belekóstolt, ez a terület azonban ide­gen maradt számára. Saját kérésére hamarosan áthe­lyezték a bűnügyi osztály­ra. Azóta nyomozó. — Van tekintélyed a „nehéz fiúk” előtt? — Soha nem volt olyan gondom, hogy ne vettek volna komolyan. Inkább az ellenkezőjét tapasztalom. Egyébként az a vélemé­nyem, hogy jobb, ha egy nyomozó inkognitóban tud maradni. — Milyen bűnügyek ér­dekelnek a legjobban? Bemutatjuk bajnokcsapatainkat A legjobb: Inárcs Körzeti felnőtt bajnok: Inárcs. A csapat évek óta dobogón vagy közelében zárta a bajnoki évet, de eb­ben az évben sikerült az „i” betűre feltenni a pontot, mert a bajnokságot meg­nyerték és egy osztállyal feljebb léphetnek. Az elmúlt ősszel a baj­nokság elején a csapat ve­zetői néhány játékost a szomszéd községekből, va­lamint Budapestről igazol­tak erősítési szándékkal. A játékosok igazolták a veze­tők bizalmát, mert hétről hétre jól szerepeltek és ennek örült az a 300-400 néző, aki kijárt a mérkőzésekre. A háromfordulós bajnokság nekik kedvezett, mert a ri­válissal (Dabas ÉKÜ) két­szer játszottak otthon, de ez nem jelentett előnyt, mert a három találkozón csak három pontot szereztek. A bajnokságban tavasszal a Dabas ÉKÜ kisebb képessé­gű csapatoknál pontokat vesztett, és ez a rájátszásra óriási előnyt hozott az inár- csiaknak. A két mérkőzé­sen elég lett volna egy pont, de már az első találkozón Dabason nyert a csapat, és így bajnok lett az Inárcs, amire évek óta áhítoztak. Az inárcsi vezetők, köztük Csuka János, sokat fárado­zott a jó szereplésért, a bá­róit kör pedig anyagi támo­gatást adott a csapatnak. A csapattal Kaldanekker Márton edző foglalkozott, és egy jó szellemű, „min­denki egyért, egy minden­kiért” csapatot hozott ösz- sze. Érdemes a bajnokcsa­pat játékosainak nevét fel­sorolni: Bodó Attila, Kuli Sándor, Kurucz László, Ónodi Lajos, Kmetyó Ist­ván, Bennárik István, Sza­bó László, Májer Péter, Ba- binszki Péter, Svarcz Atti­la, Kaldanekker Tibor, Hor- nyák István, Forczek Ist­ván, Svarcz Béla, Oláh Ist­ván, Tulecz Zoltán, Misák János. A csapatból lesz, aki tá­vozik, de erősíteni szeretné­nek, mert tudják, hogy a felsőbb osztályban magasabb a mérce. Az ificsapat mel­lett serdülőcsapatot is mű­ködtetnek, és így az után­pótlás biztosított. A játék­tér imponáló, az öltöző és a játéktér közötti részen még technikai hiányossá­gok vannak, de ígérik, hogy a bajnoki nyitányra pótolni fogják. Az inárcsi vezetőség, a baráti kör, valamint a játé­kosok nagyon bíznak ab­ban, hogy a következő baj­nokság vége felé a megyei II. osztályban nem lesznek kiesési gondjaik, és gyöke­ret tudnak verni ebben az osztályban. —Orgován— — A garázdaság, az erő­szakos jellegű bűncselek­mények, például kiskorúak veszélyeztetése. Nagyon gyerekcentrikus vagyok, meg akarom vizsgálni az okát, hogy jut el valaki oda, hogy egy gyereket verjen, kínozzon, vagy az életére törjön. (Petényi István felvétele) — Melyik volt eddig a legemlékezetesebb ügyed? — Amikor egy gyereket, akit a nevelőanyja állan­dóan vert, sikerült nevelő- intézetbe vinnem. A testén látható nyomok azt mutat­ták, hogy már az élete volt veszélyben. Az apja fenye­getőzött, célzott rá, hogy nekem is vannak gyere­keim, akiket esetleg baj ér­het! Pár napig féltem is. Ugyanakkor tudom, hogy helyes, amit tettem, ha jogilag nem is — emberi­leg igen. A gyerek a nagy­mamájával üzente, hogy jól érzi magát, és köszöni, hogy elvittem. — Gondolom, nincs sok szabadidőd. Ha akad, hogy töltőd? — Szoláriumba, kondicio­nálótornára, fodrászhoz, kozmetikushoz járok. 32 éves vagyok, nem hagyha­tom el magam. Kiszámol­tam, hogy mindez havi 1500 forintba kerül, nekem ennyi megéri, hogy ápolt legyek! — Szakmailag mit sze­retnél elérni? — Ha karrierre gondolsz, nem akarok vezető lenni! Nagyobb önállóságot szeret­nék, hadd vizsgálódjak sa­ját belátásom szerint. Ha általában érted, nekünk nyomozóknak nagyon meg­könnyítené a munkánkat, ha több jogunk lenne. Nem ártana még néhány rend­őrségi autó sem. — Tízéves fiad és há­roméves lányod nem akar követni a pályán? — Még a nagyobbik sem tudja, mi szeretne lenni. Sok gyerek érdeklődik kü­lönben, amikor például az inárcsi iskolában jártunk, rengetegen kérdezték, ho­gyan lehetnének nyomozók. Márki Ildikónak jelentős része volt abban, hogy a bugyi gyilkosság kivizsgá­lásakor forró nyomon in­dultak el, ezért néhány hó­napja főtörzsőrmesterré léptették elő. Pachner Edit Kézilabda ököl lett az első Június 30-án (vasárnap) Dabas város önkormányza­ta ünnepséget rendezett a szovjet csapatok végleges távozásának búcsúnapján a szabad Magyarország tisz­teletére. A hajnali zenés ébresztővel kezdődő és a tervek szerint az esti gyer­tyagyújtásig tartó progra­mok között központi helyet kapott a sportrendezvény. A résztvevők teniszben, asztaliteniszben, kispályás labdarúgásban, kézilabdá­ban és atlétikában mérhet­ték össze tudásukat. A sportrendezvények között is említésre méltó, hogy a Tököl NB Il-be jutott férfi kézilabdacsapata eleget tett a meghívásnak, és ven­dégjátékával színessé tette a találkozót. A rendezők négy csapat részvételére számítottak, azonban a bu­dakalásziak nem érkeztek meg. Így három csapat részvételével zajlott a ké­zilabdatorna, melynek to­vábbi résztvevői a dabasi öregfiúk és az ugyancsak NB II-be jutott Dabas első csapata volt. A nyitómérkő­zést az öregfiúk játszották a Tököl ellen, akik nem tisztelvén a kort, rövid idő alatt tetemes vezetésre tet­tek szert. Végeredményben 29:20 arányban diadalmas­kodtak az egymást régről ismerő öregfiúk felett. Az öregfiúknak rövid idejük maradt a vereség megemésztésére, ugyanis a következő mérkőzést ismét nekik kellett játszaniuk a Dabas I. csapatával. Ezen a mérkőzésen azonban ők nem tisztelték az ellenfél rangját, és babérjait, ösz- szességében nem hagytak kétséget afelől, hogy a fi­ataloknak a játékból még tudnak vizsgafeladatokat adni. így aztán mindenki meglepetésére megszületett a végeredmény: Dabasi Öregfiúk—Dabas I. 24-23. Ennek az eredménynek vi­szont a tököliek örülhettek, és már fenték a fogukat a torna végső megnyerésére. Ez be is következett, ugyanis Dabas I.—Tököl 22-22. Az eredményhirde­tésre a rendezvénynek ott­hont adó Kossuth Lajos Ál­talános Iskola ebédlőjében került sor, ahol már várta a kifáradt sportolókat az íz­letes birkapörkölt. Előtte azonban a vendéglátók kul­turális műsor megtekinté­sére invitálták a sportoló­kat: Peremartoni Krisztina gyermekműsornak készülő, de show-műsorrá alakult vidám hangulatú produkci­óját tekintették meg, illet­ve voltak aktív részesei. A sportolók ismét bevo­nultak az ebédlőbe, ahol a díjkiosztás következett. A tornagyőztes a Tököl csa­pata lett, II. helyet a Da­basi öregfiúk csapata sze­rezte meg, míg a III. a vendéglátó Dabas I. Vala­mennyi csapat kapitánya értékes tiszteletdíjat vehe­tett át. Hegyi Gábor Mozihhi Gyál, Dózsa; július 5., es­te fél 6 órakor: Ollókezű Edward (szín. mb. am., fant)., július 6. este fél 6 órakor: Hárman a slamasz- tikában (szín. mb. am. bűn. vígj.), július 7. este fél 6 órakor: Harapás (szín. pl. hor.), 18 év, július 8. este fél 6 órakor: Go, Trabi, go! (szín. ném. vígj.), július 10. este fél 6 órakor: L. A. Story (szín. mb. am. vígj.).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents