Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-29 / 176. szám
ORSZÁGOS SZERVEZET - BÁROM ÉRDEKLŐDŐ Nem kértek a megváltókból Gyűlésre hívta a magántermelőket szombat délelőttre a kiskunlacházai művelődési házba a Mezőgazdasági Magántermelők Országos Érdekvédelmi Szövetsége. A szórólap, amelyen az eseményt az érdekeltek tudtára adták, egy sor kérdést tartalmazott. Nem vagyok a bosnyáki zöldségmaffia manipulációitól szenvedő termelő, de úgy gondoltam, hogy a felsorolt kérdések izgathatják legjobban az érdekelteket az új nagybani zöldségpiac megnyitásával kapcsolatban. Például, hogy miként védjék érdekeiket a konkurenciával szemben, miként szerezhetnek majd napi információkat az árakról. Nos, lehet, hogy a magántermelőket tényleg izgatják ezek a kérdések, de erről nem tudtam személyesen meggyőződni. Bár magam a jelzett időpontban ott voltam Lacházán, az érintett termelők azonban nem. Köntös Bálint ügyvezetőn, Krumpach József és Szikora Árpád magántermelőn kívül csupán két-há- rom érdeklődő lézengett szombat délelőtt a művelődési házban. — Több ezret nyomattunk a szórólapokból — magyarázza keserűen Köntös Bálint, az érdekvédelmi szervezet ügyvezetője. — De ott, ahol ez leginkább érdekelte az embereket, vagyis a Bosnyákon, nem tehettük ki a hirdetőtáblára. A felügyelőség nem engedte, ök tudták, miért. Meg akarják akadályozni, hogy mi, magántermelők összefogjunk a pártállami nagykereskedők ellen, akik hatalmukat idejekorán káeftékbe mentették át. S most elérték, hogy az új nagybani piacon előjogokat élvezzenek. Hiszen, míg a mi számunkra csak estétől reggel nyolcig van nyitva a piac, ők délután 14 óráig várhatják a kereskedőket. — Nem nehéz elképzelni, mi fog történni — veszi át a szót Krumpach József. — A Bosnyákon már nagy tapasztalatra tettek szert abban, hogy miként lehet manipulálni a termelőket és mesterségesen leszorítani az árakat. Ezt megtehetik az új piacon is: reggel hátkor-hétkor nyomott áron felvásárolják a terményeinket, s délután kettőig busás haszonnal túladnak rajta olyan kereskedőknek, akik elaludtak, vagy más okból csak délelőtt mentek ki a piacra. □ Miért olyan biztosak abban, hogy ez fog történni? — Mert számtalan jel mutat erre. Nézze, a nagy- kereskedők az ármanipulációkból olyan extra nyereségre tehettek szert az utóbbi években, amelyből gyerekjáték volt zsebre tenni a nagy vásárlókat. Néhány éve még szinte minden nagyobb helyi termelőnek volt egy biztos vevője, valamelyik nagyüzemi konyha, étterem. Ma már nincs. Ott vannak ők is a nagykereskedők zsebében. Érzi ezt valamennyi termelő — sóhajt Köntös Bálint —, de az elmúlt rendszer megfélemlítette, fásulttá tette őket. Nehezen mozdulnak, azt várják, hogy mások lépjenek fel az érdekükben. □ Nem lehet, hogy azért maradtak távol ettől a demonstrációtól, mert nem osztják az önök nézeteit? Hanem inkább örülnek annak, hogy a nagybani piac közelebb került hozzájuk, az üzemeltetők biztosítják a számukra, hogy ne kelljen huszonnégy órát rostokolni az árujukkal vevőre várva. — Ez is elképzelhető — mondja Krumpach József —, de mi sem azt mondjuk, hogy nem volt szükség új piacra. Megengedhetetlen helyzet alakult már ki a Bosnyákon. De míg a nagy- kereskedők igen jól szervezettek, addig mi, magántermelők, éppen szervezetlenségünknél fogva védtelenek vagyunk minden manipuláció ellen. Képzelje el, hogy az utolsó hetekben a magántermelők írásos kérésére hivatkozva adtak hosszabb nyitvatartási a nagykereskedőknek. Amikor elkértem a felügyelőtől a levelet, mert akartam tudni, melyikünk követelt ilyen botorságot, olyan írást tettek e.lém, amelyen voltak ugyan kézírásos nevek — Nagy József, Kis János s a többi —, de se lakcím, se személyi szám nem. Azt hiszem, joggal félünk tehát attól, mi is vár majd ránk érdekképviselet nélkül, az új nagybani zöldségpiacon. Beszélgetésünk során nem sikerült megtudnom Köntös Bálinttól, mekkora tagság is áll a jól hangzó nevű szervezet mögött. Sokan beléptek az ország minden részéből — ez volt a legszámszerűbb válasz, amit kaptam —, de ezen túl senki nem tett semmit. A magántermelők tehát nem tiltakozni, hanem termelni akartak szombaton délelőtt. Talán éppen az új piac nyitására készülve szedték a paradicsomot, paprikát, kötegelték a zöldséget. M. K. SZÁJTÁTVA Tagsági Nagydarab legény. Kell Ls, hiszen a tiszte ajtónálló. O őrzi a városka klubjának a bejáratát az illetéktelenektől. Ebbe a klubba két ajánló segítségével lehet csak belépni, akkor kapja meg az illető az áhított tagsági igazolványt. (De vajon ki volt az első két tag ajánlója?) Nincs pardon, a tagságit mindenkinek illik felmutatnia. Mint tapasztalom, magának az elnök úrna'k is, aki volt szíves protektorommá szegődni, hogy bejuthassak. Vonzó belső, kényelmes bútorok, jó konyha, szolid bárpult . . . Ki-ki kedve szerint azzal tölti az időt, amivel tetszik. Az elnök úr elmondja, a belépésnek a két ajánló a feltétele, semmi más. S persze a tagsági díj fizetése. Ami háromezer forint. No, elviselhető. Havi 250 forintot megér a kellemes környezet, a kitűnő konyha kínálata, a dolgát szinte észrevétlenül tevő személyzet. Az elmök úr megbocsátóan mosolyog. Félreértettem. Szájtátva hallom tehát, hogy a tagsági díj valóban háromezer froncsi, de havonta ennyi! Mielőtt becsuknám a számat, az elnök úr újabb információval szolgál. Nevezetesen, hogy éppen ez a havi tagdíj szelektál a jelentkezők között, azaz a két ajánló és a tagsági díj együtt a biztosítéka annak, hogy eddig — hetedik hónapja működik a klub — semmiféle malőr nem volt. A gond éppen az, hogy túlságosan sok a jelentkező. Nagyobb részük kívül marad, mert a két ajánlóra nem tudnak szert tenni. A tagságit megkapottak ugyanis jól megnézik, kit ajánlanak. Akárkikkel az ember nem tölti az idejét. Az elnök úr azt mondja, nem szeretnék feladni diszkrét zártkörűségüket. MOTTO KENYÉRBŐL VAN A LEGKEVESEBB A cigánysors is nehezebb Akik a megkülönböztetés ellen harcolnak, azok nemcsak a saját érdekeiket védik, hanem minden emberét. Többek között ezt hangsúlyozta szombaton Richard Lewis Baltimore, az Egyesült Államok magyarországi nagykövetének helyettese Budapesten, az Almássy Téri Szabadidőközpontban rendezett cigány szolidaritási napot megnyitó beszédében. A Phralipe Független Cigányszervezet rendezvényén nem telt meg a nagyterem, de a közönség soraiban így is keresnem kellett a Pest megyéből ismert arcokat. Igaz, hogy a testvériséget jelentő Phralipe nem tömörít mindenkit, a legjelentősebbek közül is csak egy a hatvan cigányszervezet közül, melyek integrációját, cselekvési egységét a múlt év decemberében megalakult Roma Parlament igyekszik megteremteni. Egyelőre 22 csoportosulás nyilvánította magát tagszervezetté. Itt és most azonban elsősorban nem a politikáé, hanem a kultúráé volt a főszerep. A hovatartozásukat tudatosan vállaló festőművészek kiállításán, melyet dr. Jai- shankar, India budapesti nagykövetének első titkára nyitott meg, ámulatba eshettünk Széesi Magda eredeti színvilágú és technikájú tusrajzain, Balogh Balázs András családképe előtt, melynek címe: Mindennapi kenyerünk. Ebből van a legkevesebb. De sajátos és eredeti mesevilág, kifejezőkészség, ragyogó tehetség jellemzi Ba- da Márta művészetét is arról a világról, amely India képviselője szerint is tőlük eredhetett, az utak hétszáz évvel ezelőtt válhattak szét. A legfontosabb ezer alapszó és fogalom ma is közös és érthető. E kérdéskörben viszont most kevesen mélyednek el. Feszítenek és visszahúznak, mélyülnek a szociális hátrányok. Erről beszéltek a Phralipe és a Roma Parlament közös fórumán a résztvevők, azt fejtegetve, hogy a munkahelyekről 80 százalékig ma a cigányokat küldik el. A jelenségeket kiváltó mély okokat nem ismerők körében növekszik a cigányellenesség. Kirívó példaként említették azt a Borsod megyei esetet, hogy harminc polgármester diszkriminatív intézkedéseket sürgető nyílt levelet írt az Országgyűlésnek. Ebben látják a megoldást, mert növekszik a bűnözés. Ám munkához, megélhetéshez nem juttatják az embereket. S ha a helyzet nem változik, e teLuxus a lecsó kolbász nélkül Is Végtelen árrések Ügy hírlik, ez lesz a legolcsóbb piacok egyike az országban, mondták a héten újra megnyílt Rákóczi téri csarnokban, Budapest VIII. kerületében. Megnéztem hát, milyen egy olcsó piac. Az a páráéi:som nem ugyanaz Gréczi Józsefné, aki a Nógrád megyei Détárról jött fel az éjszakai busszal, 80 forintos zöldbabot és 25 forintos krumplit árul. Olcsónak mondja magát, s „alacsony” árait annak tulajdonítja, hogy otthon termesztik a felhoznivalót a férjével, a menyével és a vejével. Éjszakánként ismerősöknél alszik, egy hónapra mindössze kétezret fizet a kipakolásért, s 200 forintos nyugdíjasbuszjeggyel jár fel a városba. Azt mondja, így megéri. Én meg azt mondom; nagyon is. Meg kell hogy érje Ta- ruti Józsefnének is, aki más stratégiát választott. Vidékre jár vásárolni a kocsijával és az utánfutóval. A krumplit 14 forintért vette, 21-ért árulja, a szabadföldi paradicsomért 55 forintot adott, 72-ért kínálja. A zöldséget tegnap vette a Bosnyák téri nagybani piacon. 200-ért kilóját. Éjszaka csomózgatták, s most kilónként 300-at kap érte. A tojást saját tyúkjai tojták, s ki tudja, mibe kerülne, ha ... De ez esetben nem mehet feljebb az árral, mint a vele szemben árusító bábolnaiak. A tyúktojás 2.90 marad, egyelőre. — Ezek elég nagy haszonkulcsok — mondom a paradicsomra nézve. — Igen, asszonyom, de ez legalább kőkemény, nem lesz belőle leves, mire hazaér — hangzik a szakszerű magyarázat. — Némelyik konzervgyár 3.50-ért vásárolja fel a paradicsomot. Hogy lesz abból 72 forint? — Az nem ugyanaz a paradicsom, csak a rosszabb fajta, a törődött meg a hibás. Paradicsomiének megteszi — mondják a piacon, s ugyanezt a magyarázatot hallom a minisztériumban. Ekkora árrések mellett kintetben is súlyos válság elé nézünk. Erre enged következtetni az Örkényi Lala Istvánnal, a Phralipe országos választmányi tagjával, a megyei regionális hálózatok titkárával, valamint Gáspár Gyulával, a szervezet kaku- csi tagjával folytatott beszélgetésünk. Tőlük hallottuk, hogy Pest megyében is rossz a helyzet, nő a munkanélküliség és a cigányokkal szembeni diszkrimináció. Örkény ezer cigány lakosa közül körülbelül száz- nyolcvannak nincs már munkája. Kakucs 120 cigány lakója közül legfeljebb 10 járhat dolgozni. Iskola, szociálpolitika, szakképzés, foglalkoztatás: A Magyarországi Roma Parlamentnek az Ország- gyűléshez küldendő petícióját mindenki aláírta a szolidaritási napon. Ennek ötödik pontjában követelik: a foglalkoztatási és átképzési alapból különítsen el az Országgyűlés 2 milliárd forintot egy alapítványra, amiből cigány munkahelyeket lehet teremteni, meg lehet alapozni az átképzést. K. T. I. gyorsan megszűnik az őstermelés. A konzervgyárak tehát alkalmazkodnak. A Budapesti Konzervgyár már 20 forintjával veszi át a 6-9 centis uborkát a termelőtől. A csarnokban ugyanilyet 48 forintért is láttam. A Dunakeszi Konzervgyár viszont az uborkáért 45 forintot fizet a termelőnek a tavalyi 30 helyett. A megy- gyet ugyanott 62 forintért vásárolják a tavalyi 27 helyett, a sárgabarackot 45-ért a tavalyi 30 helyett. El lehet képzelni, milyen konzervárak lesznek ebből az őszre, de mindenre van magyarázat. Az uborka elfagyott, a gyümölcsöt elverte a jég. És különben is. A szabadáras élelmiszerek kereskedelme nem ismeri sem a minimumot, sem a maximumot. A veszteséget többé senki nem egyenlíti ki a gyárnak és a termelőnek. És a vásárló? Méregdrága az egészséges élet Az idei lecsó egy több- gyermekes városi családnak még most, július végén is luxus, akár kolbász nélkül is, hiszen a paradicsom kilója 68-72 forint, a paprika is 40-50 forint között rekedt. Itt a szezon, egyen több friss zöldséget és gyümölcsöt! — biztatnak minket az egészségvédők, de a cseresznye meg az eper alig ment 80 forint alá, s már el is tűnt. A sárgabarack csak valamivel olcsóbb az őszinél, s a végtelen árrések bizonyosan működésbe lépnek a konzerviparban is. A kereskedő megtalálja a számítását — De vajon meddig lesz ez így? — kérdeztem a Földművelésügyi Minisztérium egyik szakértőjét. — Minél előbb esünk túl a tulajdonviszonyok reformján, annál gyorsabban szűnnek meg a mesterséges árak, annál gyorsabban egyenlítődik ki a kereslet és a kínálat. De a mezőgazdaság az új viszonyok között csak reális árakon lesz hajlandó termelni — hangzott a logikus válasz. És a végtelen árrések? Ügy látszik, hogy azok megmaradnak. Egy piacgazdaságban, ahol a termelői és szolgáltatói lánc minden résztvevőjének meg kell találnia számítását, olcsó piacok nem lesznek többé. És jól kereső vásárlók? Talán... MSE Asszony fogta n legnagyobbat Nagyszabású horgászünnepélyt hirdetett szombatra Szigetcsépen a Budapesti Sporthorgász Egyesület. Nem ők tehettek róla, hogy a zord időjárás és a szűnni nem akaró égi áldás a horgásztelepi vendéglő terasza alá zsúfolta a közönséget, így kevésbé volt nagyszabású, de annál vidámabb az ünneplés. A vérbeli horgászokat azért nem rettentette el a rossz idő, három kategóriában több mint harmincán jelentkeztek a horgászversenyre, amely a szponzoráló cégek jóvoltából igen rangos díjakkal várta a legeredményesebb pecásokat. A versenyzők végül is több mint tizenhét kiló halat fogtak a megadott három óra alatt, s állítólag nem esett csorba a horgásztekintélyen amiatt, hogy a három kategória — gyermek, ifjúsági és felnőtt — közül kettőben női siker született. A gyermekek kategóriájában Ivanics Erika volt a legeredményesebb. A felnőtteknél pedig Lészták Sándorné. ö még a MOHOSZ különdíját, a serleget is elvitte, mert egyedüliként fogott nemes halat — pontyot — a mezőnyből. hírlap 3
