Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-27 / 175. szám
nem Mehetnek könnyé szolgálatot Elbocsátó ünnepi üzenet A közvetítő kereskedelem veri fel az árakat Üvegben a nyár ízei Évszázadok eltelte után most ismét a magyar katona a magyar függetlenség egyedüli őrzője — hangsúlyozta ünnepi beszédében Uaffay Ernő, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára. Köszönetét mondott a jelen lévő asszonyoknak, édesanyáknak, mert azt az embert küldték a haza védelmére, aki számukra a legdrágább. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémián tegnap délelőtt kibocsátó ünnepséget tartottak, százharmincáét hallgató vette át magasabb képzettségét bizonyító oklevelét (Kiséri Nagy Ferenc felvétele) E gondolatok jegyében Indította útjukra a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia frissen végzett hallgatóit. A tegnap délelőtt megtartott kibocsátó ünnepségen százharmincheten vették át oklevelüket. Közülük öten lengyel, hatan pedig szovjet tisztek. Hét magyar és egy szovjet tiszt végzett kiváló eredménynyel. Húszán levelező fakultáson járták ki az akadémiát. Az élet minden területén felgyorsult változások megnehezítették akadémiai tanulmányaikat, s dr. Szabó Miklós, az akadémia új parancsnoka búcsúszavaiban nem ígérhetett nekik könnyű szolgálatot. Az ünnepség utáni első pillanatokban azonban még nem gondoltak erre a magasabb képesítést nyert tisztek. — Tulajdonképpen még fel sem lélegeztünk a háromévi kemény munka után — vallotta be Schel- Ienberger Attila százados, aki tősgyökeres íópiószecsői. — Ez idő alatt történt a rendszerváltás, s nekünk teljesen új struktúrát kellett megtanulnunk. Egyetlen fő feladatunk van, a független haza védelme. Elmaradtak a korábban hangoztatott internacionalista és más kitételek. — Az oktatás kellős közepén történt a rendszer- váltás — vette át a szót Farkas László őrnagy, aki ceglédi születésű, és ott is teljesít szolgálatot. — Amint észrevettük, ez nemcsak a hallgatóknak okozott problémát, hanem az oktatóknak is. Bár szerencsésebb voltam, mert hadtudományi kiegészítő szakra jártam. A hadtudományi alapelvek ugyan nem változtak, de az ország honvédelme gyökeresen más alapokra helyeződött. Nagyon sokszor a tanárok is úgy voltak, hogy tőlünk tanultak.. Hiszen mi, mint levelezősök többet tudtunk erről, mint akik bent éltek az iskolában. • Közép-Kclet-Európa a változások korát éli. Nyugtalanító hírek érkeznek Jugoszláviából, a bennünket körülvevő országokban sem zajlik zökkenőmentesen a váltás. Milyen útravalót kaptak mindehhez? — A határ menti vége- ken szolgálatot teljesítők talán jobban érzékelik a bonyolult körülményeket, Telített a nemzetközi piac Nehéz a összevadászni Az erdők, a mezők vadjaira, köztük is az őzbakokra és vaddisznókra mostanság könyörtelen idők járnak — vadásszák őket. Gödöllő környékén, a Pilisben és a Börzsönyben különösen gazdag a vadállomány. Hazánkban az utóbbi három évben nyomon követhetően visszaesett a vadexport. Ennek oka alapvetően a nemzetközi piac telítettsége, s ez meglátszik az erősen nyomott árakon is. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva a vaddisznó, mintegy 30, míg a szarvas 45 százalékkal olcsóbbért kél el. Szerencsére az olyan potenciális vevők, mint például az olaszországi és a német kereskedők, minduntalan visszajárnak Magyarországra, s viszik az árut. A Magyar Vadkereskedelmi Szövetkezeti Vállalat Vecsésen található nagyvadfeldolgozójából idén, az esztendő első felében 400 tonnányi vadhús kerülhetett exportra, alapvetően a nyugati piacra. Apróvadból mindössze három kamionnyi. Molnár Gábor, a Mavad kereskedelmi főosztályvezetője elmondta, hogy napjainkban a vadásztársaságoknak csak minimális hasznuk képződik a vadakból. Az elmúlt évi Békés megyei sertéspestis is visz- szavetette például a vaddisznókivitelt. Azon egyszerű oknál fogva, mert a vevők bizalmatlanok voltak a vaddisznók egészségi állapotát illetően. A rendszer- váltást követően megritkultak a protokollvadászatok is. Ez és a hazai fogyasztásban mutatkozó pangás is közrejátszottak abban, hogy az egyébként jónak mondható hazai vadállományból nem tudja a Mavad a remélt hasznot elérni. Gy. U mint mi, Pest megyeiek — vélekedett Schellenberger Attila —, szükség esetén mindenki megteszi azt, amit kell. — Köztudott — tette hozzá Farkas László —, hL szén bejelentették, hogy a magyar honvédség semmiféle olyan rendszabályt nem foganatosított, ami a szomszédos Jugoszláviával kapcsolatos. Az azért nyugtalanít bennünket, ha bárhol, különösen Európában polgárháború van. Katonaként is remélem, hogy Jugoszláviában a helyzet elrendeződik. • Most, friss diplomával a zsebükben, hogyan tovább? — Mindketten Szerencsé- sek vagyunk — válaszolta Farkas László —, visszatérhetünk eddigi szolgálati helyünkre. Akadnak közöttünk ugyanis olyanok, akik rendelkezési állományba kerülnek, hiszen a rendszerváltás után csökkentették a sereg létszámát, és kevesebb tisztre van szükség. Előbb azonban még néhány hét — remélik — gondtalan pihenés vár rájuk, s a családok végre együtt lehetnek. (vennes) Jól emlékszem arra, hogy amikor 2, azaz kettő forintra emelkedett a befőzési paradicsom ára, nagymamám berzenkedett, összecsapta a kezét és azt mondta: hová nőnek az árak, az égig? Ha valami csoda folytán sikerülne őt most idecitálnom a mai világba, a mai árakhoz ugyan mit szólna? Július végén 80—100 forint a meggy, nem sokkal kevesebb a sárgabarack — a legkitűnőbb lekváralapanyag —, s persze, a zöldségek sem sokkal olcsóbbak. Hogy emiatt nemcsak mi sínylődünk, hanem a konzervgyárak szintén, arra most fény derül. Nagykőrösi Konzervgyár, Görbe Ferenc igazgató: — Hatalmas kamatköltségek sújtanak minket. Ha a beszerzéshez is kölcsönt veszünk fel, a vállalati költségvetésnek több mint egyharmadát csak a visz- szafizetésre kell fordítanunk. Nyitott kérdés ma még, lesz-e fizetőképes kereslet a termékeink iránt. A külföldi vevőinkkel még csak hagyján, velük előre kifizettethetjük a meggy, az alma, a paprika és a többi kurrens konzerv árát, de a főzelék- és paradicsomkészítményeink iránt nem igazán nagy az érdeklődés. Gondoljunk csak a múlt év végi üvegA hazaámló K inyomtatták! Nem lep meg. Számítottam rá. Csupán azt hittem, később kerül sorra. De sorra kerül, hiszen nem maradhat ki. ö sem, más sem. Nyitott zsilipeken hömpölyög át a mocs- kolódás, a senkit, semmit nem kímélés. A maroknyi, magát szentté avató ítél: elevenek és holtak felett. Egy ilyen szent, Melléthei és Horkai Barna Tamás méltóztatott leírni a veretes mondatot, miután leszögezte, hogy „ősrégi magyar nemesi családból származom”, s hogy a magyar főnemesség és nemesség „soha nem árulta el a magyarságot”. Egy kivétellel! íme, a veretes mondat: „Egyetlen hazaáruló főnemesről tudok csak, gróf Károlyi Mihályról”. A hazaáruló Károlyi... ! Nincs bennem kétség. Ha ezzel, csak a kinyomtatás erejéig is, közösséget vállal egy országos napilap, akkor itt új szakasz kezdődik a Magyar Köztársaság történelmében, s még inkább új szakasz abban a meghirdetett parlamenti demokráciában, amelynek a meghirdetését, a jelek szerint egyre erőteljesebben szánják-bánják némelyek és szeretnék visszacsinálni. Az még ugyanis belefér a demokráciába, hogy ugyanez az úr — az „ősrégi magyar nemesi család” sarja — kedves közvetlenséggel „a magyarság félművelt, elhódított, ma- gyarságellenes, karrierista értelmiségéről” ír. A minősítés a minősítőt minősíti, erre több szót pocsékolni felesleges. A hazaárulás azonban már nem tolerancia, s nem ítélkezés-bumeráng ügye! A hazaárulás az ún. főbűnök egyike, mely minden kor és minden rendszer esetében a legsúlyosabb vádnak bizonyult. Van vád, vádló, vádlott, de hol a bizonyíték?! Avagy elég bizonyítéknak az esetleges úri becsületszó? S ha valaki ugyan becsületszavát adja, de esetleg mégis téved? Avagy hamisan lát? Akkor mit óv a társadalom önvédelme? A becsületszót-e. avagy az igazságot?! Méltatlan lenne az „egyetlen hazaáruló féne- mes” emlékéhez sorsával, tetteivel, nézeteivel előhozakodni. Méltatlan lenne Károlyi Mihályhoz, ha magyarázni kellene, ki ő, s hogy Melléthei és Horkai Barna Tamás ítélete ellenére sem hazaáruló. Az „egyetlen hazaáruló főnemest” élete folyamán, és még halála után is annyian mocskolták, hogy eggyel több vagy kevesebb, mit sem számít. Számít azonban a közeg, amelyben ez a vélemény megjelenik, mert főként nem Károlyi Mihály emlékét próbálja bemocskolni, hanem azt a társadalmat, amely őrzi ezt az emléket! S ez azért már más: rólunk szól az, ami látszatra Károlyi Mihályról szól. otorság lenne ugyanis azt hinni, hogy itt a múlt újraértékeléséről van szó. A „magyarságellenes” értelmiség, az „antihungariz- mus” miatti felháborodás (nem baljóslatú emlékek ébresztője ez a kifejezés?!), és a többi hasonló megfogalmazás mind-mind a mának szóló üzenet: figyelmeztetés. Kérdés azonban, a nagy terjedelmű, keretbe helyezett, azaz kiemeltnek szánt írással kiket és mire óhajtott figyelmeztetni az Üj Magyarország? Mindez ugyanis ott olvasható a lap 1991. július 15-i, hétfői számának 12. oldalán. Vártam, hátha ..., akár csak két sor erejéig is, de valaki leírja a lapnál, bocsánat, ezt már azért nem kellett volna. Hiába vártam. Holott a lap a kormány szellemiségéhez közelállónak vallja magát. Nem. hiszem. Nem hiszem, hogy a történész Antall József, avagy Für Lajos ne ismerné Talleyrand intő véleményét: „A hazaárulás csak időpont kérdése”. Mészáros Ottó áremelés mértékére, 43 százalékos volt. Ehhez járul még a mindenhonnan begyűrűző áremelés, összesen 30-40 százalékot is elér. A meggyfeldolgozással a vége felé, a barackkal az elején járunk. Az uborkatartósítás teljes erővel folyamatos. A jövő héten kezdünk a csemege kukoricához, a zöldbabhoz, és augusztus tizedikétől a paradicsomhoz. A nagy kampányhoz még szünidős diákokat is alkalmazunk. Persze, a keleti piac bedugulásával — ez az értékesítésünk egyharmadát jelentette — most ugyancsak sokasodnak a gondjaink. Igyekszünk a változó körülményekhez igazodni, módosítjuk a feldolgozott mennyiséget. A tavalyi ötezer tonna meggy helyett idén kétezret, az ezerhét- száz tonna sárgabarack helyett pedig ötszáz tonnát dolgozunk fel. Dunakeszi Konzervgyár, Szánti Imréné főkönyvelő: mi valamivel könnyebb helyzetben vagyunk azoknál a gyáraknál, amelyek zöldféléket dolgoznak fel. Mi főleg gyümölcsöt, savanyúságot és száraztésztát állítunk elő. Ezekhez nem kell az exportmegrendeléseken módosítani, megveszik tőlünk az árut. Mi mindent megteszünk azért, hogy dolgozhassunk, talpon maradjunk. Persze, ma még kaoósak a termékeink, főleg a gyümölcs- velők, az Óceán üdítőcsalád alapanyagként. Kétségtelen, az időjárás nem kedvezett a korai gyümölcsöknek, de az őszibarack, szilva, körte még hozhat jó termést. A gazdák panaszkodnak, fagykár, jégverés miatt van kevesebb termés, ezért az 6 áraik nagyon megemelkedtek. Mindezek ellenére a mi termelésünk a tavalyihoz képest nőtt, 34 vagon meggyet, és 20 vagon uborkát dolgoztunk föl. Az áremelésekkel csínján kell bánnunk, mert belföldön emiatt nagyon megcsappanna az érdeklődés. Dunavarsány, Petőfi Tsz. Az élelmiszer-feldolgozó üzem vezetője, Gyóni László: idén kicsit szerencsétlenek vagyunk, mert az új kazánunk elindítása késik. Négy hektáron uborkát termelünk, s Dabasról ehhez még 6-7 hektárnyi járul. Mi zömében uborkafeldolgozással foglalkozunk. Nos, ez akadozik a rekonstrukció miatt. A beszerzési árak — mondhatom — óráról órára változnak. Naprakészen kalkulálok, érdemes-e, s ha igen, milyen áron szabad még megvennünk az uborkát. — S mire fizet a vásárló? Mitőlünk megveszik a kis üveges uborkát 40-45 forintért, de a boltban ugyanazt már 80-90 forintért vehetem meg. Nincs ez rendjén. Mi hiába törnénk le az árakat, a nagy- kereskedők — úgy érzem — arcátlanul tetemes hasznot fölöznek le minden egyes üvegen. Megoldást erre csak abban látok, ha egymással versenyezne több konkurrens cég, vagy ha a kiskereskedők eljönnének ide, és közvetlenül tőlünk szereznék be az árut. — Érdekes ez a munka- nélküliség is. Jöhetnének hozzánk alkalmi munkára az emberek. Mégsem teszik. Elég fájó: havi nettó tízezerért a mi munkásaink egész nap gürcölnek, míg a munkanélküliek majdnem ennyiért otthon hűsölnek. Ezt valahogy nem értem. — fekete — Szabadságszerető jehovisták Megkezdődött a Jehova tanúi felekezet „Szabad- ságszeretök” jeligéjű háromnapos nemzetközi kongresszusa pénteken a Népstadionban. A Jehova tanúi vallásfelekezet — amelynek taglétszáma a világon összesen 4 millió fölött van — először rendezi kongresz- szusát Budapesten. Az eseményre 24 országból közel 50 ezer hívó érkezett. .A rendezvény tájékoztató füzete szerint a kongresz- szus szándéka: „Segítsen nekünk nagyra értékelni a szabadság célját, képessé tegyen minket arra, hogy ragaszkodjunk értékes szabadságunkhoz, s megmutassa nekünk, hogyan fordíthatjuk ezt legjobban saját javunkra, s mások hasznára”. Minden napnak külön jeligéje van, amely egy mondatban foglalja össze az aznapi előadások tartalmát. Pénteken a hívők az „Istentől kapott szabadság céljáról és felhasználásáról” hallgathattak meg előadást, a második nap „Szabadság a családi körön belül” témában, míg a vasárnapi jelmondat a „Használjuk fel szabadságunkat Isten szellemével összhangban” lesz. A szimpóziumokon kívül a hívők megtekinthetnek egy bibliai drámát, szombat délelőtt pedig alámerítke-. zési szolgálat lesz.
