Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-26 / 174. szám
SZÁJTÁTVA Adott odó Néhány esztendeig remek csatákat lehet majd vívni az önkormányzatok kivetette adók ügyében. Mi jogos, mi nem jogos, mi helyes, mi helytelen ... A viták már megkezdődtek például azon, helyes-e, ha a képviselő-testület — *raint ez megtörtént néhány helyen — az iparűzési adót nem a jövedelem, hanem a bevétel alapján veti ki az érintettekre. Ennek következtében ugyanis az a furcsa állapot jön létre, amelyben az azonos jövedelmű, de nagyon is különböző bevételű érintetteknek nagyon is különböző összegű adókat kell befizetniük. Nem nehéz belátni, a tíz- meg a százmilliós bevétel mögött könnyen lehet azonos összegű jövedelem (hiszen a tevékenység jellege itt a döntő), s az ennek ellenére fizetett, nagyon is különböző összegű adó nem alaptalanul kelti az igazságtalanság benyomását. Szájtátva hallgatom tehát az „érveket”, amelyekkel az önkormányzatok indokolni kívánják döntésüket. Ilyen indok például az, hogy a nagy forgalmat lebonyolító (azaz nagy bevételt is elkönyvelő) cég jobban leterheli a telefonvonalakat, az utakat, általában a háttérágazatnak nevezett szolgáltatásokat, mint a kisebb bevétellel gazdálkodó ... Hasonló, bicebóca lábakon botladozó érvekkel akár azt is adóztatni lehetne hogy a nagyobb tüdejű ember több levegőt szív be! Mégsem ez az érvrendszer, még csak nem is a kétséges értékű adózási alap késztet arra, hogy a számat tátva figyeljem, ami történik. Hanem igazából az, hogy az adottnak vélt adóról az önkormányzatok következetesen elfelejtik kikérni az érintettek előzetes véleményét. Ami a viták nagyobb részét megelőzné ! MOTTÓ Vízmüvet avattak Nagymaroson Sem mangán, sem vas Üj vízműtelepet avattak csütörtökön Nagymaroson. A napi 5000 köbméter kapacitású vízműhöz, a Du- na-balparti Regionális Rendszer bővítésének részeként, egy 12 kilométeres vezetéket is kiépítettek. Ezzel egyrészt biztonságosabb lesz Nagymaros és környékének ivóvízellátása, másrészt nyolc Nóg- rád megyei település is vezetékes ivóvízhez jut. E települések — többek között Felsőpetény, Alsópetény, Rétság, Nőtincs — eddig nem, vagy csak részben kaptak vezetékes ivóvizet, a kútjaik vizének minősége pedig a talaj elszeny- nyeződése miatt fokozatosan romlott. A csapokból mostantól friss, tisztított Duna-víz folyik. A vízműhöz olyan, svéd technológián alapuló különleges tisztítóberendezést is felszereltek, amely megköti a Duna-víz vas- és mangán- tartalmát. A beruházás 290 millió forintba került, s azt részben állami központi keretből fedezték, részben a Nógrád megyei önkormányzat és a Váci Duna- menti Regionális Vízművek hozzájárulásából. A csővezeték és a hozzákapcsolódó 2000 köbméteres tárolómedence kapacitását úgy méretezték, hogy további napi 5000 köbméterrel bővíthessék a rendszert, s így később újabb Nógrád megyei településeket kapcsolhassanak be a vezetékes vízellátásba. 75 milliót osztottak el Kisebbségi pénzek 15 millió forint elosztásáról döntött nemrég az Országgyűlés. A pénzt néhány kisebb nemzeti és etnikai kisebbségi szervezet kapta szervezeti és működési költségei fedezésére. Az erről szóló határozat a Kárpótlási tanácsadás kisgazdáknak A kárpótlási törvény rossz, időzített bombák tömkelegét rejti — vélik a kisgazdák —, azonban már letelt a siránkozás ideje. Miközben a parasztok aratnak, betakarítanak a földeken, azonközben a budai Szoboszlai úti pártközpontban a vezetők építik a pártot. Torgyán elnök például, aki eddig ritka vendég volt errefelé, most reggeltől estig megtalálható a házban. Vezérkarával együtt tárgyal különféle szakértőkkel, a párttag miniszterekkel „elbeszélget”, s az FKgP nevét csillogóbbá tevő embereket próbál megnyerni a pártja számára. Van is már két új „szerzeménye”: a kereszténydemokrata Ugrin Emese s a volt néppártos Varga Csaba. Ugyanebben a házban székel a kisgazdák Pest megyei szervezetének vezetősége, akik most menteni próbálják a kárpótlási törvényből azt, amit szerintük lehet. Máris megalakítottak egy ötfős tanácsadó testületet, amely a földkérdésekben ad tanácsokat, illetve előadás-sorozatot szerveznek arról, hogy mi az a licit, amiről annyi közismert egyelőre, hogy idegen a magyar ember leikétől. Azonban, hogy ne kelljen mindenkinek bejárnia Budára, a megyében levő 140 szervezet mindegyikében 3-4 fős kárpótlási testület felállítását tervezik. Elképzelésük szerint jogászok lennének a csapatban, hogy a végrehajtási utasítás kellő tanulmányozását szakember végezhesse, s olyan tanácsot tudjon adni, hogy ne járjon rosszul a tulajdonos az ügylet során. A pártépítés a megyei kisgazdák nyári programjában is szerepel. Negyven olyan települést tartanak számon, ahol még nem alakult meg a szervezetük. Főképpen az északi részen, Szob, Nagymaros, Ipolydamásd — az első választókerület térségére igaz ez. Ez a terület annak idején valahogy kimaradt, a falujárók inkább az Alföldre járogattak. Most viszont elérkezettnek látják az időt arra, hogy eltüntessék a fehér foltot a térképükről. S azért éppen most, mert Torgyán Józsefet elnökké választásában leginkább a Pest megyeiek támogatták. S azt remélik, hogy az első siker hozza maga után a többit, s talán ők is arathatnak. S ha alul ról nem sikerült a pártot megszervezni, talán így, fö lülröl a Szoboszlai útról... j. a. Fölösleges találgatni Ki lesz a kapitány? Boross Péter belügyminiszter megbízásából a BM Sajtó, Közművelődési és Tájékoztatási Titkársága csütörtökön az alábbi nyilatkozatot juttatta el az MTI- hez. „Az utóbbi napokban a sajtóban egyre több találgatás látott napvilágot arról, hogy ki lesz dr. Szabó Győző országos rendőrfőkapitány utóda, aki a köztársasági elnök döntése alapján várhatóan a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesi pozícióját tölti majd be. A rendőrfőkapitányi szék várományosára vonatkozó találgatásoknak semmilyen valós alapja nincs, hiszen a belügyminiszter még a szóba jöhető jelöltek köréről sem foglalt állást. Tekintettel arra, hogy a változás várható időpontja ez év október 15-e, minden lehetőség megvan arra, hogy körültekintő kiválasztás történjen az új országos rendőrfőkapitány személyére.” Magyar Közlöny 81. számában jelent meg. Másfél-másfél millió forintot kapott a Bolgár Kulturális Egyesület, a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület, a Magyarországi Görögök Kulturális Egyesülete és a Magyar—Zsidó Kulturális Egyesület. Egyenként félmillió forint támogatásban részesült a Magyar—örmény Baráti Kör, a Magyarországi Ruszinok Szervezete és Magyarországi Zsidók Nemzeti Szövetsége. A fennmaradó pénzen 15 cigány szervezet osztozik. A tervek szerint októberben további 5 millió forintot osztanak majd szét az év közben alakuló nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek között. HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ A termelők vitája a tejiparral A Pest Megyei Hírlap július 6-án megjelent számában, Gyócsi László a Tejtől menekül a tejipar című cikke több pontatlanságot, valótlanságot, sőt hitelrontást is tartalmaz. A cikk azzal indul, hogy „A dunavarsányi Petőfi Tsz elnöke a minap telexüzenetet kapott a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat váci üzemének vezetőjétől, amelyben megköszöni a szövetkezettel másfél évtizedig fennállt kapcsolatait, s egyben közli, hogy ezentúl nem tart igényt a közös gazdaság napi 10—12 ezer liter tejére. A hír érthetően letaglózta a varsányiakat, hiszen négy tejszállító autót állítottak saját költségen üzembe azért, hogy azok a tejet Vácra szállítsák. Javasolta a váci üzem vezetője, hogy szállítsák a tejet Szekszárd- ra.” Elnézést a hasonlatért, de erre szokták mondani, hogy a hír igaz, csak nem osztogattak, hanem fosztogattak ... stb. Ugyanis a dunavarsányi tsz tejét a Budapesti Tejipari Vállalat fogadja, dolgozza fel. Mivel azonban ez a vállalat nem foglalkozik tejfelvásárlással, szerződést kötött vállalatunkkal, hogy az általunk felvásárolt (szerződött) tejet tőlünk megvásárolja. A BTV értesítette vállalatunkat (a szerződést figyelmen kívül hagyva), hogy nem tudja átvenni a Petőfi Tsz tejét. Azonnal intézkedtünk, hogy a zökkenő- mentes átvételt a magunk részéről biztosítsuk, így került a tej Szekszárdra. A Petőfi Tsz-szel kötött szerződésünket mindvégig betartottuk, a tej átvételében egyetlen nap sem esett Szárítóban a gabona ki, szó sem volt arról, hogy egyoldalú szerződésbontást kezdeményezzünk. A szállítást a Petőfi Tsz végezte ugyan (nem 4, hanem 1 gépkocsival), erre azonban nem volt szerződésünk. Mivel a vállalat saját fuvareszközével fele költségen is meg tudja oldani a szállítást, valóban közölte a váci üzemigazgató, hogy ilyen körülmények között átveszi a tej fuvarozását. Végül azonban sikerült ezen a téren is megegyezni, így továbbra is Dunavarsány fuvaroz. Helyreigazítást igényel az is, miszerint én nem ajánlottam fel „a gazdaságok jelen lévő vezetőinek ..., hogy vegyék meg(!) a KTV üzemeit”. Ez ellentétes a privatizációs tervünkben már megfogalmazott programunkkal, mely alapján én arra kértem a jelenlévőket, hogy tőkeemeléssel (akár a januári tejpénzből is) lépjenek be a váci tejüzembe, így váljanak tulajdonosokká. Majd a külföldi tőke bevonásával megerősítve, további kivásárlással kívánjuk megoldani a teljes privatizációt. Ez az egyetlen megoldása annak, hogy végre a termelő és feldolgozó áldatlan vitája, egymásra mutogatása megszűnjön. Végül még egy idézet a cikkből: „Tehát az ország leggyengébben működő tejipari vállalata, amely az elmúlt év hasonló időszakához képest most mintegy 30 százalékkal kevesebb tejet képes felvásárolni...” Itt meg kell jegyeznem, hogy a vállalat csak úgy nyerhette el a tavalyi évről felhalmozódott készletei csökkentésére az FM által meghirdetett exporttenderpályázatot, ha a bázis alapanyag 85 százalékát vásárolja fel. Tehát egy kormányszintű igénynek, az érdekegyeztető tárgyalásokon létrejött megállapodásnak és egy feltételrendszernek tettünk eleget akkor, amikor a tavaly felvásárolt tej 85 százalékát kötöttük le ez évre. A termelők azonban ez idáig még ezt sem teljesítették. Ami a cikk minősítését illeti a vállalatról, az kimerít1 a hitelrontás fogalmát. Tóth Zsiga Miklós, a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat igazgatója ★ Készséggel közöljük, a KTV igazgatójának hozzászólását cikkünkhöz, amely július 6-án jelent meg, bár a két tejipari vállalat nevének és ezzel tevékenységének felcserélését már korábban mi is észrevettük. E szerepcserének a korrigálására közöltük lapunk július 13-ai számában a Kinek a teje kelendőbb? című írásunkat. A kisebb esőzések ellenére is folyamatos az aratás a Sasad Termelőszövetkezet dél-budai tábláin. A megemelkedett nedvességtartalomnak viszont örülnek a tárnoki Gabonaszárító B. T.-nél, ugyanis a villamosenergia-felhasz- nálásra átalányt fizetnek, ők viszont csak akkor számlázhatnak a megrendelőiknek, ha valóban szárítani kellett a gabonát (Vimola Károly felvétele) Ha belülről a készség f ölerősödik Lakitelek megkésett históriája Amikor 1987. szeptember 27-én száznyolcvanegy ember összejött Lakitelken, még nem tudták, hogy történelmet csinálnak. A magyarság esélyeit mérlegelték, többek között írók, költők, tanárok, népművelők. Hiszen egyre nyilvánvalóbbá váltak a súlyosbodó gazdasági-társadalmi válság jelei. Mindezt felismerve keresték a kibontakozás útját. Az ott elhangzott felszólalásokat videofelvételek, magnószalagok őrizték meg. Mind a mai napig, amikor könyv formájában is napvilágot látott az Antológia- Püspöki Kiadók gondozásában. Ebből az alkalomból tartottak sajtótájékoztatót tegnap délelőtt a Lakitelek Alapívány margitszigeti irodájában a kiadók vezetői és a kötet szerkesztői. Le- zsák Sándort, az Antológia Kiadó vezetőjét arról kérdeztük: mit jelent számára ez a könyv? — Lehet, most fogalmazódik meg igazán bennem: nekem ez a könyv azt bizonyítja, hogy az adott történelmi helyzetben a működőképes jót kell előhívni, a jóra kell szervezkedni. Ehhez szükséges valamilyen sikerélmény. Számomra most ezt hozta e kötet. Ha valaki belelapoz, rengeteg olyan gondolatot talál benne, amelyek máig hatnak, mára igazolódtak. Például Csurka István 1987- ben figyelmezteti arra, hogy katasztrófahelyzetbe jutott az ország. A katas '- rófát szerencsére eyk"~ tűk. Figyelmeztetett arra is, hogy ne leveretéstudat munkáljon az emberekben, ne védekező álláspontra helyezkedjünk. Konrád György világosan megfogalmazta azt, hogy megállítható a lecsúszás, ha belülről a készség fölerősödik, — Miért csak most jelent meg ez a jegyzőkönyv? — Ennek több oka is van. Jóllehet Bíró Zoltán, Csurka István és Für Lajos már 1987-ben megszerkesztette, kiadásra előkészítette, de még a következő évben sem tudtuk kijátszani a pártállami cenzúra éberségét. Emiatt még szamizdat kiadásra is csak egy lektorált változat került. Az Antológia Kiadónak nem volt nyomdája, ez azonban tavaly megszerveződött. — E fontos dokumentum kiadása után milyen feladatai vannak még az idén a Lakitelek Alapítványnak? — Az alapítvány fél esztendeje alatt — sok kis ösz- szegből is — közel húszmillió forintos alapra tett szert. Ügy tűnik, hogy az év végén három-négy millió forintot tud szétosztani. Különböző egyesületek, művelődési társaskörök, iskolák, táborok fordultak ugyanis támogatásért pályázat útján az alapítványhoz. Nekik szeretnénk segíteni. (vennes)
