Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-24 / 172. szám
VÁCI XXXV. ÉVFOLYAM, 112. SZÁM 1991. JÚNIUS 24., SZERDA Rossz érzéssel készülnek... Költözés előtt a munkaügyi iroda A városi pletyka szerint azért kell a Pest Megyei Munkaügyi Központ váci kirendeltségének távoznia a városházáról, mert a sorban álló, várakozó — és nemegyszer hangoskodó — munkanélküliek zavarják a polgármestert. Persze, Bartos Ferenc csak legyintett a pletykára, hiszen, aki ismeri a körülményeket, az tudja. hogy így nemigen lehet foglalkozni a növekvő számú munkanélkülivel. Az iroda elhelyezésére találtak alkalmas helyiséget a volt pártházban, ám ez ellen többen tiltakoztak. A tiltakozás lényege az volt, hogy a „lumpenek serege" zavarná a munkát. Félig-meddig válaszul erre mondta a polgármester, hogy a munkára várók között egyre inkább túlsúlyba kerülnek azok,akikre a lumpen jelző nemigen alkalmazható... (A tiltakozásról szóló híradásba belekerült az Autóközlekedési Tanintézet, az ATI neve is; váci vezetőjük ez ellen tiltakozott, ugyanis nekik kapcsolatuk van a foglalkoztatási központtal, s ha egy épületbe kerülnek, még könnyebb a kapcsolatot tartani...) A hosszas huzavona után kirajzolódni látszik a megoldás: a Magyar Szocialista Párt váci irodája négy helyiségét adja át a volt pártház épületében. Két kisebb helyiségbe a Kisgazdapárt és a KDNP helyi szervezete költözik — így rendelkeznek majd a harmadik helyiséggel a közlekedőfolyosóval is —, a negyedik helyiséget pedig az iroda kapja Fegyelmezett rajongók Semmi nem történt Nem kis izgalommal készültek a kismarosiak a hét végén megrendezett találkozóra: három napon át a Depeche Mode együttes rajongói szállták meg az Express-tábort. A Petőfi Csarnok Depeche Mode- klubja által szervezett programtól már előre féltek a község lakói, s félelmük csak növekedett, amikor meglátták a találkozóra nem éppen öltönyben és nyakkendőben érkező ranjongókat. .. Felkészült a rendőrség is, s sokan láthatták, hogy pénteken meglehetősen nagy erőkkel vonultak ki Kismarosra. — Valóban nagy volt az ijedelem, de semmi rendkívüli esemény nem történt — mondta Szabó Jenő rendőr százados, a Váci Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának nemrég kinevezett vezetője. — A rendezvény rendben lement, a fiatalok saját rendezőgárdája a helyzet magaslatán állt, s a résztvevők is fegyelmezettek voltak. Tanulság, hogy nem kell mindig a látványból, a látszatból ítélni... Az alkalmat megragadva, egy másik, múlt héten történt eseményről — pontosabban eseménysorozatról ■— is megkérdeztük a bűnügyi osztályvezetőt a közlekedési táblák elleni „merényletről”. (Lapunk szombati számában számoltunk be arról, hogy az elmúlt hét folyamán, három nap alatt tizenöt közlekedési táblát tüntettek el, s ez komoly balesetek forrása lehet.) — Korábban a színesfémlopás sok gondot okozott — mondta Szabó Jenő százados —-, az utóbbi időben viszont nem növekedett az ilyen jellegű lopások száma. Most az alumíniumtáblákat lopják, s ilyen méretű lopásokról korábban nem volt tudomásunk ... Véleményem szerint any- nyira nem tudják felaprítani, hogy ne legyen felismerhető, hogy honnan, miből származik az alumíniumhulladék. Ezért kérjük a lakosságot, hogy segítsen elejét venni a lopásoknak, illetve megszüntetni ezt a veszélyes gyűjtést. (b.) meg. Ezt a viszonylag nagy szobát kötik össze a két párt régi helyiségeivel, s így két kisebb és egy nagy szobához jut a váci munkaügyi iroda az épület második emeletén. Információink szerint már készül a felmérés és a kiviteli terv, ám a helyzetet bonyolítja, hogy ezen a héten már megkezdődtek a munkálatok a tetőtér beépítésére. Hogy mikor költözhet a kirendeltség, arra Ambrus Jánosáé kirendeltségvezető nem tud választ adni. Mindenesetre, már eleve rossz érzéssel készülnek új helyükre a levélbeni és szóbeli tiltakozások miatt. Igaz, nincs más választásuk; mint elmondta, vagy ezt fogadják- el, vagy semmit nem tudnak számukra nyújtani. Elfogadták, feltételül csak némi átalakítást szabtak, nevezetesen, hogy a három helyiséget ajtók kössék össze ... B. J. Kinek nőnek a halak? Népszerű a ligeti tó A vezetőség beszámolóját és a halasítás várható költségeit beszélték meg a ligeti tavi horgászok vasárnap délelőtt. Az elnök, Le- hoczki Antal hosszasan ismertette a jelenlévő mintegy ötven horgásznak az új szabályozás korlátáit; a felemelt bérleti díjtól a várható halárakon keresztül az egyesületi munkáig minden szóba került. Nem véletlen, hogy mostanában egyre több egyesület keresi meg a ligeti vezetőséget horgászverseny tartása ügyében; sokan nem rendelkeznek vízterülettel, és az utazás még húsz-harminc kilométerre is sokba kerül. A jó környezet és a hal bőség kezdi felkapottá tenni a tavat. Húszadikán a vízművesek vendégeskedtek a tavon és a horgászverseny jó eredménnyel zárult: Madár Béla, a győztes majdnem három kilót fogott. Gyenes János, Kürtös Gábor és Herman Károly jutott még dobogós helyre. Dicséretére legyen mondva a halaknak, hogy nem egy vendég volt, akinek szétszaggatták a szerelését — és a méteres amúrok, busák látványa sem utolsó egy vérbeli pe- cásnak. (A verőcei kisiparos, aki már törzsvendég a napijegyesek között, képes ötméterest is visszaengedni, mondván, hadd nőjenek, s van még a hűtőben a tegnapiból, és egyébként is, a szórakozás az, amiért idejár ...) A vezetőség megígérte, hogy új, hatékonyabb napijegy-árusító lehetőséggel kíván segíteni a jelenlegi néha akadozó rendszeren. Egyhangú szavazással adta beleegyezését a tagság A hétvégi verseny legjobbjai. Lehet-e majd a magántóban pecázni? (A szerző felvétele) a 2000 Ft-os költséggel járó halasításra. 1992-től kettöszáz forint lesz a napijegy, ami a környéken a legalacsonyabb ár. A reprivatizáció vagy privatizáció fenyegető hullámai a ligeti tavi kedélyeket is felborzolják. S mint az elnök beszámolójából kicsengett, nem sok jót jósolhat. De reméljük, hogy a halak és horgászoík örömére oldódik meg a probléma ... Porubszky Dezső Tisztelt Szerkesztőség! A múlt feltárása örömmel vettem Csankó Lajos és Papp Rezső Bornemisza Gézával kapcsolatos kiegészítését, illetve pontosítását. Bornemisza halálának ideje valóban június 3. Sajnos- saját kéziratom megtréfált. A jún. rövidítést jan.-nak olvastam. A Bornemiszával kapcso- latos észrevételek is felhívják a figyelmet egy máig tartó hiányra. Móritz Valéria Váci kislexikonára gondolok. Közel két évtizede kéziratban porlad, pedig mind nagyobb szükség volna egy ilyen jellegű munkára a tanulók helyismereti nevelésében is. Igaz, két évtizede sok mindent másként ítéltünk meg, ezért egy helytörténészekből álló bizottság — természetesen a szerző beleegyezésével — áttekinthetné az anyagot, és korrigálhatná bizonyos események és személyek tevékenységének mai szellemű megítélését. Nemrég olvashattunk a váci képviselő-testület MDF-frakciójának felajánlásáról váci alapítványok javára. A váci testület szponzorálhatná a Vác múltját feltáró történelmi munkák megjelenését. Székelyhídi Ferenc Memento 1944 Állíttassák emlékoszlop! Nemrég a Váci Hírlap hasábjain olvashattunk arról a kegyeletes gyászszertartásról, amelyben a holocaust váci mártírjairól emlékeztek meg. Az utóbbi évtizedekben a hallgatás övezte az akkori eseményeket. Áz elhallgatás nem feledteti a fájó sebeket. Ezért is emlékezni kell, memen- tóul az utókor számára, hogy gyermekeink is tudják, hol állott egykoron a gettó, mely kezdetét jelentette egy folyamatnak, a legszörnyűbbnek, a megsemmisítésnek. Hogy miért jutott mindez most az eszembe, néhány héttel a megemlékezés után? 1944 eseményei nem egy naphoz kapcsolódnak, egy hosszú eseménysor láncszemei. Mindezen akkor gondolkodtam el, mikor elsétáltam az egykori zsinagóga romjai mellett, s elnéztem a bekerített, és hosszú ideje már felújításra váró épületet. Végiglapoztam a Váci Hírlap, korabeli polgári lap, 1944. évi számait. Megdöbbentő híreket olvastam. Május: a gettó helyszínének kijelölése. Cházár András utca, Szarvas köz, Althán, Eötvös és Kicsiny utcák által határolt városrész. A miniszteri rendelet két négyzetmétert biztosít VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 15. • A sze.rkeszuiség vezetője: Borgó János. 0 Munkatársak: Dudás Zoltán és Halász Erzsébet. O Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. O Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-tuI 11-ig, valamint a váci hirdetőirodában (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. meg e Csipcsap Ha egy kedves olvasónk izgalmas írást vár e cím után, ki kell ábrándítanom. Nem, Csipcsap bácsi nem híres ember, egyszerű szegkovács volt valaha. Igen, valaha. Nem az idők távolsága, inkább a kortársak szépítő emlékei mosták el az időt, amihez Paál Imre — az unokák írják ekképpen a néhai öreg cigány nevét! — szorosan tartozik. Melyik időt? Azokat a negyvenes éveket, melyeket két nyugdíjas barátom úgy emleget, mint nyomorúságos és mára mégis a gyönyörűséges gyermekkor minden szépségét. Az öreg cigánnyal együtt! Hol működött Csipcsap bácsi? Csakis a szegényei másságot... bácsi, a szegkovács negyedben, ott, ahová a reformátusokat kiűzték az ellenreformáció idején. Középvácon, a Limbus és a Rókusz, meg a Kertalja és a Krakkó közötti részen, s főként a Fecske utca környékén. Nos, a Paál és más cigánycsaládokkal (nem a muzsikusokkal!) együtt éltek a magyar Kár- mánok, a Kurdiak, a Lakatosok, a Miskeiek és a Mizserek és azok a családok, akik református hitüket nem tagadták meg a török utáni újjáépítéskor sem. Éltek a városfalon kívül a cigányokkal, közösséget vállalva az egyenlő kitaszítottságban. E kegyetlen élet ismeretére nem tudok más forrásmunkát ajánlani, mint Biczó Pál. A kosdi református egyház története című, 1929-ben kiadott könyvét. Nem háromszáz év utáni bírája, csupán szerény emlékeztetője vagyok Dvornikovich Mihály, akkori váci püspök ténykedésének. Feltételezem, a püspök származása miatt nem érthette a magyarokat, a váciakat sem! Erőszakos intézkedéseire jó forrás Chobot. A váczi egyházmegye történeti névtára című, 1917-ben megjelent kötete... Csipcsap bácsitól a püspökig. messzi vezet az út! De a Fecske utcától az akkor épülőben levő püspöki palotáig nem volt olyan távolság, mint a szerb püspök és váci hívei között. A cigány szegkovácsot a református magyaroktól pedig csak egy vesszőkerítés választotta el... Ilyen bonyolult és ilyen egyszerű a múlt! Azok az évtizedek, amikor ellentétben a mával, elismerték egymás másságát, különbözőségét az emberek. (Akkor természetes, ma csak egy ronda és nem igaz szó — a pluralizmus.) Az említett régi utcákat az azóta megváltozott Cigány körút határolta, meghatározott egy olyan negyedet, ami ugyan nem volt zárt, de lakói mégis egy láthatatlan fal mögé voltak szorítva... Ugye milyen messzi viszi az ember gondolatait egy-egv régen elfeledett név? így jártam Csipcsap bácsival, akinek és akiknek múltja kutatását fiatal helytörténészek figyelmébe ajánlom. — csankó — egy személy elhelyezésére. 2100 emberből 1500 váci polgárt érintett a rendelet. A megalázó intézkedéseket újabbak követik. Címek a lapból: „A zsidótanács megkezdte munkáját” (1944. V.); „A váci gettópiacon és -üzletekben du. 3 és 5 óra között vásárolhat” (1944. VI.); „A volt zsidóüzemek új vezetői”. A cikkből megtudjuk, hogy Berger Ernő dobozüzeme, Buch Erzsébet kesztyűüzeme, Schwartz Henrik mechanikai textilüzeme, özv. Stenfeld Zoltánné Glóbus kötő-szövő üzeme, özv. Büschnitz Márkné épületfa- és anyagkereskedése, a Harisnya- és Kötőszövőgyár Kft., a Pápa testvérek tímárüzeme és bőrgyára, valamint az Oberländer Endre és Reiser Antal téglagyártó üzeme került kisajátításra és idegen kézbe. Űjabb címek: „Eladhatók a zsidó ingóságok”; „Lebontják a zsidó templomokat és a zsidó középületeket”; „A váci zsidó boltokat is kiárusítják” (1944. IX.). A két váci zsinagógából ma már csak egy van, az is romokban. Itt volna az ideje, akár támogatók, külső segítség igénybevételével, mielőbbi rendbehozatalának. Az elmúlt években felvetődött egy kulturális célt szolgáló központ megvalósítása az épületben. Nem tudom, hogy áll ez az ügy. Eredetileg rendeltetéséből adódik egy állandó vallástörténeti kiállítás elhelyezése, ahol a vallási kegytárgyak mellett, dokumentumok őriznék a holocaust váci mártírjainak emlékét. Addig is, míg a helyre- állítás elkészül, és a kiállítás megvalósul, az egykori gettó helyén, emlékezve az akkori fájdalmas eseményekre, állíttassék egy emlékoszlop, azok nevével, akik sohasem térhettek vissza szülővárosukba. Vácott működik a Magyar—Izraeli Baráti Társaság, felkarolhatnák az emlékfa elhelyezésének gondolatát. Sz. F. Lilian 5
