Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-23 / 171. szám
I. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM 1091. JÜLITJS 23., KEDD D U NAJÁJ S2.EN JLEiSDKEl-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENTMIKLOS 9 FŰT • GÖD Hásmarha olasz exportra Az eső nehezíti az aratást Esőből sohasem elég, hallani mostanság a mezőgazdászoktól. A kukorica, a napraforgó és a zöldborsó szinte szomjazzák a csapadékot. Az elmúlt héten lendületet kapott búzaaratást viszont néhány napra visszavetheti a kiadós esőzés. Ügy tűnik, hogy a meteorológusok által is többször hangoztatott szubtrópusi meleg, amelyben mintegy két héten át szó szerint izzadt az ország, meghozta áldásos utóhatását, s kiadós esőzéseket eredményezett. A ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezetben több mint háromszáz hektáron fogtak hozzá még az elmúlt hét közepén az étkezési búza betakarításához, s most legalább két napig szüneteltethetik a kombájnok működtetését. Szomor József, a közös gazdaság elnöke elégedetten szólhatott arról, hogy hektáronként 60 mázsás hozamok születtek, de a neheze ezután következik, hiszen a termés egy tekintélyes hányadán túl kívánnak tenni. Kell a pénz, az a tőke, amely lehetővé teszi a szövetkezet működését. Az előjelek azonban nem biztatóak. Másfél száz vagonnyi terményre képtelenek vevőt találni. Száz vagonnyit átvesz a megyei gabonaforgalmi vállalat, s vevő egy tekintélyes meny- nyiségű gabonára a dabasi Takef Rt. is. A közös gazdaság vezetője elmondta, hogy a jó' termést ígérő zöldborsót saját hűtőházukban tárolják majd, s egy jelentős részét Németországba exportálják. Az Aranykalász Termelőszövetkezetben három évvel ezelőtt a mezőgazda- sági nagyüzem megalakította az egyszemélyes, tehát a téesz tulajdonú Hústehenészeti Kft.-t. Ez az egységük olyannyira jól működik, . hogy ebben a hústúltermeléses időszakban sem okoz gondot az állatok értékesítése. A szarvasmarhákat a Szekszárdi Húskombinát vásárolja meg, de jut belőle élő állatként olasz exportra is. Kiskunlacházát már hosszú évek óta elkerülik a kiadós esőzések. Miként azt Ribli János, a Kiskun Tsz növénytermesztési főágazatvezetője lehangol- tan említette, náluk rendkívüli módon jelentkeznek az időjárási szélsőségek. Már több mint hét éve tart az aszály. A napokban is mindössze néhány milli- méternyi eső hullott. Arra jó, mondta, hogy a kukorica, amelyet 300 hektáron termesztenek, valamicske lélegzethez jusson, öntözni mindössze a rétet, a legelőt tudják. Mivel az aratáshoz szárazság és lehetőleg napfény kell, így náluk is szüneteltetik az aratást. Az 1097 hektáros búzatábláról hektáronként 50 mázsa körüli termést takaríthatnak be. A több mint félezer vagonnyi búzára van vevő. Pontosabban 450 vagonnyit átadnak a megyei gabonaforgalminak, s a fennmaradó hányadot a tagság között osztják ki, jut belőle az állattenyésztési ágazatnak is. Amíg állnak a kombájnok, addig sem szünetel a munka. Az idő kiválóan alkalmas arra, hogy a learatott búzát a megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalathoz fuvarozzák. (gyócsi) Horgászbál Csépelt Szép lábúak, figyelem! Az ország legrégebbi horgászegyesülete, a BSE július 27-én szigetcsépi horgásztanyáján egész napos rendezvényt szervez. Kora reggel horgászversenyre várják a sporttársakat. Addig a vendégek és családtagok kötélhúzásban mérhetik össze erejüket. A vidám nap férfi lábszépségversennyel és horgászbállal zárul, ahol sramlizenekar húzza a talpalávalót. Menj el cipésznek, fiam A mester hosszú életű lesz Hosszú életű lesz Vas T János, a dunakeszi cipész, mert egyszer már meggyászoltam. Évekig nem nyi- 5 tottam be a piactéri mű- hely ajtaján, mert úgy tudtam, más veri már ottan, térde között a kaptafát. Ügy tudtam, mert úgy mondták nekem, hogy meghalt a mester, elárvultak a megrendelői. Annak, hogy nem így van, alig győztem örülni azután, hogy a cégtábláról leolvasva a nevét, nagy óvatosan beléptem hozzá. Ű meg nekem örült, mert ismert még abból a korszakból, amikor az ember szenzációként fedezett fel egy- egy fehér hollóként talált lábbeligondozót. Kihalt ez a szakma az elmúlt évtizedek alatt, any- nyiféle próbatétel után. Ezzel függ össze, hogy János bátyánk a hetedik évtized eltöltése után még mindig munkálkodik a szakmájában. San Benedetto A fótiak barátsága A világnyelvek között kétségtelenül legnagyobb az angol népszerűsége. Németül is praktikus nálunk tanulni, s legtöbben talán a két nemzet nyelvét igyekeznek elsajátítani Magyar- országon. Pest megye néhány településén a kibontakozó kapcsolatok miatt nőtt meg a dallamosan szép, s talán éppen ezért a két előbbinél könnyebben is elsajátítható olasz iránti érdeklődés. Foton ezt még nem tapasztalhatjuk, pedig az elmúlt években mind gyakoribbá kezdtek válni a csereutazások, sport- és kulturális találkozók az itáliai San Benedetto kisváros és Főt küldöttségei között. saját mellé, ezt a gesztust itthon viszonozni kell. Így döntött az önkormányzat. A község Dunakeszi felé vezető útvonalán sikerült eddig szemügyre venni a hazai táblát, ám ott még csak Főt neve díszeleg. Talán mellé kerül San Bene- dettóé is, ha lesz vele idő foglalkozni. Aztán jöttek a sok mindent háttérbe szorító választások náluk és nálunk. Feledésbe merült, hogy már a gazdasági kapcsolatok kiépítésére gondolt a két település vezetősége, kölcsönös előnyöket remélve a barátság elmélyülésétől. A tavaszon azt hallottuk, mivel Olaszországban a helységnévtáblára került a testvérnek választott Fót neve is a Többen vélik úgy, hogy fel kell újítani a kapcsolatokat, mert ez sokat segít a két nép barátságának ápolásában, s egyáltalán, a más népek iránti érdeklődés, megbecsülés érzését erősíti. Máris sok jelét látni ennek. A különféle együttesekben szereplő gyerekek családi kapcsolatokat teremtettek. Szülők látogatják egymást kölcsönösen. Valóban, a sport- és kulturális cseréket kell élénkíteni. Lehetséges talán a gazdasági együttműködés is, bár meggondolandó, hogy a testvérvárosban nagyjából úgy, és abból élnek az emberek, amiből ezen a környéken. Legfeljebb a technológia más, esetleg azt érdemes komolyan tanulmányozni. 8 hírlap Mindenesetre az tény, hogy a barátság évekkel ezelőtt megköttetett. Meg is kell tartani. K. T. I. Talán törvényszerű ? Megszűnt a Folt együttes Felvételünkön még együtt az első kislemezes zenekar. Vajon zenélnek-e még együtt újra? (A szerző felvétele) Magyarországon — sőt Európában is — egyedülálló zenei vállalkozás kezdődött lassan nyolc éve már Foton, a gyermekvárosban. Galántai Ambrus és Székely István tanárok ugyanis felismerték a gyerekekben szunnyadó muzikális tehetséget, önkifejezési vágyat. Létrehozták a Folt nevű zenekart, melynek tagjai olyan állami gondozottak voltak, akik szülők nélkül nevelkedtek, és középiskolába jártak. Maguk szerezték a dalaik szövegét, zenéjét, számtalan hazai és nemzetközti találkozón, fesztiválon vettek részt, ahonnan díjakkal tértek haza. Kislemezük jelent meg, sőt a slágerlistára is felkerült az egyik szerzeményük. Pedagógiailag mindenképpen eredményes volt az elmúlt nyolc év számukra. Volt hová kötődniük, rengeteg élményt, barátot szereztek és megtanulták, hogy a kemény munkának megvan az eredménye. Most mégis megszűnt a Folt együttes. Az okokat egyelőre még nem ismerjük. Talán törvényszerű, hogy nyolc év után valami új irányzattal is próbálkozzanak, nem tudjuk ... Megszűnt hát ez a Folt együttes, egy színfolttal kevesebb a zenei életben. Remélhetőleg ez a „Foltfogyatkozás” átmeneti időre szól csupán, és legközelebb arról adhatunk tudósítást, hogy feltöltődve energiával, ötletekkel, újra együtt muzsikál ez a mindig fiatal gyermekvárosi csapat. Virág Márton Sajnálom az embereket, mert egyre kevesebb a pénzük — mondja Vas János, a dunakeszi cipészmester Korosztályának voltak szép reményei, ifjan, amikor még bízhattak abban, hogy a sanyarú inasesztendők, a hároméves segédkedés után a maguk gazdái lehetnek. Az önállóság értéke vetekszik a gazdagságéval, mert az önállóság szabadság. A jólét ugyan viszonylagos volt ebben a szakmában, de megteremthették azt a létbiztonságot, amire számítva már az öregek is így biztatták fiatalkorában : Menj el cipésznek, fiam, jó mesterség az. Nyáron elvállalsz egy kis aratást, télen meg elleszel a meleg szobában, s ha többet nem, hát az élelemrevalót megkeresheted. Így lett volna, ez, vagy még jobban is, ha nem jön a háború, a háború után meg a bizonytalanság, a kismesterek szorongatása anyaghiánnyal, szűkmarkú kiutalással, adópréssel, hogy ne legyenek kismesterek, hanem szövetkezeti dolgozók. Az volt még Dunakeszi főútvonalán a kis műhelyben Vas János is, amikor megismertem. Aztán elkerült a Barátság lakótelepre, ahonnét pár éve költözhetett a piactérre. Itt most megint a maga ura lehet. Ha időnként megáll kezében a sarokreszelő, a varróár, megpihenteti elfáradt csuklóit, szeméről leveszi az okulárét, eltűnődhet az életén. Volt ő kisiparos, degradáló minősítéssel mondva, később maszek, szövetkezeti tag, ge- bines, aztán újra kisiparos, vagy ahogy másokkal ma egy kalap alá véve mondanák róla; vállalkozó. Az én szememben meg a tisztes ipart űző mester úr. János bátyánk életében így múlt el a történelem, miközben túlélt két infarktust, a harmadikat észre sem vette, és kihordta lábon, de mindegyik nyomát, utóhatását megérzi, ha jön a felhő, változik az idő, fenn a magasban ütköznek a frontok. Ezenkívül, mint mondja, nyugodt ember, senki és semmi sem izgatja. Mondja a felesége, hogy tán vissza kellene települni Fejér megyébe, a régi házba, de ő már nem mozdul el Újpestről, ahonnét mindennap kijár dolgozni. — Mit bánom én már, hogy visszaadják a földet, vagy nem adják — hajtogatja —, úgysem tudnék vele mit kezdeni. Ott van az a kis csorrtádi telek, van ott mit dolgozni a szőlővel — mondja, miközben elmosolyodom, arra gondolva, hogy ismereteim szerint a cipészek szeretik a földet, a kertet, a szőlőt, no de a levét is. — Ha visszakapná, tán eladná a földet — latolgatom a lehetőségeit, s innét egy másik eshetőség sínjeire váltunk. Arra gondolunk, hogy a hozzá hasonló pár holdasoktól biztosan felvásárolná valami pénzes nagymenő azokat a kis darabka birtokokat, s egyszerre csak szembe is találhatnák magukat az új földesúrral. — No de nem kell, minek már az a föld — ismétli, s az időben még egy pillantást vet visszafelé arra az ötvenes-hatvanas évtizedbeli korra, amikor abszolút nem lehetett ebből a szakmából megélni. Most ugye más, mert r az embereknek nincs pénzük, hogy három-négyezer forintokat adjanak egy új cipőért. Inkább hozzák a suszterhez javíttatni. De még milyeneket — mutatja a nagy kerek lyukkal éktelenkedő félcipőt, a csonkig koptatott sarkú női szandált. — Ilyenekben is járnak ma az emberek. Ügy, hogy a nyugdíjas mesternek is van mit csinálni, no meg muszáj a mellett a nyugdíj mellett, amit negyvenévi becsületes munka után fizet a társadalombiztosítás, vagyis lényegében ma még az állam. Csak így lehet élni, kicsivel jobban élni, mert pénz nélkül nem szabad az ember. Így viszont arra is telik, hogy egy-egy kisfröccsöcskére kilépjen az ember ide a szomszédba. A piactéri büfébe, ahol az ital mellett jó szót is lehet váltani, valamin jót nevetni. Az efféle apró örömök kellenek az embernek. Különben minek élne? Iszunk most is egy pohárkával a nagy ijedtségre. Kívánjuk magunknak, hogy tíz év múlva ugyanitt koccintsunk, együtt, jó egészségben. Kovács T. István Nyitás augusztusban Évadzárás Harasztiban Dunaharaszti nyári szünetet kezdő művelődési háza elégedetten zárhatja a szezont: klubjaival, tanfolyamaival sokféle igényt kielégítő rendezvényeivel jól szolgálja a közművelődési célokat. A nyugdíjasok és a modellezők klubja mellett a bélyeg szakkör és a sakkozók csoportja térítésmentesen működött a házban, ellenben a szabásvarrást tanulók, a gyermektornára járók, a balettozók és a karatézók fizettek a tanfolyamokon. Hasznos ismeretterjesztő előadásokat is szerveztek — például a biogazdálkodásról —■ s jótékonysági rendezvények is voltak. Legközelebb augusztusban kezdődnek a programok a házban — egy bállal indul majd az új szezon. DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII,, Somogyi Béla u. 6. PL: Ml. Ír. sz.: 1446. Telefon: 136-4761, 138-4067.
