Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-22 / 170. szám
A BOLHAPIAC-SZINDRÓMA Fele árú áruk Tavaly októberben 19 úgynevezett KGST-piac, vagy más néven bolhapiac volt Pest megyében, mára csaknem a fele megszűnt, a maradók nagy része pedig zsugorodott. A fennállásuk óta eltelt két-három év tapasztalatai azt jelzik, hogy mind a lakosság, mind a hivatalos szervek felemás módon viszonyulnak létezésükhöz, működésükhöz. Itt a piros, meg a többi baj A legtöbb Pest megyei településen a piac környékén élő lakosok berzenkedtek, sőt kifejezetten tiltakoztak a bolhapiac odatelepítése, ottléte ellen. Ezek o tiltakozások sok esetben közösen aláírt, s az önkormányzatnak küldött tiltakozó levelekben testesültek meg. NyomukŐ mondta Csendben Ha hihetünk a Magyar Távirati Iroda jelentésének — és egy hírügynökség jelentésének hinni kell —, akkor szombaton, a Salgótarjánban tartott nagygyűlésen mondott valami nagyon elgondolkoz- tatót a miniszterelnök. Antall József tárgyilagosan vázolta az ország helyzetét, ám beszéde vége felé — nem először — a tőle korábban szokatlan kioktató hangnemre váltott át. Még ez sem lenne baj, hiszen a stílusváltozás nem tilos, azaz akár a kioktatásnak is lehet helye, ha... Ha például egy nyilvánvalóan meg nem értett igazság a kioktatás tárgya. Esetünkben azonban nem erről van szó! A miniszterelnök ugyanis azt mondotta: „A leköszönt rendszer engedelmes kiszolgálói legalább legyenek csendben.. Legalább? És csendben? Azaz legkevesebb, hogy csendben maradnak? Ami furcsa ugyan, mert hiszen alkotmányos jogot von kétségbe, de még, felfogásunk meg politilcai ízlésünk szerint, tolerálható. Csakhogy mit kezdjünk az „engedelmes kiszol gáló” nehezen értei mezhető, vagy éppen értelmezhetetlen fogalmával? Lehettek-e engedetlen kiszolgálói a leköszönt rendszernek? Ha kiszolgáltak, akkor nem. Kik voltak akkor az engedelmes kiszolgálók? Gyanítjuk, mindenki kiszolgált, aki szolgált; máskülönben nem maradt volna fenn a rendszer. Ahogyan ma sem maradna fenn a mérnök, a tanár, a munkás, a paraszt, a művész, a múzeumigazgató szol gálata nélkül-... Avagy a miniszterelnök nem erre gondolt? Hanem akkor kikre? Nem kel lene, illene pontossá tenni a fogalmat? Úgy, hogy ezek és ezek ezért és ezért maradjanak csendben ... Persze, az sem lenne jogszerű. De legalább eloszlatná a kétséget. Így ugyanis azt hihetjük, mindenkinek csendben kell ma radnia. Kivéve egy em bért. Aki eldönti, kik maradjanak csendben. KLIENS ban általában háborúság, huzakodás kezdődött, az önkormányzatok hajthatat- lansága, érveket és ellenérveket figyelembe vevő vagy nem vevő magatartása szabta meg a piac további sorsát. A lakosok számos településen nyomós érveket sorakoztattak fel a piac ottléte ellen. Szinte mindenütt kifogásolták, hogy a piac hulladékaival szennyezi, elcsúfítja a környéket, és mindenütt szerepelt a romló közbiztonság érve is. A vagyon elleni bűntettek, a tiltott szerencsejátékok is felbukkantak a kétségbeesetten tiltakozó lakosság panaszaiban. Közlekedésbiztonsági, parkolási és egy'éb közlekedési gondok is súlyosbították a bolhapiac mellett lakók életét. Sőt — például Vácott — volt, hogy az iskola szomszédságába telepített KGST- piac ellen tiltakoztak, joggal. A közegészségügynek és a közrend fenntartóinak is óriási teherpróbát jelentenek még ma is ezek a sajátságos árusítóhelyek. Közegészségügyi szempontból még néhány hónapja is gondot okozott például az ellenőrizhetetlen hús és hústermék engedély nélküli árusítása, amely a kül- és belföldi mozgóárusok révén járványveszély- lyel is járt. A piacok táján a megingott közbiztonság, a helyszíni lopások és a környékbeli betörések szaporodása pedig az amúgy is zsenge lábon álló, emberhiánnyal küszködő rendőrségnek adta fel a leckét. A szükség több érintett községben, városban életre hívta a polgári őrséget, amelyet azonban csak kevés helyen tudtak bevetni a bolhapiacok rendjének fenntartása érdekében. Gyál például elégnek ítélte a rendőri rendfenntartást, de például Vác már kevésbé. Igaz, a váci ötventagú polgári őrség se igen vesz részt a piaci járőrözésben. Miként polgármesterük találóan megfogalmazta, fegyverhasználati és intézkedési jog híján kevés lenne oda a polgári őrség. Enni vagy nem lenni A bolhapiacok, ha átalakulva, a várostérképről kijjebb szorulva, de továbbra is élnek, virulnak. Bár mostanában eltünedeznek onnan a lengyel árusok — az ausztriai piacok vonzóbbak a számukra —, de azért még mindig marad annyi szegény és perifériára csúszott ember, aki az ott árusítókra továbbra is rászorul. A lét- és a társadalmi minimum alá szoruló egyre nagyobb tömeg számára hovatovább nélkülözhetetlen a bolhapiac. Igaz, létükkel az ott vásárolók egészségügyi szempontból nagyobb kockázatot vállalnak, viszont anyagi szempontjaik erre kényszerítik őket. A Köjál csupán az élelmiszerek egészségügyi ellenőrzésében érdekelt ezeken a piacokon, a mindennapi tisztaságért, takarításért, a csapok, lefolyók állapotáért viszont a helyi ön- kormányzat felel. így aztán minden egyes településen az önkormányzatok hozzáállása szabja meg a bolhapiac színvonalát, tisztaságát, rendjét. Van még egy szempont, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha a bolha- piacok fennmaradásáról szólunk. Ez a kiskereskedelem és a kisipar szempontja, amely máris féltékenyen reagál a konkurenciát jelentő szegény- piacra. A Pest megyei bolhapiacok helyzetéről készült tavaly októberi felmérés adatai szerint ugyanis ezek a szokásosnál átlagosan 40 százalékkal olcsóbban árulják a portékáikat, mint az állami boltok vagy esetleg a kiskereskedők, kisiparosok. És ez ugye már komoly ok a fanyalgásra. A szinonimák alkonya Érdekes átalakuláson ment át a piacok elnevezése is, pontosan, élethűen tükrözve a gyorsan változó hazai közéletet. Kezdetben jól megfért egymás mellett a szinonimaként használt lengyel piac a franciás bolhapiaccal, sőt a némi maliciával emlegetett KGST-piaccal. Viszont időközben megszűnt a KGST, és a lengyelek is tünedez- nek a képből. A lakosok kétségbeesése, ellenérzése viszont továbbra is megmaradt. Igaz, a tiltakozásuk kissé mérséklődött, legtöbb helyen viszolygássá szelídült. Ebben a le- csendesedésben nagy szerepe volt az önkormányzatok ésszerű, megértő beavatkozásának, amely a polgárok érdekeit is figyelembe vette a piacok átalakításában, rendbehozatalában, vagy kijjebb telepítésében. A Pest megyei tapasztalatokról tavaly október után, idén ősszel újabb felmérést készít a megyei önkormányzat piaci felügyelősége az Országos Kereskedelmi és Piacfelügyelőség számára. Az országos intézmény a kormány számára készítendő összegzés, értékelés céljából kérte a megyei önkormányzatoktól bolhapiaci tapasztalataik összegzését. Szociológiai, lélektani szempontból sem elhanyagolható többé a bolhapiac- szindróma, amely az elszegényedő társadalom sajátos, kényszerű terméke. Szakszerű, számszerű értékelése még várat magára. Kocsis Klára KESEBÉDES HAGYOMÁNYTEREMTŐ GALGAHÉVÍZEN A rózsának egyelőre csak a tüskéit érezzük „Szeretettel hívjuk és várjuk — a Várad! Registrum említése szerint — közel 800 éves falunkba, 1991. július 20—21-én” invitál a meghívó barátságosan. E két nap délutánja rengeteg programmal kecsegtet: természetbe- mutató, kiállításmcgnyitő, .taluzászló-szentelés ünnepi istentisztelet keretében; a vasárnap pedig a sporté meg a gyerekeké. Mindezt francia vendégekkel közösen. A 800 éves település új zászlóját egyházi szertartáson szentelték fel A polgármesteri hivatal kertjéből messzehangzik a lakodalmas rock. Nem sokáig, mert Bankó László, a művelődési ház vezetője megdorgálja a renitens ifjoncokat; lés-én, hogy nem erről volt szó. Rövidesen Maczkó Mária énekét kürtölik szerte a hangszórók: a Galga mente dalait — nagylemezről. Közben Bankó László magyaráz; — Üj hagyomány teremtődik Galgahévízen. Minden év júliusának harmadik hétvégéjén faluünnepet tartunk. Ez az első ... Nagyszabású lesz majd a 800. évforduló. Az a legkorábbi dokumentum, amely megemlíti a települést, 1214- ben kelt. Erősvári Pál, az általános iskola lelkes történelemszakos pedagógusa talált egy hiteles másolatot az Országos Széchényi Könyvtárban. Az idős tanárember csupa derű, amint felénk siet a kerten át. Faggatnám a kutatásairól, de szerinte most nem ez a téma, hanem a faluünnep, aminek nagyon örül. Körülnézek, de nem sakkal a megnyitó előtt csak néhányan sétálgatnak, bámészkodnak. Már az elképzelés is vitatott Bürokratikus szabályozás Gyanakvás, elutasítás kíséri a munkavállalók részéről a privatizációt. A jövő évben hatályba lépő törvényt megelőzően a kof- mány még a nyáron rendeletben kívánja szabályozni a munkavállalói jogosítványokat. A rendelet az állami vállalatokra vonatkozna, gazdasági társaságoknál egy érdekegyeztető tanácsi ajánlás tisztázhatná a helyzetet. Erről Csuhaj V. Imre, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője számolt be. Elmondotta: a rendelet előírná, hogy az állami vállalatok átalakulásánál, privatizációjánál a vállalat vezetője köteles a munka- vállalói érdekképviseleteket tájékoztatni több témakörben. így például el kell juttatni a munkavállalókhoz a dolgozók foglalkoztatási, szociális körülményeinek változásával foglalkozó humánpolitikai tervet, a privatizáció tervezett eljárását, a munkavállalók kedvezményes tulajdon- szerzésének lehetőségeit taglaló anyagot, valamint a szociális vagyon hasznosításának tervezett módjáról szóló elképzeléseket. A privatizációs tárgyalásokról a munkavállalói érdekképviseletek tájékoztatást kérhetnek. Kifejthetik véleményüket az átalakulásról, a privatizációról, és erre írásban kell reagálnia a vállalat vezetőjének. Az átalakulási, privatizációs döntésről szóló tájékoztatóra ugyancsak meghatározott időt ír elő a tervezet. Az Állami Vagyonügynökség is kötelezett lenne a válaszadásra az általa kezdeményezett átalakulásoknál, privatizációnál. A tanácskozáson a munkaadók képviselői hangoztatták, az előterjesztett formában nem fogadják el a tervezetet. A szabályozást túlságosan bürokratikusnak tartják. Szerintük csak azt kellene előírni, hogy ki kivel és mikor tárgyaljon. Nem tartották megfelelőnek azt sem, hogy több szakszervezettel kell egyeztetniük. A munkavállalók az előterjesztést alapvetően jónak tartották, de bizonyos kiegészítéseket kértek. Jelen kívánnak lenni az eladó és a vevő közötti tárgyalásokon. Van mit nézni! A mezőgazdasági gépek sorát, mesés nagyságú sárgarépák, paprikák, gusztusos gyümölcsök váltják föl. Kedvem lenne elvenni és megkóstolni a gyönyörű megy- gyet, de inkább nyelek egy nagyot. No végre egy család érkezik, a négy lurkó illedelmesen viselkedik. Korai volt az örömöm, mert nem helybéliek, Kerepestarcsá- ról jöttek. Szép barna kislány szólít meg, s a mellettem álló traktorra mutat: a miénk! Édesapja is megérkezik. A zömök, barna férfi még jócskán innen lehet a negyvenen. — Kis kapával kezdtem — meséli Mészáros Vendel, aki nyolc éve önálló gazdálkodó —, s egyre jobban gépesítettünk. Az ültetést, permetezést, öntözést meg tudom oldani. Magam fúrtam hozzá a kutat. A hat holdon zöldséget termelek, természetes trágyát használok. Többen vagyunk így a faluban,, segítjük egymást. Piacot kell keresnünk ... hűtőház kéne, csomagoló, mert úgy jobban el lehet adni az árut. Kiderül, ő a kisgazdák helyi tillcára. Néhányan koránk gyűlnek. Eleinte csak lassan csordogál a keserűség, aztán teljesen elárasztanak indulataikkal. Aránytalanul és igazságtalanul magas bérleti díjat kér a téesz a földért, a másiknak húzza-halasztja a tsz földje kiadását, a falu sorsa még mindig a „fentiektől" függ, micsoda dolog az, hogy licitálniuk kell a saját földjükre?! — A Galgafarmon keresztül négy hónapot töltöttem Hollandiában — mondja Gádor Antal, aki két éve önálló gazdálkodó. — Biodinamikus farmon voltam, ahol teljesen vegyszermentesen termelnek. Itthon is ilyet kellene csinálni. De nagyszüleiül földjével kapcsolatban nem tudok zöld ágra vergődni a téesszel. Most bírósághoz fordultam ... Megkezdődik a terménybemutató hivatalos megnyitója. Pintér Ferenc, a kisgazdák helyi elnöke szól a megjelentekhez. Hát bizony nem sokan vannak. Majd felét a francia népi együttes tagjai teszik ki. — Nem a legszerencsésebb időpont a négy óra — magyarázza Kolesza István, a helyi önkormányzat képviselő-testületi tagja —. a föld megköveteli a magáét. A föld Magyarország egyetlen kincse — folytatja —, s az új Parlament ezt a kérdést nem teszi helyre. Ezzel kellett volna kezdeni! Az ünneplő közönség átvonul a művelődési házba. Átellenben van a polgármesteri hivatallal. A környéken nincs is több ilyen, szerény épület, mint e kettő. Dr. Asztalos István, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója három helybeli születésű alkotó tárlatát nyitja meg. Szabó Attila festményeiről. Szilágyi Dezső népi fafaragásairól és Tuka László selyemre nyomott rézmetszeteiről szól szép szavakkal. A ház előtt a franciák kis kirakodóvásárt rendeznek. Közben azt is láthatjuk, milyen varázslatosan bánik egyikük azzal a húsz orsóoskával, ami a csipke- szövéshez szükséges. — Nálunk is van természetesen faluünnep — mosolyog egyikük, Bernadette Sonnerat, aki hangszerbolti eladó az Annecy-tó partján fekvő Sevrier-ben. — Nagyon sok kulturális rendezvényt tartunk — veszi át a szót Pierre Héris- son polgármester. — Turistaváros a miénk, s úgy tapasztaljuk, hogy a fiatalabb turistageneráció nagyon érdeklődik a népi kultúránk iránt. Nemsokára kezdődik a római katolikus templomban az ünnepi istentisztelet. Nagy Árpád atyát arról kérdezem: mire lenne szüksége ennek az országnak a talpra állásához? Az ünneplő község hölgyei a francia vendégek kirakodóvásárán válogathattak a kozmetikumokból (Vimola Károly felvételei) — Türelemre —válaszolja. — Am amikor azt mondjuk: türelem, mindenki ideges lesz. Pedig igaz az a közmondás, hogy türelem, rózsát terem. Csak egyelőre még a tüskét érezzük... Ketten celebrálnak. Dr. Visnyei Lajos bagi plébános tud franciául, így kétnyelvű a mise. A templomban viszont már az állóhelyek is foglaltak. A L’Echo de nos Montagnes együttes kas műsorral készült erre az eseményre. Az istentisztelet záróonomentu- ma következik: Nagy Árpád címzetes prépost fölszenteli a faluzászlót. A művelődési házban már fellépéshez készülődik a francia és a galgahévizi népi együttes. A templomból kijövök egy része oda tart. Oldott, jókedvű emberek. Dr. Basa Antal polgármester szívéről szemmel láthatóan nagy kő esik le. Gondosan hajtogatott, vasalt zsebkendővel törli le arcáról a verejtéket. Lehet, a hiba bennem van. Hiányzik nekem valami ebből az egészből. A sokadalom. Vennes Aranka