Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-20 / 169. szám

Király B. halála az MDf-ről, a kormányról, a Parlamentről és a sajtóról A rendszerváltást következetesen kell végigvinni tehet, hogy az a baj: nem ismerjük igazán egymást. Király B. Izabella lWPF-es országgyűlési képviselőt so­káig például egyáltalán nem Ismerte az ország közvéleménye. A Parlamentben eddig mindössze kétszer szólalt föl, nem volt legendás ellenzéki múltja, nein mestere a nyilvánosság előtti sző csatájának, nem volt politikai botrá­nyok szereplője. Csak csendesen és szerényen dolgozott. Amikor azonban felkapta nevét a sajtó, mint pártján be­lüli rendpáni „vaslady” lelt közismert. Mondja: féligazságok kerültek napvilágra, s nem bántak vele tisztessége­sen azért sem, mert róla írtak, de öt nem kérdezték meg, s ha mégis, akkor csak félig idézték, vagy elferdítették nyilatkozatait. E hibákba — ez Király B. Izabella véleménye — a Pest Megyei Hírlap is beleesett. Parlamenti fo­lyosói pletykák, rosszindulatú szóbeszédek alapján irtuk azt, hogy némelyik képviselőtársa a háta mögött K. G. B. Izabellának nevezi, s ugyancsak lapunkban kapott nyilvánosságot, hogy egyik frakciótársa mint MSZMP-s pártladyt emlegette. Mi mindenféle jogi kényszer nélkül megkövetjük ót, s ezzel \ beszélgetéssel is szeretnénk el­érni, hogy néhány odavetett jelző helyett igazi arcát, törekvéseit ismerhessék meg választói. Annál is inkább, hiszen Király B. Izabella mindaddig pártonkívüli maradi, amíg nem lépett be az MI>F-be. p Zl e l r •• zf/zl Segítők es önsegítők Autonómia-akciók — Olyannyira nem vol­tam párttag, hogy családo­mat mint megrögzött reak­cióst könyvelték el Ahány­ban. Férjem se volt párt- titkár — minit híresztelik —, hanem csak egyszerű tag, mint ahogy az sok más rendes emberrel is meg­esett. Apámat 1956 után meghurcolták, kis híján sta- fcáriális bíróság elé állítot­ták. Alighanem a haláltól mentette meg az a kom­munista rendőr, aki tanús­kodott, kiállt mellette. O A múltról azonban váltsunk át a jelenre. Be­szélgetésünk egyik aktuali­tása a Csapody-ügy. Miért kezdeményezte képviselő- társa visszahívását a kül­ügyi bizottságból, és végül mi lett az ügy vége? — Én ezen a kérdésen már nem akarok sokat rá­gódni, hiszen lezártuk. Képviselőtársam nem járt el szerencsésen, amikor pont a Népszaván keresztül szólította fel Jeszenszky Gézát. a lemondásra. A külügyminiszter úr ezt egyébként sem érdemelte meg, hiszen a magyar kül­politika az egyik legsike­resebb és legnehezebb ága­zat. A felemlegetett fegy­vervásárlásról azóta bebi­zonyosodott, hogy egy egy­szerű kereskedelmi ügylet volt, s más esetekben is az idő azt igazolta, hogy a mi­niszter úr helyesen dön­tött. Azt hiszem, az egész bajt a sajtó váltotta ki. • Nem kellett volna a történteket a sajtóban szel­lőztetni? — Nem. A kormány kri- tizálása félrevezető lehet, és az ország érdekeinek is árt, ellenségeink kezére játszik. Nálunk sokan rosz- szul értelmezik a sajtósza­badságot és a nyilvánossá­got. Hát micsoda dolog az, hogy akármelyik újságíró csak úgy odamegy bárme­lyik miniszterhez, össze­vissza kérdezgeti. És aztán meg csak a felét írja meg, vagy elferdíti, amit hallott. Hasonló dolog velem is megesett és éppen az önök lapjában. Mert például egy nagymamát idézve, azt va­lóban mondtam, hogy né­melyik pedagógus nem ér­demli meg azt a fizetést sem, amit kap, de annak éppen az ellenkezőjét állí­tottam, azt, hogy emelni kell a fizetésüket, ha jó pe­dagógusokat akarunk az is­kolákba csábítani. Elvár­tam volna azt is, hogy a Csapody-ügyben engem is megszólaltassanak. • Ezt a hiányosságot igyekszünk most közösen kiküszöbölni, bár eddig ön sem jelezte, hogy nyilat­kozni kívánna. Tehát mi­lyen végeredménnyel zá­rult az etikai eljárás? — Én azt tartom ered­ménynek, hogy végre meg­születik az MDF etikai kó­dexe, s így most mar min­den képviselő tudhatja, mihez tartsa magát, mit szabad és mit nem. Csapo- dy képviselőtársam egyéb­ként belátta, hogy helytele­nül járt el, s így én is visz- szavonitam a vele szembeni bizalmatlansági indítvá­nyomat. © Ennek ellenére azt rebesgetik, hogy ennyire azért nem békés a végki­fejlet, hogy önök már nem is köszönnek egymásnak, s többekkel — a frakción be­lül — nincs is beszélő vi­szonyban. Állítólag tarta­nak öntől. Azt rebesgetik, hogy ön az MDF csendőre. — Hát ez aztán teljesen alaptalan. Én mindenkivel jóban vagyok. A frakcióból legfeljebb Beke Katával romlott meg a viszonyom. Beke Kata lemondását megfutamodásnak ítéltem. Ami pedig a csendőr szere­pet illeti: egyrészt ez iga­zán távol áll tőlem, más­részt nagyon nem szeretem, ha a csendőrséget ilyen ne­gatív értelemben emlegetik. Ügy gondolom, megérett már az idő. hogy a csend- őrséget rehabilitálják, s ezért meg is fogok min­dent tenni. Ha elvetjük a kollektív bűnösség elvét, akkor ez legyen igaz a ma­gyar csendőrségre is. • Sokat hallani .mosta­nában arról is, hogy a leg­nagyobb kormánypárton, az MDF-en belül is vannak egymással rivalizáló frak­ciók. Melyik az a szellemi irányzat, amelyikkel ön rokonságot érez? — Szerintem egyrészt ilyenek nincsenek. Igaz, az MDF gyűjtőpárt volt, de az alapvető kérdésekben nincs lényeges különbség. A par­lamenti képviselők fcö2ött is inkább egy-egy gyakor­lati kérdésben születnek csoportosulások. És bár­mennyire szeretnének egyesek viszályt szítani, pártunk meglehetősen egy­séges. Ami engem illet, mindenekelőtt Csurka Ist­ván a példaképein, az ő tanítványának vallom ma­gam és a népi-nemzeti kör­rel, irányvonallal vállalok minden közösséget. Persze sok más képviselőtársam­mal is igen jó kollegiális, baráti viszonyban vagyok. Mondhatnám. majdnem mindenkivel. Lassan olya­nok vagyunk, mint egy is­kolai osztály. Megjegyzem, a frakció működéséről — egyelőre belső használatra, vitára — most írok tanul­mányt. @ Meglepő, de ön rajz­tanár, pedagógus létére nem az oktatási-kulturális, hanem az alkotmányügyi bizottság tagja. Nem túl megterhelő a feladat? — Ellenkezőleg. Én en­nek nagyon örülök, hiszen mi szinte minden, a Parla­ment elé kerülő kérdéssel foglalkozunk. Most már a jog nyelvét is kitanultam. Mondogatják is a bizott­ságban képviselőtársaim, hogy a ciklus végére tisz­teletbeli jogi díszdoktorrá avatnak. © Nem könnyű mostaná­ban kormánypárti képvise­lőnek lenni. Hiszen romlik az életszínvonal, egyre ma­gasabb az infláció, növek­szik a munkanélküliség. És kevés a siker. Nem okoz ez az ön számára lelkiismere­ti konfliktust? — Nem. Az előző kor­mányok működésük során számos időzített aknát he­lyeztek el, s ezek akadá­lyozzák a gyorsabb kibon­takozást. Gondoljon csak az ominózus valutarende­letre. © Az még a Grósz-kor- mány volt... —- Igen. És akadályozza a következetes rendszer- váltást az is, hogy a múlt rendszer urainak különö­sen gazdasági területen — még mindig erősek a po­zíciói. Ez ellen tenni kell valamit. • Ön pedagógus volt. Hányasra osztályozná a kormány eddigi teljesítmé­nyét? — Antall Józsefnek biz­tosan csillagos ötöst adnék. De a kormánynak is na­gyon nehéz helyzetben kell dolgoznia. Elképzeléseink valóra váltását minden le­hető módon gátolja az öröklött csődtömeg és az ellenzék. • Egy gyengébb ellen­zék jobb lenne az ország­nak? — Nemcsak arról van szó, de sok a kétharmados törvény, amit ők bármikor leszavazhatnak. És itt van még az Alkotmánybíróság. Vétójukkal ők is több tör­vényt megtorpedózhatnak. • Ezek szerint nincs szükség Alkotmánybíróság­ra? — Ezt nem mondom. De tudomásul kell venni, hogy átmeneti korszakban élünk, s a rendszerváltást követ­kezetesen végig kell vinni. © Apropó Alkotmánybí­róság. A két kárpótlási tör­vény közül ön melyikkel értett egyet? Az elsővel, vágj- a másodikkal? — Én mind a kettővel egyetértettem. Talán a má­sodik közelebb van az MDF eredeti programjá­hoz. • Nem válaszolt még a kérdésre, milyen osztályza­tot adna a kormánynak? — Mondtam már, Antall József miniszterelnök úr­nak jelest. • És a többieknek? — Szeretem Für Lajost meg Andrásfalvy Bertalant meg Kiss Gyulát, meg Bo­tos Katalint. • És Jeszenszky kül­ügyminiszter urat?! — öt is. De hát én köz­tudottan „kormánypárti” vagyok. • És mit gondol, az or­szág sorsa mikor fordul jobbra? — Szerintem ez a folya­mat már el is kezdődött. A magyar nép máris bebizo­nyította rendkívüli életre­valóságát. Máris mennyi munkahelyet teremtettek a vállalkozók. S a fejlődés meg fog gyorsulni. Csök­kenni fognak az adókul­csok. lesz új adórendszer, megélénkül a külkereske­delem. hiszen a kisvállal­kozók is egyre többen él­nek az export-import jog­gal. Éppen ezért én nagyon optimista vagyok. Csulák András Tanácsadók, lelki segé­lyek, szociális gondozók, szegénységenyhítő akciók, ingyenes szolgáltatások, menedékhelyek, ingyen­konyhák címét, működését tartalmazó tájékoztatáso­kat gyűjt a közelmúltban létrejött Autonómia 424 információs szolgálat. Meg­alakulására azért volt szükség, hogy az érintettek számára hozzáférhetővé te­gyék a segítést és önsegí­tést. Olyan körök, egyesüle­tek, önkormányzatok, nem politikai szervezetek je­lentkezésére számítanak, amelyek rendszeres pénz­források, alapítványok, pá­lyázatok, információs- és módszertani központok mű­ködéséről tudnak, esetleg A napokban ülést tar­tott a tököli önkormány­zat településfejlesztési bi­zottsága. Azokon a terüle­teken, ahol a szennyvíz- csatorna építését befejezik, szeretnék az úthálózatot is helyreállítani, s így há­rom év alatt a belső utak szilárd burkolatot kapná­nak. Az első évben 3-4 kilométeres szakasz készül­het el, de ez sem lesz ol­csó mulatság, a költségek várhatóan 7 millió forint­ra rúgnak majd. A munká­latokat külső kivitelezővel végeztetik, s a testület dönt majd, hogy a jelentkezők saját maguk hoznak létre ilyen segítőbázisokat. Cserébe elküldi a szol­gálat azokat az informá­ciókat, amelyek iránt ér­deklődnek. A segítők és ön­segítők katalógusát úgy igyekeznek összeállítani, hogy azt a lehető legköny- nyebben lehessen használ­ni. Ezért nemcsak arról szeretnének tudni, hogy az illető vagy csoport mi­lyen címen, telefonszámon és mikor érhető el, hanem azt is: mire számíthat az, aki odafordul. Vannak-e a segítésnek .korlátái vagy előfeltételei. A 1061, Buda­pest, Pf. 13. levélcímen el­érhető szolgálat várja még azokat is, akik valamilyen szerveződésben, segítésben már tapasztalatokat sze­reztek és azokat szívesen megosztanák velük. közül kinek az ajánlatát fogadják el. A bizottsági ülésen tár­gyaltak a költségvetési üzem átalakításáról is, amely várhatóan vagy kft. vagy alapítványi formában fog működni. A megfelelő számításokat el kell még végezni, melyik forma len­ne gazdaságosabb. Foglal­koztak az általános rende­zési terv felülvizsgálatával is. A tervezet még 1986- ban készült, s a mai igé­nyeknek már nem felel meg. A változtatások előtt kikérik majd a lakosság véleményét. Teljes a termelők kiszolgáltatottsága A gabonaforgaímazás új módja: szerződésszegés? Elképesztő, de ahogy mondani szokás, sajnos a hír igaz. A pillanatnyi hely­zet az, hogy hazánkban két­millió tonna gabonára nincs vevő. A világ válságöveze­teiben, ahol a tartós szá­razság okozta éhínség tize­deli a lakosságot, nincsen kenyérgabona, betevő fialat­nak való. Európa számos országában, s a tengeren­túlon pedig rekordtermések okoznak értékesítési gon­dot. Még nem az igazi A magyar búza a század­előn, s később a 20-as, 30- as években is világhírnevet szerzett. A mezőgazdasági nagyüzemekben a fajtafris­sítések, s a gondos termesz­tési technológiák révén mar évtizedek óta megnyugtató­ak a terméshozamok. Az utóbbi másfél-két évben a már omladozó KGST-piac jelezte, hogy a neheze csak ezután következik. Űj lehe­tőségek után kell nézni, de a tradicionális exportőrök, mint az USA, Kanada, Ausztrália őrzik jól kiépí­tett külpiaci hadállásaikat. Ráadásul olyannyira telített a belföldi forgalmazás, hogy a termelők nyakán marad­nak a tetemes készletek. Nyűglődnek a gabonater- hektöl a megyei közös gaz­daságok is. Sorsukat nehe­zíti, hogy a tavasszal meg­kötött, s később pontosított gabonafelvásárlási szerző­dések megkötése után sem ért véget az árvita. A héten a Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat vezetőinek kérésére asztalhoz ültek a Pest Megyei Mezőgazdasági T .melók Szövetsége kere­tében működő megyei Ga­bonaválasztmány képvise­lői. A megyei GMV a ga- bonapiaci helyzet megválto­zására való hivatkozással módosítani kívánja a szer­ződésben rögzített felvásár­lási árakat, amennyiben a Földművelésügyi Miniszté- térium a minimálár csök­kentése mellett dönt. Mir.imáHi fedezet A megyei Teszöv titkár­helyettese, dr. Németh Im­re, a témával kapcsolatban elmondta, hogy a leszerző­dött mennyiség és a fizeté­si feltételek tekintetében nem várható változás. A megyei Gabonaválasztmány az ármódosítási szándékot elutasította. Megítélésük szerint a-májusi szerződés­kötések óta a piaci kilátá­sok —, köztük például a vi­lágpiaci ár — lényegesen nem változtak. Dr. Németh Imre megítélése szerint, ez egyezik a Gabonaválaszt­mány meglátásával is. A feszültségek növekedése a gabonaforgalmi vállalatok üzleti stratégiája változásá­nak a következménye. Ugyanis most már a kész­letezés finanszírozásának- terhét is a termelőkre kí­vánják hárítani. A megyei Gabonaválasztmány tiltako­zik az FM minimálár-mó­dosítási szándéka ellen. Ezt két okból is tisztességtelen­nek tartja. Először is, mert az az aratás időszakában történik, másodszor pedig a jelenlegi minimálárak is éppen hogy fedezik az el­múlt év óta alaposan meg­növekedett termelési költ­ségeket. A kevesebbnél kevesebb Az áldatlan állapotokat mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy rendkívüli ülést tartott a MOSZ Ga­bonatermelők Országos Vá­lasztmánya, melyen az or­szág valamennyi búzater­n. é. mesztő vidékének képvise­lői súlyos gondokról szá­moltak be. A búza a kö­zepesnél jobb termést ígér, hektáronként öt-öt és fél tonnát. A gazdaságok számára a búza eladása éveken át az első nélkülözhetetlen nyári árbevételt jelentette. Ebből fizették vissza a lejárt hite­leket, s fedezték a követke­ző évi termés megalapozá­sának költségterheit. A vá­lasztmányi ülésen elhang­zott, hogy ebben az eszten­dőben a termelők ennek a szokásos árbevételnek csak nevetségesen kis részére számíthatnak. A gabonafor­galmazó cégek, országosan a termés 40-45 százalékára kötöttek szerződést, s a bú­za árát pedig késedelmesen fizetik ki. Sanda taktikázás Többen felháborodva tet­ték szóvá, hogy az elmúlt napokban a monopolhely- z.'tet élvező megyei gabona­forgalmi vállalatok a meg­kötött szerződések ellenére, egyoldalú szerződésmódosí­tással a búza árának a le­szorítására törekednek. Te­szik ezt egy olyan időszak­ban, - amikor az agrárága­zatot súlyos pénzügyi ne- h ségek is sújtják. Több nagyüzem számára valósággal mentőövet jelen­tenének a korrektül megkö­tött szerződések. Viszont manipulációval, sanda tak­tikázásokkal találják szem­be magukat. Egyáltalán ki­nek áll érdekében az életet jelentő, a gazdálkodás meg­erősödését elősegítő kenyér- gabona ilyen méltánytalan kezelése? Gyócsi László Tököli településfejlesztők Pókhálós már a régi terv

Next

/
Thumbnails
Contents