Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-02 / 153. szám
I. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM 1991. JÜLIUS 2., KEDD SZÜNl'ENUHEI-SZlUei • CSEPEL-SZ1GET 0 DUNAKESZI MIKLÓS • FŐT • GÖD BACKEVE SZIGETSZENTKabátügyek és rendszerváltás A revíziók hivatali rekordja A Gödi Körkép című lap májusi, második száma másfél oldalon közli az önkormányzat műszaki csoportjáról szóló vizsgálat eredményeit. Szintén az újságban jelent meg a felhívás, hogy a lakosság jelezze észrevételeit e velük leggyakoribb kapcsolatot tartó alkalmazottak munkájáról. Mint megállapítják: a községháza ezen szférájában évente 200—350 ügy keletkezik. A felmerülő problémák között gyakori az ellenérdekű felek ütközése, s az érdekérvényesítésben gátoltak, szükségképpen elégedetlenek. A felhívásra 100 bejelentés érkezett. Ebből öt elmarasztaló volt, négy dicsérő. Az előbbiek között található rendszerváltást sürgető, személyek eltávolítását követelő. Továbbá névtelen leveleket is kézbesített a posta, melyek írói Fo- garasi Antal személyét nemkívánatosnak nyilvánították a polgármesteri hivatalban. A társadalmi ellenőrző bizottság nem állapított meg súlyos hibákat, csak olj'an mulasztásokat, melyek súlya a körülmények ismeretében mérlegelhető. Fogarasi Antal 1983-ban került a nagyközségi tanácshoz. Épületgépész-mérnök, felsőfokú beruházási képesítést is szerzett. Nyolcvanhárom előtt a Váci Kötöttárugyár beruházási osztályvezetője volt. Tíz éve egy jól működő váci gmk vezető tervezője. Az egész országban dolgoznak. Gödön is, de sietve jegyzi meg a beszélgetésünk alkalmával, hogy a tanácstól soha, semmilyen munkát nem vállaltak. amíg ez a pénz valahogy összejön, naponta tárgyaltak vállalatokkal, szervezetekkel és megszerezték a támogatásaikat. Jelenleg a település házainak 95 százalékába kötötték be a vezetékeket, jövőre pedig teljes lesz a szolgáltatás. A csoportvezető működésének története be- és feljelentések, vizsgálatok, kimagyarázkodások története. Ezek indokain a külső megfigyelő nem vitatkozhat, pusztán a kíváncsiságát árulhatja el: lehet-e ilyen körülmények közt jól dolgozni. Mivel magyarázta meg például a vezetékfektetés kifogásolt irányát, ami szerint azok először ott húzódtak, ahol a tanács vezetői laktak. Itt élünk Nyolc év alatt Az elmúlt nyolc év alatt hozzáláttak a község csatornahálózatának tervezéséhez és kiépítéséhez. Fokozatosan fejlesztették a község határában levő termálstrandot, mindig megszerezve rá a szükséges forintokat. A két községi iskolában tantermet, konyhát bővítettek, korszerűsítették a művelődési házat, a közvilágítást, sok kisebb beruházás végrehajtása közben. A községnek mindig kevés volt a pénze, a működési költségeken kívül rendszerint alig maradt, amit fejlesztésre használhattak. A gázvezeték-hálózat építéséhez az első években például egy-két millió forinttal tudtak hozzájárulni. A probléma súlyát mi sem érzékelteti jobban, mint az, hogy a program beindításához negyvenmillió forint kellett. Nem vártak DUNATAJ hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. # Fogadónap: minden hétfőn 12'—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: Ml. ír. sz.: 1446. Telefon: 133-4761, 138-1067. 8 hírlap — Van, aki azt gondolja, ha nem lehet semmi rosz- szat mondani, csak rá kell nézni a közműtérképünkre. Na most, aki ezt teszi, az láthatja, hogy majdnem ellátott már a falu. Hát akkor itt ennyi befolyásos vezető volt? A csatornázás 55 —60 százalékig készült el. Itt a fogadórendszer megépítéséhez szükséges pénzt kellett előteremteni. A strand idei bővítéséhez csak 400 ezer forintunk volt. Különböző pénzátvételekkel 40 milliós fejlesztés valósult meg. Különösen i DMRV járult hozzá jelen tős anyagiakkal. Pályáztunk az Idegenforgalmi Hivatalnál, így értünk célba. Ugyanilyen apró mun kára lesz szükség, ha most a telefonhálózatot bővítjük majd. — fejtegette a szakember és így folytatta: — A feljelentések különösen az elmúlt négy év alatt szaporodtak. Ellenőrzések persze ettől függetlenül lehettek volna, mert ez egy hivatalban természetes. Az utolsó két NEB-vizsgálat közül az egyik két évig tartott, a másik fél évig. A rendszerváltás után az ön- kormányzat is fél évig elemezte a csoport munkáját. Nem mondom, hogy ezek kellemes dolgok voltak, de egyetlen álmatlan éjszakát sem okoztak. Amikor a társadalmi ellenőrző bizottság kezdte meg a munkáját, s megjelent az újságban, hogy jelentkezzen, aki tud rólam valamit, az sem zaklatott fel túlságosan. A feleségem nehezen viselte. Itt lakunk, ismeretes, hogy ilyenkor sokan hajlamosak a közmondásos kabátügyre gondolni. Az ilyen tortúrák pozitív eredménye — folytatta Fogarasi Antal, az, hogy végül kiderül: sokat és megfelelően dolgozom, ha nem is hibamentesen. Más kérdés, hogy az emberek tájékoztatása nem korrekt, mert az ügyek lezárása után arról nem írnak, hogy mit csináltam, tettem jól. Furának tartom, hogy valaki részt vesz egy vizsgálatban, amiről végül úgy nyilatkozik, hogy nincs azzal megelégedve. Ezek után már csak azt gondolhatom, hogy mielőtt az illető vizsgálódásba kezdett, már elképzelte magának a végeredményt. Nem hátrál meg Szóval úgy látom, hogy most a rendszerváltást számomra érthetetlen okokból, a gépírónővel együtt hattagú műszaki csoporton akarják a pártok gyakorolni. Fel is hívták a figyelmet, hogy örülnének, ha nem pályáznám meg ezt az állást. — Kérdés tehát, hogy miután most az önkormányzat minden csoportvezető állását felfüggesztette és új pályázatot írt ki, Foragasi Antal megbántottsága miatt eltekint-e a pályázattól, vagy megméretteti magát? — Pályázok, mert annyival tartozom a község lakosságának, hogy ami még a tarsolyomban van, azt át kell adnom. Strand és telefonhálózat. Tervek fűtenek. Tíz-tizenöt tagú kis csoport akar fölállítani. Éppen a vizsgálatok közben álltak viszont mellém sokan, mások. Ök is biztatnak. Én sem akarok meghátrálni. — válaszolta határozottan. K. T. I. Ez is Magyarország Cselédházak a tisztáson Minden aszfaltozott út véget ér. Azt gondolnám, hogy nincs tovább. Ám egy keréknyom az erdőbe vezet. Azon döcög velünk az öreg Skoda befelé a rengetegbe. Szentendre magasságából indulunk a sziget sűrűjébe. Óhatatlan, hogy ne a Jókai-regény jusson eszünkbe. Tímeát várjuk, hogy elénk lépjen. Pedig nem Ada Kaleh vadonba rejtőzött háza felé igyekszünk. Lajosmajor az útirány. Pásztor László révész és családja jobban számon tartja az itt élőket, mint akiknek ez a hivatali dolguk. Felesége vezeti a kocsit, ő maga virágcsokrot szorongat a hátsó ülésen. Gizi néninek viszi, legkedvesebb utasának. — Képzelje el! — mondogatják, de én el sem tudom képzelni, hogy lehet ezen az úton megközelíteni a kishajóállomást vagy Szigetmonostort, ha zuhog az eső, ha télen derékig ér a frissen esett hó. Mégis közlekednek, s hajnalok hajnalán indulnak munkába az emberek. Regényes utakon At a réven, Szentendrére, távolabbi helyekre, de főleg a Betonelemgyárba. Évtizedekig Gizi néni volt a szó szerinti úttörő, aki a csikorgós hidegben is indult az üzembe, ahol nehéz mozaiklapokat emelgetett. Ma már nyugdíjas, takarít a régi munkahelyén, de most éppen trombózisos lett a lába, otthon betegeskedik. Neki viszi a rózsacsokrot Pásztor László, aki már hetek óta nem látta legkedvesebb utasát. Haragoszöldben burjánzik az aljnövényzet, tömött sorokban állnak az erdő fái, koronájuk felett magasan fehér felhőfoszlányok. A Fővárosi Vízművek és a Pilisi Parkerdőgazdaság birodalma ez, itt ők szabályoznak mindent, s mintha a városok többmérföldnyi távolságra maradtak volna el mögöttünk. Sohasem láttuk volna a Dunát, csak a rengeteget, melynek mélyén egyszerre kibukkannak a századelő tipikus cselédházai, istállói. Laposan kúszó fű nőtte be az udvart. A konyhaajtók előtt kerített, pici virágoskertek. Baromfi kapirgál az alacsony deszkaólak előtt, s egy kis széken vagy farönkön kuporog egy szerény, Közelebb a világhoz Találkoztak a szándékok Felértékelődtek bányatavaink, a tőkével rendelkező vállalkozók közül mind többen ismerik fel az idegenforgalmi célú hasznosítás rációit. Nem hátrány, ha — mint a megyében — a fővároshoz közel van a terület, mivel ez megsokszorozza vonzerejét. Kis- kunlacháza egy csaknem ötven hektár vízfelületű tavat tudhat magáénak, s semmiképpen sem óhajtja, mert az önkormányzat semmiképpen sem óhajtja, hogy parlagon maradjon, értékesíteni fogja. — Ki lesz az új tulajdonos? — kérdeztük Kocsis Mihály polgármestertől. — Pályázatot írtunk ki a tó hasznosítására — mondja —, s több jelentkező közül végül egy igazán komoly vevő maradt, egy svájci—magyar érdekeltségű társaság. Kölcsönösen találkoztak szándékaink, s a tárgyalásokat követően most már az utolsó állomáshoz érkeztünk: július közepén aláírjuk a szerződést. — Mit vállalt a vevő, miként hasznosítják a tavat és a környékét? — Az első lépésben teljesíti művelési kötelezettségét, s miután a kavics- bányászat végérvényesen befejeződik, úgy másfélkét év múlva, megkezdődhet a külső tereprendezés. Ez már látványosabb mun kaszakasz, s ezt követi majd az üdülőkörzet kiépítése. A tulajdonos egyedi faházakat szándékozik felállítani, a szórakozás és a vízi sport feltételeit akar ja megteremteni, kereskedelmi egységeket épít, de a lovas turizmus kialakítása is szóba került. — Mit gondol, kik nyaralnak majd itt, külföldiek vagy honfitársaink? — Információink szerint sok külföldit szeretne itt látni a tulajdonos, de nyilván a környékről s Budapestről is felkeresik majd a tavat. Lacháza — az itt élők szorgalmának köszönhetően — dinamikusan fejlődik, úgy tűnik, a környező települések centrumává válik; elfogadható az infrastruktúrája, a szolgáltatása, s kezd izmosodni egy vállalkozói réteg is. Ügy hírlik, a távoli jövőben esetleg sor kerülne egy Szolnok—Székesfehérvár irányába mutató autópálya megépítésére is — ez feltétlenül újabb lendületet adna településünk fejlődésének. De legyen szó bármilyen Lacházával kapcsolatos fejlesztésről is, mi nyitottak vagyunk, mert így bízhatunk abban, hogy közelebb kerülünk a világhoz. Va. É. de élénk szellemű asszonyka. Gizi néninek, akit én nem is merek így szólítani, csak Gizikének, annyit javult már a lába, hogy ki- sántikálhat a földszintes lakás elé. Tisztán, csinosan öltözve mosolyog, fogadja a köszöntést. Alföldi tájszólás üti meg a fülemet a társaságában. Bárándi asszony mesél a sorsáról, idekerülése történetéről. A szokásos életút és küzdelem tárul fel előttünk, miközben dolgozik az egybegyűltek között a villanyszámlás. Kolléganő volt ő is. Cementgyári, így kasszírozás közben lehet beszélgetni a régi, közös élményekről. Az erdő mélyén Szóba kerül, hogy néha áramingadozás zavarja meg a tévéműsort, hogy a bárándi asszony a régi istállót vette meg, azt alakították át lakásnak. Nagyon boldog, hogy a gyerekektől külön, a sajátjában lehet most már, de az áramszolgáltató nem akarja bekapcsolni a villanyt. Ivóvízhez is hogy jutottak az itt lakó emberek a Budapestet tápláló kutak szomszédságában? Minden család fúrt magának egyet, abból nyomja fel a villany- motor. Még szerencse, hogy csak tizen-egynéhány méterre kell leásni ezen a környéken. Különben csodálatos a levegő, nagy a csend, nyugodt az élet, és az megfizethetetlen. — Hát orvos jár-e ide? — kérdezem, mire azt mondják, ha hívják, jön. Legközelebb a dunakeszi révtől hívható. Csak éppen érte kell mennie valakinek. Telefon ugyanis nincs, csak néhány háznál autó. Annak a tulajdonosát kérik, ébresztik, ha baj van. Itt nincsenek ellentétek, mindenki segít a másikon, ha kell. A bevásárlás Is így megy. Giziké néni a városból hozza, amit kell, amikor dolgozik. Ilyenkor a gyerekei segítenek. Az iskolások Szigetmonostorra járnak. A nagyobbak vigyáznak a kisebbekre, amíg megteszik a több mint három kilométeres erdei utat. Túláradó panaszokra ne számítson a látogató. Az emberek élik a maguk természetes életét, igazodnak az életük kiszabta körülményekhez. A fiatal menyecske jót kacag azon, hogy mielőtt jön a gyerek, a kismamának már három héttel korábban be kell feküdnie a szülőotthonba. A fiatalok, ha csak lehet, szórakozni sem mennek ki a szigetről, csak Monostorra, Horányba. Kivétel, ha például ballagás van, amire a végzős bakfis jön velünk vissza a révhez, kikozmetikázva, mint egy világvárosi dáma. Kutiné, a Békés megyei sírköves felesége ma már tárgyilagosan el tudja mesélni, hogy kényszerült kisiparos férje a pesti iparba, ő hogy tanulta meg tiőle, s művelte otthon a mesterséget, valamit pótolva az egyetlen fizetéshez. Följelentő azonban náluk is akadt, mert engedélye nem volt. Sóztak is rájuk akkora büntetést, vontak annyit a férje fizetéséből, hogy otthon el kellett adni a házat. Így kötöttek itt ki, még a megboldogulttal. Messze a bölcsőtől Szociológusok írtak sok érdekeset és elegánsan a migrációról, vagyis a falu felől az iparba, városba áramló vándorlásról. A Tisza túloldaláról jöttek a talajt vesztettek. Rájuk bízták a liegnehezebb dolgot, vendégmunkások voltak a saját országukban. — Honvágy? — néznek rám, ha ezt kérdezem. Giziké néni a hatvanas évek táján jött Szabolcsból. Azt mondja, már nincs kihez hazamennie. Haza. Emlékek ködébe vesző gyerekkori tájak, és itt, az erdő mélyén ez a gyepes tanyaudvar. Ennyi az egész. Kovács T. István Buda környéki néprajz Szentendre és Wertheim kölcsönösen megismeri egymás értékeit. A tavaly létesített testvérvárosi kapcsolatok tovább fejlődnek. Legközelebb olyan közös múlt tárul fel, melynek legmélyebb gyökerei még német földből táplálkoztak, majd pár száz évig Magyarországon erősödtek. Üjább erőszakos átplántá- lódás következett, de a kinyílt virágok nem hervadtak el. A német kisvárosba került, a Pilis falvaiból kitelepített emberek megőrizték, s a fiataloknak is átadták kultúrájulcat. Július 7 -én délelőtt 11 órakor a Szentendrei Képtárban Götz Ligenthal, a Német Szövetségi Köztársaság kultúrattaséja és dr. Manherz Károly, a Miniszterelnöki Hivatal címzetes államtitkára nyitja meg a Buda környéki németek történeti-néprajzi emlékeit bemutató kiállítást. A Wertheimi Történeti Múzeum és a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága közösen összegyűjtött anyagát Soós Sándor etnográfus rendezésében mutatják be a látogatóknak. Augusztus 20-ig, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig fogadják az érdeklődőket. Gsspkecsodák kiáltása Dr. Kulcsár István polgármester július 5-én, pénteken délután nyitja meg a ráckevei Ács Károly Művelődési Központban rendezendő a Magyar Cs'^ke- készítők Egyesülete rritin- káit bemutató kiállítást. A Népművészeti Egyesület csipkeszakágaként 1989- ben megalakult, a régi hagyományokat ápolni és éltetni szándékozó egyesület eddig már több helyen bemutatkozott: így Tatán s Budapesten. Most Ráckeve a következő állomás, s ez alkalommal nemcsak gyönyörködni lehet a csipkecsodákban, de vásárolni is lehet azokból. A tárlatot július lS-ig lehet megtekinteni.
