Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-19 / 168. szám

Tikkasztó túra a határban Törpökből cserkészek I. ÉVFOLYAM, 94. SZÄM D A RAS I 1991. JÚLIUS 19., PÉNTEK A cserkésznek is elkél a segítség (Álláspont, égtájak, terepfelismerés...” — minden megvan? A Magyar Honvédség ócsai kiképzőtáborában gyerekek tartanak ügyele­tét: a Kamilla őrs tagjai, és néhány „kicsi”. A töb­biek terepgyakorlatra ké­szülnek. Mindannyian cser­készek, a Bolyai János Mű­szaki Katonai Főiskola egyik tanára, Heller Péter és három elsőéves hallga­tó segítségével tanulják az ismeretlen terepen való el­igazodás tudományát, s a járulékos tudnivalókat. A júliusi rekkenő hőség kevéssé alkalmas hosszú gyalogtúrákra, de a Ka­milla őrsbéli két kislány, akivel a kapuőrségben ta­lálkoztunk, mégis szívesen gyalogolna. Ám: — Minket választottak az ügyeletre, és néhány pici maradt velünk — tájékoz­tat készségesen az egyik ügyeletes. Az utolsó szavak hallatán felháborodott kis arc bukkan elő a háta mö­gül: „én miért vagyok pi­ci!?” A nagyobbakat Heller Péter főhadnagy igazítja el a tábor előtt: — A mai foglalkozás tárgya, tájékozódás sík, er­dős terepen... Míg tart az eligazítás, megkeresem a cserkészek vezetőjét. Dr. Csordás Ears, a budapesti VII. ke­rületi tisztviselőtelep római katolikus templomának plébánosa alakította három éve ezt a csapatot. A cser­készet nála csalládi hagyo­mány, bérmaapja Ulbrich Hugó, Teleki Pál egyik ügyvezető elnöke volt. Ű maga — illegálisan — 1959-ben tett fogadalmat. Nem állt szándékában a tisztviselőtelepen cserkész- csapatot szervezni, a gyer- mekközösség először egy rajzfilmsorozat kapcsán alakult meg. — A hittanra járó gye­rekek a nyolcvanas évek­ben nálam látták a Hupi­kék törpikéket. A sorozatot mindig a vasárnap reggeli 8 *&ÉHan mise idején adták, s hogy senki se essen kísértésbe, felvettem videóra, amit mi­se után együtt néztek meg. Törpneveket kezdtek adni egymásnak és kialakult a helyi törptársadalom. Eb­ből szerveződött 1989-ben a cserkészcsapat. Sok helyen megfordultak azóta, de arra nem számí­tottak, hogy egyszer ilyen „katonás” oktatóik lesznek. Eredetileg csak tervezett számháborújukhoz kértek segítségül néhány hallga­tót a Bolyai-főiskoláról. így kerültek szorosabb kapcsolatba az iskolával. Morzét, alaki kiképzést, térképolvasást tanultak, volt, aki az úszást is elsa­játította. Indulásra kész a teher­autó, ami a gyalogtúra kez­dőpontjára viszi a csapatot. A fiúk kalapján leng az érvalányhaj, a lányok több­sége hajadonfőtt. Állítólag hiúságból „hanyagolják” a kalapot. Énekelnek, inte­getnek az őket követő sze­mélyautónak. Már Üllőn járunk, 30 fok árnyékban. Nem lesz gye­rekjáték megtenni az előt­tük álló hat kilométert. Megérkeztünk a rajthoz: lengő búzamezők, ragyogó kék ég, sehol egy felhő, se­hol egy árnyékot adó fa. Kiégett kamillavirágok il­latával teli a levegő. A gyerekek tájolót, rajz­táblát, papírt kapnak. Me­net közben azonosítaniuk kell a terepet, az égtájakat, és térképvázlatokat készíte­nek. Az újabb eligazítás alatt a cserkészcsapat napi­rendje felől érdeklődöm a plébános úrtól (alias Törp papa). — A gyerekek 6-kor kel­nek, a reggeli torna és a körlet rendbe tétele után 7-kor szentmisén vesznek részt. Az őrsvezető tanács megbeszéli a napi progra­mot, — közben az ügyele­tes őrs reggelihez terít —, majd a „nap tanítása” kö­vetkezik. A témákat még odahaza kiosztották egy­más között. Előadást tartot­tak már a csodaszarvas le­gendájáról, a vérszerződés­ről, a honfoglalásról is, de ma a terepgyakorlat ked­véért előreszaladtak az időben és Juliánus barát­ról beszéltek. 9-től három­negyed 12-ig tartanak a ebéd után csendes pihenő, majd ne­gyedórás — kötelező — naplóírás következik. Így megtanulják összefoglalni egy nap történetét. A nap- lóírást — szabadon válasz­tott — szentírásolvasás, majd a délutáni foglalko­zás követi. MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Piros szemet ringat as ág Ez már a finálé „Merre is megyünk?” Űtvonalegyezlelés térkép segítségével (Petényi István felvételei) Az esti tábortűz nem mindig jelenti a nap végét, néha éjszakai riadó ug- rasztja ki az ágyból a gye­rekeket. Erről korábban már érzékletesen meséltek a Kamilla őrsbéli lányok: — A ma éjszakai riadót a fiúk csinálták, ötkor kel­tettek, mert eldugták a ci­pőinket, s hitig valameny- nyit meg kellett találni. Tessék elképzelni, volt, amelyiket bedobták a csa­lánba, néhányat a fákra akasztottak, egyet meg, tessék nézni, ide dugtak a bódé és a fa közé — mu­tatják az őrbódé mellett a rejtett zugot. Elindult a gyalogtúra. A gyerekek elszántaik és lel­kesek. Pár éve valószínű­leg úttörők lettek volna. Tapasztalataim szerint nem az ügyeletes filozófia, ha­nem a vezetők személyisége határozta meg altkor is a közösségek hangulatát. A cserkészet ugyan valláser­kölcsi alapon szerveződött, de az Istenben való hit az ember belső ügye, a hozzá való eljutás személyre szó­ló harc, megtalálása ke­gyelem. Dr. Csordás Eörs azonban olyan pap, aki ért a fiatalok nyelvén, sze­reti őket, s akit a gyerekek is szeretnek. Ez a legfon­tosabb közösségteremtő erő... (pachner) A Kamilla őrs egyik éber ügyeletese Mindig nagy reménxjekkel vizsgálgatjuk a málnát, a magyar tájak finom aromá­in, különleges ízű gyümöl­csét. Évente kétszer-három­szor kapálja a gondos gaz­da. Legalább hároméven­ként szerves trágyát terít a tövek közé. Ahogy bokro­sodnak a sorok, kötni kell, óva szárat, virágot, hogy meg ne törjön. Kényes, drága növény, ízes kerti csemege. Volt idő, amikor még érdemes volt hosszú kordonokat telepíte­ni, mert a piac megfizette a munkát, a tűző napon vi­gyázva szedett piros szeme­két, melyek közül a legsza- porátlanabb, de legértéke­sebb a marosi gurulós. Ezt követte a valamivel na­gyobb szemű, finom aromá- jú Findus, bár ezt szállíta­ni, tárolni nagyon nehéz. Ezért terjedt el a nagy sze­mű és szapora Meyling, amely viszont már nehezeb­ben termeszthető permete­zés nélkül. Mondják, hogy jön már a Fertödi zamatos. A különfé­le málnák jó tulajdonságait egyesíti: kevésbé törik, íz­letes, közepes méretű, s ezért többet fizet az átvevő. Kérdés, hogy mikor és hol lehet beszerezni, s valóban ez lesz-e a következő esz­tendők slágere? Ez ugyanis nem pusztán tőlünk, ma­gyaroktól függ. Elmúlt a málna aranyko­ra, amikor családi házak épültek a termés árából, a kor színvonalán divatos autók gördültek be a falusi portákra. Okát érdemes lenne elemezni. Végiggon­dolni, hogy jól, vagy rosszul ismerték, mérték-e fel a nemzetközi piacokat, s miért nem jeleztek előre üz­letkötőink? Tény, hogy déli és északi szomszédaink, sőt, chilei, és skóciai verseny­társak is megjelentek azo­kon a nyugati piacokon, ahová az évszázad nagyob­bik felében jóformán csak mi, magyarok szállítottunk. Ha pedig megjelentek, nem is távoznak addig, míg ve­lünk szemben akár az ár­ajánlatukkal, akár a minő­séggel, a szállítástechniká­val előnyben lesznek. Kritizálhatjuk az átvevő nagyüzemeket, hogy szigorú követelményeket támaszta­nak. Nem jókedvükben te­szik. ök nekünk, nekik meg a külpiac diktál. Sok rendeznivaló van a málnatermelés keszekusza világában. Főleg a kontra- szelekció révén a szakmába került dilettánsokat kellene eltávolítani, hogy ne kese­redjen meg az ültetvényes szája íze még a legfino­mabb gyümölcs kóstolgatá­sa közben is. A termelő szemléletén, termelési kul­túráján is változtatni kell, ez a szakvezetés feladata. Aki nem hobbiból tart néhány tövet a kiskertjé­ben, hanem pénzt akar látni a málnából, az most mérle­gel. Bánkódik az időjárás (Erdősi Agnes felvétele) miatt, mert néhány napot késett az eső. A nagy forróság miatt az­tán meg is rövidült a sze­zon, mind apróbbak lettek a piros bogyók, megköve- sedtek, leszáradtak. Keveset fizettek a felvásárlók. Nem tisztelték a termelőket, akik sokszor két órával is meg­hosszabbították munkaide­jüket az átvételre várva. Minden évben bizakod­nak az emberek, talán majd jövőre. Néhány nap múlva nekilátnak az idén termést hozó vesszők kimetszésének. Aggódunk, nehogy olló he­lyett kapát Vegyenek elő, s a mostani hangulatban a szárak helyett töveket vág­janak. K. T. L Két száz­százalékos Viharos körülmények között zajlanak mosta­nában az iskolaigazgató­választások, szerte a me­gyében. Ebben a kedve­ző légkörben örömmel hallottuk, hogy Öcsán mind a tantestület, mind az önkormányzat 100 százalékos szavazati aránnyal választotta új­ra Zsadányi Lászlót, a Bolyai János Gimnázium igazgatóját. DABASI HÍRLAP Verető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs : Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. Vili. kér., Somo­gy) B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. a*. 144«, Telefon: 13J-Z399/28J

Next

/
Thumbnails
Contents